Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
1981. július 22., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kazincbarcika — ma 0 iárssisliiii munka rangja A csónakázótó Abban az okmányban, amely az elmúlt öt esztendőben végzett munka eredményeit összegezi Kazincbarcikán. az olvasható, hogy „ .. . az ötödik ötéves tervben is dinamikusan fejlődött a város, javultak a lakosság életkörülményei, a középtávú tervidőszak célkitűzései ösz- szességében teljesültek.” S hogy teljesültek, abban az állami anyagi erőforrások mellett jelentős szerepe volt — s lesz a jövőben is — annak, hogy e település lakói jelentős mértékben társadalmi munkájukkal is segítették a fejlesztési feladatok végrehajtását. Az öt esztendő alatt 55 millió forintnak megfelelő értékű társadalmi munkát végeztek el a város lakói, amire joggal lehetnek büszkék. Hivalkodás nélkül elmondhatják: lakóhelyük gyarapodásához a szabad időben végzett munkájukat is hozzáadták. Mert ötvenötmillió forint nagy pénz. Annyi mint 10 családi ház, vagy 550 autó ára. Ebből a pénzből kitelnék 10 ezer jól kereső szakmunkás egyhavi munkabére, de vásárolható lenne 22 ezer darab öltöny, vagy... de ne folytassuk. A lényeg, hogy amit a barcikaiak társadalmi munkában elértek, példamutató leltet s kell is. hogy legyen mások számára is. Egy biztos: itt, ebben a városban a társadalmi munkának rangja van s nem is akármilyen. Óvják, őrzik a város értékeit, az épületeket és parkokat, vigyáznak rendjére és tisztaságára, sajátjuknak, magukénak érzik a várost s nem egyszerűen csak lakóhelynek. Erre pedig csak ott van példa, ahol mindenki — gyerek és felnőtt egyaránt — tudja, hogy mindabban, amivel a város dicsekedhet, az ő két keze munkája, társadalmi munkája is benne van. Ebből is fakad a féltő szeretet lakóhelyük iránt, ez is egyik forrása annak, hogy a társadalmi munka itt rangot jelent. És színvonalat. Olyan tevékenységet, amelynek lényege: egy-egy cél eléréséhez nem elsősorban felülről várni az anyagi erőforrások előteremtését, hanem — öntevékenyen — célratörőén keresni a helyi lehetőségeket is, legyen bármilyen feladat végrehajtásáról szó. A helyi elképzelések kapcsolódnak az új létesítmények megvalósításához éppúgy, mint a már felépített, valóra váltott eredmények gyarapításához. Felsorolni is sok lenne, mi minden készült el Kazincbarcikán társadalmi összefogással, s mennyi minden került a VI. ötéves terv programjába. Fedett uszoda, öregek napközi otthona, a parkok, sétányok karbantartása, korszerűsítése, fásítás, tereprendezés, — a szintén társadalmi munkával elkészült csónakázótónál — a csónaktároló ház felépítése, s még egy sor olyan dolog — önmaguk szabta tennivaló —. ami tovább gazdagítja a várost. A társadalmi munka jegyében minden évben rendszeresen sor kerül az immár hagyományosnak tekinthető mozgalmak és különféle akciók megszervezésére. így mindig megrendezik a városszépítő napokat, a környezetvédelmi őrjáratokat, az. „egy újszülött, egy fa” akciót, a szülők, a nevelők és a tanulók közösen végzett társadalmi munkáját stb. . .. A társadalmi munka Kazincbarcikán szerves része, biztos alapja a város építésének és fejlesztésének. E település lakói ugyanis nemcsak igényeket támasztanak, de ezek kielégítéséhez maguk is hozzájárulnak — a szabad időben végzett társadalmi munkával. (—o»> Telekesí mészégetők Ritka az annyira rontott erdő, mint a múcsonyi Új Élet Termelőszövetkezeté. De a használhatatlan — legalábbis tüzelésen kívül, másra nem alkalmazható — faanyag nem vész itt kárba, mert a környéken emberemlékezet óta mészégetésre használják fel a meredek domboldalak sűrűn nőtt. szétágazó, csenevész fáit. Igaz, mást se tehetnének, mert ipari alapanyagnak, vagy esetleg bútoripari felhasználásra ezek a fafajták nem alkalmasak, s a most telepített szép és jó erdők pedig csak