Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

1981. július 21., kedd

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Rájuk figyel az ország

Az ország déli részein sok mezőgazdasági nagyüzem már befejezte az aratást, sőt a nap. tényben gazdagabb déli országrész megyéi is a nagy nyári munka befejezéséhez közelednek. Az északi országrészben is egyre több . gazdaságban került biztonságba a kalászosok idei termése. Nincs ebben semmi különös — mondhatná valaki —, hiszen hazánkban, s így Borsodban is évtizedek, sőt évszázadok óta ez az időszak az aratás ideje. Még csak a termés betakarításának a módja sem tekinthető rendkívülinek, mivel mező- gazdasági üzemeinkben immár hosszú esztendők óta kombájnokkal, gépekkel, korszerű technológiával, takarítják be a kenyér- és takarmánygabonát.

Valóban így van, de az aratás ennek ellenére mégsem egyszerű, hétköznapi esemény a mezőgazdasági üzemek életében. Sőt, az ország életében sem. Az aratás az egész társadalom ügyévé vált. Az aratás idején az aratókra figyel az ország, azokra, akik kinn a földeken aratják a gabonát, gépeket kezelnek, szállítják és szárítják a magot, gyűjtik a szalmát, forgatják a tarlót.

E megkülönböztetett figyelem magától értetődő, sőt törvényszerű, hiszen az aratók kenyerünket, az „életet” takarítják be mindannyiunknak. Egyáltalán nem mellékes. hogy az aranyat érő gabonából mennyi megy kárba. más szóval, mennyire sikerül csökkenteni a veszteségeket.

A minőség mellett, a gyorsaság is elengedhetetlen követelmény. Ügy is mondhatjuk. hogy az aratás verseny- futás az idővel, mivel mindössze néhány napos késedelem már a terméseredmények nagymértékű csökkenéséhez vezethet. Ezért ebben az időszakban ielenté- kenyen megnyúlik a munkaidő. elmaradnak a heti pihenőnapok. s ez próbára teszi a gépet és embert egyaránt.

— Aratáskor csak egy törvény van — mondta a napokban az egyik tsz elnöke —, az, hogy reggel a lehető legkorábban kezdjünk, és este a lehető legkésőbben fejezzük be a munkát. Vagyis az aratásra minden alkalmas percet kihasználjunk. Nem az a lényeg, hogy hány óra van. hanem az. hogy lehet-e aratni. És ha igen, akkor aratni kell. Mégpedig gyorsan és minőségileg kifogástalanul.

E kettős követelmény által az aratás még jelenleg is a nyári csúcsmunkák ideje. Azokra pedig, akik részt vesznek benne, még a mező- gazdaság szocialista átalakulása. gépesítése után is sokkalta nagyobb teher hárul, mint azelőtt bármikor. Különösen. ha e munkát időnként és helyenként zavarja az időjárás, az esőzés, s az, hogy a helyi viharok megdöntötték a termést.

De ne taglaljuk tovább, hogy milyen gondok is adódtak és adódnak még a hátralevő napokban az idei aratásnál. örüljünk annak, hogy Borsodban a búza mintegy GO százaléka magtárba kerülL már, s jó ütemben, szervezetten dolgozik az aratás egész „gépezete”. S amikor örülünk az aratás eddigi sikerének, jó ütemének, hadd köszöntsük azokat, akik e munkát végzik: a kombájnosokat, a szállítómunkásokat, a magtárak dolgozóit, a szerelőket, s mindazokat. akiknek részük van a nyál’ e nehéz munkájában.

F. L.

m-m

a Borsodi Szénbányáknál

Hegedűs Dezsővel, a Borsodi Szénbányák Vállalat KISZ-bi zottságának titkárával a KISZ termelést segítő tevékenységéről, a vállalatnál folyó ifjúságmozgalmi életről váltottunk szót.:

— A vállalat feladatainak megvalósítása fiataljainktól is minőségileg jobb munkát követel meg — mondotta. — Igyekszünk ennek szellemében dolgozni: a vállalat fiatal műszaki gárdája az elmúlt időszakban 120 szak- dolgozatot készített el. amelyeknél egyre inkább a minőségi tényezők kerültek előtérbe. Az Alkotó ifjúság pályázat eredményes volt; a közel száz pályamű közül néhány országos sikert is hozott a vállalatnak. Jelentős társadalmi munkaakcióink voltak, ifjúsági szocialista brigádmozgalmunk is erőteljes fejlődést mutat. A „Munkád mellé add a neved” mozgalom is segíti a minőség javítását.

— Milyen gondok akadályozzák az eredményesebb munkát?

— Problémánk, amely ha ma még nem is. de holnap gondot okozhat: csökken az utánpótlás. Ennek gyökerei egészen a hatvanas évekig vezethetők vissza. Most elindult egy kedvező folyamat. Perecesen 50 vájártanulót képezünk ki. Még ma is sokan azt hiszik hogy lenn az aknaban csákánnyal és lapáttal colgoznak. Ez nem igaz, hiszen ma már a legkorszerűbb gépekkel hozzuk napvilágra a szenet.

— Milyen a vállalat KISZ- •sei.nek élete?

— Nemrég kaptuk meg a

KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlaját, azonban, mint mindenhol, nálunk is vannak a KISZ-munkának gyenge pontjai. Ezek közül elsőként említeném azt. hogy nagyon sok a „bejáró” KISZ- tag.' Közel 200 községből vándorolnak mindennap, és így érthető — a buszok in- dulása miatt -*•, hogy nehezen szervezhetők egy-egy közös programra. Ez rányomja bélyegét a politikai oktatásra is. A másik probléma: vannak jól felszerelt klubjaink, jól felkészített klubvezetőink, még sincs akkora „mozgás”, mint korábban volt. Azután itt van a tömegsport kérdése: rendeztünk látványos,

nagyszabású versenyeket, de nem érte meg. Levontuk a tanulságot: ma már alapszervezeti, aknai szinten mennek ezek a sportrendezvények és így sokkal rendszeresebbé, tartalmasabbá váltak. Le kell szögeznünk: nem sportklasz- szisokat, de egészséges embereket szeretnénk nevelni.

— Ifjúsági vitaköreinkbe is egyre többen kapcsolódnak be. az aktivisták köre az alapszervezeti szintű káderképzést segíti. A módszertani klub elérte célját: eredményesen szolgálta a propagandisták felkészítését. A KISZ X. kongresszusát nagy várakozás előzte meg. a közelmúltban megkezdődött a határozatok feldolgozása. Vállalatunk 61 alapszervezetének több mint 2700 tagja eddig „csak” megismerte, értelmezte a határozatokat, ma már a végrehajtáson a sor.

Nagy A.

Fékhatásmérés

Szerepünk a tiszai szállításban

Ax AFIT XVI. st. Autójavító Vállalatánál Bodolai József meós az NDK- gyártmányú BKP—12 típusú görgős fékhatásmérö berendezéssel a tehergépkocsi fékmüködését ellenőrzi.

Fotó: Fojtán László

Most süti igazán a nyári nap a Tiszát. A komp csendesen úszik át rajta Tápénál. Két nagyobb szállítóhajó áll kivontatva a partra, állnak az acélbakon. Az uszályok körül műanyag sisakos hajóépítők sürgölődnek. A vakító napsütésben felmeztelen. sisakban járjuk Ungi Gyulával, a MAMART Tápéi Hajójavító Üzemének vezetőjével a kissé zsúfolt munkahelyeket.

— A Tiszán eddig évi 300 —350 ezer tonna árut szállítottak — világosít, fel házigazdám. — 1981-ben már több mint 2 millió tonna kő, kavics, homok, műtrágya, vasáru vízi szállítását kell lebonyolítani. Ehhez persze kikötő is kell, s ami a fontosabb. megfelelő hajók. Sokkal több. gyorsabb, speciális uszály. Mert a tervek szerint a VI. ötéves tervben megépítendő csongrádi vízlépcső elkészülte után a folyó 600 kilométer hosszban

Olcsó beruházással

R tüÉ tejért [mőíén

Az emödi Szabadságharcos Termelőszövetkezetben található megyénk egyik legjobb szarvasmarha-állománya. Bizonyítja az itt folyó színvonalas munkát az a tény, hogy tavaly a szövetkezetek közül a magyartarka kategóriában 4364 literrel elsők lettek az egy tehénre jutó tejtermelésben. A helyükben mások talán a szép eredmény fényében sütkérezve, az eredmény tartására törekedtek volna, ők azonban összedugtak a fejüket, miként lehetne még valamivel többet tenni a tejtermelés növeléséért. Ennek néhány hónapja meg is lett az eredménye. Az egyik istállóban szintes önitatót. szerellek fel. a tejtermelés további növelése érdekében. Hogy ez miben különbözik és miért jobb az előző itatótói, azt a gondozók tudnák hitelesen elsorolni. A lényeg:

nagyon egyszerű berendezés. Az istálló két oldalához egy- egy 200 literes hordóból folyik a víz a tartályba. Minden állat előtt van egy 15 literes itatóedény. A közlekedőedények törvénye alapján működik. Ügy szerkesztették meg, hogy minden edény szabályozható. Esetleges hiba esetén nem kell az egészet leállítani. Az előző berendezés víztartó képessége mintegy fél liter volt. szemben a jelenlegi 15 literjei. A jószág nehezen és kevés vizet kapott. Nem tudott „jóízut” inni. Az új itató jelenleg egy istállóban van felszerelve. Egyelőre csupán 108 tehén „ihatja le” magát, A jövő év közepére szeretnék elérni, hogy közel félezer álla) már az új, szintes itatóból ihasson.

Már érzékelhető, hogy az új itatóberendezés bevált, s

a tehenek jobban „tartják” a tejet, hiszen az állat akkor ihat. és annyit, ameny- nyit akar. Kevésbé ingadozik a termelés, mert a vízfelvétel mennyisége döntően kihat a termelésre, amely tényt a hízómarhatartásnál sem kell bizonyítani.

Az ott dolgozók munkáját is megkönnyítette az új berendezés. igaz még csak egy istállóban. Előtte gyakori volt a meghibásodás. Most a gondozók többel tudnak az állattal törődni, mert kevesebb a karbantartási idő.

Manapság az emődieké olcsó beruházásnak mondható. Egy istállóban köze) 100 ezer forintot jelent. Már eddig is több gazdaságból voltak látogatóik. akik az újfajta, szintes önitató iránt, érdeklődtek.

Csanálossi Béta

1300 tonnás uszályok közlekedésére is alkalmas lesz.

Ezért nőtt meg a mi feladatkörünk, ezért fejlődtünk nagyot az utóbbi években. Jelentősebb feladatokat ellátó üzemmé váltunk az egykori egymüszakos kisüzemből. A nagy gyakorlattal rendelkező szakembei gárdánk módszeres tanulással utolérte a korszerű technikán Ma már nem gond, ha megérkezik egy új gép. egy speciális masina.

— A vontatás lassan kimegy a divatból — folytatja az üzemvezető —. mert a jövő a tolatóuszályoké. így lehetővé válik, hogy egyetlen tolóhajó vigyen egy szállítmányt. Nos, ehhez a célkitűzéshez alakítjuk át mi az uszályokat az Ózdről kapott, megfelelő vasból. Mert az sem mindegy, milyen anyagból dolgozunk, mi kerül a levágott uszályfenék helyére. Hiába dolgozik jól a hegesztő, ha a lemezben rejlő anyaghibák csak az ellenőrző átvilágítás után derülnek ki. Egy-egy ilyen hiba sok tízezer forintunkba kerül. S felesleges munkavégzésbe.

Éppen ezért hosszasan vizsgáltuk, honnan szerezhetnénk be a megfelelő anyagot. Többszöri mérés, ellenőrzés, mintavétel, próba után kötöttünk szerződést az ÖKÜ- vel. Mondhatom, panaszra nincsen okunk. Ebből a vasból készülnek az új hajók nálunk gyártott szekciói is. A lemezek szabása, hajlítása géppel történik, s ennek az igénybevételnek ragyogóan megfelel az Özdról kapott anyag — mondja Ungi Gyula.

A tiszai hajózás tehát nagy jövő előtt áll. s ez ráadásul a közeli jövő. Özd jelentős szerepet kapott ennek építésében. Vont uszályokat alakítanak át tolhatóra, úgynevezett Európa-bárkákat készítenek, úszóinüveket. árvízvédelmi pontonokat gyártanak az ÚKÜ termékeiből. Sőt, itt készült a két oala- toni katamarán úszóteste is, borsodi anyagból. S ezen felül ebből végzik a tápéiak hagyományos feladatukat, a hajóállomány tei-vszerú és sürgős javítását is.

V. 1.

imr . v ' „

Minden korosztálynak megvannak a maga szociális igényei és gondjai, s a szociálpolitika egész rendszeréből csupán azok érdeklik igazán, amelyek rájuk vonatkoznak. Csak módjával érvelhet a szociálpolitikus azzal, hogy például a nyugdíjasok mellett. másokra, mondjuk a gyermekes családokra is gondolni kell. És megfordítva: a családi pótlék reálértékének csökkenését bizonygató szülőket — ma még! — kevésbé érinti és érdekfT a nyugdíjasok helyzete.

Mindenkinek ‘ egyformán sokat adni lehetetlenség. Mindenki jogos igényeit maradéktalanul kielégíteni

ugyancsak lehetetlenség, ha egyszei' annyi az elosztható pénz. amennyi. S a szociálpolitikus legnagyobb dilemmája: hogyan rangsoroljon, kiket és milyen gondokat vegyen — mások rovására — előbbre? Nemcsak a nyugdíjasok és a családellátás prioritásában kell döntenie, mert ez csak két tétel a pénzbeni társadalmi juttatások hatalmas tömegében. Am hadd maradjak e két tételnél: egyrészt mert a pénzbeni társadalmi juttatásokra költött 87 milliárd forint 80 százalékát a nyugdíjasok és a családi pótlékok viszik el; másrészt mert e példákkal jól illusztrálható az imént jelzett dilemma.

Tény: 1960-ban az aktív

keresők számához képest mindössze 16 százalék volt a nyugdíjasok aránya, s métákkor is használtuk a kifejezést : Magyarország —

nyugdíjas ország... Mit. mondjunk ma, amikor 41 százalékra (!) emelkedett a nyugdíjasok aránya, s persze ezzel együtt nőtt aZ átlag- nyugdíj, s természetesen a nyugdíjakra kifizetett összeg is.

A statisztikusok számításai szerint, legalább az évtized közepéig lényegében hasonló ütemű növekedésre kell felkészülni. 1985 körül a nyugdíjasok aránya — az aktív keresők számához képest — eléri a 45 százalékot, az át- lagnyugdij pedig az átlagkeresetek mai 51 százalékáról 60 százalékra emelkedik.

Tény az is. hogy az eddigi intézkedésekkel nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét (a reálérték növeléséről nem is beszélve.)

További adatok és tények idézésé nélkül is nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok gondja az. egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdés. A megoldás kézenfekvőnek tűnik: tessék a reálérték fi- gyelembevételével emelni a nyugdíjakat! De miből, hogyan? A szociálpolitikai juttatásokra szánt összegek drasztikus átcsoportosításával? De honnan, kiktől és mennyit vegyenek el? S amit esetleg elvesznek, azt honnan pótolják?

A nyugdíjügyet mindenáron meg kell oldani, de nem feltétlenül mások kárára. Mert például mitől függ a ma középkorú aktív keresők 20—25 év múlva fizetendő nyugdíja? Nyilván az akkor dolgozó emberek munkájának hatékonyságától. S hogy ők hányán lesznek, egyáltalán lesznek-e annyian, amennyi múlhatatlanul kell a zavartalan társadalmi munkamegosztáshoz, a szükséges mennyiségű nemzeti jövedelem létrehozásához, az — a műszaki fejlődéstől eltekintve — végső soron a mai családpolitikától függ. Sajnos, itt is a paradox helyzet állt elő: miközben — a költség- vetést jócskán megterhelő — pénzbeni társadalmi juttatások meglepően gyors ütemben növekednek (1960-ban még 5.2 százalék, 1970-ben 7.9. és tavaly már 13,8 százaléka volt a nettó nemzeti termelésnek), a családellátás éppoly súlyos tehertétel az államnak, mint á nyugdíj.

A családi pótlék — a család jövedelméből — a gyermekekkel kapcsolatos kiadásoknak mintegy a negyedét fedezi. A családok reakciói pedig egyértelműek. Olyany- nyira, hogy a néhány éve még népszerűsített három- gyermekes családmodell szükségességéről mostanában jóval kevesebb szó esik A KSH „Életszínvonal 960 —1980” című kötetében erről a következők olvashatók: „Jelenleg és a következő években, amikor a várható demográfiai hullámvölgy tompítása érdekében is az eddigieknél nagyobb szükség lenne a gyermekesek nagyobb anyagi támogatására, változatlan reálbérek és a családi pótlék változatlan

(vagy az 1—8 gyermekeseknel csökkenő) reálértéke eseten a gyermeknevelő csaladok szükségletkielégítési lehetőségei romlanak. Ez következik abból, hogy a gyermekek fogyasztása korukkal együtt jelentősen emelkedik, ezért a családi pótlék összege. amely a gyermek korától nem függ. egyre kisebb hányadát fedezi növekvő fogyasztásuknak."

A korábban jelzett szociálpolitikai dilemma tehát majdhogynem megoldhatatlan. illetve kényszerű kompromisszumokkal lényegében megkerülendő. Legalábbis mindaddig, amíg nálunk az a szemlélet uralkodik. hogy a nyugdíj: társadalmi juttatás. Tévedés! A nyugdíj: járandóság. Következésképpen nem a „juttatás” apránként! emelésének módszerein kellene gyötrődni, hanem egy „jarandóság”-típusú. s lényegében önfinanszírozó nyugdíjrendszer megteremtésének feltételein kellene gondolkodni. S hogy egy ilyesfajta rendszer megteremtése nem lehetetlenség, a? kiolvasható az újabban megélénkült szakmai vitából. E vitának persze, voltak előzményei, s csak ideiglenesen fog elcsendesülni. Vitakészségünk töretlen. s már az is biztató, hogy a vitapartnerek — levonva a cselekvésképtelenség konzekvenciáit — nem vonulnak vissza. Pillanatnyilag ez az egyetlen garancia arra. hogy előbb-utóbb valahol. valakik — netán, valaki! — jobb belátásra jut és dönt: a magyar nyugdíjrendszer nem a létező rém tsze- rek legjobbika, következésképpen változtatni kell raj« ta. Esetleg gyökeresen.

V. Cs, j