Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG A 1981. július 22., szerda Tankönyvellátás 1981—82. Minden tanulónak jut Beszélgetés Petró Andrással, a Tankönyvkiadó igazgatójával Régi óhaj: a tankönyvek, ha lehet még szeptember előtt kerüljenek a pedagógu­sok és a tanulók kezébe, hogy kellőképpen megismerked­hessenek velük. Mindez ösz- szefügg a tankönyvprogram­mal, amelynek megvalósítá­sáról kérdeztük Petró And­rást, a Tankönyvkiadó Vál­lalat igazgatóját. — Az új tantervek beveze­tésével párhuzamosan folyik a nyolcéves tankönyvprog­ram megvalósítása, s ennek keretében idén 160, a követ­kező tanévben pedig majd 200 új tankönyvet kell meg­jelentetnünk. Ez olyan szelle­mi, anyagi megterhelést je­lent, hogy lehetetlen a határ­időket előbbre hozni. S ilyen könyvmennyiségnél nem ele­gendő az, hogy a kézirat idő­ben beérkezzen és kinyom­tassák, hiszen ezt követik az igazi gondok, a raktározási és terjesztési problémák. Ám ha készen is lennénk augusztus elejére, a terjesztést akkor sem lehetne megoldani, mivel az iskolák ilyenkor még nem 1 fogadnak, s nincs, aki szétosz- I taná a könyveket. Szerintem j ez egyáltalán nen tragédia, ! én például nagyon megelé- j gednék azzal, ha a gyerekek j elővennék, s forgatnák a ta- I valyi könyveket, elolvasnák vagy átismételnék az aján­lott, kiegészítő irodalmat. Az viszont igaz, hogy legalább a pedagógusoknak előbb kelle­ne megkapniuk az új tan­könyveket. Remélem, a kö­vetkező három-négy eszten­dőben kialakulnak ennek a I feltételei. I — Idén a kiadónak ezerkét- xzázféle tankönyvről kell Qon- I doskodnia. Többsége előre I gyártott, s már raktáron is ! van, de azért csaknem ötszá­zat most kell kinyomtatni, és ebből 160 első kiadású tan­könyv. Időben való megjele­nésüknek nem lesz akadálya? — Előrehaladtunk a tan­könyvprogram teljesítésében, idén a szakközépiskolában a negyedik, gimnáziumban a harmadik osztály tankönyve­it adjuk ki, az általános isko­lában pedig zömmel a hato­dik osztályos könyvek lesz­nek újak. Nem mentségként mondom, de az 1981/82-es és a következő tanév feszített munkatempót jelent számunk­ra. Ez magyarázza, hogy né­hány idénre tervezett tan­könyvet csak később tudunk megjelentetni. Pl. az általános iskolai negyedik osztályos végleges matematika tan­könyvet és a hozzá tartozó munkalapokat. Helyette egy évig még az ideiglenes tan­könyveket használják, amikor a pedagógusok szakirodalmi segítséget kapnak. Nem tud­tuk elkészíteni a gimnáziumi harmadik osztályos irodalom tankönyvet, s késik a szakkö­zépiskolai negyedik osztályos irodalomkönyv is. Mivel a ta pasztalatok szerint a pedagó­gusokat zavarja, hogy egy könyv szeptember közepén- végén jelenik meg, emiatt hasznosabbnak tűnik a ké­sőbbi bevezetés. Ezért dön­töttünk úgy, hogy az említett könyvek kiadását egy évvel elhalasztjuk. A könyvek nagy többsége azonban időben el­készült. Űj könyvből tanul­hatnak többek között a sza­kosított tantervű első osztá­lyosok ének-zenét, az álta­lános iskola negyedik osz­tályosai technika- és kör- nyezeti.smereteí, a hatodiko­sok irodalmat, magyar nyel­vet, történelmet és társada­lomismeretet. a hetedikesek biológiát és földrajzot, a nyol­cadikosok pedig a végleges matematikát. A gimnáziumok .harmadik osztályában új ma­tematika-, történelem-, bioló­giakönyvből okosodhatnak a fiatalok, s a sikeres idegen nyelvi tankönyvsorozatból idén orosz-, angol-, francia-, német-, olasz-, spanyol- és la­tinkönyveket adtunk ki. A szomszédos országok nyelvét második idegen nyelvként ta­nító iskolák számára szlo­vák-, szerb-horvát- és román­könyveket