Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

1981. július 23., csütörtök ESZÄK-MÄ3TARORSZÄG 3 A kivitelezők állják a szavukat Diszpécser a berentei szénosztályozó műben Folytatják az acélmű második szakaszának beruházását tonnányi segédberendezést gyárt Az LKM 2500 Hároméves, kemény mun­kával, a múlt év végén elké­szült a Lenin Kohászati Mű­vekben megvalósuló kombi­nált acélmű I. szakasza, s mint ismeretes, novemberben megkezdődhetett hazánkban a konverteres acélgyártás. Az első csapolás óta több mint nyolc hónap telt el, s az üze­meltetők igen kedvező tapasz­talatokról adhatnak számot. Mint mondják: a konverter és a hozzá tartozó létesítmé­nyek ez ideig kiválóan meg­feleltek rendeltetésüknek. Már röviddel az üzembe he­lyezést követően bebizonyoso­dott, hogy a konverter — a magyar munkások és műsza­kiak hozzáértése, kellő begya­korlottsága folytán — kifo­gástalan teljesítményre ké­pes. Olyan acélt csapolnak ugyanis az új acélműben, amely kiállja a legszigorúbb minőségi próbákat is; a mű­szaki paraméterek messze fe­lülmúlják a magánjogi szer­ződésben és • a beruházási programban rögzített értéke­ket. Természetesen a konverter elkészültével még nem ért véget az acélmű teljes beru­házása. Hátra van a máso­dik szakasz, vagyis a folya­matos öntőmű, az elektroke- mence és a számítógépes irá­nyítási rendszer megvalósítá­sa. Ezt a feladatot a Minisz­tertanács határozata értelmé­ben a jövő év végére ke» tel­jesíteni. Hol tart jelenleg a máso­dik szakasz beruházása, elké­szülnek-e határidőre az elő­irányzott munkákkal a kivite­lezők? Erre kértünk választ Tóth Lajostól, a Lenin Kohá­szati Művek fejlesztési fő­mérnökétől. — Még a mólt évben ki­dolgoztuk elképzelésünket a nagyberuházás II. szakaszá­nak megvalósítására — mond­ta kérdésünkre Tóth Lajos. — Javaslatunk magába fog­lalta az elvégzendő munkák nagyságát, az építési és sze­relési feladatok megoldására fordítandó időt. a megvaló­sítás ütemezését, a tervszál­lítások és a munkaterület biz­tosítását. Ezeket egyeztettük kivitelezőkkel, akik kifejez­ték vállalkozási készségüket, miután rendeződnek a beru­házással összefüggő tisztázat­lan kérdések. Többszöri egyez­tető tárgyalás után és a ja­pán szállító féllel történt megegyezést követően kidol­goztuk a második szakasz részletes megvalósítási prog­ramját. Az LKM vezetése már a kezdet kezdetén úgy fog­lalt állást: megvan a lehető­ség arra, hogy a kormányha­tározatban előírt határidő előtt befejezzük a beruházást. Vagyis, az LKM úgy ítéli meg a helyzetet, hogy több hóna­pos előnyt lehet szerezni a megvalósítandó létesítmények üzembe helyezésében. — Most is ezt az álláspon­tot képviseli? — Természetesen. A beru­házás helyzete nem rosszab­bodott, ellenkezőleg, a leg­több területen igen jól ha­ladunk a program teljesíté­sével. A Japánból vásárolt technológiai berendezésekből mintegy 2400—2500 tonnányi már az építkezés területén van. Ráadásul, a kivitelezők is állják a szavukat. Így pél­dául a folyamatos öntőmű építészeti jellegű munkáinak nyolcvan százalékát az ÉÁÉV szakemberei elvégezték, s megkezdődhetett a techno­lógiai szerelés. Az elektroke­mencénél ugyancsak terv sze­rint végzik munkájukat az építők. — Milyen szerepet vállal az LKM a mostani beruházás­ban? — Azon vagyunk, hogy a rendelkezésre álló gyartóka­Jó kínálatra számíthatnak facsemetéből a nagyüzemek és a kistermelők az őszi telepí­téseknél. A faiskoláknál már elkészült, összesítő szerint 5,5 millió gyümölcsfaoltvány és 20 millió bogyós gyümölcs szaporító anyagot küldenek a több mint 300 lerakatba. A mezőgazdasági nagyüzemek minél több munkát mi ma­gunk végezzünk el. Gondolok itt elsősorban a gépgyártás területén meglevő lehetősége­inkre. Ezért, a második sza­kasz beruházásához vállala­tunk saját erőből mintegy 2 és fél ezer tonna szerkezetet, illetve különféle segédberen­dezést készít. — Milyen vállalatok vesz­nek részt a szerelésben? — Mindenekelőtt (i—8 ja­pán cég érdekelt az általuk gyártott technológiai beren­dezések helyszíni szerelésé­ben, illetve üzembe helyezé­sében. A folyamatos öntőmű­ben elsősorban a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakem­berei kapnak súlyponti fel­adatot. A Ganz-MAVAG pro­filja ezúttal a darugyártás, míg a villamossági munkákra a VILATI és a Villamos Ipari Vállalat kapott megbízást. A másik nagy megyei építőipari vállalat, a BÁÉV a II. ütem­hez kapcsolódó szociális léte­sítmény beruházását végzi. Kérdésünkre a fejlesztési főmérnök elmondotta még, hogy a beruházás féléves pénzügyi helyzete az ármoz­gások ellenére stabH. Ez ide­ig nem lépték tál az - elő­irányzott összeget, s bíznak benne, hogy a jövőben is költ­ségkereten belül biztosítják az eredeti műszaki tartalom ér­vényesülését. Az ez évi pénz­ügyi terv mintegy 2 milliárd forint felhasználását irá­nyozza elő a beruházásnál, amit eddig időarányosan tel­jesítettek. az idén összesen 4í>O0 hektár - ra telepítenek gyümölcsöt. Elénk a telepítési kedv a kis­termelőknél is. Az összes sza­porító anyag egyharmadát ők vásárolják meg. mintegy ezer hektárnyi területre ültetnek gyümölcsfát és más szírporí- ( tó anyagot. Számukra a MÉM I kedvezményeket ad. * pacitásunk kihasználásával Ötmillió iyimelcsfaoltváiy őszre Építőtáborban flii imitál nem mérheti Mit ér a diákok nyári mun­kája? Évről évre olvashatjuk az összegezést: ennyi és ennyi millió forintot. Nélkülük jó­val kevesebb gyümölcs, zöld­ség kerülne a piacra, a kon­zervgyárakba, valamivel las­sabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakorlatnak is kiszámítható a pénzbeni értéke, sejthető, az. is, hogy miként kamatoznak majd a gyakorlati ismeretek néhány evvel később az igazi mun­kahelyeken. Föltételezve per­sze, hogy a diákok érdemes munkát folytatnak, folytat­hatnak. Többnyire nem tő­lük függ, hogy milyen felada­tok várják őket. Bár akad példa arra is, hogy a táboro­zok mindent fontosabbnak vélnek a munkánál és rosz- s/.ul értelmezett vagányság- ból, a hecc kedvéért többet ártanak, mint használnak. De ez a ritka kivétel. Maradjunk az általános gyakorlatnál: a diák értelmes, hasznos mun­kát kap, jól dolgozik, értéket produkál. Mit kap cserébe? Némi fizetséget csupán? Már a kezdet kezdetén, az első építőtáborok szervezése­kor nevelési célokról is szó esett, arról, hogy a munkára nevelés, a fizikai munka meg­becsülésének eszköze lehet a tábor. A Hanságot lecsapol­ni, árkot ásni, csatornát épí­teni , kemény fizikai munka volt, különösen annak, aki csákányt, ásót, lapátot nem próbált korábban. Olt az is­kolaitól eltérő értékrend ala­kult ki. Másból „feleltünk” nap nap után. mások lettek irányadók, hangadók, mint az iskolában. Valami keveset felfogtunk abból, amit oly gyakran emlegettek a felnőt­tek, hogy ugyanis az életben nem egészen az iskolával azo­nos mércével mérnek majd. Hogy az irodalom, a mate­matika, a történelem, és a többi tantárgy tudása fontos ugyan, diáknak a legfonto­sabb, de azért más is van. Másfajta teljesítmény. Ami­hez a puszta fizikai erőn kí­vül szellemiekre is szükség van. Még az olyan egyszerű műveletek esetében is, mint amilyen például a rézsű ké­szítése. Az eminensnek ma­gyarázott fogásokat a gyen­ge tanuló, mintegy visszaadva a kölcsönt, a tanévközbeni segítségért. Brigádok versengtek, s köz­ben közösséggé formálódtak. Egymásra utalt brigádtagok közösségévé. Jól tudom per­sze. hogy másként is történ­het. A jobban dolgozót is il­lethetik stréber jetiével, ahogy az iskolában a jobban tanulót. De azért a józan ész, az egészséges gondolkodás mégiscsak arra késztet, hogy a nagyobb teljesítményt be­csüljük. Ezért is fontos, hogy legyen mit megoldani, hogy legyen mérhető teljesítmény. Hg a feladat mindössze a je­lenlét, s a megbízatás annyi, hogy a diákok ne zavarják a felnőttek tevékenységét, ak­kor a cél, a munkára nevelés, a munka megbecsülése sem­mivé foszlik. Nincs szándékomban eltú­lozni a nyári építőtáborok, a szakmai gyakorlatok jelen­tőségét. A tizenéves korban szerzett tapasztalatok örök- érvényűek. Csak a kezdetet jelentik, ami azután módosul az igazi munkahelyeken. Am alábecsülni sem szabad a nyári élményeket. A gyü­mölcsszedő, az utat építő di­ák fejében nyilván megfor­dul, hogy amit csipái, annak hasznát látja az ország. Ha nem csinálná, valamivel sze­gényebbek lennénk. A diák a keresetével, a társadalom a gyümölcs, az út stb. értékével. Es ez az érték sokak mun­kájának eredménye. Ezt oszt­hatjuk el. ebből élünk, ebből jut egyebek között az oki»­Á termelés dirigense Pogány György diszpécser az irányitótáblo efőB Áll a nálánál magasabb müszerszekrény előtt, s hosz- . szán néz az irányitótáblára. A látogatónak mindössze ér­dekesek a fénycsíkok, a fel­felvillanó lámpácskák, szá­mára azonban ezek a „min­dent” jelentik. A „mindent”, azaz a berentei Központi Szénosztályozómű termete­sét. — Ezen a táblán nyomon tudom követni valamennyi gépegység üzemelését — ma­gyarázza Pogány György disz­pécser. — Ezek a íénycsíkok — mutatja — a szállítószala­gokat jelentik, ezek a lám­pák a buktatókat. Az elektro­mos jeleket figyelve, tájéko­zódom, hogy zavartalan-e & szénosztályozóban a iraoka^, vagy valahol üzemzavar kö­vetkezett be. Mert uíobbk esetben sürgősen intézked­nem* kell. Megváltom.' régóta isme­rem Pogány Györgyöt. Nincs ebben semmi rendkívüli, hi­szen ő aztán sokaknak szemé­lyes, jó ismerőse. A márőszü­lő balántékú, szemüveges, ta­náros kinézésű férfi 26. éve dolgozik a jelenlegi munka­helyén, bosszú időn át volt szakszervezeti titkár. Abban az időben gyakran láttam mások ügyes-bajos dolgát in­tézni, de sohasem kaptam rajta, hogy rossz kedvű, vagy elutasító lett