Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 ST 1981. július 30., csütörtök Nézőtéri meditáció féiiióU Egy kocka a Repülés az űrhajóssal című szovjet filmből. Július utolsó filmbemuta­tójaként kerül a premiermo­zik vásznára az Üvegtörők című angol zenés film, amely már elővetítésben szerepelt Miskolcon. Premierje lesz to­vábbá a Kölykök című ko­lumbiai—francia dokumen­tumfilmnek a filmbaráti kö­rök mozijaiban, valamint a Repülés az űrhajóssal című színes szovjet filmnek. Ezek­ről szólunk bővebben. Ciro Diran írta és rendez­te a megdöbbentő kolumbiai —francia dokumentumaimét. A négymilliónál több lakosú kolumbiai főváros. Bogota olyan társadalom alatti réte­geinek életébe enged e film igen sz.éles bepillantást, ami­lyenről film még aligha in­formált. A mindjobban el­szegényedő falusi parasztság ösztönszerűen a városok, el­sősorban a főváros felé orien­tálódik, így adódhatott, hogy Bogota lakossága nem egé­szen három évtized alatt nőtt kétmillióról négymillió fölé. Ám a fővárosban sem ki­sebb a jövevények nyomora. Gyermekeik az utcára kivet­ve élnek, a családot a galeri pótolja. Az a galeri, amely nemcsak együttes kóborlá­sokra, a szeméttárolókban való együttes alvásra tartja össze a kölyköket, hanem rá­neveli őket a lopásra, az „ügyesen élésre”, a félelem­nélküliségre, majd a mari­huánás cigaretta és a benzin­gőz élvezetére, kamaszkor­ban a súlyosabb bűnözésre és a prostitúcióra. Több tételre bontja mondandóját a film készítője, egy-egy személy­hez kapcsolva tárgyalja meg a szubtársadalom életének vonulatait, igen kevés szóval, korszerűen, a képek nyelvén érzékeltetve azt a rettentő vi­lágot, amelyben az elegáns boltok, paloták közötte kita­szítottak élnek és nevelked­nek. A film végén egy forra­dalmi jellegű tüntetés tűnik fel, mint az embertelen álla­potokból való egyetlen kiút jelzése, azonban a mindvégig csak lumpen elemek életét bemutató addigi képsorok után ez a jelzés meglehető­sen motiválatlannak érződik. Merőben' más jellegű film a szovjet Gennagyij Vaszil- jev rendezte Repülés az űr­hajóssal. Fiatalokkal ismer­kedünk ebben a filmben is éppen az érettségi idején. Szenya és Marija diákszerei­mét szétszakítja az a tény, hogy a repülőmérnöknek ké­szülő fiút nem veszik fel a főiskolára, bevonul katoná­nak. s a lány azalatt másfe­lé vigasztalódik. Két év után leszerel, s a polgári életben dolgozik, ám céltudatosan él, továbbra is tanul, nem te°z le arról, hogy repülőmérnök, majd űrhajós legyen. (Bizo­nyára innen adódik a film címe is, mert egyébként nem sok köze van a repüléshez és az űrhajózáshoz.) Kolhozban dolgozik, sofőr lesz, majd te­henész, később rendőr, s eb­ben a minőségében kezdőként is kitünteti magát, elfog egy veszedelmes bűnözőt, végül úgy búcsúzunk tőle, hogy be­jutott a vágyott repiilömér- nöki főiskolára. Tulajdon­képpen nagyon egyszálú tör­ténet, de valami nyugtalaní­tó benne: központi hőse — Szenya Brusznyikin — any- nyira mintafiú, annyira isko­lapéldája a törekvő, igyekvő félfelnőttnek, hogy ez már nem "is lehet igazi élő ember. Társai is céloznak rá, a né­zőnek is eszébe jut a túl­zott csináltság. Ennek ellené­re a kalandos történetekre vágyó ifjabb néfők bizonyába örömmel és érdeklődéssel te­kintik meg. (benedek) A A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének ven­dégeként hazánkban tartóz­kodik a Mongol Vöröske­reszt elnökhelyettese, doktor N. Shura, akit kétnapos Borsod megyei látogatására elkísért dr. Kaposvári Júlia, a Magyar Vöröskereszt fő­titkár-helyettese és Tekauer Péter, a szervezési és ifjú­sági osztály vezetője. Dr. N. Shura egy hétig tartózkodik Magyarországon, ismerkedik a Magyar Vöröskereszt mun­kájával, különös tekintettel az ifjúsági szervezetek tevé­kenységével. A Borsod megyei Vörös- keresztnél Szklenárné Fóris Irén, megbízott megyei tit- kárhelyettes tartott tegnap délelőtt ismertetést a me­gyében végzett vöröske­resztes munkáról, az ifjúsá­gi szervezetekről. Ezt köve­tően a Mongol Vöröskereszt elnökhelyettese felkereste a füzérradványi szanatórium­ban szervezett krónikusan beteg gyermekek táborát, amelyet a megyei gyermek­egészségügyi központ a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályával, valamint a megyei Vöröskereszttel szervezett. Felújítják a játszóteret. Régi kérése volt a lakóknak Miskolcon a Vologda lakóte­lepen. hogy a tanács újítsa fel az itteni játszóteret. Nap­jainkban ez a kérésük saját munkájuk segítségével telje­sül. A tanács ugyanis építő­anyagot és ’ játszófelszerelé­seket biztosított, s a játszótér melletti bérházak lakói kész­séggel vállalták társadalmi munkában a felújítást. Szovjet kutatók az Északi-sarkon A szovjet sarkkutatók ha­zai felkészítését a leningrá- di Arktisz és Antarktisz Ku- " tató Intézetben végzik. Ezt az intézetet még 19?,5-ben hozták létre. Itt ' dolgozzák ki a programokat a mete­orológusok, glaciológusok. fi­zikusok számára, és itt fog-, lalkoznak a jég alatt dolgo­zó búvárok kiképzésével is. Az intézet speciális labora­tóriumaiban utánozzák le a sarki hőmérsékletet, szélvi­szonyokat, itt tervezik a ku­tatáshoz szükséges műszere­ket. fűthető 'szkafandereket. A kutatókat már a Szovjet­unióban, többnyire a Pamir jeges fennsíkjain készítik fel a sarki klímára. A le- ningrádi intézet egyik rész­legében jégtörő hajók ter­vezésével is foglalkoznak. . Az Északi-sark térsége fontos kutatási terület a szovjet meteorológusok, gla- ciológusok, geológusok szá­mára. Az. időjárás „boszor­kánykonyháját” jelentik a sarkok. Légáramlatok indul­nak e térségekből, fontos ten geráramlások és a leszakado­zó, útjukra kelő jéghegyek is befolyásolják Földünk időjá­rásának alakulását. Nemré­giben kezdte meg munkáját az „Otto Schmidt” nevű új szovjet jégtörő hajó, amely egyben óceánkutató is amelynek fedélzeten mete­orológusok, " glaciológusok menet közben végzik munká­jukat. Az északi-sarki szov­jet bázisokon is fontos mun­ka folyik, magaslégkör-kuta- tó rakétákkal, meteorológiai ballonokkal, jégkutató esz­közökkel. Képünk egy szovjet kutatócsoport bázisra érkezését ábrázolja. Nyári találkozás Nagyon kellemes üldögélni, beszélgetni a Malyi-tó közelében, a csendes nyári há­zikó teraszán. Szépen ápolt élőkért, ró­zsák, fenyők, tujabokrok. a szőlőlugas ter­mészetes garázsul szolgál a kocsinak, a ház mögött veteményeskert, a lakók csak saját termésű paprikát, paradicsomot, uborkát fogyasztanak. Persze, az egyéb étkek mellé. A háziasszony szeret fözőcs- kézni. S ilyenkor, nyáron semmi más dol­ga sine A napirend szerint kora reggel