jelentettünk meg. A szakközépiskola végzős ta­nulói új matematika-, törté­nelem-, orosz- és angolköny­vet kaptak. A kisegítő iskolák idén 9-féle új tankönyvből dolgozhatnak, olyan szép és módszertani szempontból kor­szerű kiadványokból, amelyek nemzetközi összehasonlítás­ban is megállják a helyüket. A nemzetiségi általános isko­lák 27-féle űj tankönyvet kap­tak, mégpedig szlovák, szerb- horvát, horvát-szerb, német és román nyelven, a gimná­ziumokban 16 új könyvből folyhat a tanítás. Jelentős számban jelentek meg a fel­nőttoktatás tankönyvei if. — A tartalomhoz hasonló­an, küllemre is jó minőségű­ek a könyvek? — Az igaz, hogy az utóbbi években szebbek, tartalma­sabbak lettek a tankönyvek, de azt még nem tudtuk el­érni. hogy minden kiadvá­nyunk kibírja az egész évi strapát. Nem tudtuk továbbá minden biológiakönyvünket olyan minőségben előállítani hogy jók legyenek bennük az ábrák. Ezért jó papíron, funk­ciójuknak megfelelő kiadás­ban segédleteket jelentettünk meg az általános és a közép­iskola számára: a Biológiai atlaszt és a Biológiai albumot. A minőséget tekintve, külö­nösen az alsó tagozatos tan­könyvek jobbak a régieknél. — Az idei tanévben veze­tik be a fakultációt a gimná­zium harmadik osztályában. Felkészült-e erre a kiadó? — A kiadványok több ki­adónál készülnek, én csak a magunk nevében beszélhetek. A mi kiadványaink augusztus végén, szeptember első nap­jaiban a tanulók kezébe ke­rülnek. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezekhez a tárgyakhoz vannak meglevő, alkalmas kiadvá­nyok, a pedagógusok azokat is felhasználhatják. — Néhány jó tanács a tan­könyvekhez ... — A tankönyvek körüli vi­ták tanulságaira odafigye­lünk, s ezeket hasznosítjuk a munkánkban. Ugyanakkor a tankönyvi vita sose adhat felmentést a tanulónak, hogy most ebből vagy abból a tan­könyvből nem kell tanulni. A viták, ugyanis a mi alap- problémánkról folynak: ho­gyan tudjuk egyeztetni a leg­különfélébb igényeket, ad­hatjuk-e ugyanazt a könyvet a legtehetségesebb gyerekek kezébe és azokéba, akik ke­vésbé tehetségesek. Ezért is érzem úgy, hogy a tanköny­vek megítélésében sok a szél­sőség, túlságosan az érzelmek dominálnak. Több tárgyila­gosságra, s persze tapaszta­latra van szükség ahhoz, hogy igazán reálisan lehessen ér­tékelni ezeket a könyveket. Hadd adjak még egy taná­csot, ezúttal a szülőknek: mindenki a saját körzetében vásárolja meg a gyermeke könyvét, mert ellenkező eset­ben ugyanis nem kerülhetjük el az ellátási zavarokat. Min­den könyvből annyit készí­tünk, hogy minden tanulónak jut. Rácz-Székely Győző Rádió mellett Hihetetlen dráma Meglehetősen szokatlan időben, íullasztó kánikulai kora délutáni órában sugá­rozta július 17-én, pénteken a Kossuth-adó a Háború volt című hangjátékot, amelyet Gosztonyi János írt és rende­zett. Érdeklődéssel figyeltem a meg nem nevezett ország­ban, de érzékelhetően olasz, vagy francia környezetben játszódó drámát, s meghök- kenve zártam el adás után a készüléket. Gosztonyi János következe­tes antifasizmusa, korábbi munkáinak ilyen töltetű em­léke volt az ajánlólevél, amelyre 30 fokos mélegben délután a készülékhez ültem, í A dráma arról szólt, hogy egy német háborús bűnös, aki — többek között — egy falu lakosságának kiirtásáért felelős, s immár harminc éve van börtönben ezért, levelet ír a faluba, mentsék már fel végre bűnei, illetve büntetése alól, beteg az anyja, járja­nak közre szabadulása érde­kében. A falu lakosságát megosztja a kérés, de a dön­tő többség elzárkózik a meg­bocsátás elől. A fogoly meg­szökik, elmegy a faluba, hogy „meggyőzze” az