Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

1901. július 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Gyógyternászjelöitek Kórházi gyakorlaton a mozgásszervi rehabilitáción A gyorsdayaszlágépnél Kovács Sándor csoportvezető a tiszalúci kenyérgyárbon dagasztás- hoz készíti elő o korszerű gépet. Kilencven másodperc alatt 40 da­rab két kilogrammos kenyérhez szükséges tésztamennyiséget da­gaszt a gép. Fotó: Fojtán László Jegyzet II szemlaii segíHnek A Fórumon kérdezték i változik a Nyéki-tavaknál? Megtisztelő, de egyben fe­lelősségteljes munkára kérte meg az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főisko­la Gyógytornaszképző Kara a megyei kórház mozgásszervi rehabilitációs osztályát. Az idén első alkalommal itt foly­tatnak két-kéthetes gyakorla­tot a főiskola másodevet vég­zett hallgatói. A gyógytoi nászképzést az utóbbi időben főiskolai szint­re emelték. A meglehetősen „divatos"’ szakma elsajátítá­sának ideje három év, érett­ségi után, A hallgatók nyá­ron egy hónapot töltenek gya­korlaton. abból az első két hetet két budapesti intézet­ben — s az idén először —, a második két hetet nálunk. Dr. Számán Sándor osz­tályvezető főorvos és Ulb- rich Ágnes vezető gyógytor­nász alaposan lelkiismerete­sen készült fel a hallgatók fogadására. Nagyon pontos órarendet dolgoztak ki, hogy az adott időn belül változa­tos beleganyaggal, s azok ke­zelési módjával ismerkedhes­senek meg a íialalok. Az osztályvezető főorvos véleménye szerint alapos, színvonalas elméleti felké­szültséggel jöttek a hallga­tók. Ügy véli. hogy ha rend­szeressé válna ez a nyári gya­korlat. az osztálynak, s az itt dolgozó gyógytornászok­nak is jelentős és eredményes továbbképzési lehetőséget biztosítana. A hallgatók a legkorszerűbb ismeretanya­got hozzák magukkal elmé­letben, s nagyon sokat kér­deznek. Ez mintegy rákény­szeríti az osztály orvosait, gyógytornászait, hogy frissen tartsák, felújítsák saját is­mereteiket is, valamint szó­ban is meg tudják fogalmaz­ni. indokolni gyakorlati te­vékenységüket. Dicséri a hallgatókat, hogy hamar be­illeszkedtek a kórházi kör­nyezetbe, nem érezték kívül­álló szemlélőnek magukat. Az itt dolgozók éppen ezért hamar munkatársként kezel­ték őket. Hogyan látják mindezt a hallgatók, akik az ország kü­lönböző részéből kerültek a főiskolára, s most két hétre ide? Őszintén megmondták, hogy amikor megtudták, hogy Mis­kolcra kell jönniük, finoman szólva elcsodálkoztak a dön­tésen. Miért éppen Miskolc­ra? Két fővárosi intézet után mit tanulhatnak még „vidé- ken”? Az osztály főorvosának, vezető gyógytornászának, és valamennyi dolgozójának di­cséretére legyen mondva, hogy ez a , viszolygás hamar megszűnt, s mivel a jó hír is szárnyakon jár, jövőre már nemigen lesz előítélet. Néhány vélemény: — Szá­mán tőorvos úrtól nagyon so­kat tanultunk. — Más inté­zetekben nem nagyon talál­koztunk orvosokkal a gyakor­lati idő alatt, ha igen, igye­keztek csak kikérdezni min­ket. Itt más a viszony. Sokszor előadásokon nem hallottunk annyit egy-egy témáról, mint itt beszélgetések es a konzul­tációkon való részvétel köz­ben. — A két év alatt tanul­takat most a gyakorlatiján látjuk, s látunk olyat is, ami a jövő év tananyaga lesz ugyan, de most már köny- nyebb lesz. mert visszaem- lékszünk a látott, kezeié ese­tekre. — Dolgozni is hagynak, de mégsem hagynak magunk­ra. :— Az itteni gyógytorná­szoknak, különösen Ulbrieh Ágnesnek igen hálásak va­gyunk. Még a szórakozásról, a szabad idő hasznos eltölté­séről is gondoskodtak. — Ilyen felkészülien még sehol nem vártak minket, mint Mis­kolcon. Van összehasonlítási alapunk már. Nem soroljuk tovább a vé­leményeket, mindennél töb­bet mond az, hogy néhány­nak az is megfordult a fejé­ben. hogyha végez, ide sze­retne jönni dolgozni — még akkor is, ha albérletben kell egy ideig lakni. Valóban öröm lenne, ha a főiskola és a kórház ilyen jel­legű kapcsolata tartóssá vál­na. Megyei egészségügyi in­tézményünk rangját, hírét or­szágszerte öregbítené. A hallgatók fogadására való fel­készüléssel járó többletmun­ka is csökkenne, ha az egy hónap, bizonyos finomítások után, kialakult tormában tel­ne el. Bízunk benne, hogy így lesz. Miskolcon, az Avasra veze­tő lépcső mellett, az autóbusz, megálló közelében hasba szűrtök Pinkosz Krzysztok, lengyel állampolgárt. Amikor a szóváltásra, az azt követő dulakodásra sor került, a Szabadság térnek, a fürdő is­ié eső részén mások is tartóz­kodtak. Többek közt két férfi ült az egyik pádon, akik ta­núi lehettek a szóváltásnak, majd a bűncselekménynek. Az egyik férfi fehér, rövid) ujjú inget viselt, a másik sö­tét öltönyben volt, ők ketten sokat segíthetnének abban, hogy a kérdéses ügyben ki­sebb részleteket is tisztázni lehessen. A rendőrségi felhívás után többen is érdeklődtek, ezért elmondjuk, hogy Pinkosz Krzysztok huzamosabban ha­zánkban dolgozik, az I.KM nagyberuházásának munká­A bíróság folyosóján hir­telen csend lett, minden arc, minden tekintet arra fordult, amerre a börtönőrök csizmá­ja kopogott a kövezeten. Két börtönőr között lépkedett a vézna ember. Nem látszott idegesnek, csak gondterhelt­nek, pedig elérkezett a tár­gyalás legizgalmasabb napja, amikor a tanúkat hallgatja ki a bíróság. Nem ideges a vézna ember, hiszen már mindennel leszámolt. Beval­lotta. a bíróság előtt is elis­merte. hogy a rábízott állami pénzből folyamatosan elsik­kasztotta azt a nyolcvanezer forintot, amit most számon kérnek rajta. Tehát a tanúk vallomása már nem nagyon érdekli, ő már napok óla azon töpreng, hogy mit mond­jon az utolsó szó jogán. For­gatja. csiszolja a mondatokat: — Tisztelt bíróság, bűnt követtem el, jól tudom, hogy bűnhődni kell érte. De még­is, kérem, hogy az ítéletnél gondoljanak arra: tulajdon­képpen szerencsétlen sorsú ember vagyok, magányos em­ber. Nagyon egyedül vagyok én. kérem. Nincs se felesé­gem, se gyerekem, csak bará­taim voltak. • Nem mondom, hogy ők juttattak ide, mert az nem lenne igaz. Való. hogy együtt mulattunk, együtt szó­latainál, mint technikus. Elet körül menyei rendezettek, munkáját jól 'álla el. Sajnos, az érdeklődőkön kívül nem telefonál az a kél tanú. aki a legtöbbet segíthetne az ügy pontos felderítésében. Punig csupán lan ókén U meghallga­tásukra lenne szükség. Lehet, hogy akkor, ott, a helyszí­nen egyszerű szóváltásnak*, veszélytelen dulakodásnak tűnt előttük, aminek szemta - núi voltak. Ám mint tudjuk, súlyos bűncselekmény tör­tént. Bízunk abban, hogy a kényelemszeretet, a közöm­bösség nem altathatja el a lelkiismeretet, a segítő szán­dékot Ezért is remélik a rendőrségen, hogy a szem­tanuk, mint ahogy sok más fontos, vagy kevésbé fontos esetben is, a közbiztonság szempontjait tartják a leg­fontosabbnak. nagy rakozlunk, hogy fizettem a költségeket, de többnyire én csábítottam őket. Hívtam, csábítottam őket, mert mun­ka után nem tudtam mit kez­deni az idővel. Nem és nem tudtam hazamenni az albei- leti szobába. A barátaim csa­ládos emberek, szinte az utol­só fillérig hazaadták a kere­setüket, hát én fizettem az egész társaságnak, hogy ne legyek egyedül. így történt ... A tárgyalóterem ajtaja előtt megálltak a börtönőrök, meg­állt a vézna ember is. Várni kellett, amíg bevonul a bí­róság. Az ember végignézett a tanúkihallgatásra várakozó­kon. A barátai voltak, az ő barátai. Kovács Péter, Nagy Jenő, Sárosi Imre, Sós Pista. Tudta, hogy valamennyien ellene vallanak, de egyik iránt sem érzett haragot. Na­gyon halkan oda is köszönt. Amazok egy kicsit tétováz­tak, tűnődtek, hogy szabad-e, illik-e elfogadni egy . letar­tóztatott köszönését. — Szervusz, Géza — szó­lalt meg nagyon bátortalanul Kovács Péter. A többiek némán biccen­tenek. Néhány pillanat múlva Sárosi Imre közelebb merész­kedett. A vendéglátás és a vendég­várás volt a témája a Ma­gyar Rádió Miskolc-körze- ti Stúdiója legutóbbi Fórum­adásának. Lapunkban most dr. Makai Tibor, a megyei tanács vb kereskedelmi osz­tályának vezetője válaszol a műsorban elhangzott kérdé­sekre. — Miért nem engedélyezik a tapolcai strand belterületén pecsenyesütő és hűsítőárusí­tó pavilonok felállítását? Tu­domásom szerint a tanács nem engedélyezi a kiskeres­kedőknek erre a lehetőséget — kérdezte Fazekas László, a strand törzsvendége. — Információja téves, ugyanis ha a vízmű erre he­lyet biztosit, minden további nélkül megkaphatják a kis­kereskedők ezt az engedélyt. A strand bővítésétől függően a jövőben sor kerül további fogyasztópavilonok kialakí­tására is Miskolc-Tapolcán. — Lillafüreden, a helyi élelmiszerboltba későn ér­keznek a péksütemények és a friss húsáruk. Éppen ezért az egyéni kirándulók nem tud­nak bevásárolni. Délután 3 óra után zárva van a bolt. Miért nem lehet az üdülök elvárásainak megfelelően sza­bályozni a nyitva tartási időt? — kérdezte egy Lilla­füreden üdülő hallgató. — A panasz jogos, a tanács kereskedelmi osztálya már intézkedést tett a boltot üze­meltető vállalat felé. Remél­hetőleg hamarosan változ­tatnak a kifogásolható álla­potokon, — Külföldi vendégeink voltak, akiket szerettünk vol­na valamilyen miskolci em­lékkel meglepni. Sajnos, a város szimbólumán, a kilátó- torony kis makettjén kívül más ajándékot nem kaptunk. Mért nem intézkedik a keres - hedeiem más, hasonló aján­déktárgyak forgalmazásáról ? — tette fel a kérdést Kalmar Petemé miskolci lakos. — Teljesen jogos az ész­revétel. azonban az ilyen kis souvenir árusítása a gyártás­sal kezdődne. Nos, ez az, ami gondot okoz, hiszen egyetlen kisiparos sem tud — Elvtárs — szólt az őr­höz —, megengedi, hogy... őt megkínáljam egy cigaret­tával ? — Csak kínálja — bólin­tott az őr. A vézna ember pedig alig hallhatóan tátogta: — Köszönöm, Imre. Nagy Jenő egy egész cso­mag cigarettával közelített. — Neki adhatnám? Meg­engedik? — Szabálytalan ugyan — mondta a magasabb rangú börtönőr —, de adja ide. majd en a zsebébe csúsztatom. A vézna ember hálásan pislogott. — Köszönöm, Jenő. Megnyílt a terem ajtaja, bevonult a bíróság, aztán a börtönőrök, meg a vádlott. —A bíróság — mondta az elnök — Solymosi Géza bűn­ügyében a tanúk kihallgatá­sával folytatja a tárgyalást. Kovács Péter tanút kérem. A tanú reszkető terddel állt az emelvény elé. — Milyen kapcsolatban volt a vádlottal? — Barátok voltunk. — Kérem, jellemezze a vád­lottat. A tanú sápadtan kezdte; olyan jellemző, de ízléses ajándékcikkeket gyártani, amit kereskedelmi forgalom­ba hozhatnánk. Ha ilyen ter­méket sorozatban gyártana valaki, nagyon szívesen ven­nénk. — Milyen mértékben fej­lesztik Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye kereskedelmi há­lózatát a jelenlegi öté vés terv­időszakban? — kérdeztek többen. — A megyében 1985-ig 48 ezer négyzetméterrel bővül a kereskedelmi és a vendéglátó hálózat. Ez a tanácsi fejlesz­téseket tartalmazza, ezenkí­vül egyes vállalatok sajat fej­lesztéseket is megoldanak. A miskolci fejlesztések elérik a 16,7 ezer négyzetmétert. Az új bővítések mellett termé­szetesen a régi hálózat szin­ten tartására is nagy gondot fordítunk a jövőben. — Még mindig megoldatlan a Mályi- és a Nyéki-tavak kereskedelmi és élelmiszer- ellátása. Kis bodegákban, a higiéniai körülményeket nél­külöző boltokban, nagy tá­volságokban kell vásárolni az itt pihenőknek. Mikor lesz ez a kérdés megoldva? — kér­dezte Sós Gáborné Hejőcsa- báról. — Ami a Mályi-tavakat il­leti, nem lehet egyetérteni a kérdezővel, hiszen a steand környékén levő boltot nem­régen korszerűsítették, Zöl_ dért-pavilon, palacsinta- és pecsenyesütő árus van itt. A Vitorlás étteremben hideg­meleg ételt és fagylaltot is lehet kapni. A Nyéki-tavaknál sajnos nem ilyen jó a kereskedelmi ellátás, a tótól 300 méterre van egy élelmiszerbolt és egy bisztró. A helyi tanács bizto­sított területet a tó mellett, s ezen lehet fejleszteni a keres­kedelmi hálózatot Egyébként mind a két községben. Mályi- ban és Nyékládházán ebben az ötéves tervidőszakban ABC-áruház épül. Nyéklád­házán lehetőség van arra is, hogy magán-kiskereskedők kérjenek iparengedélyt — öt vagy hat éve isme­rem: rendes ember. A mun­kájával sohasem volt baj. Ivott, de nem volt részeges. Azt hiszem, sohasem láttam berúgva. — Mikor tudta meg, hogy sikkasztott? — Amikor letartóztatták. Kérem, én nem is gondoltam volna róla. — Befejezte? — Igen, kérem. — Akkor foglaljon helyet — Igenis. A tanú, anélkül, hogy meg­fordult volna, két lépést hát­rált, majd a legközelebbi helyre leült, majdnem a vád­lott ölébe. — Ne oda üljön, kérem — emelte fel hangját az elnök —, arra a padra csak a vád­lottak ülhetnek. De el is tá­vozhat, ha akar. Az ideges tanú kapva ka­pott az alkalmon, szinte futva tette meg az utat a folyosó­ig. Ott az izgalomtól még mindig sápadtan suttogta: — Képzeljétek, a Géza mel­lé ültem véletlenül. Egyikük — azt hiszer* Nagy Jenő — mosolyogni kez­dett, de hirtelen eszébe jut­hatott valami, amitől még a nagyon halvány mosolv is aa arcára fagyott S. U J (Adamovics 1.) Á miskolci piacon Paprikaszezon. Tálalhatjuk reggelihez, finom ebéd készülhet belőle, iá kiegészítő a hidegvacsorához a nyár kedveli zöldségféléje. Pusztafalvi Tivadar Az a pad

Next

/
Thumbnails
Contents