Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-13 / 137. szám

v T981, június T2„ péntek- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A szórtság buktatói a* «1 r ■ * 11 rr\ Szikszói iiv (folytatás az 1. oldalról) nem tudnak ma sem megfe­lelő mennyiségű, minőségű anyagot biztosítani. Ráadásul az anyagok tárolása sem megfelelő. Ezekről a kérdé­sekről egyébként a képvise­lőcsoport előző napi ülésén is sok szó esett. Az ajtókat, ablakokat eső, hó, fagy ron­gálja, érthető, hogy megvete­mednek, károsodnak. A ce­ment is sok helyütt — ha egyáltalán van — a szabad­ban található. Az egyik kép­viselő javasolta: talán helye­sebb lenne a cementet is fó­liába csomagolni, hasonlóan a műtrágyához. A népi ellenőrzési bizottság tegnapi ülése igen nagy te­rel szentelt az anyagellátás­nak, ami érthető, hiszen enélkül hiába minden bizta­tás a magánerős építkezésre. Kifogásolták például ,azt is, hogy a telepeken nincs meg­felelő lehetőség a rakodásra. Márpedig a megfelelő gépesí­tés biztosítása a vállalat fel­adata. Igen érdekes, elgon­dolkodtató — ugyancsak az anyagellátás kérdésköréhez tartozik! — a telepek mun­kaidejének kialakítása. Talán így is mondhatnék: megme- revülése. A Tüzép és az áíész-ek telepei 7—Ifi óra között tartanak nyitva. Ezen belül a pénztárak 15 (!) órá­ig. a kiszolgálás pedig tart 1.').30-ig. Munkaszüneti na­pokon — természetesen — nincs anyagkiadás, a telep zárva. A fenti adatok egyértel­műen jelzik azt is, hogy aki építkezik, anyagot akar, an­nak ez igen sok idejébe ke­rül, szabadságába (bár az gyorsan elfogy), még inkább amolyan szükséges lógásába, mert erre kényszerül munka­helyéről. Szabad szombatján is elmenne, de akkor a te­lep zárva. Felvetődött már, hogy talán ezeken a telepe­ken a szabad hétfőt lehetne bevezetni. A javaslat nem ért el nagy sikert. Semmit. Miként az úgynevezett anyagbiztosítási szerződések (megállapodások) sem értek cl különösebb nagy sikert. A szerződés kifejezést talán idézőjelbe is lehetne tenni, mivel főként az építtető kí­vánságait tartalmazza, de a telep nemigen tudja — hi­hető, hogy jószándéka elle­nére sem — biztosítani az igényelt „leszerződött” anya­got. Ha nehéz- is az anyag- ellátó telepek feladata, min­denképpen szükséges itt is az előbbre lépés. Ügy tűnik: egy sor kérdésben munkaszerve­zésről van — lenne — szó. Az anyagellátási nehézsé­gekhez tartozik a szállítás, a fuvar is. A Bodrogközbe pél­dául — főként a kisvasút meg­szűnte után — igen megdrá­gult a szállítási költség. Le­hetséges: a távolságot, az építtető fizeti meg, a több­Az esőzések nyomán ja­vullak a terméskilátások. Az elmúlt napokban eléggé sze­szélyes volt a csapadék el­oszlás?, volt olyan terület, ahol egyáltalán nem esett, másutt 4—fi milliméternyi csapadékot mértek, de ez csak arra volt elég, hogy el­verje a port. A 30—fiü mil­liméteres esővel megszórt tá­jakon szépen fejlődésnek in­dultak a növények. A búza virágzása országszerte befeje­ződött. Ebben a stádiumban a növénynek különösen nagy szüksége van a nedvességre. Usyanis, ilyenkor indul meg a szemképződés. A termés eredménye tehát a június közepi nedvesség-utánpótlás­tól függ. Még az őszi árpa lelet ráhárítja a vállalat. De eléggé drága bizony a fuvar a közelebbi településekre is. Megvalósíthatónak látszik bizonyos lerakatok létesítése, sódernak, homoknak, vagy cementnek is, honnan az épít­tetőknek kevesebb utat kel­lene megtenniük. Az ellenőrzési bizottság tegnapi ülésén a házgyár, valamint a Mezőpanel termé­keiről, ezek hasznosításáról — mármint a magánerős építkezéseknél — is sok szó esett. Nem valami biztató módon, inkább a konkrétu­mokat sürgetve. Mindkét ter­mék nagymértékben segíthet­né a magánerős építkezést, valószínű, hogy a Mezöpanel olcsóbban, mint a házgyár, de sok minden vár még tisz­tázásra a hogyant és a mennyiért kérdést illetően is. A tegnapi bizottsági ülés egyik résztvevője azt mond­ta: jó lenne, ha a BÁÉV mi­nimális haszon mellett is hajlandó lenne a házgyár termékeiből a magánerős építkezést támogatni, mert ez „mindkét fél” javát szolgál­ná. Az is elhangzott: az ol­csóbb Mezöpanelt Miskolcra is be kellene engedni, mert egyelőre távolabbi részeken építkeznek termékeiből. A képviselők ülésén, a né­pi ellenőrök ülésén is szóba került ama bizonyos tartalé­kok feltárása. Mármint a meglevő, szunnyadó-alvó erők hasznosítása. Arról van szó, bogy * külön­böző munkahelyek, vállala­tok — szövetkezetiek, állami­ak, bármilyenek — az eddigi­nél jóval többet tudnának se­gíteni a magánerős építkezé­seknél — saját munkatársaik­nak, dolgozóiknak — egy kis jó szándékkal, körültekintéssel. Technikai eszközökkel, gé­pekkel, fuvarral, vagy más módon, megtartva persze a törvényes kereteket. (Vagy ezeket, csak nagyon picit túl­lépve, de ez már csupán ma­szek vélemény.) Ezeknek a lehetőségeknek a módját ke­resni kell ugyan, de fölte­hetően nem sokáig. Elég könnyű ezeket megtalálni akár mezőgazdasági termelő- szövetkezetben, akár ipari üzemnél, vagy vállalatnál stb. A népi ellenőrök vizsgá­lataik alapján több javasla­tot továbbítanak illetékes szervekhez. Például a terv­állomány bővítésére, a tele­peken a megfelelő emelőgé­pek beszerzésére, az építési telkek további, folyamatos biztosítására, a szabad hétfő bevezetésére vonatkozóan. Le­hetséges, hogy ismét sikerül majd valamelyest előbbre lépni ezek által is, miként más szervek, hivatalok ja­vaslatai, sőt határozatai ré­vén. Mert a magánerős épít­kezés ügye a közeljövőben napirenden szerepel még több, más fórumon is. I’riska Tibor terméskilátásait is javította a csapadék. Ezt a növényt a szárazabb talajokon a jövő hét végén már aratják. A cukorrépánál a mezőgazdá­szok ritka jelenséget figyel­tek meg. Ez a növény há­rom szakaszban kelt ki. A szárazabb talajon késve in­dult meg a fejlődés, a jobb vízgazdálkodású helyeken vi­szont ugrásszerűen, gyors volt a növekedés. Erőteljes a gyomosodási folyamat. Kézi kapálással kell megtisztítani a cukorrépaföldeket a gazok­tól. A kukorica az esőzések nyomán erőteljes fejlődésnek indult. Országszerte megkez­dődött a zöldborsó belakári­tól». Á TVK-ba A TVK polipropiléngyára már túl van a 100 000. tonna mű­anyag alapanyag legyártásán. Az üzem kollektívája az idei leg­főbb feladatnak a termék minő­ségének és a termelés gazda­ságosságának további javítását tekinti. Bélszáz számítógép Ttrwrärsteban »m totéznwé- nyakisét és vállalatoknál több miét 780 számítógép fraeroel és 2500 vállalat használja rendszeresen. Száz vállalat saját berendezéssel rendelke­zik, amelyeket elsősorban ügyviteli és nyilvántartási munkákhoz alkalmaznak. Az utóbbi időben előtérbe ke­rült a számítógépes tonmelés- irányítás megszervezése. Ma­gyarországon