volna. — Egy éve vagyok diszpé­cser — mondja, majd hoz­záteszi : — Igazán megszeret­tem ezt a nagy figyelmet igénylő, felelősségteljes be­osztást tásra is. Alapigazság. amit nem nehéz megtanulni, akár tanári magyarázatból meg­érteni. Tapasztalni, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk is, ha részt veszünk az érté­kek létrehozásában. Az is nyilvánvaló, az is lehet akár iskolai lecke, hogy a társa­dalmi munkamegosztásban mindenkinek megvan a maga helye, a maga részfeladata. A nyári munka „mindössze” visszaigazolja, bizonyítja a té­tel igazságát. Azzal, hogy a brigádnak'össze kell tartania, hogy egyetlen kiemelkedően szorgalmas brigádtag telje­sítménye nem határozza meg a brigádét, egy brigádé a tá­borét és egy táboré az összes többiét Akkor állunk jól, ak­kor van minden rendben, ha valamennyi brigádtag, vala­mennyi brigád, valamennyi tábor képessége javát adja. Csakúgy, mint a felnőttek vi­lágában. Élményként elrak­tározni ezeket a — szándéko­san leegyszerűsített — össze­függéseket ugyancsak a nyár hozadéka lehet. A nyári munka végeztével a diák egészen mást mond, szerencsére esze ágában sincs elméletieskedni. „Jól éreztük magunkat, dolgoztunk is, meg is fizették, szórakoztunk is. van néhány új ismerősöm, barátom” — normális körül­mények között ennyi á véle­ménye. De nem árt tudnunk, hogy ebben a véleményben azért általánosabb tanulságok is rejlenek — kimondatlanul. — Tulajdonképpen mi a feladata a diszpécsernek? — Ajjaj — legyint —, azt bizony hosszú még elsorolni is. Évente 4 millió 200 ezer tonna szén érkezik a szén­osztályozóba, vasúton, köz­úton, kötélpályán. Vagyis a szénbányák termelésének a 80 százalékát fogadjuk. Itt osztályozzák szemnagyság alapján az említett szénmeny- nyiséget, válogatják ki a ter- melvényből az éghetetlen anyagot, a-meddőt. Ezeknek a munkálatoknak a feltételeit a mindenkori diszpécser köte­les biztosítani. Ugyancsak 5 felelős a kiszállításokért is, s ehhez tartania kell a kap­csolatot a MÁV-val. A disz­pécsernek hasonlóan figye­lemmel kell kísérnie a szén minőségét, amihez elengedhe­tetlen a meo-val való állandó együttműködés. — Tehát mintegy átfogja» zenei hasonlattal élve: diri­gálja a termelést. — Ügy is lehet mondani — egyezik bele. — És ez mindenkor sike­rül? — Olykor vannak zavaró körülmények — válaszolja Pogány György. — Gondolok itt például a sáros szén okoz­ta üzemzavarokra. Vagy a va­gonhiányra. Ma délelőtt is reggel 6 órától már 110 percet álltunk, vagonhiány miatt. A szokásos termeléshez szükség volna 120 vasúti kocsira, de ennek beérkezéséhez már semmi reményt nem fűzök. Elköszönünk. Az ajtóból még halljuk, amint belekiált a hangosbemondó mikrofon­jába: — Józsi, miért áll már me­gint az a szállítószalag?!..; Nem könnyű a diszpécser élete a berentei szénosztályo­zóban sem. Kolaj—Fojfcá» Jegyzet „fa a őszinte örömmel látom utazás közben és hallom a híradásokban, hogy milyen nagyszerű ütemben, s szinte zavartalanul dolgoznak a ga­bonaföldeken a betakarító­gépek, kerül biztonságba nem kevés, és jó minőségű kenye­rünk. Ügy gondolom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. De hogy vannak olyanok, akik e munkát sajnos nem nagyra értékefek, arra két, egymáshoz hasonló példát is említhetek. Különös tisztelettel adózok a kombájnosok munkájának. Ismerem, sokszor tapasztal­tam, több kombájn os ismerő­söm elmondotta: az érés kez­detétől, amíg von lábon álló gabona, a kombajnosnak nincs se éjjele, se nappala, csak a munka. Ha egyik helyen vé­geztek, vándorolnak a má­sikra. Sőt, a déli megyékből az északiakba, vagy eppen a szomszédos Szlovákiába, hogy segítsék: gyorsan, biztos hely. re kerüljön a kenyérnek való és a takarmánygabona. Ezért is van, hogy ha gépkocsival igyekezvén valahová az or­szágúton vonuló kombájnok­kal, munkagépekkel találko­zom, ha szembe jönnek, in­kább leállók, helyet adván, ha előzni akarok megvárom, míg ahogy tud félrehúzódik a vezető és int készségesen, illedelmesen. Ám akadnak érthetetlenül ideges, arrogáns, önző embertársak is, akiknek ki tudja miért, más a véle­ménye és a magatartása: A 3-as főúton, Encstőt Mis­kolc felé haladva, egy Moszk­vics típusú kocsit követve két kombájnt érünk utol. Elöl haladó autós tár.,am mar messziről dudálni kezd, las- _ sítani sem akar az előzéshez, csak amikor már kénytelen, mert ugye a kombájn széles, az út pedig keskeny. A du­da viszont szó) szakadatla­nul, s amikor a kombájn mel­k!J lé érünk, a kocsit vuBefln fiaS| talember ököllel fenyeget » kombájnos felé, sőt fejét az ablakon kidugva kiabálja: „Elment az esze?, miért nem áH lel Nem tud az ember haladni. Vonulnának éjsza­ka ..Azután hogy a kom­bájnos szó nélkül lejjebb húzódik, a haragvó ember el- száguld. Gondolom valami olyasfajta érzéssel magában: „na, megadtam neki alapo­san !...” Megyénkben történt a* eset. de szinte ugyanígy zaj­lott le szomszéd megyénkben, Hajdúban, a 35-ös úton a má­sik. Annyi különbséggel, hogy itt az autós ember leállt, s még ki is szállt kocsijából, hogy nemtetszését, igaztalan véleményét elmondja. Pedig aligha kellett sietnie. A cso­magtartón levő becsomagolt sátor és a mellette levő bő­rönd azt mutatta: szabadsá­gon vannak, tehát nemigen űzi sem őt, sem családját a betakarítás, a minél gyorsabb munka, cselekvés gondja ... Két epizód és ki tudja hány ilyen akad? S mit mondhat róluk a reálisan gondolkodó, a munkát becsülő embertöbb­ség, ' (mert bizonyos, hogy az utóbbiak vannak, vagyunk többen). Az önző, igaztalan, haragvó szavakra, kimondott és ki nem mondott vélemé­nyekre, kívánságokra csak annyit: vissza a feladónak! S ezen túl: jó lenne mielőbb elérni, hogy ki-ki tisztelje és becsülje a saját énje mellett a más ember munkáját is. Sőt, a munkát és az azt vég­ző embert minden esetben jobban, mint önmagát, külö­nösen, ha adott esetben a má­sik dolgozik, a közösségért, ő pedig pihen ... Bár ehhez is mindenkinek joga van; külö­nösen becsületesen végzett munkáshónapok után ... Barcsa S. Előre gyártott garázsok Előre gyártott garázsok folyamatos termelését kezd­ték meg a Beton- és Vas­betonipari Művek hirdi tele­pén. A személyautó-tulajdo­nosok gondjait enyhítendő, az idén mintegy 40Ó, később pedig évente több mint 1000 vasbeton szerkezetes garázst készítenek a mecseki üzem­ben. A garázsban a Trabant­tól a Mercedesig bármekkora személyautó kényelmesen léc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents