Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

Bodrogkeresztúri bizonyítók 1981. július 28., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Ta paszta latcserén Szakértelem - a tsz-ek szolgálatában Az új üzemcsarnokban gép önti, tömöríti a betont. Képünkön Tamás Miklósné látható munka közben. A kézi anyagmozgatók munkájára még nagyon sokáig szükség lesz. A zt mondom: szolgálta­tás — azt mondod: ci­pész, fodrász, vízve­zeték-szerelő. Senkinek sem jut eszébe a betegellenőrzés, az áruátadás, a robbantás, az elektromos érintésvédelem. És ezzel még nem is teljes az a lista, amit a Kiskunsá­gi Tsz Területi Szövetség szolgáltató ágazata kínál a szövetséghez tartozó közös gazdaságoknak. A mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan ugyanis a gazdaságoknak szinte észrevétlenül egyre több, nevezzük úgy: Járulé­kos tevékenységet kell foly­tatniuk. Ide tartoznak a kü­lönböző hatósági, pénzügyi, számviteli, kereskedelmi stb. előírások teljesítése, olyan alkalmi feladatok elvégzése, amire egy-egy szövetkezet nem tud — mivel nem kifi­zetődő — állandó alkalma­zottat tartani. Nagy gondot okoz az áru­átadás. A termelőszövetke­zetek már megtanultak ter­melni, de amikor értékesí­tésre kerül a sor, vagy mél­tóságon alulinak tartják a ..kupeckedést”, vagy kellő szakértelem híján alulma­radnak a tapasztalt átvevők­kel folytatott vitákban. Pél­dául a vágóbaromfi szállítá­sénál a feldolgozóipar elő­írja, hogy az állatokat szál­lítás előtt 6 órával már nem lehet megetetni. Ha a vágást kísérő vizsgálatok során még­is találnak frissen etetett ál­latot, akkor az egész szál­lítmányt visszaminősíthetik, A szállító gazdaság • gépko­csivezetője vagy rakodója nemigen tud ilyen vitákba beleszólni. Más a helyzet, ha hivatásos átadó is jelen van, aki ismerve az idevágó elő­írásokat, a különböző méré­si és ellenőrzési módszereket, eí tudja dönteni, hogy meny­nyire helytálló a* átvevő ki­fogása. Mindezt persze nem án­gyén ! A baromfi kilogramm­jáért például 1, illetve 1,5 fillért számit fel a Kiskun­sági Tsz Szövetség szolgál­tató ágazata, de az üzemek­nek úgy tűnik, megéri, mert a szövetkezetek adatai sze­rint a szakszerű átadás a korábbi időszakhoz képest a gazdaságoknak 3—4 millió Október 1-töl Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat ter­melő- és szolgáltató üzemei­nek dolgozói október 1-től áttérnek az ötnapos munka­hétre. Az új munkarendre részletes programot dolgoz­tak ki, melynek célja a kö­vetkezőképpen foglalható ösz- sze: az intézkedéseknek olya­noknak kell lenniük, hogy a megrövidült heti munkaidő miatt a fogyasztók semmi­lyen hátrányt ne szenvedje­nek, a szolgáltatás színvonala az elért szinten maradjon, sőt, lehetőség nyíljék a színvonal növelésére is. Az intézkedé­seknek elő kell segíteniük a gazdálkodás eredményességét, továbbá a bérek, keresetek szinten tartását. Október 1-től minden szombaton működnek az ügyeleti, készenléti szolgála­tok, olyan formában, aho­gyan ezt a lakosság a szabad szombatokon tapasztalhatta. Az átállás miatt nincs szük­sége az ÉMÁSZ-nak többlet- munkaerőre, a meglevő lét- •Bámmal — a veszteségidők forint többletbevételt jelen­tett. A szolgáltató ágazatnak nincs szigorúan meghatáro­zott profilja: azzal foglalko­zik. amire a gazdaságok megkérik. Ezt a rugalmassá­got annak köszönheti, hogy az ágazat nem önálló jogi személy, hanem a tsz-szövet- ség egyik kihelyezett részle­ge. Költségvetésében a be­vételek csak a kiadásokat fedezik, így nem fizet adót, tehát nincs mit a megrende­lőkre hárítani. Egyedüli pénzügyi kötelezettsége, hogy évente egy havi bevételének megfelelő tartalékalapot kell képeznie. Egyszóval olyan vállalkozás, amely nem a nyereségben érdekelt, ha­nem abban, hogy az ót élet­re hívó és életben tartó tsz- ek megelégedésére végezze munkáját. Folytatva a felsorolást, a szolgáltató ágazat átvállalja a tsz-ektől a betegellenőr­zést. Faluhelyen is divat, hogy amikor a háztáji és a nagy­üzemi munkacsúcsok egybe­esnek, az átlagosnál többen mennek betegszabadságra. Ez persze feltűnt a gazda­ságoknak is, de képtelenek voltak bizonyítani a vissza­éléseket, hiszen a szövetke­zet táppénaellenőrei többnyi­re a meglátogatott „beteg” munkatársai, szomszédai, is­merősei voltak. A szolgáltató ágazat két ellenőre felvállalt 30 terme­lőszövetkezetet. A betegel- lenővök munkadíját, gépko­csihasználatát, étkezési költ­ségeit; a tagság létszámának arányában az érdekelt tsz-ek fizetik. Egy-egy tsz évente 15—30 ezer forintot utal át a szolgáltatóknak, s ennek révén az összeg többszörösét takarítják meg a szövetke­zetek, hiszen előfordult, hogy csupán egy gazdaságban az ellenőrzés több száz munka­nap kiesését előzte meg. Az ellenőrzésnél maradva, a tsz-ek számára rendeletek írják elő, hogy elektromos érintésvédelmi berendezései­ket rendszeresen felül kell vizsgálni. Ez a munka sza­badáras kategóriába tarto­zik. Az egyik szövetkezetben néhány éve 156 ezer forin­tért akarta ezt a munkát egy szakvállalat elvégezni. Az ál­talánosan jelentkező igény, a sokszor meghökkentő és meg­magyarázhatatlan árak mi­csökkentésével. a munkaszer­vezés tökéletesítésével — meg tudják oldani feladataikat. Jó szervező munkával kívánják elérni, hogy azoknak a dol­gozóknak a keresete se csök­kenjen. akik teljesítménybér­ben dolgoznak. A hálózatépí­tés, a szolgáltatás és a mun­kavégzés a vállalati tervvel es a kollektív szerződésben fog­laltakkal összhangban törté­nik. Az ötnapos munkahétre va­ló átállástól bizonyos megta­karítást is remélnek az ÉMÁSZ-nál. A hálózatépítők­nél nem túl gazdaságos a szombatonként! félnapos munka, a telephelyektől távol eső területekre kell felvonul­niuk a magas üzemeltetési költségű gépekkel, s néhány órás munka után visszatérni a bázishelyre. A 42 órás mun­kahét bevezetése után ezek a gépiek kizárólag hosszú mű­szakban dolgoznak. Kiszámí­tották továbbá: jelentős költ­séget takarítanak meg azál­tal is, hogy a jövőben nem kell fűteniük szombatonként a7. irodaépületeket, műhelye, két att a Kiskunsági Szolgáltató Ágazat egy csoportot szerve­zett, amely például az emlí­tett 156 ezer forintos mun­kát önköltségi alapon 64 ezer forintért végezte el. A cso­port azóta a megye tsz-einek kétharmadában végzi ezt a munkát, általában 25—30 százalékkal olcsóbban, mint korábban. Az érintésvédelem mellett ellenőrzik a termelőszövetke­zetek elektromosenergia-’ gazdálkodását is, s javasla­taik eredményeként kb. 30 százalékkal csökkentették a gazdaságok villamosenergia- költségeit. Többféle energiatakarékos eljárást dolgoztak ki. Példá­ul a forrólevegős termény- szárítókból kiáramló meleg levegőt egy speciális beren­dezéssel visszavezetik a szá­rítóba, 25—30 százalékkal csökkentve ezzel a berende­zés energiaigényét. Megol­dották, hogy a szárítókat a drága fűtőolaj helyett jóval olcsóbb pakurával működtes­sék. A szólaltató ágazat spe­ciális robbantásos eljárással 50 százalékkal olcsóbban végzi el a szántóföldeken a szerves trágya kiszórását, mintha azt hagyományos esz­közökkel végeznék. Sajót épülettervező részie­gük van, amely a helyi sa­játosságokhoz alkalmazkodó, olcsó gazdasági épületeket tervez és elvégzi az építke­zések műszaki ellenőrzését is. A felsorolást lehetne még folytatni. A lehetősé- gek csaknem korlátla­nok, hiszen a szolgáltató ágazat tulajdonképpen „csak” szakértelmet értékesít, olyan szakértelmet, amely a tíz­eknek több miihó forint ár­bevétel-növekedésben, vagy költségmegtakarításban je­lentkező többletnyereséget hoz. És waindeet úgyszólván csak egy tsz-szőveteég kör­zetében. Az ilyen jellegű és minden bizonnyal még to­vább gyarapítható szövetke­zeti szolgáltatás fejlesztésé­vel és terjesztésével sok te­rületen versenyre lehetne késztetni a mezőgazdasági üzemeket kiszolgáló és ellátó vállalatokat. r. r. Ami a kisfogyasztókat érin­ti : megszűnik a szombaton­ként! díjbefizetési lehetőség Ezt úgy ellensúlyozzák, hogy a hét egy bizonyos napján meghosszabbítják a díjbesze­dő-irodák nyitvatartását. A részletes átállási progra­mot összbizalmi testületi ülé­sen vitatják meg. és hagyják jóvá a jövő hónapban az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat dolgozói. Idejéhez képest szépen fej­lődik a szőlő Tokaj-Hegyal- ján. A vegetáció csaknem két héttel előbbre van a szo­kásosnál, ami ugyancsak meg­látszik a dúsan zöldellő ve­nyigéken és a fürtök, bogyók fejlődésén. A tőkék kihever­ték a tél végi, kora tavaszi fagyokat, de a fürtképződmé­nyeken a viszonylag kedve­ző tavaszi, nyár eleji időjá­rás sem tudott már segíteni. Ezért sokkal kevesebb a fürt a tőkéken, kordonkarokon a tavalyinál, így nagy mennyi­ségű szőlőre ez idén nem le­het számítani. Híres borvi­dékünkön azonban sohasem a mennyiség, hanem a minő­A telepivezető irodájának falán tucatnyi elismerő ok­levél: igazolva áltaiuk, hogy a Beton- és Vasbetonipiari Művek miskolci gyárának bodrogkeresztúri telepje az alapítása óta eltelt huszon­két év során mindenkor élen járt a termelésben. — Tudják, szeretek nyu­godtan aludni — magyaráz­za mosolyogva Rohály Jó­zsef, aki kezdettől a mun- káskollekiíva első számú ve­zetője. — Ez piedig csakis akkor lehetséges, ha tiszta a lelkiismeretem, ha eleget teszünk a ránk háruló felada­toknak. Nos, fetadattxM van bő­ven! A telep idei termelési terve 10 millió forinttal ha­ladja meg az elmúlt évi eredményt; kereken 150 millió forint. A létszám ugyanakkor negyvennel ke­vesebb. Hiába, a környező üzemekben kedvezőbbek a munkafeltételek, jobbak a kereseti lehetőségek, nehéz ellensúlyozni az elszívó ha­tásukat. — Azért ne higgyék, hogy kétségbe vagyunk esve — közli a jókedvvel megál­dott telepvezető. — Aho­gyan eddig tettük, most is bebizonyítjuk: rajtunk nem fog ki a munka. Az első fél évet 108 százalékkal zár­tuk, s ezzel elsők vagyunk a telepek közötti munkaver­senyben. A második fél év ’ledig rendszerint mindig jobbra szokott sikerülni. Ennek oka az előállított termékek összetételében ke­ség volt a fontos, mindig ez hozott nagyobb értéket a ter­melőknek régen is, s így van ez ma is. Ha tehát az elkövet­kező hetekben kedvez az idő­járás a furmint-, hárslevelű- és muskotályos venyigéknek, s ami különösen kívánatos, hosszú, meleg, száraz ősz kö­szönt Tokaj-Hegyaljára, ak­kor a kiváló minőség kárpót­lást nyújt a szőlősgazdáknak az idén elmaradó nagyobb mennyiségért. resendó. A termelés kéthar­madat ugyanis a kisiakás- építók körében egyre köz­kedveltebb falazóblokk te­szi ki. Az idén már 12,5 milliót állítanak elő belőle, 2 millióval többet, mint ko­rábban. Ebből az óriási mennyiségű építőanyagból több mint négyezer családi ház készíthető, de a vásá­rolni szándékozók száma enné! is nagyobb. — A legjelentősebb meg­rendelőnk, évi hatmillió darabbal a Kelet-magyar­országi Tüzép — mondja a telepiét járva, útközben Ko­vács László telepvezető-he­lyettes. Az Észak-magyaror­szági Tüzép mintegy kétmil­lióra vevőnk. Megvallom, konkurrenciát jelent szá­munkra a Kazincbarcikai Könnyűbetongyár, de egész­séges ez a versengés közöt­tünk. Vásárol tőlünk a Nagy­alföldi, valamint a Buda- pest-kömyéki Tüzép is, így ez a termékünk ma már el­jut az ország szinte minden részébe. A teleppiel átellenben le­vő hegyen termelő bánya szállítja a- alapanyagot, a tufát. A megőrölt, vízzel kevert alapanyaghoz cemen­tet és salakot adagolnak, majd az így előállított masszát formába öntik. Egy időben két gyártósoron készül a falazóblokk, s a végső művelet színhelye télen a gőzkamra, nyáron az üzemtér. A költségek természetesen nyáron ala­csonyabbak, hiszen a szárí­A gazdaságok és a kister­melők egyaránt minden szük­séges munkát megadtak és a szüretig levő időben is meg­adnak a szőlőnek. Nagy könnyítést jelent nekik az. hogy a legnehezebb szőlő­munkát. a permetezést a nö­vényvédő társulás helikopte­rei leveszik a vállukról. Az óriás „szitakötők" hétszer- nyolcszor, s ha kell, még en­nél is többször rászórják köd- •zerúen a permetlevet az Ol­táshoz a meleget a nap biza tosítja, míg télen tetemes mennyiségű tüzelőanyagra van szükség. — Kéri László vagyok, csoport- és brigádvezető — mutatkozik be egy férfi, aki a deszkalapra helyezett blokkokat emeli le a le­szedődaruval a mozgó' kö­télpárról. — A mi brigá­dunk a gyártás egész terü­letét átfogja, értünk min­denhez. (3éppel dolgozunk, különben nem is győznénk a munkát. Eddig ide csak férfit osztottak be, ma már nő is kezelheti a gépet — int fejével munkatársa, Re- csó Lászióné felé. Tovább lépve, a telepve­zető-helyettes megjegyzi: — Januárban fejeztünk be egy 45 millió forintos beru­házást, az új üzemcsarno­kot Itt úgynevezett M-ge- rendát, ipiari vázszerkezete­ket és hídgerendát gyár­tunk, az igényeknek meg­felelően. A legmesszebbme­nőkig igyekszünk alkalmaz­kodni a piaci kereslethez. A hídgerenda előállítása egyébként kapcsolódik az autópálya-programhoz. Az új üzemcsarnok tágas, világos. Az egyik végén ké­zi munkával hajtogatják a betonelemek acélvázát. a beton öntését, tömörítését viszont géppel végzik. Alig­hogy elkészül az egyik be­tonpillér, máris érkezik a következő vassablonba szo­rított acélváza. — Össze kell dolgoznunk; hiszen nálunk csoportos bé­rezés van — magyarázza Kamarást Balázs, miközben megnyomja a vibrátor indí­tógombját. Isméit a szabadban va­gyunk, vagonokat rakó munkásokra köszönünk rá. Négyesével piakolják a fa­lazóblokkokat a vasúti ko­csikba, az arcukon izzad- ságcseppiek gördülnek alá az erőlködéstől. — Igaz, nagyrész* gépiesí- tették már az anyagmozga­tást a telepien, de nekünk naég mindig sok a dolgunk — mondja társai nevében is Galuska István. — Mű­szakonként az öt-hatszáz mázsát rendszerint meg­emeljük. A piénz? Vasárna­pi pluszmunka nélkül is biztos a hat darab ezres ha­vonta. Ülünk a telepvezető iro­dájában, s a jövőről kérdez­zük Rohály Józsefet. Mit szándékoznak tenni hírne­vük megőrzéséért? A telepvezető helyesel. — Valóban a hírnevünk meg­tartása a célunk. Megkezd­tük egy 75 millió forintos beruházás kivitelezését, melynek befejezésére két évet kaptunk. Ezer négyzet- méter alapterületű üzem­csarnokot építünk. ahol francia licenc alapján gyárt­juk majd a hat-nyoic-tíz emeletes házakba a több csatornás gyűjtőkéményeket, egyedül az országban. Mi­után hárommétere^ csö­vekből készülnek ezek a termoforkémények, a ko­rábbiaknál sokszorosan biz­tonságosabb üzemeltetésűek lesznek. Remélem, ismét si­kerül majd bizonyítanunk magunknak és másoknak egyaránt. Kolaj I,ászló Fotó: Laczó József tét vények re. Emellett a sző­lősgazdák szorgalmasan vég­zik a nyári zöldmunkákat: hajtásválogatást, kötözést, csonkázást, huzalok közé tör­ténő igazítást. „Híznak” is a jó idő és a jó munka hatásá­ra a fürtökön a bogyók, s már most akkorák, mint más évben augusztusban szoktak lenni. Persze, messze még Simoo- Júda. a hagyományos hegy­aljai szüretkezdés napja, ad­dig bizony sok veszély fényé-: geti és érheti még Tokaj „nektárt” csepegtető szőlő-» vesszőit Ötnapos munkahét az ÉMÁSZ-nál nHíznak" a szőlőszemek

Next

/
Thumbnails
Contents