Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
1981, július 22., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Viharszünet után az aratóknál Kilencnapos „történelem” Néhány nappal ezelőtt vihar volt Hernádnémeti lelett. Sávban jött, szűkülő szögben, jég kísérte, amely kopogott a háztetőkön. A nyárban a jég elolvadt. Valahogy a gondok is vele. A kombáj- nos áradozott: — Kész csoda. Ilyen táblákat én még nem arattam. A búza úgy állt, mint az ólomkatona. Mi már hozzászoktunk minden rosszhoz, a szelcsavarta dőlt gabonatáblákhoz, a zöldellő gyomhoz, de talán most először találkoztunk olyan gabonával, mint ami a „nagykönyvben meg van írva”. Bárhol álltunk neki a géppel, nem a terménnyel kellett törődni, s nem a kombájn zajával, csak az álmossággal, amely olykor elfogott. A karbantartás a szemünk „feltámasztására” terjedt ki. Hatszázhetven mázsát is vágtam egy nap, ilyen még nem volt, ez kész történelem. Ennyit mondott, s utána pánikszerű menekülésre kényszerílett. Ugyanis rálépett a gázra, s a szalmázó- ládán összegyülemlett összes pelyva, a porral együtt elég öli volt a futásra. Amikor a kombájnt már nem láttuk — húsz méter után — a kombájnosolc egyike epésen megjegyezte: — Ha ez ennyire el volt tömődve, akkor vajon mit aratott? Ennyiben maradtunk, már csak azért is, mert az arpa- pelyva és a törek, ami az öreg SZK—5-öst porba rejtette, már az aratás második félidejét jelentette. A búza 1700 hektáron ugyanis elfogyott. Bagány István, a Hemád- völgye Tsz elnökhelyettese: •— Sok év után először történt meg az a furcsa eset, hogy a tavaszi árpa előtt arattuk le a búzát. Aki a szakmában nem járatos, annak ez nem sókat mond. De ha nincs húsz kombájnunk, s a növények egyszerre értek volna be, az árpával együtt közel .1008 hektárnyi kalászos területen, igen nagy lett volna a veszteség, amelyet a szempergés, s a viharok idéztek volna elő. És természetesen az a tény, hogy az árpát mesterséges szárítás nélkül kell aratni. Ugyanis az összes mennyiség a sörgyárba megy, ahol a csirá- sodás miatt csak a természetes napfény száríthatja ki a szemeket. így most összpontosíthattuk erőinket, s a termelőszövetkezet történetében először kilenc nap alatt vágtuk le az őszi búzát. Hektáronként ölven mázsa feletti hozammal! Kahancz Endre kombájnos: — Jött a vihar vasárnap, s meg kellett állnunk. Ha' még öt napig kitart a jó idő. akkor árpából is csak a tarló maradt volna a háltunk mögött. Ritka jó év ez. Eddig 11 000 mázsa terményt vágtam. Mivel Claas Dominátor- ral dolgozok, mázsájáért 70 fillért kapok. Könnyű kiszámolni. mit kerestem. — És most? — Várjuk az eső utáni fel- szánadást. Akár hazamehetnék és aludhatnék. Hetven forintot kapunk a karbantartásért naponta. A tized- részét annak, mint amikor teljes kapacitással arathatunk. Viszont, azt is kár tagadni, az eső a legjobbkor jött. Már felfigyeltem csomó olyan dologra, amit épp ideje rendbehozni. A hűtőszivattyú csepegett. Kicsit. Ha nem lenne kényszerpihenő, nem is foglalkoznék vele. Így nem megyek most haza, kicserélem. Lel ki ismeret? Erre a kérdésre nem vártam választ, hiszen magamnak tettem fel. Tartottam attól, hogy megsértem. És azt hiszem, jól tettem, ment így folytatta: — Ez a gép olyan, hogy minden pillanatára figyelni kell. Akkor nem hagy cserben. Egy szokatlan zörej — hiszen szerelő vagyok — elárulja a hiba helyét. Azonnal megnézem, hogy tudjam, mit bír el. Ha már tudom, akkor nem hajszolom. Bár a kereset lényeges, de önmagam ellensége nem vagyok. Mert miért tanultam meg ékszíjat cserélni a legrosz- szabb, a leghozzáférhetetle- nebb helyen, ha odalépve a gázra, csak a mennyiséget nézném, s többet ártanék, mint amit használok. Így inkább megállók. Jókor jött ez a vdharszünet. És fogta a szivattyút, fel- lépkedett a hágcsón. Madarast József, a másik kombájnos: — Szerencsés ember — sóhajtott nagyot. — Az én kombájnom az újabb, a nagyobb teljesítményű, s ő azzal a csodrogánnyal mégis többet tud aratni. Ez nem féltékenység, de képzelje csak el, amikor a maga kezében van a tökéletes, amit motorhiba miatt kétszer járat be. hiába nagyobb a teljesítménye, biztos felnézne az égre. Hát én is felnéztem ... A Claas Dominátor 106-os a legjobb kombájn, amivel a hazai mezögazdasugbun aratunk, háromnapos késéssel kezdhette meg itt az aratást. Motorja addig a műhelyben bömbölt. Van kötelező bejáratos üzemóra. És ezt megszorozták keltővel. Nem lehet csodálkoz-ni azon, hogy Galambos László, a kis teljesítményű SZK-kombájn vezetője elégedetten dörzsöli a kezét, s rálegyint a Domi- na torra: — Hatszázhetven mázsát arattam naponta. Csak az idő zavart, más nem. A nagy teljesítményű-kombájnok vezetői valahogy furcsán néztek rá. A vita végét persze nem vártuk meg. Irány Gesztely, ahol piros útlevéllel a kezükben — éppen most kapták meg — útra készen várakoznak a kombájnosolc. A vezetők egyike ideges: — Valami ruha kellene — sóvárgott Lakatos István. — Mégse mehetek a szomszédokhoz Szlovákiába egy szál trikóban, miközben az asz- szony Miskolcon vásárol. A többiek nyugodtak. Az nlolso vágóasztalt, helyezik el a hétméteres „batyuba”. Ilyen hosszú a vágóasztal utánfutója. Majd a lámpákat ellenőrzik, cserélik ki. Igaz, otthon az asszony már mindent összepakolt, a kéthetes csehszlovákiai „kiránduláshoz”. Tamás János, az E—512-es pilótája: — Szlovákiában Buztta mellett fogunk aratni. Mondják, jó ott is a termés. Persze maradnánk itthon is szívesen, mert a határunkban az árpa is 40 mázsa felett ad. Vajon hoz-e ennyit a búza ott északabbra? Ügy készültek, hogy aznap este már a határon lesznek. A 15 kombájn, ami itt marad, az árpa vágására elegendő. Pontosan 1222 hektár van belőle. Ha jó az idő, hat nap múlva csak tarló marad. — kármán — Ötnapos munkahét Az üzletek sz Mi tagadás, a fogyasztóközönség legalább olyan érdeklődéssel várja, hogy a kereskedelem miként tér át január elsején az ötnapos munkahétre, mint azok, akik a pultok mögött dolgoznak. Óhatatlanul felmerül ugyanis a kérdés, miként fogják megoldani ezt az átállást az amúgy is állandó létszámhiánnyal küszködő boltok? Eddig is kevés volt az eladó, a pénztáros, a büfés és a takarító-személyzet — meg is erezték hiányukat a vásárlók és vendégek —, de mi lesz ezután, ha belőlük néhányan még szabad napon is lesznek? S ebből nem következik-e, hogy romlanak majd a beszerzési lehetőségek, több időtöltéssel és kényelmetlenséggel jár a hét végi bevásár. lás? Kérdőjelek sokasága várja tehát a jövő év január elsejét, amikor a kereskedelemben is bevezetik az ötnapos munkahetet. Az aggodalmak — bár nem teljesen alaptalanok — eloszlatása érdekében, kezdjük egy külföldi példával. A szocialista országokban — az NDK-ban, Csehszlovákiában fc Bulgáriában — az ötnapos munkahét bevezetésekor' az üzletek felét —, hogy a kereskedelmi dolgozók minden második héten szombaton kaphassák meg szabadnapjukat — szombatonként eleinte zárva tartották. Ennek eredményeként a nyitva tartó boltokban nagyobb lett a zsúfoltság, hosszabban kacska- ringóztak a sorok, s ennek következtében türelmetlenebbé váltak az eladók, s persze a vásárlók. Ez az állapot nemcsak a fogyasztóközönség körében keltett elégedetlenséget, hanem a kereskedelmi alkalmazottak is elgondolkoztak azon: vajon érdemes-e az egyik szombaton agyonhajtani magukat csak azért, hogy a következő szombatjuk szabad legyen? Mivel ez a nyitvatartási rend a közvélemény élénk ellenkezésével találkozott, be kellett látni, hogy a kereskedelemben — és sok más munkahelyen — az ötnapos munkahét nem jelent egyet a szabad szombattal, vagyis az üzleteknek nyitva kell lenpi szombaton Ez utóbbi felismerés jegyében született meg a Belkereskedelmi Minisztérium, a KPVDSZ és a SZŐ VOSZ közös irányelve, melynek értelmében az ötnapos munkahetet úgy kell megvalósítani, hogy a nyitvatartási idő mindenkor igazodjon a vásárlói igényekhez, s emellett az eladás színvonala ne csökkenjen. Miként valósíthatók meg ezek az irányelvek a gyakorlatban? Röviden válaszolva: az eddigieknél sokkal körültekintőbb és átgondoltabb munkaszervezéssel. Ezért kell ügyelni többek között arra, hogy a csúcsforgalmak idején lehetőleg minden eladó az üzletben legyen. Viszont ne támasszák a pultot holt időben, amikor alig-alig nyitja valaki rájuk az ajtót. Be kell vezetni továbbá a csúsztatott munkakezdést, s univerzális kereskedőket kell képezni. A kereskedelem nagy csa* ládján belül majd minden szakmának — az iparcikk, a ruházati, vagy az élelmiszer- cikk -kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak — mások a feladatai, s mások az adottságai és a lehetőségei is. S Á pácolóhan A December 4. Drótmüvek huzalmű II. gyáregységének pácolóüzemében nagyméretű páckádck segítségével dróthúzás előtti felület- készítést végeznek. Az „áztatás” körülbelül öt percig tart. Fotó: Fojtán László Fejlesztik a tállyai kóbá- nyászatot, s erre a célra 283 millió forintot fordítanak. A beruházás a finiséhez érkezett, s az új gépi berendezések augusztus elsejen megkezdik az üzemelést. Kiépítettek többek között egy két- kilométeres szállító szalagsort. amivel kiváltják a regi, elavult, kis teljesítményű kötélpályákat. A bányában új töröberendezést is beszereltek, ami egyrészt a kézi törés megszüntetését szolgálja. másrészt lehetővé teszi a finomabb szemnagyságú kőzúzalék előállítását. Nagy teljesítményű kompresszor vásárlásáról is szó van. ami elengedhetetlen a fúrokapa- citás növeléséhez. A fejlesztések eredmenyekent másfél- szeresére fokozza termelését a tállyai bánya, s a jövő esztendőben már 1.8 millió tonna követ szállít a felhasználóknak. VoláB-taszok rokkantaknak Speciális autóbuszokat készített vakok és mozgássérültek számára a Volán 20. számú Vállalata. Az autóbuszokat kedden ünnepélyes keretek között adta át leendő tulajdonosainak Tapolczai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója Budapesten, a Vakok Állami Intézetében, illetve az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben. A Volán 20. számú Vállalata kapta a megbízást, hogy előzetes tapasztalatai, no meg fiatal mérnökének találmánya alapján elkészítse a különleges igényeket kielégítő járműveket Egy-egy busz átalakítása több mint egymillió forintba került Az átalakítási munkák során folyamatos kapcsolatot tartottak a majdani használókkal, hogy sajátos igényeiket a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vehessék. A vakok részére felajánlott buszban hosszabb utakat is kényelmessé tevő kiegészítő berendezéseket helyeztek el. megnövelték a kapaszkodók számá't, s ajtónyitást ellenőrző hangjelző készüléket szereltek fel. A mozgássérülteket szállító buszt a kényelmet fokozó berendezéseken túl hidraulikus rokkantkocsi- emelő szerkezettel látták el., ehhez még hozzá kell venni, hogy szakmákon belül is jelentősek az eltérések. Merőben könnyebb ugyanis a megyeszékhelyeken levő esetleg száz dolgozót foglalkoztató nagy ÁBC-áruházakban áttérni az ötnapos munkahétre, mint az egyszemélyes vegyes boltokban. A kereskedelmi vállalatoknak azt sem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy a szabad szombatot majd mindenki élvezi, így feltehetően az üzletek hét végi forgalma is megugrik, hiszen köztudott, hogy szabad idejüket sokan töltik vásárlással. Persze nemcsak a kereskedelmet készteti az ötnapos munkahét bevezetése ötletesebb munkaszervezésre, hanem a fogyasztóknak is jobban meg kell szervezniük a vásárlásaikat. A lakosság megértő támogatására is feltétlenül szükség van tehát, de minden vitán felüli, hogy elsősorban a kereskedelmi és a vendéglátóipari vállalatok, valamint a szövetkezetek feladata — a helyi tanácsi szakigazgatási szervekkel egyetértésben, saját dolgozóikkal megvitatva — úgy bevezetni üzleteikben az ötnapos munkahetet, hogy a fogyasztókat emiatt semmiféle hátrány ne érje. A. T. Az előző évek nagyarányú termelésbővülését szerényebb és differenciáltabb növekedési ütem követte az idén Leninvárosban. Mind az éves, mind pedig a középtávú terv kidolgozásakor a gazdasági egységek a minőség további javítását, s a termékszerkezetnek az igényeknek megfelelő korszerűsítését helyezték előtérbe. A tervezéskor azt is számításba vették, hogy a hatékonyság fokozásának egyedüli lehetséges módja a termelékenység növelése, mégpedig a létszám csökkentése révén, másrészről a termelőberendezések, gépi kapacitások jobb kihasználásában is rejlenek még tartalékok. Mit mutatnak az első fé5 év gazdálkodását reprezentáló adatok? Tizennyolc gazdasági egység — köztük a legnagyobbak, mint például a TVK, Tiszai Erőmű és a Tiszai Kőolajipari Vállalat — első félévi tevékenysége összességében a várakozásnak megfelelően alakult. A vállalatok és szövetkezetek erre az evre több mint 35 milliárd forintnak megfelelő termelési érték elérését tűzték célöl. Äz év első hat hónapjának teljesítése kereken 17 milliárd forint volt, 5,3 százalékkal több a tervezettnél. Ebből a Tiszai Vegyikombinát 7,7 milliárd forinttal részesedett. A Tiszai Erőmű Vállalat — a TVK-hoz hasonlóan — 3,6 százalékkal nagyobb termelési értéket produkált, mint amennyi a félévi előirányzat volt. A vállalat villamosenergia-fej- lesztési tervét — a telephelyek kellő közreműködésével — csaknem 9 százalékkal szárnyalta tűi. A harmadik nagy termelőegység, a Tiszai Kőolajipari Vállalat 15 ezer tonnával több, összesen 549 ezer tonna kőolajat dolgozott fel, s ez 5,7 milliárd forint termelési érték elérését tette lehetővé. Számos termékből. így például az autóbenzinfélékből és gázolajból a tervezettnél nagyobb mennyiséget állított elő. A város egyéb gazdasági egységei (vízművek, ÉMÁSZ, Borsodi Távhő, (3ELKA, TI- GÁZ, posta, Patyolat. ÉP- SZÖV stb.) tovább javították szolgáltatásukat. Az új posta forgalmi részének üzembe helyezésével számottevően emelkedett e szolgáltatás színvonala, a Crossbar rendszerű 3000 állomásos telefon- központ második fél évben történő átadásával pedig végérvényesen megszűnnek a város hírközlő hálózatával kapcsolatos gondok, problémák. A közlekedési és szállítási vállalatok a személy- és áruszállítás területén a rájuk háruló feladatot igyekeztek a rendelkezésükre álló lehetősegeket kihasználva megoldani. Az első fél évben tovább folytatták a vasútvonal villamosítását és a MÁV-pályaudvarok felújítását. Jelentős eredmény, hogy a vasúti személyszállításnál csökkent a menetidő, s töbo olyan vonatpárt közlekedtetnek Leninvaros és Miskolc között, amellyel átszállás nélkül lehet utazni. A Volán leninvárosi telepének bővítése, illetve korszerűsítése — amelyre 170 millió forintot irányoztak elő — terv szerint halad, s minden remény megvan rá, hogy er. a beruházás is batáridőre megy valósul. A gazdálkodás eredményességének egyik fokmérője » vállalati nyereség alakulása, amely az idén Leninvárosban i« eléggé el teró képe* mutat. Egyes vállalatok a gazdaságos termelés fokozásával, a szigorúbb anyag- és energiagazdálkodással sera tudták ellensúlyozni az anyag, energiahordozó és villamos energia áremelések hatását. Például a TVK-ban 500 millió forint többletkiadás merült fel, emiatt a vállalat nyeresége a tervezetthez képest 300 millió forinttal csökkent. Külön fejezetet érdemei az exporttevékenység. A gazdaságos, jövedelmező kivitel fokozása ugyanis döntően befolyásolja a gazdálkodás eredményességét. Leninvárosban két exportőrt tartanak számon: az egyik a TVK, a másik pedig a TIFO. A kettő közül a TVK tölt be meghatározó szerepet, hiszen a nagy vegyipari üzem kivitele megyei, sőt országos méretekben is számottevő. A* év első felében is több tízmillió dollárt és rubelt eredményezett a vállalat tőkés és szocialista exportja. Tekintettel a várhatóan nehezebbé váló világgazdasági helyzetre. a TVK a második fél évben további lépéseket tesz a számára még kedvezőbb exportstruktúra kialakítása érdekében. Meghatározó volt a váll»-’ latok gazdálkodása szempontjából, hogy termelési feladataikat szigorú létszám- gazdálkodás közepette teljesítették. Különösen vonatkcH zik ez a nagyvállalatokra (TVK, Tiszai Erőmű, TIFOl. amelyek nemcsak az éves tervhez, hanem az előző évihez képest is csökkentették a munkaerőt. A létszámgazdálkodásban tanúsított következetesség eredményeként könyvelhető el. hogy a nagyüzemek hatékonyabban foglalkoztatták a dolgozókat. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a város termelőüzemeiben tovább növekedett <• munka termelékenysége.
