Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
• - ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Szobabelső, « húszas éveket idéző berendezéssel Laczó József fettételei F „Mezőkövesd évek óta as ország legszebb idegenkor- galmi kirakata. A nagy ide- genforgalmi szezon idején naponta robognak az aulo- carok e szép és színes matyó faluba, hogy az idegenek igazi magyar parasztokat ! láthassanak, igazi nemzeti í viseletben. Idegenvezetők több nyelven magyarázzák a turisták előtt a falu szépsé- ; geit. A matyók olt állnak i ünnepi viseletűkben, s az ; idegenvezetők büszkén mu- ; ta.tnak rájuk: íme, a ma- i tyók, void les matyó, these | are the matyos. A matyók ! pedig hallgatagon álldogálnak gyönyörű varrottasaik- i ban. Ennyit lát az idegen. j Ez van a kirakatban. ... A I festői matyóhímzések elcsi- i gázott, rosszul táplált, beteg j testeket takarnak. 13 820 | nincstelen, filléres keresetek, I 80 százalékos munkabércsökkenés, tüdövész, trachoma, életképtelen gyerekek —■ I íme, a matyók, uraim és höl- , gyeim, íme a magyar falvak , királynője! A matyó paraszt j vasárnap világraszóló látványosság, hétköznap nincste- 1 len, kínlódó zsellér. Meg kell menteni Mezőkövesdet, rendet és jólétet kell teremteni sürgősen a tarka kirakat mögött, mert különben az egész Mezőkövesd nem lesz egyéb, mint borzalmas, kegyetlen hazugság.” — Így írt Varrottas és nyomor című cikkében Bálint György 1936. május 7-én. Ha Mezőkövesden járok, a már nemcsak státusában, hanem házsoraiban és egész életében is mindinkább várossá lett egykori matyó faluban, sokszor eszembe jut Bálint György írása. Ma már szükségtelen bizonygatni, mennyire igaza volt negyvenöt évvel ezelőtt Bálint Györgynek, mint ahogyan azt sem kell erősítgetni, mennyire megváltozott azóta a mezőkövesdiek élete. A Bálint Györgyöt felháborító élet ma már a múltba vész. De nem szabad, hogy teljesen odavesszen. A matyó népélet múltját gondosan ápoló Matyó Múzeum és a múzeumi szervezetén kívüli Kis Jankó Bori Emlékmúzeum mellett, néhány hét óta két matyó tájház is őrzi és ismerteti az utókorral. A legősibb matyó utcákban, a ma Kis Jankó Bori nevét viselő utcácska 21. számú házában, meg a Mogyoróköz 4. alatt június végén nyílt meg a Borsod megyei Múzeumi Igazgatósághoz tartozó tájház. Mindkettővel — igen közel esnek egymáshoz — Gart Margit némi fees-szrve* és néprnjetudósokéval vetekedően értő kalauzolásával ismerkedhetünk. A műit század második leiében épült a Mogyoróköz 4. alatti ház. Vályogfalú, nádtetős. Száz évvel ezelőtt Lakon ec/íi Mihály, majd később Magyar László családja lakta. A ház a szegényparasztok jellegzetes háromosztatú háza, most látható berendezése a századunk elejének lakásbelsőjét érzékelteti. A Hazafias Népfront Borsod megyei honismereti társadalmi bizottsága és a Rónai Sándor Művelődési Központ gondozásában, dr. Ko- váts Dániel szerkesztésében jelent meg a Szülőföldünk, Borsod-Abaúj-Zempién című füzet, a honismereti mozgalom megyei tájékoztatója. Ennek bevezetőjében magának a honismereti mozgalomnak a céljairól olvashatunk röviden: arról, hogy a mozgalom vállslta feladatok megoldásának segítésére indul útjára a szervezett honismereti munka harmadik évtizedének elején a mozgalom megyei tájékoztatója, Ugyancsak a mólt századból való a másik ház, a Kis Jankó Bori 21. szám alatti, amelyet a mestergerendában látható évszám szerint 1899- ben alakítottak át istállóból lakóházzá, majd szabadkéményét az ötvenes években bontották le. A Kriston, majd a Sereg család lakta korábban. Berendezése az 1920-as évek lakásbelsőjét, divatját és szegényparaszti tárgyi környezetét tárja a látogató elé. A búbos kemencét itt már felváltotta a beépített, rakott tűzhely, a bútorzat már nem parasztosan íeshogy segítse a megújulást, bátorítsa a kezdeményezést. A füzet igen gazdag tartalmú. A História rovatban Gyulai Éva történész-muzeológus A honismereti móz- galom és a múzeumok című írását olvashatjuk, Tóth Péter Pesty Frigyes helynévgyűjteményét .mutatja be, majd e gyűjteményből, szemelvényeket olvashatunk. Nagy György írásának címe és témája: A cipekedés néhány eszköze Karcsán. Az Emlékhelyek című rovatban dr. Kováts Dániel Kazinczy sírjánál címmel a széphalmi „szent öreg” emléke előtt tiszteleg, Tóth Péter a sajó- szentpéteri református temptett, a láda helyett komódot találunk, általában polgári hatású a berendezés, az ágynemű már nem színes, hanem fehér, a falakat díszítő .szent- képek, tányérok, egyéb tárgyak is a húszas éveknek megfelelőek. A konyhában és a pitvarban a cserépedények mellett, már megjelentek a vasfazekak és bádogvödrök, a gyári termékek első jelentkezései a paraszti háztartásokban. A múlt tárgyi emlékeit látjuk, azt a környezetet, amelyben a Bálint György leírta matyók éltek, s az öreg, immár réges-régen nem lakott matyó házak . Gari Margit néni emlékező kalauzolásával telnek meg élettel. Gari Margit néninek a húszas évektől van kapcsolata a néprajzzal, már akkor jártak apjához a magyar népélet kutatói. Több mint tíz évig volt a közeli Kis Jankó Bori Emlékmúzeum gondnoka, a Matyó Háziipari Szövetkezettől ment nyugdíjba, a közeli házak egyikében lakik, hát ellátja a tájházak kezelését — igen nagy szakértelemmel és ügyszeretettel. Tőle tudhatjuk meg, a Herman Ottó Múzeum munkatársai miként válogatták össze a táj hazak berendezését, hogyan rendezték el. Mesél a látogatóknak a matyó múltról,' Mezőkövesd mai életéről és közben — mert keze nem lehet tétlen — új, meg áj matyó virágok ízületnek hímzőtűje nyomán. Mezőkövesd városának belsejében megtalálható « matyó mütt. Mementóként. De már múzeumi látványként, nem élő valóságában. Benedek Miklós lomhoz fűződő irodalmi emlékekről, Papp János Dél- Borsod műemlékeiről ír. A Fórum rovatban találjuk dr. Kamódy Miklós Utam a honismerethez című beszámolóját, dr. Petercsák Tivadar tájékoztatóját a szerencsi járási honismereti társadalmi bizottság munkájáról és Nagy Károlynak, az ózdi honismereti kör bemutatóírását. Krónikát olvashatunk a Vizsolyban április 15-én megtartott Károli Gáspár - emlékünnepségről, illetve a biblia bemutatásáról, a megyei honismereti bizottság terveiről, valamint a honismereti szakkörvezetők tapasztalatcseré j érői. Szülőföldünk, Borsod-Abaúj-Zcmplén 1981, Jűfíus 19,, vasárnap ■ 3* '.T 4..Vi-14 »V * I' Ü : Fordulatot jelentett ez az év a miskolci nyári egyelem sorozatában. Korábban sokat cikkeztünk róla, hogy jó lenne, ha a mi megyénk is — megtalálva a maga sajátos profilját — tartósan beágyazódna a TIT által rendezett nyári egyetemek sorába. Jó lenne, ha országosan rangja lenne, ha számon tartanák. Az elmúlt évek igen tiszteletreméltó. odaadó útkereséssel teltek. A fő csapás, amin haladtak, a szociológia volt. Átfogó témaként az „Ember — munka — társadalom” szerepelt a programban, s a korábbi előadások ezeket a fogalmakat a szociológián át tükröztették. Volt és van erre elfogadható érv, miszerint ebben a megyében sok az ipar — beleszámítva az-iparszerben működő mezőgazdaságot is —, nagy ' munkástömegek van* nak, bővelkedünk az értelmiségiedben, különösen a műszakiakban. Hat év tapasztalatai ugyanakkor azt is igazolták, hogy a szociológia önmagában mintegy a levegőben lóg. Nincs megfelelő bázisa, s ezért következtetései szertefoszlanák. A szociológia nagyon fontos, de még idő kell hozzá, hogy méltó helyet kapjon a többi társadalomtudományok között, s ügy, és azáltal szerezzen rangot és tekintélyt, hogy mindaz, amit feltár valóban, hasznosuljon a társadalompolitikában és a gazdaságpolitikában. Dr. Farkas János, a szociológiai tudományok doktora, az MTA Szociológiai Kutató Intézet osztályvezetőjének előadásából azt érzékeltük, hogy hazánkban ez a folyamat elkezdődött. Tíz éve több iparágban kutatták a műszaki fejlesztés kérdéseit, s csak most kaptak megbízást rá, hogy a műszaki fejlesztés társadalmi adaptációjával is foglalkozzanak, azaz feltárják azokat a gazdasági és társadalmi szervezetekben lévő gátakat, amelyek a műszaki fejlesztés innovációját Ilyen, vagy olyan okok miatt akadályozzák. A műszaki fejlesztés napjainkban olyan sarkalatos kérdés, amely befolyásolja a jövőnket, anyagi hogylétün- ket, ezen túl a gazdaságpolitikát, a munkásosztály helyzetét, a műszaki értelmiség szerepét, s még sorolhatnánk. A miskolci nyári egyetem az eddigiek során „ráérzett” a problémáról, de nem hatolt le úgy a dolgok' mélyére, mint ahogyan most, amikor az előadók között gazdaságpolitikusok, pszichológusok, is voltak a szociológusok mellett. Mintha eddig csak a felszínt próbálták volna, egyengetni, de mivel az kevés, ezért fordult elő, hogy, az előadások gyakran fedték egymást, s leszűkültek azu életmód kérdésére anélkül, hogy az életmódot befolyásoló gyökerek mélyéig hatoltak volna. Nem elmarasztalás, hanem dicséret illeti az elmúlt évek jó szándékú, lelkes törekvé-'. seit. Az úttörő munkában' sokan vettek részt, talán túlságosan is sokan. Az igyekezet nem volt hiábavaló, még akkor sem, ha kitűnt, hogy, a tudomány, — így a társadalomtudomány is — akkor, lesz eleven, élő és hatékony,' ha egyenes csapáson, a szigor által megkövetelt egyszerűségben, minden bürokráciától és presztízsféltéstől mentesen mutatja meg magát. Kibontakozni csak így tud, így képes. Az ember — munka —; társadalom témája a maga sokszínűségében most már, úgy tűnik, hosszú távon kapcsolódni fog Borsodhoz. Az idei siker visszhangot fog kelteni országosan. Azt viszont keserűen állapíthatjuk meg, hogy itt a mi megyénkben nem megfelelő az érdeklődés. Mi ennek az oka?i Talán éppen a társadalmi és gazdasági innovációs készség hiánya? Csak Miskolcon legalább száz olyan gazdaság- politikával foglalkozó ember van, — vállalatoknál, intézményeknél, testületekben, választott szervekben — akiknek pénzükbe sem került volna, hogy a TIT programfüzetéből kiválasszon né-' hány ót közelebbről érdeklő előadást, s meghallgassa, A miskolci nyári egyetemnek most már igazán helye van az országos TIT-rendez- vények sorában. A helyi szerv feladata, hogy szűliebb hazánkban, Borsodban és Miskolcon is az eddiginél jobban felkeltse az érdeklődést, a várhatóan továbbra is magas színvonalú miskolci nyári egyetem iránt. A Tl'f megyei szervezete és a társ rendező szervek a legmagasabb szintű gazdaságpolitikai továbbképzést teremtették meg. Élni kell a lehetőséggel! A da movies Ilona Északi táj Németh Ingebor rajza MEGNYITJUK! MEGNYITJUK! Július 20-án 10 óraikor a Hegyalja Ruházati Szövetkezet és a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat közös üzemeltetésű HERUKON MÓDI női konfekció szaküzlctct KERESSE FEL! ÉRDEMES! Miskolc, Vándor Sándor utca 10. sz. alatt (Tanácsköztársaság lakótelep) A Kis Jankó Bori utca 21. alatti, újonnan átadott tájház külső képe Gari Margit néni, a tájházak szíves-értő kalauza a jellegzetes szobasarokban