irány a s.eg, reszkessenek a halak! De nem reszketnek. Legalábbis a nagyobbak nem. Május 11-töl július 21-ig a háziasszony vezette precíz „fogási napló” tanúsága sze­rint ketten kifogtak 559 keszeget és sem­mi mást. Pedig igazán ideje lenne már valami szebb fogásnak. Színművész házaspár tölti a nyarát im­már évek óta a tóparti házacskában: Má- thé Éva Jászai-díjas, érdemes művész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja és férje, Sallós Gábor Jászai-díjas szín­művész, mindketten — Miskolchoz való hű kötődésük és művészi munkájuk elis­meréseként — Déryné-gyűrűsök. Máthé Éva 32 éve. az államosítástól. Sallós Gá­bor 18 éve tagja a Miskolci Nemzeti Szín­háznak, tizenegy évig igazgatója is volt. Nézem a példás rendet, tisztaságot, a háziasszonyi sürgést-íorgást, s egy régi­régi Máthé Éva-szerep nyomán ez jut .eszembe: „a tisztességtudó háziasszony”. Micsoda sikere volt annak idején A tisz­tességtudó utcalány címszerepében, Lati- novits Zoltánnal. Kétszázötven körül van a szerepek száma, amit Máthé Éva a mis­kolci színpadon eljátszott. Idézgetünk be­lőlük. Lysistraté 1959-ben Horvai rende­zésében, a Csárdáskirálynő Stázija, majd Cecíliája, Mák Lajosné a Vonó Ignácban, s a legutóbbi fergeteges sikerű komika- szerep: Matilde néni, a színházi mellékhe­lyiség kezelője, aki sosem látja a felvoná­sok végét, mert munkája szólítja a Ka­viár és lencsében, ahol Sallós Gáborral együtt játszik, ö Rajmondó, a maffiave- zér. Legutóbb. még együtt játszottak a Szecsuáni jóléiekben: Éva Jang asszony, Gábor a második isten volt. Éva játszotta még Egerben a Tartuffe-ben Orgon anyja szerepét, Gábor meg a kedvenc gyerek­darabban Dolitle doktort, meg az Egy sze­relem három éjszakájában Szegilongi dok­tort, a bírót. Felelevenednek e tóparti be­szélgetésben az ő régi szerepei is. 1963 őszén a Mákvirágokban mutatkozott be. Emlékszik a kritikámra, nagyon megdi­csértem akkor. De arra is emlékszik, hogy A Noszty fiú esete Tóth Marival rendezé­séért nem sokkal később alaposan megbí­ráltam. Ez ilyen pálya, ez vele jár az élet­tel. És én is emlékszem egy, immár hét év előtti, de nagyon emlékezetes Sallós-ala- kításra: Gosztonyi János Dániel és a kro­kodilok című drámájában Dániel remek­be formálására. Amíg igazgató volt, sokat vitáztunk. Amikor a hetvenes évek Miskolcot is el­ért S7.ínházi nehézségei során lemondott tisztéről és az igazgatói széktől megválva újra színészként dolgozott tovább a — ko­rábban maga igazgatta — társulatban, el­ső színpadra lépésekor a Vendégrendező egy hárommondatos szerepet adott neki, amelyben partnere ezzel fogadja: „Magá­ra már itt nincs szükség”. Viszatetsző és kegyetlen szituáció volt. Sallós nem rea­gált rá. Bebizonyította, hogy rá, a szí­nészre szükség van. Két év alatt fennen bizonyította. Most a nyarat csendes kettesben a tó­parton töltik. Néha találkoznak a közel­ben pihenő kollégákkal, egyébként rádiói hallgatnak tévét néznek, olvasnak és hor­gásznak. Eljátszott szerepeikről nincs fel­jegyzés, a halfogásról van: május 11-e óta 559 keszeg és semmi több ... És mit tudnak a jövő évi feladatokról? — Csak annyit, amennyiről a társula­tot tájékoztatták: évadnyitó társulati ülé­sen találkozunk szeptember elsején, Eger­ben ... (benedek) (Fotó: Laczó) „Paja” bácsi... Hol a kristályvázát simo­gatta, hol a színes faliszőnyeg puha felületét. Azután meg a géppel írott levelet vette ke­zébe, amelyet tábornok: Kiss Lajos vezérőrnagy irt alá. A köszönő, elismerő sorodat olvasván, bizony nedves lett az egyébként mindig vidáman, fiatalosan csillogó rzem: Jef- tusenkó Pál, aki) a barátok „Pajának”, a fiatalok „Paja” bácsinak szólították, a kö­szönet, az ajándékok játtan bizony elérzékenyüit. — Nem is tudom, hogy kö­szönjem meg ... Az ember életében csak egyszer megy nyugdíjba ugye, és en . . . Szó­val nagyon köszönöm az aján­dékot, az elismerést és ter­mészetesen továbbra is segí­tem a szövetség munkáját. Igaz, átköltözök Szlovákiába, du ott is segítek majd. mint eddig is próbáltam, a két or­szág honvédelmi szövetségé­nek együttműködését erősíte­ni .. . Jeftusenkó Pál ugyanis, aki már elmúlt hatvanéves, és most, a Magyar Honvédelmi Szövetség miskolci járási tit­kári tisztségéből ment nyug­díjba. csehszlovák állampol­gár. Közel egy évtizeden át segítette, majd irányította a miskolci járásban a honvédel­mi klubok, szakosztályok munkáját. Példamutatóan, nagy szakértelemmel és köz­vetlen, mindenki által tisz­telt, igazán emberi magatar­tással. E munkát köszönték meg és jutalmazták tegnap, rövid kis ünnepség keretében Éles Gábor, az MHSZ Bor- sodrAbaúj-Zemplén megyei vezetőségének titkára, Bialis József, a Miskolci járási Párt- bizottság első titkára és — levélben — Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtit­kára. „Paja” bácsi tehát ezután már csak nagyon ritkán jele­nik majd meg fehér hajával, mosolygósán a miskolci járás honvédelmi klubjaiban, a fia­talok között, látogatóként, esetleg a SVAZARM. a szlo­vákiai honvédelmi szövetség küldöttségének tagjaként. De a járás MHSZ-tagjai. vezetői, fiataljai sokáig emlékeznek majd rá. B. S. S'.opos mami... C sak így hívják őt: a stopos mami! így hívják azok, akik már többször is látták a miskolci belvárosi lakótelepen A min­dig fekete ruhában jóró. hajlott hátú öregasszony nap, mint nap feltűnik a telep valamely forgalmas útján, kezében el­maradhatatlan botjával, amely kiválóan alkalmas az autók lein- tésére. Ám a stopos mami nem egyszerűen kiáll az út szélére in­tegetni, hanem bátran belevág a sűrűbe. Az utca közepén, az egymást követő autókkal mit sem törődve, hadonászik botjával, míg végre célt ér. így történt ez a minap is, a Vándor Sándor utcában, amikor az autóbusz csikorgó fékjének hallatán többen megjelentek a bér­házak ablakaiban. Az outóbusz vezetője azonnal megállt — noha talán szabálytalanul - és riadtan sietett az öregasszonyhoz, aki látszólag tanácstalanul álldogált az utca közepén. A vezető, kész­ségesen igyekezett átsegíteni őt a túloldalra. Hosszas huzavona után jött rá, hogy a néni valójában mit 'S akar. A tanakodás- • nak egy közelgő zöld trabantos vetett véget. Az autót, amelyben két fiatalember ült, a buszvezető intette le. Néhány másodperc múltán már o stopos mami ült a Trabant vezetője mellett. Eme lélegzetelállító jelenet tehát most is szerencsésen fejező­dött be. De vajon meddig?. .. (monos) AUGUSZTUS 1-ÉN, DÉLELŐTT 10 ÖRAKOR CUKRÁSZBEMUTATÓVAL EGYBEKÖTÖTT nyilvános TQMBOLASORSOLASTa PALOTÁS étteremben BELÉPÉS DÍJTALAN! *0% i

Next

/
Thumbnails
Contents