hetven év múlva lesznek kitermelhetők. Bizonyára a szegény vidék hozta erre a tájra a mészégetőket., akik a minél olcsóbb alapanyagot keresték. A szövetkezet már évtizedek óta átvette ezt a tevékenységet, hiszen a telekesí hegy mészkövét azóta igyekeznek porítani. A négy kúp alakú téglakemencében mindennap izzik a gyenge minőségű fa, hogy a kőbánya leomlasztott kövét gazdaságosan feldolgozzák. A 72 órán át lángok felett tartott kő ekkor alakul át jó minőségű messze. Százötven kilogramm hulladék fa kell egy mázsa mész előállításához. Múcsonyban kétezer köbméter fát használnak fel a háztartások mészszükségleteinek kielégítéséhez. Furcsán hangzik, de a mészégetésen sajnos egyelőre nincs haszon. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy a meszet helyben fogják csomagolni. A közeljövőben, a Tiszai Vegyi Kombináttól vásárolt fólia felhasználásával, 10 kilogrammos csomagokat állítanak majd elő, s így remélhetően már haszonnal szállítják a meszet a különböző TÜZÉP-telepeknek. Épülő tankhajó i A világsajtót az olajkrízis mellett az olajszállítás problémái is gyakran foglalkoztatják. A közel-keleti konfliktusok után a Szuezi-csatorna kiesésének örökös félelme késztette arra egyes országokat, hogy meggyorsítsák olajszállító flottájuk kiépítését. A hatvanas évtizedben a tankhajók építését Japánban, de kisebb mértékben Francia- országban is kezdte a gigantománia jellemezni. Egyre nagyobb befogadóképességű hajókat gyártottak. Egy másik probléma a meghajtás módja. A jelek szerint az atom'meghajtás a hadihajók és a jégtörők privilégiuma marad. Az. amerikai Savannah szállitóhajó üzemeltetéséhez az állam évente 3.5 millió dollárral kénytelen hozzájárulni. Ráfizetés van tehát az atomhajtású kereskedelmi hajóknál. (Nehéz motorok,' drága üzemanyag. speciálisan kiképzett személyzet.) Az utóbbi időben a jobb térkihasználással próbálják a tankhajók üresjáratait ellensúlyozni. Egv japán speciális „fregoli-olajszállító hajó” Peru—Japán között közlekedik. Peruból vasércet visz Japánba, ott kiüríti rakományát, üresen átmegy a Perzsa-öbölbe, ott feltankol olajjal, amelyet átvisz Franciaországba, ahol ürít. Franciaországból Líbiába hajózik, ott ismét olajjal tölti fel tartályait, azt átviszi Kaliforniába és onnét átmegy Peruba és kezdi a körforgást elölről. Ez a speciális tankhajó tehát érc- szallításra is alkalmas. Képünk egy hagyományos, csak olajszállításra alkalmas épülő óriás francia tankhajót mutat A mama nem kényszerül még szemüvegre, görbe botra sem kell támaszkodnia. Az öreg házból siet elénk, kezét kötényébe törli — ebédkészítés közben zavarjuk. A konyha ugyanolyan mint volt — a sparhertban szén adja a meleget, az ódivatú konyhaszekrényben mázas kőedények őrzik a fűszereket. A szoba megváltozott. Farkas Károly ágya már nincs ott az egyetlen ablak mellett, s a sarokban, a döngölt agyagpadlón vékony falábain ajándékba kapott televízió áll. — Minden este ezt figyeljük. Én ugyan nem sokáig, hamar elszenderülök, de Zsolti gyakran 10 óráig is fennmarad vele, hiába beszélek neki, hogy oltsa már el, és ő is aludjon. Nagyon jó gyerek, de ebben nem mindig hallgat rám. De jöjjenek, nézzék meg az új házat. Már hónapok óta megvan, én mégis újra és újra örülök, amikor átlépem küszöbét... ... Előszoba, szoba, fürdőszoba, konyha. Fürdőkád, villanytűzhely, parketta. Nagy ablakok, a szoba falán egyszerű keretben vagy csak anélkül fényképek a családról, a fiatal Farkas Károlyról, a ház építéséről, munkásruhás férfiakról. — Már-már előfordul az is — mondja a mama —, hogy úgy érzem, nem érdemeltük meg ezt a rengeteg segítséget. Én, tudja, ez idáig a sok munkával, dologgal kiérdemelt élethez voltam szokva. Amíg földünk volt, virradaL Ozvegy Farkas Sómuelné és Farkas Zsolt tói naplementéig kint voltunk. a férjem is 44 évig dolgozott a gyárban, s Károly is 16 esztendeig, míg meg nem betegedett. Most az ország minden tájáról érkeznek a csomagok. Zsoltinak vagy három évig biztos nem kell ruhát vásárolni, annyi mindent kapott. Meghálálni pedig csak köszönettel tudjuk. Azért nagy öröm ez nekem, még annak ellenére is, hogy nincs nap amikor nem siratnám a Károlyt. De Zsolti nem maradt magára. Remélem rendes ember lesz belőle, nem fog csavarogni, nem él majd munkátlanul. Megígérte az apjának ... A mama elhallgat, ölébe ejti a kezét. — Nincs olyan nap — folytatja —, hogy Zsolti ki ne menne a temetőbe. Van, amikor virágot visz, de van olyan is, amikor csak úgy leül a padra. Ha most még Fotó: Fojtón László élne az apja, elmondhatná neki a sikerét. Felvették inasnak, mozdonyszerelő lesz belőle. — Nem inas az, nagymama — szólal meg először komolykodva a kisfiú —, hanem ipari tanuló. Dizellakatos leszek, mozdonyszerelő. Három év múlva szabadulok, de addig is keresni akarok egy keveset, hogy a mamának is meglegyen, ami kell. — Én már idős vagyok — fgy a néni —, és örülök, mert megérhettem még ezt az új házat... Zsolti csendes, szereti az állatokat, van galambja, kutyája. Egyenesbe került az élete. Már nemigen érem meg, hogy felnőjön, így hát arra tanítom: legyen mindig becsületes, tisztességes. És ha már tapasztalt emberséget, ha felnő, ő is legyen ember ... Cldvardy József Még egy éve sincs annak, hogy először jártunk Sajóné- metiben, Farkas Károlyék portáján. A hír vitt el oda bennünket: megtudtuk, az Ózdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjai a szakszervezeti bizottság kérésére és támogatásával új lakást építenek a vállaiat megrokkant dolgozójának és kisfiának. Farkas Károly — a volt gyári vasutas — mindkét lábát amputálni keltett egy korábbi balesete és betegsége miatt. A baj nem járt egyedül. A megrokkant embert elhagyta a felesége, s 1979 őszén háza is megroggyant, majd összeomlott. A család csak szerencséjének köszönhette, hogy életben maradt. Farkas Károly és akkor 13 éves fia, Zsolt, a közösség segítségén kívül a „mamára”, a 78 éves Farkas Sámuelnére támaszkodott. A mama mindenben ellátta rokkant fiát és unokáját főzött, mosott, takarított rójuk, s ami d legfontosabb: töretlen optimizmusával mindkettőjükben megtartotta a reménységet. „A sok baj után — tartotta — örömnek kell következnie.” Most, amikor újra elmentünk hozzájuk, csak a mamát és a kisfiút találtuk otthon. Farkas Károly már nem él. Megérte ugyan még az új lakás átadását, de szervezete már nem bírta tovább a harcot. 1981. január 23-án meghalt özvegy Farkas Sá- muelné kettesben maradt unoka jávaL A ház falán krómozott táblába vésett felirat hirdeti: 35 szó cialista brigád vett részt építésében. Ember légy, Zsolti... r Újabb beszélgetés özvegy Farkas Sámueínéval A kereskedelmi gyorsárellenőrzések lanasztalalai A június 29-i húsáremelést követően valamennyi megyei és fővárosi kereskedelmi felügyelőség gyorsvizsgálattal ellenőrizte, hogy a kiskereskedelem és a vendéglátóhelyek szabályosan hajtják-e végre a rendelkezéseket. Feltüntették-e az új árakat, a drágább húsba nem kevernek-e olcsóbbat, milyen a kalkuláció? Általában gyorsan, jól szervezték meg és hajtották végre a hatósági árintézkedéseket. A kedvező tapasztalatok ellenére jó néhány helyen tártak fel szabálytalanságokat: nem mindenütt volt kitéve az új árcédula, a számolás nem mindenütt volt pontos, a vásárló kárára tévedtek. Előfordult néhány jelentősebb túlszá- molás is. Például Borsod megyében, a pálhází szövetkezet húsboltjában 6 kg különféle tőkehús vásárlásakor 60 Ft-tal számoltak többet. A Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 407. számú húsboltjában a sertéslapockát a drágább comb árán számolták el, és fgy 11 forinttal károsították meg a vevőt. A hiányosságok megszüntetésére azonnal felszólított ták az illetékes vezetőketj
