Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. július 21., kedd A képernyő előtt ízlésvita - Fegyverletétel őszinte érdeklődéssel ül1em a képernyő elé az elmúlt szerdán este, hogy az Ízlések és pofonok című sorozat második adását megnézzem, mert a két hónappal korábbi első jelent- kezes felkeltette az érdeklődésemet, meg a szerkesztő-műsorvezető Osskó Judit korábbi sorozata — Unokáink is látni fogják — arra engedett következtetni, hogy az Ízlésről lolyó nyilvános eszmecsere is érdekes lesz. Kis csalódással kopogom le most e sorokat. Az Ízlések és pofonok sorozat második adása valamiféle parttalan örökzöld szemrehányás-folyammá változott, amelynek az a lényege, hogy egy nagyon kis lakgssághányadon kívül mindenki izlésrontó, mindenki gátolja az ízléses, a korszerű terjedését és igyekszik valami nagyon régi ízlésszintet konzerválni. K „mindenki” fogalma alatt értendő minden élő és jogi személy, akinek csak a környezetkultúrához — a legszélesebben értelmezett környezetkultúrához — valami köze lehet. Már oivan következtetés is hangot kapott a szerdai beszélgetésben. hogy a közterületi vandalizmus oka is a közterületi létesítmények ízléshibája, azaz a huligánok azért verik szét a telefonfülkét, vagy a szemétgyűjtőt, mert külleme in- gerli eket. Ez olyan képtelen feltételezés, aminek alaptalanságához aligha fér kétség, mégis .jól tette Bertha Bulcsu, hogy a vitában óvást emelt e feltételezés ellen, hiszen a képernyőről elhangzó bárminő állítás nálunk sokfele, válik hivatkozási alappá. De visszatérve az adás egészéhez: a szerteágazó póló miában igen sok részigazság hangzott el a kínálat és az ízlés viszonyáról, a kultúrálatlan környezet ízlésficamító hatásáról, de talán jó lenne a jövőben e sorozat egy-egy adását szűke bb témakörre korlátozni, s gondolva a nézők nagy többségére. azt is megmagyarázni, hogy az adásban kárhoztatott ízlésteiv rorral, a tömegekre erőszakolt ízléssel és termékekkel szemben miért szebb. jobb. célszerűbb és korszerűbb az. aminek az elfogadtatásáért a jó célzatú műsorban rendszeresen síkraszáll- nak. A sorozat folytatását töretlen érdeklődéssel várom. * A névtelen tisztjelölt magatartását vizsgáló két bírósági eljárásban. a tisztjelölt és Görgey beszélgetéseiben kívánta Galambos Lajos elmondani az 1848—4!)-es szabadságharcról mindazt, ami immár több mint 130 éve vitatott:, a nemzetiségi hovatartozás meghatározó volta, a nemzetiségek integrálódása az egységes magyarságba, a magyarok szabadságkiizdelmébe. a rideg, racionális katonai irányítás (Görgey), vagy a lobogó politikus-forradalmiság igaza stb. A Fegyverletétel című drámában — amelyet. Hajdufy Miklós rendezett — Galambos Lajos meglehetősen tételszerűen kívánja minderről a véleményét elmondani, a tisztjelöltét szinte szóról szóra ugyanúgy faggatja előbb az osztrák, majd a magyar katonai bíróság, minden mozzanat kísértetiesen ismétlődik, egyformán meghökkentő a .szavazóbírók magatartása, egyformán mesterkélt a beszédjük es egyformán teátrális volt a játék mind az osztrák, mind a'magyar környezetben, s végezetül azzal búcsúzhattunk a tévéjátéktól, hogy Galambos is hozzászólt a témához, de nem sok új gondolattal gazdagította az e körül — a/ 1843—49-es szabadságharc elbukásának okai — máig is meglevő vitás nézeteket. Tordy Géza Görgeyje érdemel kiemelést a színészek közül. Kozák András tisztjelöltje bántóan az örök Kozák. András volt. * Szót fogadtam szerdán este a vidám játékként hirdetett műsor címének: Ne nevess korán... ! Nem nevettem korán, sőt később sem. A műsor elején nem volt min nevetnem, később pedig a külpolitikai újságírók, illetve'tévékommentátorok nevetést célzó ügyködése közben arra gondoltam, mennyivel értékesebb és hasznosabb lenne például Sugár Andrást külpoli- tikusként foglalkoztatni, az ilyenfajta „fordított szerepjátszást” meg a szilveszteri kabaréban ráosztani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy például Árkus Józsefen e műsorban inkább tudtam volna derülni, mint a szombati Parabolában, amely e sorozat egyik legverejtékesebb műsorának tűnt. (Igaz, az egész egyetlen lóerőre épült.) * Változatlanul visszásnak érződik a HÁZ-tartás című családi magazinban egyes kereskedelmi vállalatok áruválasztékának, konkrét vendéglők munkájának, különféle árucikkeknek reklámozása. Ha meg még a szereplői között olyanokat is látunk, akik a Tv-reklámadásokban is szerepelni szoktak, hát igazán kétséges, hol a határ a magazinműsor és a hirdetés között. Benedek Miklós Ismét kaláka folknapok Július 25-én és 26-án rendezi a Miskolc városi Művelődési Központ a diósgyőri várban az idei kaláka folk- napokat, melynek az elmúlt évhez hasonlóan ismét több népszerű szólistája es együttese lesz. A házigazdái tisztet vállaló Kaláka együttesen kívül tapsolhatunk a Délibáb, a Muzsikás, a romániai Táltos, a Kormorán és a Gereben együttesnek, valamint az NDK-beli Wind Beuntelnek. Az előadások szombaton és vasárnap este 8 órakor kezdődnek, de szombaton éjiéi 11 órakor a Tokaj vendéglátóházbun. s vasárnap délelőtt 10 órakor a diósgyőri várban is lesz egv- egy érdekesnek ígérkező koncert. Rossz idő esetén valamennyi program a Tokajban kerül megrendezésre. 1 A titkos házasság Gyertyával világított asztalok, tüsténkedő pincérek, ínycsiklandozó illatok, s ha az idő is úgy engedi, a szabadtéri alkalmak során hold- fény, tücsökéi rpelés — nos, mindez nem valami ú,j, miskolci vendéglő díszlete, hanem egy friss színpadi produkció berendezése, szerves része. Július 18-án, a Muzsikáló udvarban volt Domenico Cimarosa A titkos házasság című operájának premiere, s ez a tény nemcsak azt jelenti, hogy most már Miskolcon is „ment” a világhírű alkotás, hanem azt is, mogy a Miskolci Némzeti Színház zenekara, Selmecz.i György karmester, Hegyi Árpád Jutocsa rendező, a színház munkatársai, valamint Miskolchoz közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódó énekesek és művészek munkája nyomán és a városi művelődési központ támogatásával a produkció hovatovább önerőből megvalósított vállalkozássá nemesedett. Tétova, de hites lépésnek aposztrofálta Hegyi Árpád Jutocsa ezt a zenei kezdeményezést és színpadi akciót, amellyel a friss szellemiségű, remélhetően majd újabb eg.yüttlétekre is alkalmas művészi társulás a nápolyi opera bullát kívánta bevezetni Miskolc zenei életébe. Tétova — mondja (alkalmasint. nagyon szerényen) a rendező, de a néző szerencsére elég biztosan haladhat ebben az újszerű, vagy épp archaizáló elemekkel, sti látás segédletekkel felerősített vígoperai jeleneteken át egész a „18. századiság” élményéig. Tudniillik Cimarosa örökzöld zenéje, a kompozíció kifogástalan dramaturgiája, s a színpadra állítás leleménye együttesen már olyan * idő-spirálul szolgál, amely nem egyszerűen a hitelesség megejtő, mégis bizonyos távolságtartó értékével egyenlő, hanem a tökéletes illúziókeltés, a quasi ott-lét mágiájára aspirál. Ebben a törekvésben meggyőző a felfogás — elképzelhetően váratlan, ám kétségtelenül mértéktartó és elmés — paj- zánsága, amit Máger Ágnes jelmezei és Ferencz István díszlete ötletesen, érzékletesen támaszt alá. A hat énekes tónusban egymáshoz igazodó, bár felfogásban némileg elütő interpretációja egyenletes, végig magas színvonalú teljesítmény. Szüle Tamás egyre1 jobban beérő, nagyszerűen telítődő basszusa, a tiszta, csengő szopránok: Kovács Brigitta és Csonka Zsuzsa éneke, az árnyalatokban gazdag diszpozícióval szóló Molnár Anna, valamint Bandi János lágy tenorhangja és Ferencz Béla szellemes baritonja nagyszerű színészi játékkal. felszabadult színpadi „viselkedéssel” párosul, ami a produkció egvik hatásos jellegzetessége. Mondhatni ez az előadás kulcs-ékessége. Ez a képesség ragyogóan érvényesül a szólisták jellemábrázoló. karakterteremtő igyekezetében is. Őszinte elismerés illeti a Miskolci Nemzeti Színház zenekarát, amely a sokrétű, kényes — és ne tagadjuk — a számára végül is teljesen újszerű feladatot igen fegyelmezetten, tisztán, nagy muzikális rátermettséggel szólaltatta meg. Ha egy szóval kellene jellemezni az előadást, talán a virtuóz jelző volna rá a legalkalmasabb, nem feledkezve meg a kifejezésnek elkülönítő, s nem csupán dicsérő jellegéről sem. Virtuóz módon lett színházi, látványban is élvezetes egy zenemű, s ebben rejlik a produkció ki- egy ensű 1 y ozottsága. D. Szabó Ede Veszprémi Imre Veszprémi Imre Munkácsy-díjas szobrászművész nagyméretű kőszobrait több helyen kiállították már az országban. Most Boglár le llere, a szabadtéri tárlatra szállítják a szobrokat. Munka közben A művész alkotása - lehet találgatni Lavotta Géza faragásai A sárospataki Rákóczi- várban látható Lavotta Géza kiáliitása. Néhány réz- domborítást, többségükben azonban fafaragásait láthatják az érdeklődők. Ez utóbbiak egyébként szép számmal vannak, hiszen a nyár az idegenforgalomé, s benne vagyunk a közepében. A sárospataki Rákóczi-várat sok, csoportosan érkező turista keresi fel, de sokszor „kopognak” a kiiveken az egyéni turisták is. A vár, a múzeum kiállításai mellett pedig természetesen az Erdélyi-terembe is elvezet útjuk. Itt láthatók a Hegyalján élő alkotó munkái. Lavotta Géza különös ember. Egv időben a festészettel próbálkozott, azután a rézdomborítások kötötték le figyelmet. Most éppen a fa az, amellyel dolgozik. Autodidakta a szó eredeti értelmében, s ha nem télnék a félreértéstől, akkor azt. is hozzátenném: amolyan művészi ambíciókkal megáldott ezermester. (Ezermester a szónak abban az értelmében, hogy igen különböző dolgokkal foglalkozik, s megkísérli mindig, hogy a clolgok velejéig jusson el.) Egyszóval: most éppen a fa a választott anyaga. Azt hiszem” szerencsés találkozás ez, az alkotó ember és az ősi anyag találkozása. Talán ebben az anyagban találta meg leginkább önmagát, mert termé- sz.etével rokon. Félszáz körül van a kiállított munkáinak száma. Köziül; nagyméretű faragott szobrok csakúgy találhatók, mint faliképek. Vannak közöttük hagyományos témák — ilyen természetesen adódó téma e vidéken a bor útjának „felvázolása”, s vannak egy-egy gondolatot, érzést megragadó alkotások. Sokféleképpen dolgozik: olykor vaskosan reális, olykor légiesen Könnyű. Mindig azt „ragadja meg”, amit leginkább adekvátnak érez. Olykor magamagát is elringatja, mint például a gótikus stílust felidéző festett szobrán — Gótika —, máskor, s ez inkább a mindennapi élethez. kapcsolódó megfigyeléseinél van így, körbejárja, körbetapogatja a témát. Pusztán azzal, hogy újból es újból megíaragja. A bor. a szőlő sokféleképpen tér visz- sza. Nagyméretű faliképén például időrendi sorrendben, tárgyilagosan a talajművelés, a szőlőgondozás és a borkezelés fázisait ábrázolja. A faliszekrényke faragásai viszont már többet vállalnak: a három ajtó, három „fázis”, a Vígság, a duhaj mulatozás és a gyász ... Nekem talán legjobban letisztult. szépen megdolgozott faragott szobrai tetszettek. Az Álmoska iskolás kisfiúja nyakába húzott kabátgailér- jával csupa elszánás. A Védelem — anya es kisgyerek összefonódása —- légiesen könnyű. A Gyász, asszonyalakja — mintha Kurátor Zsófi lépne elénk Németh László hasonló című regényéből. Gondolom, nem véletlenek a kiállítási emlékkönyv bejegyzései: „nagyon szép”, „tetszik”. „érdemes volt megnézni”. S az. egyik, mesz- sziről jött iskoláscsoport bejegyzése is dicséret: ..most, hogy ezt. láttuk, mi is szeretnénk megpróbálkozni a faragással ...” Cs ii tor ás Annamária Fotó: I.aczó József Várjuk kedves vendégeinket 1981. július 25-én az Anna étterembe, ahol 19 órától megrendezésre kerül a hagyományos A műsorban közreműködik: LEHOCZKY ZSUZSA, TARKANYI TAMARA, ELEK ÉVA, KIBÉDY ERVIN, HLATKY LÁSZLÓ, GALAMBOS SZILVESZTER - Konferál: KELETI PÁL Kísér: Félix Györgyi, Kádár György és az Oké kvartett DIVATBEMUTATÓ A BORSODI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT ALKALMI ÉS NYÁRI RUHA MODELLJEIBŐL. Belépődíj: 30 Ft Asztalfoglalás az étterem vezetőjénél.