embere­ket, de előbb inkognitóban tapogatózik, s amikor megis­meri a lakosság véleményét, különösen hogy találkozik egy öregemberrel, akinek kisfiát az 6 parancsára vé­gezték ki hajdan, s aki lep­lezetlen gyűlölettel emlegeti fia gyilkosát ma is, az áldo­zatok sírjai között a temető­ben öngyilkos lesz. Teljesen motiválatlan fordulat, hihe­tetlen, az okkal bűnhődő fa­siszta tömeggyilkost valami­féle rosszul értelmezett hu­mánus megközelítéssel önma­ga büntetését megtetéző „ál­dozattá" emeli. Nem hiszem, hogy fasiszta tömeggyilkos 30 év után megismerve áldoza­tainak hozzátartozóit, annyira megdöbbenjen önmaga koráb­bi tettétől, hogy öngyilkos legyen. Azt hiszem, aligha én vagyok az egyetlen, akit ez a befejezés irritált.* Talán nem érdektelen azt is idejegyezni, hogy ebben a hangjátékban a fasisztáknak soha megbocsátani nem tu­dó öregember szerepét Páger Antalra, a fasiszta tömeggyil­kosét meg Kálmán Györgyre osztották. (benedek) Nyári találkozás Két évad között: nyári színházban Néhány perc hiány­$ zott az éjfélhez, ami­kor az egri tanár­képző főiskola zárt udva­rán, az Agria Játékszín színpadán, a Csalódások rózsalugas-díszletében szót válthattunk Tímár Évával, a Miskolci Nemzeti Színház művészével. Nemrégen ért véget az előadás, amelyben Lucát, a férjre vadászó, jó­módú. ám nem éppen von­zó küllemű, idősödő kis­asszonyt játszotta igen nagy sikerrel. Csak éppen le­sminkelt. visszaváltozott Ti- már Évává. — Mivel tölti a nyarat? A kérdés kicsit oktalanul hangzott el, hiszen éppen láthattuk: játszott az egri nyári színpadon. — Az előző színpadi éva­domra nem panaszkodha­tok). Igaz, mindössze két bemutatóm volt, A tribádok éjszakájában és a Lear ki­rályban játszottam főszere­peket, meg az előző évről áthozott A szecsuáni jó emberben játszottam tovább a főszerepet, de mindeze­ket sokszor mutattuk be; sokat játszhattam és jó sze­repeket. Most Egerben va­gyok és az Agria Játékszín keretében felújított Lenkey tábornokban játszom egy kisebb szerepet, a Trézsi asszonyét, meg az újonnan bemutatott Kisfaludv-víg- játékban, a Csalódásokban egy jelentősebb szerepet, Luca kisasszonyt. A nyári szünet első fele ezzel telik. Az utolsó előadásom július 25-én lesz itt. Utána egy kis családi üdülés követke­zik Bulgáriában. — Örömmel láttuk Luca szerepében. Annál is in­kább, mert Miskolcon ko­mikaként még nem tapsol­hattuk. — Valóban nem játszot­tam még ilyen szerepet Mis­kolcon. Máshol is kevésszer. Talán a Kamyóné emléke­zetes ezekből. — Az új évad mit ígér az ön számára? — Egyelőre csak egy sze­repről tudok, egy angol da­rabban, amelynek Most mind együtt a címe, s meri Miskolcon a színház belse­je átépítés alatt áll, először Egerben mutatjuk be. — További jó munkát és utána jó pihenést. A vi­szontlátásra az új évad nyi­tó társulati ülésén, szep­tember elsején, Egerben. (bm—I j> Pataki példa A diákok és a táplálkozás Kellemes munkakapcsolat, rugalmas reagálás a felme­rülő problémákra, sikeres kezdet, elégedettség — e sza­vakban tömöríthető az a summázat, ami Sárospatakon a diák- és gyermekétkeztetés egyéves tapasztalatait jellem­zi. Az egyéves összegzést pe­dig az tette szükségessé, hogy az elmúlt év szeptemberében a város általános iskoláiban, január 1-től pedig a három napközis óvodában és a há­rom középiskolai kollégium­ban a Bükkvidéki Vendéglá­tóipari Vállalat vette át az étkeztetés feladatát a fenti intézményektől. Ha ennek a lépésnek ősz- szesen annyi előnye lenne, hogy az igazgatók megszaba­dultak a „kényes” meg „kel­lemetlen”, a nem a szakmai képzettségüknek megfelelő feladatoktól, s így több időt tudtak fordítani az oktató­nevelő, az iskolai tartalmi munka irányítására — már akkor is eredményesnek kel­lene ítélni a vendéglátóipari vállalat belépését. Ettől per­sze — mondhatná most va­laki —, a diákok, a gyerekek még „nem laknak jobban”, mint eddig. Hol van tehát az ő hasznuk mindebből? Idézzünk néhány tényszerű megállapítást a tapasztalato­kat összegző tájékoztatóból: „Az adagnorma mennyiségi növekedését eredményezte, hogy számos cikket a válla­lat olcsóbban, jobb piaci le­hetőséggel tud beszerezni”; „Az előirt adagnormák betar­tását szigorúan ellenőrzik, igy a felnőttek étkeztetése nem mehet a gyerekek ro­vására”; „Mind mennyiség­ben, mind minőségben meg­felelő az étel"; „Az egészsé­ges táplálkozás feltételei biz­tosítottak” ... Kottái László, a Bükkvidé­ki Vendéglátóipari Vállalat igazgatója: — Nem udvariasságból mondom, de nem volt köny- nyű dolgunk az étkeztetés átvételével. Itt, Sárospatakon ugyanis eddig is jól ment ez, tehát nehéz volt még jobbat produkálni, még jobbat és többet adni. Ha ez sikerűit — s az eddigi értékelések és tapasztalatok ezt bizonyítják —, akkor, ugyancsak udvar­lás nélkül, azt kell monda­nom, hogy ebben a pataki in­tézményeknek is nagy szere­pe van. Kapcsolataink ideáli­sak; dicséretük jólesik, de mi ezt úgy fogjuk fel, hogy csak a kötelességünket teljesítet­tük ... — Sziget hy Albertné, a Zrínyi Ilona Kollégium igaz­gatója, a városi tanács vb- tagja: — Mint kollégiumi igazga­tónak, 22 évig kellett foglal­koznom „konyhai” ügyekkel, az étkeztetés problémáival. Most, a 23. évben, amikor a vendéglátó levette ezt a ter­het a vállunkrój, érzékelem igazán, mennyi időt rabolt el ez a munka tőlünk, akik­nek a nevelés az első felada­tunk. Az étteremvezetővel messzemenően meg vagyunk elégedve, s igen lényegesnek tartom, hogy a hagyományo­kat követve ők is átadják a heti étrendjavaslatot a diák­tanácsnak, véleményezésre ... A közelmúltban a járási NF.B is vizsgálta a diák- és gyermekétkeztetés helyzetét, s a pataki eredményekről külön elismerően nyilatkoz­tak. Volt azonban egy javas­latuk. amit a vendéglátóipari vállalat igazgatója is egyet­értőén fogadott, mondván: „Ha egy felnőtt időnként nem jut hozzá a szükséges tápanyaghoz, még elnézhe­tő..., de ha a gyerek, egy fejlődő szervezet nem kapja meg a megfelelő tápanyagot, az hiba” . . . Arról van szó: jó lenne, ha a városban dol­gozó orvosok, egészségügyiek is megvéznék-megvizsgálnák az étrendet, s segítenének ab­ban, hogy az életkori sajátos­ságoknak legmegfelelőbb táp­lálékhoz jussanak a gyere­kek, a diákok __ * A z utóbbi években orszá­gosan is fokozott figyelem kísérte a gyermek- és diák- étkeztetés helyzetét. E témá­val foglalkozva, a megyei ta­nács is meghatározta a fel­adatokat, melyek között sze­repel az, hogy 1982. decem­ber 31-ig az intézményi konyhák kerüljenek a szak- vállalatok „kezelésébe”. A patakiak az elsők között „vet­ték a lapot”, s egy év tapasz­talatai alapján igen kedvező­en szóltak az együttműkö­désről a vendéglátóipari vál­lalattal. Az ő — és az ugyan­csak jó tapasztalatokkal em­líthető leninvárosi intézmé­nyek — példája jó erőforrás lehet a többi település szá­mára. (t. n. j.) RARID—VIDEOTON labdarúgó-mérkőzés Becsben : 3 napos társasutazás Bécsbe, Miskolcról autóbusszal, félpanziós ellátással. Időpont: 1981. szeptember 15—17. — Részvételi díj: 3400 Ft -j- útlevél -f- költőpénz — Jelentkezési Határidő: augusztus 10. Jelentkezés és felvilágosítás: IBUSZ Utazási Iroda, Miskolc, Széchenyi út 56. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents