Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

BgSSSSPgg I Műcsonys kérdőjelek mm ........ ■■ * 1981. július 19., vasarnap .. ír Tények a mérlegeléshez: — j A szakosított telepen egy év • alatt négyszáz literrel csök- i kent az egy tehéntől fejt tej i mennyisége. A juhászaiban l — állítólag a kedvezőtlen l időjárás hatására — a sza- i porulat a tervezettnek a fe- , lét sem érte el. A hatvan hektáron termesztett káposz­ta jó egyharmada a határban . maradt. A kukorica meg se i termett. A bérszínvonal 6,8 i százalékos túllépéséért 1,2 j millió forint adót fizetett ki { a szövetkezet. Ezek után, * képletes egyenlőségjel túloldalára, mi mást lehetne írni, minthogy veszteséggel zárta az elmúlt esztendőt a múcsonyi Űj Elet Termelőszövetkezet. Ám Lip- , ták János tsz-elnök 2,7 millió forintos mérleg szerinti nye­reségről számolhatott be a zárszámadó közgyűlésen, s csak a különböző alapok kép­zéséhez hiányzott a pénz. Őszintén szólva, meglepőd­tem az eredményen. Az elnök viszont szomorúan bólogatott: I — Bizony, ha nincsenek a fő­városban melléküzemágaink, nem kerülhettük volna el a ráfizetést. De még így is kri­tikus helyzetben vagyunk. Már második éve alaphiány- hyal zárjuk a gazdálkodásun­kat, vagyis fejlesztésre nem jut pénz. Sajnos, a kedvezőt­len időjárás ide juttatott min- , két. • i A szövetkezet gazdálkodá- j eával kapcsolatban sok min- j dent meg lehet kérdőjelezni, j A gazdaságban már 4200 liter i tejet fejtek egy tehéntől, amikor az eredmények rom­lani kezdtek. És miért? Mert annyira rossz pénzügyi hely- i zetbe kerültek, hogy az után- t pótlást jelentő száz tenyész- í üszőt eladták 3.5 millió forin­tért. Ezzel ugyan, sikerült elke­rülni a veszteséget, de így eleve „megpecsételték” a kö­vetkező év termelését. Óva­tos becslés alapján, közel há­rommillió forintos árbevé­teltől, prémiumtól estek el. 'A juhászat? Máshol is rossz volt az időjárás, s mégsem romlottak ennyire a szaporu­lati mutatók. A többiről az elnök így számolt be: — A káposztától nem hiába tartottunk, a hatvan hektárt, amelyre szerződés kötelez, soknak találtuk. A korai fagy, a november eleji havazás meggátolt minden, munkát, pedig mozgósítottunk min- ; denkit. A kukorica ugyaneb­ből az okból nem ért be. Utólag könnyű kimondani, hogy túl nagy kockázatot vál­laltunk, de ez az igazság. A káposzta területét a felére kell csökkenteni, az abrak- növénnyel pedig nagyon meg­fontolandó, hogy mit te­gyünk, mert 600 forinton fe­lül termeltük meg mázsáját. Sokakban felmerülhet: minek termesztenek kukori­cát, hiszen vásárolva, leg­alább kétszáz forinttal ol­csóbba kerül? Nos, itt egy furcsa dologba ütközünk. A kedvezőtlen adottságú szövet­kezet a kukorica termeszté­sére állami támogatást kap, amit szaknyelven árkiegészí­tésnek nevezünk. Egy köze­pes évben ennek segítségével a tengeri gazdaságosan ter­meszthető. Ha viszont vásá­rolják az abrakot, annak mennyiségét levonják a ki­egészítésből. Így persze ráfi­zetésessé válik az ágazat. Ta­lán kissé merev ez a rendel­kezés? Mert egy kedvezőtlen időjárású évben, a kedvezőt­len adottságú gazdaság min­denképpen vásárlásra van . rákényszerülve, »vagy pedig Gyomirtási-r Á cukorrépa és kukorica - vegyszeres gyomirtásáról ta­nácskozást és bemutatót ren­deznek július 22-én, szerdán , Rákóezifalván, a Rákóczi Tsz-ben, ahol az Északma­felhagy az állattenyésztéssel. Viszont