jelenleg 25 in­tézmény biztosit folyamato­san számítástechnikai szol­gáltatást. Nehéz leone megmondani, hány és hány olyan régi mun­kás megy naponta nyugdíjba, akire még évtizedek múlva is jó szívvel, a barátság me­legével gondolnak a volt munkatársak, az ismerősök, a barátok. Néha-néha lelki isme - ret-furdalásunk is támad, amikor nem találunk kézzel fogható, az emlékeket felidé­ző nyomokat ezekről az em­berekről, és lassacskán eltűn­nek életünkből. Pedig nem­csak azokra jó emlékeznünk, akik életünk folyamán a ref­lektorok fényében végezték dolgukat, hanem azokra is, akik egy-egy mosolyukkal, ötletükkel, rövidebb-hosszabb beszélgetésükkel irányt adtak gondolatainknak. formálták ■ igazságérzetünkel. alakították tisztánlátásunkat. Ilyen ember Halász Lajos, a diósgyőri kohászat közép­hengerművében dolgozó Le­nin szocialista brigád volt ve­zetője. Több, mini harminc évig járt be a gyárba, megtanulta a hengerészek különleges nyel­vét,, a munka „néma beszé­dét”. a mutogatást, a jelzést a soron, aminek segítségével * tőle harminc-negyven mé­Három kis termelőszövet­kezet, három éven át készült arra, hogy a fejlődés érdeké­ben egyesüljön. Ez az idén meg is történt, s a szikszói Béke Termelőszövetkezet az alsóvadászi s az aszalói ha­lárral együtt ma már hatezer hektáron gazdálkodik. De az itt dolgozók eddig még nem vettek észre semmi látvá­nyos, hagyományt borító vál­tozást, az új vezetés döntései csak apró módosításokra vo­natkoztak. Tirpák Ferenc, a szövetkezet elnöke nem is ta­gadja : — Az egyesülésnek nem az a célja, hogy felszínre hozza az eltérő adottságokból, for­mákból, szokásokból adódó ellentéteket, hanem az, hogy ha vannak ilyenek, akkor azokat elsimítsa. Miután há­rom éven át készülhettünk az egyesülésre, elég időnk volt arra, hogy a termelési szerkezeteket, a beruházáso­kat közös nevezőre hozzuk. Erre az évre csak az eltérő háztáji szolgáltatások egyez­tetése maradt. Nem akarjuk a tagság életvitelét, megszokott munkahelyi szokásait egyik napról a másikra megvál­toztatni. Erre nincs is szük­ség. Ha valamin változtatni fogunk, akkor csak alapos vizsgálat után tesszük. Szokás úgy fogalmazni, hogy nehéz örökséget vett át a megnagyobbodott gazdaság. Sajnos, e tény itt igaz is. Elsősorban az állattenyész­tésre vonatkozik ez, hiszen négy állatfajjal foglalkoznak, s olyan kis méretben, amely csak gátja lehet a fejlődés­nek. A helyzetet az elnök így értékelte: — Aminek adottságainkat figyelembe véve lenne ná­lunk jövője, abból kevés van, ami pedig rendelkezésre áll, az ráfizetéses. Az állatte­nyésztés fejlesztésének legna­gyobb gátja, hogy istállóink szétszórtan helyezkednek el — például a fejős tehené­szet bárom község három is­tállójában van —, s ráadá­sul ezek korszerűdének. A juh éirtá.s viszont, amelyhez épület is. legelő is elegendő lenne, alacsony szinten áll. A 300 tonna baromfihúst előállító telepen magas költ­ségekkel dolgoznak. Mindem állatorvosi gondoskodás, ellá­tás ellenére nagy az elbuRás. a húsgyarapodás sem éri el a kívánt mértéket. Az aszalói sertéstelep — »mely egy j újabb ágazatot jel erst — ki- I térré álló munkatársa is ér­tette. mikor kell engedni a szelvényt, mikor kell leállni, fordítani az izzó acélon, mi­kor kell szaladni, hogy segít­senek egymásnak, mikor kell a darusnak az olló, a sor fö­lé húzódni ... Kézenfekvő és ebben az eset,ben falán nem elcsépelt a hasonlat, ha azt mondom, hogy Halász Lajos mint egy karmester, úgy irá­nyította a brigádját. (Nem véletlen, hogy munkatársai a búcsúztatón, többek között, egy valódi karmesteri pálcát is adtak neki emlékül.) De. hogyan irányította még ezt a brigádot Halász Lajos? A kérdésre egyetlen adat is jellemző: húsz év alatt egy­szer maradtak az éves terv teljesítésében a száz százalék alatt. Számos kitüntetés, el­ismerés bizonyította, hogy odafigyelnek munkájukra, megbecsülik ezt. a kollektí­vát. Nemcsak a tonnákat, az acélszelvények sokaságát tud­ták növelni, hanem jutott ide­jük arra is, hogy közben őrizzék a szakma régi rang­ját. új munkásokat, nevelje­nek. — Mi mar azon gwndol- koztunk az utóbbi időben — esi. Évente 130 vemheskocát és háromszáz hizót adhatnak el innen. A Hungahyb ser- téshibridnek köszönhetően hiába kerülik el a ráfizetést, ha az ágazat fejlesztési alap híján nem bővíthető. Ügy tű­nik, a jövőben csak a juh és a szarvasmarha tartása vál­hat gazdaságossá, de az is csak úgy, ha a pénzeszközö­ket erre a két ágazatra össz­pontosítják. És még így is megmarad a kockázata a szórtságnak, hiszen egyönte­tű módszereket, egészségügyi feltételeket nehéz biztosí­tani. — Kellemesebb gondokkal küszködünk — mondja az elnök — a növénytermesz­tésben. Pontosabban az egyetlen nehézséget a kuko­ricaterület nagysága jelenti. Mivel az előző évben kétéves hatású vegyszert használtak az üzemek, kénytelenek va­gyunk idén 820 hektár kuko­ricát termeszteni. Ez sok, itt északon, hiszen a növény be- érése az időjárás függvénye. A magas szárítási költségek pedig ráfizetésessé tehetik az abraknövény termelését. Így a jövőben kétszáz hektárral mindenképpen kevesebb ku­koricát vetünk. Szikszón is szem előtt tart­ják a „mibe kerül, s meny­nyit kapunk érte” elvet. Ez a vetésszerkezetből rögtön ki­derül. Az 1150 hektár búza, a 700 hektár sörárpa s az 500 hektár napraforgó ezt bizonyítja. Ezekkel a viszony­lag alacsony önköltségi), s magas árbevételű növények­kel sikerül elérni azt, hogy a mezőgazdasági alaptevékeny­ség nyereséges legyen. — De nem annyira, hogy üzem fejlesztését meg totójuk oldani. Hiszen csak az erő- és munkagépek pótlásá­igegkezdődött a csúcssze­zon a konzervgyárakban, tel­jes kapacitással termelnek a zöldborsó-, a cseresznye-, a szamóca- és az egresfeldolgo­zó vonalak. Az első meggv- szállitmányok tartósításához is hozzáláttak. Az üzemekben bárom műszakban termelne!:, és így a mezőgazdasági üze­mekből folyamatosan érkező nyersan yagszá 11 ítrnán y ok k a 1 mondta a fehér hajit brigád - vezető —, hogy átalakulunk ifjúsági brigáddá. Ez azt jelenti, hogy ma, amikor a fiatalok nem tolon­ganak a melegüzemek felé, abban a brigádban — nem kis részben Halász Lajosnak köszönhetően — sikerült előt­tük is kedveltté tenni a szak­mát. — Lajos bácsi mellől szé­gyellnék elmenni — mondta egyik munkatársa, aki még alig töltötte a harmincadik életévét. — Ezzel az emberrel össze lehetett veszni, de sohasem haragudtunk egymásra — tet­te hozzá az egyik idősebb kol­léga. aki a középhengermű beindítása óta, tehát már hu­szonöt esztendeje egy mű­szakra járt Lajos bácsival. — Sokszor elgondolkoztam azon. hogy mi marad utánunk, mivel hagyunk nyomot... — gondolkozott hangosan a bri- gádvezető. — Egyszer a Szov­jetunióban jártunk. A Volgán úszott a kirándulóhajó és ahogy gyönyörködtünk a par­ton fénylő fehér nyírfákban, egyszer csak fölfedeztük a ha­jó korlátjába beütött jelet. A mi gyárunk, a mi üzemünk, a mj műszakunk száma (ász­ra évi 3,7 millió forintot kel­lene fordítanunk. Sajnos gé­peink, berendezéseink 15 százaléka eszmei értékű, vagyis selejt. Rekordév kel­lene ahhoz, hogy ez a pénz ren­delkezésünkre álljon. Vagyis világossá vált: a jövedelem­teremtést más úton kell el­képzelnünk. Az elnök okfejtése hibát­lan. Már az elmúlt években is törekedtek mind a három szövetkezetben arra, hogy ipari-szolgáltató tevékenysé­get építsenek ki. Ahogy kide­rül, félsikerrel: — Lényegében bérmunkát vállaltunk. Harmincöt asszo­nyunk csomagol különböző termékeket a COMPACT-nak, húszán csokoládéfigurákat burkolnak, van szőrmevarró üzemünk, vállalunk villany­motor-tekercselést, bitumen­keverő telepeket tartunk Kar­ban. Ebből a felsorolásból is látszik, sokszínű, „több lábon álló” vállalkozásba fogtunk, sajnos, kevés haszonnal. Ké­sőn kezdtük el a mellék­üzemágak kiépítését, a leg­több tsz megelőzött bennün­ket. Egyedül a fővárosi ága­zatunk váltotta be a remé­nyeket, a szállodák, kempin­gek karbantartása, vagy * munkavédelmi kesztyűk gyár­tása jó üzletnek bizonyult. De még mindig hiányzik az ipari tevékenység, amely meghozná a maga négymillió forintos nyeresé­gét. Ennyi kellene ahhoe, hogy a mezőgazdasági alap- tevékenységet egyenletesen fejlesszék. Több vállalattal tárgyalnak, -több vasat tarta­nak a tűzben annak érdeké­ben. hogy nyugodtan nézhes­senek a jövő elé. / — kármán — ) tartják a „lépést”. Összessé­gében naponta átlagosan mintegy 2500 tonna zöldséget és gyümölcsöt dolgoznak fel. A termés általában jó, és így az előre lekötött mennyi­ségeket vehetik át a gyárak. Különösen egresből bőséges az idei kínálat. A több hetes szárazság viszont visszavetet­te a zöldborsót, ebből egyelő­re 10—15 százalékkal keve­sebbre számítanak a gyárak. tán kiolvasható volt az acél­ból. Mi tagadás ... meghatott. Ugrattak is utána a többiek, hogy ne támaszkodjunk a korlátra, mert, ha valóban mi csináltuk, még beledéi a víz­be ... Persze nem vettem ko­molyan ... inkább a nyírfá­kat néztem. És ennek is oka van. A fák, a növények gyermekkori tár­sai a most nyugdíjba ment hengerésznek. Sárospatakon egy kertészcsaládban nőtt fel. Ma is szívesen foglalatos­kodik a Bodótetőn, gyönyö­rű virágai és szőlősorai kö­zött. Eddig nemcsak a gyári munkája miatt jutott keve­sebb ideje a hobbijára, hi­szen Halász Lajos, amikor le- fürdött, hazament az üzem­ből. . gyakran útrakelt, Buda­pestre. Tagja volt a SZOT elnökségének, ahol számos esetben az ő hozzászólása alapján igazítottak egy-egy tervezett határozaton, rende­letén. A közelmúltban fehér asz­tal mellett búcsúzott á brigád a vezetőjétől. Nem a forma­litásoknál. az unalmas pro- tokoll-ceremón iáknál megra­gadó búcsú volt ez, hanem egy olyan összejövetel, ahol mindenki nagy-nagy és igazi szeretettel köszönt el Halász Lajostól. Hogy ö mit mondott? — Szeretném, ha sokáig emlékezhetnék rátok — mu­tatott a brigádtársakra — és ígérem, hogy nem húzom be magam mögött, az üzem aj­taját... feizendrei Lórin* | Az esőzések nyomán „Nem húzom be magam mögött az ajtót” Eií ieipész mofta isst nagyüzem a konzervgyárakban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents