Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-16 / 165. szám
T981. júHus 16., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Mitől forr a víz? Sziget a bányatóban Érkezik ö*«'Ä2iE,Ä it.; .*«*i a z új búza Több mint egy hete, hogy érkezik az új búza a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalathoz. Július hetedikén hozták az első szállítmányt a miskolci silóba Hernádnémetiböl, Hejö- papiból, Mezönyárádrál és Bekecsről. A silóban már most több mint ezer vagon búzát tárolnak. A vállalatnál úgy tervezik — hogyha jó marad az idő —, akkor a hó végére befejezik a kenyérgabona felvásárlását. Képünkön: a búzát lapátolják a siló garatjába. Fellendülőben az export Harminc százalékkal javult a termelékenység A horgásznak a megrökönyödéstől kikerekedett a szeme. Később így mesélte el: — Ilyen halat én még nem láttam. Rosszul dobtam be a horgot, a szél belekapott, úgy két méterre vágta le elém. Elkezdtem tekerni az orsót, s ahogy húzom az úszót vissza, egyszer csak megjelenik mögötte a hal. Vágtatott, mint egy cápa. Esküszöm, előre tátotta ki a pofáját, s talán még az üres horgot is bekapta volna. Ott ficánkolt a szentem szépen rajta, de akkor látom, valami szemét hal. Különben szép volt, olyan pöttyös, de nem ismertem, így hát visszadobtam. Így maradt aznapra a két kárász ... A többiek itt kezdtek el harsányan nevetni. Mert az a húszdelcás cápa, pisztráng volt. Az egyik leg- ízletesebb ragadozó halunk. De hogy került egy bányatóba? Rövid nyomozás után, azt hiszem megtudtam a választ. Megszökött egy szigetről. Aki esetleg ebben kételkedne, s bizonyos elemi biológiai szabályokat emlegetne, úgy járna, mint jelen sorok írója. Mert a sziget tényleg ott van a tó széle felé. Piros és kék bójából, alumínium csövekből, dróthálóból, s egy pallóból összeállítva. A tó pedig Hejőkeresztúr mellett van, neve sincs, egyszerűen a Hejőmenti Termelőszövetkezet kavicsbányája. Nos, innen szökött meg a hal, néhány társával együtt, felfedezve a dróthálóban egy néhány centis rést. * — Már ott tartunk •— tárta szét kezét színlelt, kétségbeeséssel Szirmai Zoltán, a kavicsbánya ágazat vezetője —, ha megpillantják a csónak árnyékát, ideúszva jelentkeznek a reggeliért. Ezért követnek bennünket. Erről a halról minden elmondható, csak az nem, hogy ijedős. Ha vízbe dugom az ujjam, nekirohan, s bekapja. Az ágazatvezető azért megnyugtatott, a tíz-húsz szökevényt kivéve a többi pisztráng a szigeten maradt, öt- tízdekás korukban hozták el őket Szilvásváradról, s helyezték az ivadékokat a bányatóba, dróthálós ketrecekbe. Mai árakon számolva körülbelül 30 millió forintos beruházástól szabadult meg a hunyai termelőszövetkezet. Pontosabban szólva az évi 15 ezer hízót kibocsátó sertéstelepe ennyivel került kevesebbe azáltal, hogy a hízóalapanyagpt, magyarán a malacokat a háztáji gazdaságokban hizlaltatják. A szövetkezet a tenyészállatokat hízóáron, egyéves törlesztésre adja el a vállalkozóknak. Ezer kocáról lévén szó, ez mintegy 3 millió forinttal csökkenti a nagyüzem forgóeszközigényét. A termelési szerződésben rögzítik az átvett állatok számát, súlyát, átvételi átlagárát és más, a gazdákat terhelő egyéb technikai feltételeket. A hízóalapanyagot a szövetkezet szállítja el és biztosítja a tenyészállomány különleges takarmányellátását is. Mivel ezt napi piaci áron adják, a vállalkozó gazdák inkább maguk gondoskodnak az állományellátásról. Az eddigi tapasztalatok szerint egy koca után, éves átlagban 20 malacot lehet a szövetkezetnek — kilogrammonként 40—45 forintos — áron átadni. Számítások szeHogy miért éppen pisztránggal foglalkoznak, arra Pál József, a szövetkezet elnöke így válaszolt: — Amikor beléptünk a ge- leji termelőszövetkezet gesztorsága alatt működő halászati társulásba, az a kérdés foglalkoztatott bennünket, melyik hal az, amellyel ez a néhol hét méter mély tó jól hasznosítható. A számítások egyértelműen bizonyították: hagyományos gazdálkodással ráfizetnénk a halászatra, mert a lehalászás a bányatavakban lehetetlen. Maradt egy módszer: ha a halakat ketrecben tartjuk, és ott neveljük fel. Két halfajta között választhattunk, a ponty és a pisztráng között. Mi az exporttermelés és a feltételezett gazdaságossága miatt, az utóbbi mellett döntöttünk. Így vásároltuk meg ezt a hat ketrecből álló szigetet, s az idén megkezdtük a kísérletet. Az elnök: — Mi a következőképpen számoltunk. Egy ketrecbe háromezer ivadék fér. Ha ezeket sikerül felnevelni harmincdekásra, akkor kilenc mázsa halat kapunk. Huszonnégy ketrecből, — mert ennyit akarunk vásárolni —, több mint kétszáz mázsa pisztrángot foghatunk ki. Ennek árbevétele pedig több mint hárommillió forint, s körülbelül tíz százalék a nyereség. De ezek egyelőre tervek. Hiszen jelenleg még csak kísérleteznek. Ennek a legszembetűnőbb jelei: egy húsdaráló, amelyet egy tizenhat eves forma gyerek forgat rendületlen. Az ágazat vezető elhúzta a száját: — Keressük a legolcsóbb takarmányt. Szarvasról ugyan kaptunk tápot, amelyet a halak szeretnek, de annak csillagászati összeg az ára. Ezerkilencszáz forintba kerül mázsája. Amit most kotyvasztunk össze, az ezer forintba. De ettől is olcsóbbat kell találnunk. Sajnos, egyelőre még ilyen primitív viszonyok között keverünk, de naponta csak harminc kiló takarmány kell. Később, amikor az áramot bevezetik, korszerűsítjük ezt is. * Mivel a tálcára készített takarmányt a szigetre kell szállítani, „megrohamozzuk” a bójanégyszöget. Szó szerint, mert egy kivénhedt hon- véaségi rohamcsónakon, amely nevét meghazudtolón alig vánszorog, közelítjük meg a pisztrángtenyészetet. Beszélgetésre nincs idő. Feltámadt a szél, nagy a hullámverés. Ahogy elnézem a hajófenéken gyűlő vizet, halvány gyanúm tamad, miért kérdezték meg a parton: tudok-e úszni? De azért haladunk. Titokban fellélegzem, amikor kikötünk. Ahogy észrevettem, a többiek is. Egy marék táp, s az ágazatvezető hátraszól: —'Most figyeljen. Ekkor jöttem rá, mi az a sötét folt a ketrec szélén. A dobás gyűrűje még el sem ült, amikor forrni kezdett a víz. Ahogy megyünk a pallón, úgy jönnek a szegélyhez a halak. Jönnek? Rohannak, ugranak, csobbannak! Nincs jobb jelző rájuk. t mint, hogy mohók. — Minket is meglepett. A szivárványos pisztráng a hegyi patakok hala. Legalábbis így tudtuk. Ügy néz ki, itt még jobban érzi magát. Pedig még levegőztető berendezésünk sincs — nem érkezett meg —, így idegesen vártuk, mi fog történni. Féltünk, hogy elpusztulnak. A fordítottja történt. Most már ennyi idő elmúltával bízok abban, hogy ez a hal nálunk megmarad, s-egyik jó. ágazatunkká fejleszthetjük fel. * A csónak lékei ellenere — azért több benne a tömítő szurok, mint a lyuk —, szerencsésen értünk vissza a lehorgonyzóit szigetről. Hát igen, a technológiában vannak még hiányzó láncszemek, vagy csak beszerezne- tetlen hiánycikkek, de az nem tagadható: a pisztránghizlalásban, (mert így is lehet nevezni) Hejőkeresztú- ron nagy jövő van. És ezt a jövőt már az elkövetkező pár hónap eredménye, a drótháló ketrecek kihúzás utáni mérlegelése eldöntheti. Ezért lehel, hogy a következő nyáron, már motorcsónak száguld, a fenékhez rögzített szigetek között. — kármán — Falusi „bankház" Sajsszögerien A közelmúltban adták át rendeltetésének az Ernőd és Vidéke Takarékszövetkezet új, közel egymillió forintos beruházással létesített sajó- szögedi kirendeltségét. A több mint 7700 tagot számláló, csaknem 47 millió forintos betétállománnyal rendelkező szövetkezeti pénzintézetnek 1220 tagja van a. sajószögedi kirendeltség körzetében. A falusi „bankház” kivitelezője a Leninvárosi Építőipari Szövetkezet volt, s az építkezést jelentős társadalmi munkával segítette maga a tagság is. Sajószöge- den több, mint egy évtizede működik már eredményesen a szövetkezeti pénzintézet. A takarékossagra nevelés mellett tavaly tagságát többek között 2,3 millió forintnyi kölcsönnel is segítette. E kölcsönök jelentős része a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztését szolgafcta. Erdőtelepítés Tíz hektáron telepítenek idén erdőt a múcsonyi Ü j Élet Termelőszövetkezetben. A huszonöt tagú női brigád eddig már több mint száz hektáron telepített csemetét a kitermelt fák helyén, s folyamatosan végzik az erdők felújítását is. csak esetleges intézkedés, egyik sem ad rendszerbe illeszthető megoldást. Ezért a sei tésienyésztési integrációt összekapcsolják a sertéshizlalási együttműködéssel, tehál a háztájiban felnevelt, de a nagyüzemi hizlaldákba már be nem férő malacokat a szövetkezet kiadja bérhizlalásra. S mivel a hizlalás nem kíván olyan szakértelmet, mint a tenyésztés, a bérhizlalásra bárki vállalkozhat. Annál is inkább, mert szükség esetén a szövetkezet építi és szerszámozza fel a ház körüli hizlaldákat is. Ez a módszer tehát amellett, hogy úgyszólván anyagi befektetés nélkül állandó szinten tartja a sertéshús- termelés biztonságát jelentő tenyésztői érdekeltséget, a hizlalásban is megteremti a gazdaságos fejlesztés lehetőségét. A megye ipari szövetkezetei között a mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet ma már nagyüzemnek számít. Egy év alatt többek között 500 ezer textilalapanyagot és 75 má- zsanyi hímzőfonalat dolgoznak fel. A több mint félezer üzemi dolgozón kívül csaknem két és fél ezer. bedolgozóként tevékenykedő asszony és leány vesz részt a szövetkezet munkájában. A Matyó HISZ szinte az egesz járást behálózza, harminchat községben biztosít megfelelő keresetet a vállalkozó szellemű nők számára. * A kívülálló számára mindig élményt jelent bepillantani a szövetkezet életébe. Még akkor is, ha ki tudja hány esetben láttuk a matyó díszítésű népművészeti tárgyakat, köztük a remekbe szabott gépi és kézi hímzésű női blúzokat, a lakások díszítésére szolgáló térítőkét, vagy a híres matyó babákat és dobozokat. A formagazdag, pompás színharmóniát megtestesítő hímzések rendre ámulatba ejtik a szépet, a hagyományt kedvelő embereket. \z elnökasszony, Póiik Miháiyné szobájában matyó mintás kávéskészlet ragadja meg a látogatót. — Kísérletezünk — mutat az asztalon levő porcelán csészékre Póiik Miháiyné. — A Hollóházi Porcelángyárral évek óta jó munkakapcsolatot tartunk. Ennek köszönhető, hogy a gyár szakemberei önzetlenül segítettek annak idején a tányérégetésben, illetve a matyó díszítőelemek színeinek összeállításában. Egy ideig kelendőek is voltak tányéraink, időközben azonban megcsappant irántuk a kereslet, telítve van a belföldi piac, külföldön pedig nem igénylik. Ezért nemrégiben megállapodtunk Hollóházával, hogy a külföldön jól értékesíthető porcelán étkészleteket, csészéket, vázákat matyó mintákkal díszítik. Ezen a kávéskészleten már ilyen díszítőelemek láthatók. Ezeket a tárgyakat külföldön szívesen vásárolják, szintúgy a zsúrgarnitúrákat, amelyeket ugyancsak matyó mintákká' díszítünk. * A szövetkezet jó fél évet zárt. jobbat, mint a korábbi néhány esztendőben. Már az elmúlt év végén sejteni lehetett, hogy az líKíi -es estik tendő meghozza a vart eredményt. — Az egyik nagy francia cég mar tavaly ősszel felkeresett bennünket, és megrendelt tőlünk 30 ezer darab női blúzt — folytatja az elnökasszony. — Ügy tűnik, a divat országúban, de mindenekelőtt Párizsban, ismét kedveltek a hímzett ruházati cikkek. A franciák után a nyugatnémetek is érdeklődtek. s velük is létrejött az üzlet. Az NSZK-beli Etkont cég 25 ezer darab női, hímzett blúzt vásárol ebben az évben szövetkezetünktől. Persze, az igény még etmel is nagyobb — jegyezte meg Póiik Miháiyné. — S ha több hímzőasszony vállalna nálunk munkát, nem is lenne akadálya a termelés fokozásának. * — Mivel érzékelhető leginkább a szövetkezet eddigi jo teljesítménye? — Eves termelési tervünk 101,5 millió forint, ebből június 30-ig 56 milliót, tellát több, mint a felét teljesítettük. Nem rubelelszámolású exportunk 14 millió forintnak megfelelő devizabevételt eredményezett, vagyis az idén ötven százalékkal több terméket értékesítettünk a nyugati piacokon, mint az elmúlt esztendőben. Ebben döntően közrejátszott, hogy a múlt évben elkészült új üzemben megkezdhettük a szalagszerű termelést, s ezáltal 30 százalékkal emelke^ dett a termelékenység. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy számottevően növekedett a szövetkezet nyeresége, amely az árbevételnek mintegy 14)—15 százaléka. — Feltétlenül említésre méltó még. hogy tovább növekedett dolgozóink keresete — mondta nem titkolt büszkeséggel Póiik Miháiyné. — Az idén ugyanis 7 százalékos béríejlesztésre nyílt lehetőségünk, így a szövetkezet bérszínvonala elérte a 31 300 forintot Ha figyelembe vesz- szük a könnyűipari ágazat átlagát, ma már nem kell szégyenkeznünk, jó kereseti lehetőséget tudunk biztosítani a szövetkezetünk szorgalmas asszonyainak, lányainak.’ Lovas Lajos i Kevesebből, többet Egyedi megoldás - de hasznos rint, ha nagyüzemben nevelik a malacot, annak kilogrammonkénti termelési ára ennél 20—25 százalékkal magasabb. Ha a sertéstelep csak hizlaldából áll, akkor egy férőhely feleannyiba kerül, mintha tenyésztőrészleget is építenek hozzá. Az 1 kg sertéshúsra jutó feleannyi amortizációs költség a hunyai szövetkezetben újabb 2 százalékkal csökkentette a sertéshús ellátási költségét. Mivel az 1 kg élősúlyra jutó önköltség és az átvételi ár közötti különbség kb. 8 százalék, ezt azt jelenti, hogy a tsz sertéshizlalásának nyereségét gyakorlatilag a háztáji kooperáció révén éri el, másképpen fogalmazva: bár a gazdaság az országos átlagnál kevesebb abrakot használt fel az azonos mértékű súlygyarapodáshoz, az újszerű együttműködés nélkül nem lenne nyereséges a sertéshústermelés. A sertéshústermelésben kialakult együttműködésnek ez a megszokottól eltérő formája meglehetősen egyedi megoldás. Ez mindenekelőtt a tartástechnológiai és szervezési kérdésekre vonatkozik. Például a háztáji malacnevelésnek a nagyüzemi hizlalási rotációhoz kell igazodnia. Elméletileg ez programozható, de a megüresedő hízóférőhelyek feltöltéséhez gyakorlatilag nagy tartalékkal kell tervezni, ami időnként óhatatlanul azzal jár, hogy malacból a szükségesnél több van. A „fölösleges” jószágokat a tsz eddig vagy a szabadpiacon értékesítette, vagy — a nagyüzemi hízókapacitáshoz képest tartós túltermelési veszély esetén — felbontotta a termelési szerződéseket. Mindkét módszer 5