az is más kérdés, hogy a tömegtakarmányra alapozható szarvasmarha- és juhtartásban egyáltalán kell-e abrakot felhasználni? Ez me­gint egy olyan kérdőjel, ami­re a szövetkezet vezetőinek kell választ adni. Szűcs Kál­mán, a tsz főkönyvelője egy más gondot is említett: — Sokan a szemünkre ve­tették, hogy közel hét száza­lékkal túlléptük az engedé­lyezett bértömeget. Ezért megkaptuk a büntetésünket, mert 1,2 millió forint adót kellett befizetnünk, de nem volt más választásunk. Tar­tunk attól, hogy ez a túllépés megismétlődik. A közeli bá­nyákban, ipari üzemekben lényegesen többet keresnek a szakemberek, hiszen nálunk az egy főre eső havi kereset 3900 forint. Ha nem emel­tük volna a béreket, akkor nem lenne szakmunkásunk. A helyzet így is kritikus. A szakmunkáslétszám egy­ötöde hiányzik! Az állatte­nyésztésből két év alatt húsz ember ment nyugdíjba, s bi­zony, akiket helyettük felvet­tek, azoknak nem erősségük a munkafegyelem. A legerő­sebb ágazatuk — mondjuk ki nyíltan —, a lazaságok, ha­nyagságok miatt, vesztett ha­tékonyságából. Fegyelmezni ritkán lehet, mert a felelős­ségre vont dolgozó egyszerű­en kiveszi a munkakönyvét, nem törődve a fegyelmi bün­tetéssel. Az elnök: — A gépesítésbeit azért jobb a helyzet, mert az ipari üzemek háromműszakosak. És akiket az orvos nem en­ged éjszakázni, az elhelyez­kedik nálunk, hiszen itt csak nappali műszak van. De hoz­zá kell tennem, ha csak tíz ember elmenne tőlünk, bi­zony kínkeservesen tudnánk fenntartani a termelés jelen­legi szintjét. Így inkább Űzet­jük a „büntető” adót. Vagyis a bértömeg túllépé­séért fizetett 1,2 millió forint „termelési költséggé” válik? És ha a kedvezőtlen időjárás ismét „megrázza” a gazdál­kodást, eladnak megint száz tenyészüszőt? Az elnök hall­gatásából egyértelmű a vá­lasz: Ha az alaptevékenység hozza a tervét, akkor nincs baj, ha nem, akkor ismét a tehenészet jövőjét veszélyez­tetik. Sok tehát a kérdőjel Mú- csonyban. Lehetetlennek tartják például a fővárosi melléküzemág fejlesztését, mert egyszer egy építőrész­leggel már póruljártak. Fél­nek (jogosan?) az ívkemence javító-karbantartó, s a tech­nológiai szerelő részlegüktől, amely, bár hozza a milliókat, de nehezen ellenőrizhető. Ugyanakkor tudják, hogy az állattenyésztés nagyarányú rekonstrukciója nélkül, a biztonságot nem növelhetik. Csak a munkáslétszámot fe­lére csökkentő, szabadtartású technológia oldhatja meg a tehenészet gondjait, de az ti­zenöt millió forintba kerül., És erre nincs pénz. Őszintén megmondva, tartani kell at­tól, hogy a jelenlegi formá­ban nem is lesz. Ámde. ha Múcsonyban, s környékén nincs szabad munkaerő, — és nincs! —, akkor egyetlen pénzteremtő vállalkozás ma­rad, a budapesti melléküzem- ág erősítése. Csak az ettől való félelmet kell legyőzni, illetve ezt az ágazatot kell jól gézben tartani. — kármán —*-------------------i-------------------------­t aláló gyarországi Vegyiművek nö­vényvédő szereivel folytatott kísérletek eredményeivel is­merkednek meg a KITR partnergazdaságainak szak­emberei. Nagyjavítás A nagyjavítás, az évente rend­szeresen visszatérő, tervszerű karbantariás minden üzemben elengedhetetlen feltétele a munkának, a zavartalan terme­lésnek. Erre mindenütt már he­tekkel előbb megkezdődik a felkészülés, hogy mire leállnak a gépek és berendezések, a karbantartók késedelem nélkül munkához láthassanak. Ez tör­tént az LKM-ben is, ahol a ke­mencék nagyjavítását a Kohá­szati Gyárépitő Vállalat dolgo­zói végzik. Képünkön munká­ban a hegesztő. j ESZAK-MAGYARQR3ZAG 3 Nehezebb feltételek között * 4 • A * A - »A így dolgozik megyénk ipara í Elgondolkoztató, hogy ami-» kor egyes üzemek, vállalatok számot adnak gazdálkodásuk­ról, általában kedvező kép alakul ki tevékenységükről. Tehát, ha külön-külön teszik mérlegre munkájukat, leg­többször .az eredmények ke­rülnek túlsúlyba. Ilyenkor úgy tűnik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, s nem léteznének feszítő gond­jaink a gazdálkodás külön­böző területein. Aztán meg­lepődünk, amikor egy-egy ágazat vagy az egész ipar gazdálkodása, munkája kerül nagyító ala. Ekkor korántsem olyan kedvező a kép, mint gondolnánk. Ezt tapasztaljuk most, az első fél év gazdál­kodásának értékelésekor is. Természetesen az igazság­hoz tartozik, hogy Borsodban az éves vállalati tervek ki­dolgozásakor a népgazdasági terv előirányzatát tekintették mérvadónak, a helyi elkép­zelések kellőképpen igazod­tak a központi célokhoz. A gazdálkodó szervezetek 1981 elején a korábbinál jobban figyelembe vették a piaci le­hetőségeket, s ezek ismereté­ben szabták meg a termelés­bővítés mértékét. Számos he­lyen a magasabb feidolgo- zottságú termékek arányának növelését helyezték előtérbe, hogy ezáltal is fokozzák a vállalatok jövedelmezőségét. A külső gazdasági ténye­zők azonban egyáltalán nem kedveztek a vállalati törek­véseknek. A világpiacon ural­kodó tartós recesszió, a ke­reslet- és árcsökkenés nagy­mértékben gátolta a tervek teljesítését Ezek hatására az ipari termelés — igen nagy eltérésekkel — csak az elő­ző évi szint körül alakult. Csökkent a termelés a ko­hászatban és az élelmiszer- iparban, több ágazatban pe­dig az előirányzottól kisebb mértékű termelésnövekedést értünk el. Az év első hat hónapjában bebizonyosodott, hogy a kül­ső és belső egyensúly javítá­sát célzó intézkedések csak részsikereket eredményeztek, üzemeink, vállalataink a kül- s,ő hatásokat ma még nem tudják minden esetben kivé­deni, s igen lassan alkalmaz­kodnak a változó körülmé­nyekhez. Ennek tulajdonít­ható, hogy romlott a dollár- elszámolású expört-import egyenleg, a tervezettet lénye­gesen meghaladó ütemben nőtt a beruházás, emelked­tek a készletek. A megye két * legnagyobb ágazata — a vegyipar és a kohászat —, amely a nem rubelelszámolású export mintegy 70 százalékát bizto­sítja, a világpiaci recesszió, a kereslet és árcsökkenés mi­att az első fél évben mint­egy 18—20 százalékkal kisebb export árbevételre tett szert. Például a kohászat értékesí­tése — a nemzetközi acél­piacon . meglevő nehézségek miatt — a tőkés export ese­tében 17 százalékkal esett vissza. Eladási nehézségekkel találták szemben» magukat vegyipari vállalataink is: mindenekelőtt a pvc- és rész­ben az etilénértékesítés aka­dozott. Ezt úgy igyekeztek ellensúlyozni, hogy más ter­mékekből növelték a kivitelt. A Borsodi Vegyi Kombinát egyebek között a műtrágya­exportot fokozta, különös«i a második negyedévben, e TiJ szai Vegyi Kombinát pedig polipropilénből, festékfélék­ből és feldolgozott műanya­gokból növelte exportját A tőkés export csökkenése el­sősorban a BVK-t sújtotta^ ugyanis a nem» rubelelszá­molású kivitel az előző évi 32,5 százalékról 26,6 százalék­ra esett vissza. A kivitel csökkenése természetesen ki­hatott a termelésre is, nem-- különben a vállalati ered­ményre, ugyanakkor maga után vonta az eladatlan kész­letek növekedését Az előze-i tes számítások alapján me-' gyénk legtöbb vállalata a tervezettnél kisebb nyeresé­get tud felmutatni, de van olyan gazdálkodó egység is, ahol az előirányzott nyereség helyett veszteség keletkezett A vállalatok és szövetkeze­tek felhalmozási célra elkü-i lönített pénzeszközeinek ősz-- szege a fél év végén 6,8 szá­zalékkal haladta meg az elő-- ző étűt Beruházásokra az év első hat hónapjában 23.2 százalékkal fordítottunk több pénzt mint az előző eszten­dőben, s énnek döntő hánya­dát — mintegy 75 százaié-- kát — a vállalatok saját erő-; bői fedezték. A beruházást kifizetések anyagi-műszaki összetételében csökkent az építési hányad részaránya, ezzel egyidejűleg viszont nö­vekedett a gépbeszerzesekre fordított pénzösszeg. Jó ütemben balsü az aratás Kisebb záporszünetektől el­tekintve, folyamatosan, jó ütemben halad megyénk me­zőgazdasági nagyüzemeiben a nyári betakarítás. A megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjétől, Faragó Károlytól tegnap, szombaton kapott tájékoztatás szerint mindenütt jó szervezettséggel végzik a nyári munkákat. Megyénkben az elmúlt hé­ten már valamennyi kombájn dolgozott, és gazdaságaink segítségére volt a szomszédos szlovákiai nagyüzemekből ér­kezett mintegy hatvan beta­karító gép is. A korai érés miatt az előző éveknél keve­sebb borsodi kombájn kezd­te az aratást a déli megyék­ben, de már e néhány gép is hazaérkezett. Az ország déli vidékeiről, ahol sok gazdaság már befejezte az aratást, szükség esetén hamarosan át­csoportosíthatók megyénkbe az aratást végző gépek. Csökkenti az aratás költ­ségeit, hogy az előző éveknél sokkal kevesebb terményt kell szárítani. Mindenütt jó me­gyénkben az ü emanysg-ellá- tus, csak egyes gépek, főleg az NDK kombájnok alkat- íészellátása okoz helyenként gondokat. Amennyiben ax időjárás le­hetővé teszi, ma vasárnap is megyeszertd teljes kapacitás­sal dolgoznak a betakarítás gépei. A megyei tanács össze­sítése szerint vasárnap estig várhatóan a búza-vetésterü­let 60 százalékáról kerül már Látogatóban A termelőszövetkezet bir­tokát szinte mértani pontos­sággal szeli ketté a Tisza. A falu. Tiszabercel felőli olda­lon vannak a közös gazdaság épületei, irodái, a túlsó par­ton pedig, a művelhető terü­letnek több mint a fele. A két part között kompjárat biztosítja a kapcsolatot, a közlekedést és a szállítás fel­tételeit. A komp sűrű járatot bo­nyolít le. Nemcsak a gyalo­gosan munkába igyekvő tsz- tagokat fuvarozza, hanem a gyakran forduló teherautó­kat, traktoros vontatókat is cipeli a „hálán”... Meg se kottyan ennek a tekintélyes vízi járműnek, ha négy-öt te­herautó vagy egyéb jármű gördül a platóra. Kényelmes tempóban úszik a két part között, nagy segítséget jelent­ve a termelőszövetkezetnek a munkáhan. Ez a tsz Szabolcs-Szatmár megyében tiszteletre méltó rangot vívott ki magának, pedig a kedvezőtlen adottsá­gú gazdaságok, közé tartozik. Jó a föld. gazdagon is terem, ha... nem szól közbe a Ti­sza. Egy áradás teljesen víz alá takarja a túlsó parti te­rületet, tönkretéve a várha­tó formest. Erre — sajnos — nem egyszer volt már pél­da, ami természetesen az eredmények alakulására is kihatással van. A tsz vezetői és tagjai azonban állandóan keresik, kutatják azokat a lehetősége­ket, amelyeknek a kiaknázá­sával növelhetik a közös gaz­daság jövedelmet. Az egyik ilyen lehetőség az, amit a tsz fűrészüzeme jelent. E mel­léküzemág termékei iránt van érdeklődés nemcsak a me­gyehatárokon belül, hanem azon ’ túl, a szomszéd me­gyékben, így Borsodban is. Megyénkben. Kazincbarci­kán, a Borsodi Vegyi Kom­binát egyik szocialista bri­gádjával alakult ki nemcsak baráti, hanem elsősorban munkatársi, egészen pontosan üzleti kapcsolat A Merkur szocialista bri­gádról van szó, amely a gyár kereskedelmi igazgatóságán dolgozik, ök tartják, ápolják azt a kapcsolatot, ami mint­egy három évvel ezelőtt kez­dődött a tiszabercel iekk el. Amikor a tsz képviselője an­nak idején megjelent a vál­lalatnál üzleti ajánlattal a tarsolyában, sem ő, sem a brigád tagjai nem gondolták, hogy ebből nem egyszerűen csak üzlettárs: kapcsolat lesz, hanem annál több. A vendég ajánlata a kö­vetkező volt: nekik van egy fűrészüzemük. Szívesen vál­lalnák — mindkét fél szá-' mára kifizetődő alapon — raklapok gyártását. Mert úgy tudják, a BVK-nak erre nagy szüksége Van, hiszen enélkül a műanyag zsákokba töltött műtrágya, vagy pvc-por tá­rolása sem lehetséges. A raklap egyszerű szer­szám, ha úgy tetszik, mun­kaeszköz. Nagyüzemi gyártá­sára talán sehol nem vállal­koznának. márpedig a BVK- nak ebből — évente — több tízezer darabra van szüksé­ge. A tsz képviselője tehát jó helyen kopogott. Szívesen, örömmel fogadták a látoga­tót és az üzleti ajánlatot.. Csakhamar megállapodásra is jutottak. Megkötötték a szerződést is. Pontosan rög­zítették a feltételeket, a te­endőket, a szállítási határidő­ket s mindazt, ami egy ilyen megállapodásból nem hiá­nyozhat. E szerint a tsz éven­te mintegy 20 ezer darab raklapot gyárt le és szállít a biztonságba a termés. Á 35 ezer hektárnyi learatott bú­zaterület 45 százalékán vé­geztek a szalmalehúzással, s közel 13 hektáron már „fe­kete” a tarló. A 2823 hektár­nyi őszi arpa vetésterület ter­mése mindenütt a magtárak­ban van már. Sok gazdaság megkezdte a tavaszi árpa aratását is. Jó ütemben halad a gabonafelvásárlás. A felvá­sárolt sok ezer tonnányi bú­za minősége is jó, a kenyér- gabona hektolitersúlya 79— 84 közötti. A mintegy 700 hektárnyi tarló- és másodve­téssel hasznosított terület az elkövetkező napokban várha­tóan még jelentősen nőve-; kedni fog. — \ BVIC-ba kereken 7 millió to~ rint értékben. Az úgynevezett „szigorúan üzleti jellegű szerződés” mel­lett készült egy másik is, amely a tsz és a Merkur szocialista brigád közötti együttműködésről szól. Neve­zetesen arról, hogy időnként látogatást tesznek egymásnál, kicserélik tapasztalataikat, s — természetesen — a mun­kával kapcsolatos ügyes-ba­jos gondokat sem hallgatják el. Ennek a megállapodásnak a jegyeben látogattak el tizen­öten a Merkur brigád képvi­seletében egy szabad szom­batos hét végén, két napra Tiszabercelre a kazincbarci­kaiak. Ismerkedtek a tangaz­daságával, városnéző körutat tettek a megyeszékhelyen, Nyíregyházán, meglátogatták a Sóstó szomszédságában le­vő falumúzeumot, egyszóval a vendéglátók gazdag prog­rammal és szeretettel fogad­ták a vendégeket. A látogatóban járt vendé­gek nem titkolják: hasznos volt a találkozás, amire a jö­vőben is sort kerítenek hi­szen az így szerzett tapasz­talatokat gyümölcsözően tud­ják hasznosítani a munká­ban. <-tW 1

Next

/
Thumbnails
Contents