Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-09 / 133. szám

T9f 1. júnlfus kedd é- ESZAK-MAGVARORSZAG 3 ", toli köziazdászok tisztújító lözplése P Tegnap, június li-án tiszt­újító közgyűlést tartott a Ma­gyar Közgazdasági Társaság Borsod megyei Szervezete. A Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatóságának miskol­ci székházában sorra került tanácskozáson dr. Barla Im­re, a társaság elnökségének tagja köszöntötte a megye közgazdász-társadalmát és a meghívott vendégeket, köz­tük Pulai Miklóst, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tesét és Kovács Lajosi, a Borsod megyei Pártbizottság képviselőjét. Ezután Bonus Rókus, a Magyar Közgazda- sági Társaság megyei szerve­zetének titkára, a Magyar Nemzeti Bank Borsód megyei igazgatója tűzött szóbeli ki­egészítőt a közgyűlés elé ter­jesztett írásos beszámolóhoz. Többek között elmondotta, hogy az elnökség több szer­vezeti módosítást javasol. Bár az elmúlt öt év sorún sok új taggal növekedett a társaság létszáma, indokoltnak tűnt, hogy a megye több varosá­ban, településén dolgozó köz­gazdászok számára is bizto­sítsák a feltételeket a szerve­zett keretek között végzendő munkához. így, az elnökség elhatározta, hogy még ebben az évben — az Ózdon már működő csoporthoz hasonló­an— Kazincbarcikán, Lenin- városban és Sátoraljaújhely térségében is megalakítják a borsodi közgazdászok helyi csoportjait. A beszámoló, de a szóbeli kiegészítő is nagy teret szen­telt a társaság keretében mű­ködő ifjúsági bizottság mun­kájának. A megyei szervezet kezdettől fogva kiemelt fel­adatának tekintette a fiatal közgazdászok bevonását a tu­dományos életbe. Mindezek ellenére van bőven tennivaló a fiatal szakemberek szelle­mi kapacitásának kamatozta­tásában, nagyobb segítséget kell részükre nyújtani a pá­lyakezdésben, a munkahelyi beilleszkedéshez. Ezért az el­nökség javasolta, hogy a jö­vőben több fiatalt vonjanak be a társaság munkájába, jobban kell gazdálkodni a fia­tal diplomások tudásával, ké­pességével. A vitát követően a közgyű­lés résztvevői megválasztot­ták a 15 tagú elnökséget, a különböző bizottságok és szakosztályok vezetőit. A Ma­gyar Közgazdasági Társaság Borsod megyei Szervezetének elnökévé ismét dr. Susánsz- ky Jánost, titkárának pedig Bónus Rókust választották. A közgyűlés további részé­ben A VI. ötéves terv koncep­ciói címmel tudományos ülés­szakra került sor, melynek keretében Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese tartott nagy ér­deklődéssel kísért előadást a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének alakulásáról, az ex- portmunkában elért eredmé­nyekről és a főbb tenniva­lókról, majd a szelektív fej­lesztési politika végrehajtá­sának tapasztalatait vázolta. Szelgáüatási tervek Mint ismeretes, megyénk­ben a lakossági szolgáltatá­sok fejlesztéséért még sok a tennivaló. Minden városunk­ban szükséges az ezzel kap­csolatos feladatokkal foglal­kozni, az idei, valamint a kö­zéptávú terv a lehetőségek szerint elő is írja a bővítést, a gyarapítást. Mezőkövesden ugyancsak várható a szolgáltató ipar fejlesztése. Száz négyzetmé­ter alapterületű cipő javító megépítéséről, valamint fény­képészszalon építéséről van szó. Ezek a létesítmények a gimnázium és.'a templom kö­zötti területen épülő lakások­kal együtt készülnének el. Napirenden van a vegytisz­tító és a mosoda korszerűsí­tése, valamint az autószer­viz fejlesztése is. Egyszerűsítenék a gyártást A Diósgyőri Gépgyárban egy javaslat alapján a hűlö- házak léghűtő ventillátorai­nak gyártását egyszerűsítet­ték azzal, hogy a berendezést keretbe foglalták, s így gyor­sabbá váll a szerelés, és ja­vult a minőség is. Az idén összesen 23 ezer normaórá­val csökken a léghűtő ventil­látorainak előállítására for­dított munkaidő, ugyanakkor elkészítésüknél évente mint­egy 1.8 millió forint értékű anyagot lehet megtakarítani. A boksa tetején Varga Pál iitögeti a földet A két ló: Baba és Kati, s a fuvaros: Skapinyeci Antal Favágók, fuvarosok, faszénégetők íaltósÉ a Zaberla hegy aljában órákig tartó nézelődésre, bolyongásra csábító vidék. A hegyek, mint óriási elefán­tok hátai, sorakoznak egymás mellett, rajtuk tölgy-, bükk- és gyertyánfaerdők. A szűk völgynyiladék közepén kes­keny műút szalagja; összekö­tő köldökzsinór a hegyi fal­vak népének a tágabb világ­gal. Kevés földterület jut er­refelé a kultúrnövények ter­mesztésére, s ha nem vigyáz az ember, a gyér termésből is kiveszik a vadak a vámot. — A lakosság fontos meg­élhetési forrása az erdő — mondja útban Óhuta felé Ha­ladva Hegedűs Imre, az Er- dőbénye székhelyű Kossuth Szőlőtermesztési Szakszö­vetkezet fiatal főagror, ómu- sa. — Nekünk 1600 hektár er­dőnk van; tölgyes, bükkös, gyertyános egyaránt. Ezek­ből az erdőkből megközelítő­en négyezer köbméter fát termelünk ki évente, amit parkettaként, vasúti kocsik­hoz alátétként, papír- és tűzi­faként, valamint faszénége­téshez használunk. Faszén­ből és papírfából jelentős az exportunk. A Zaberla hegy aljában ta­lálkozunk az egyik erdei munkáscsapattal, A tisztáson zajlik az élei: rönkfákat rak­nak fel a tehergépkocsikra, szekér gördül be terhével, odébb faszénégető boksa füs­töl. Nagyon jó időpontban ér­keztünk — dicsér bennünket Kertész János er.dész —, most aztán mindenféle erdei mun­kával megismerkedhetünk. — Hetente kétszer szállí­tunk el innen fát — mondja kisvártatva, miközben méri a fa hosszát, átmérőjét, s az adatok alapján kikeresi a rönk köbmétersúlyát. — Ma előreláthatóan hetven köb­métert kell majd elfuvaroz­nunk. Két forduló között beszél­getünk a favágókkal. A bri­gádvezető, Bárány József, kö­zépkorú, mackómozgású, s a legtöbb erdei emberhez ha­sonlóan szűkszavú. — Három brigádban tizen­négyen dolgozunk — magya­rázza. — Jómagam itt 'kezd­tem az életet, aztán világot látni felmentem Budapestre, s az Április 4. szövetkezet­ben vállaltam munkát. A szi­vem azonban visszahúzott, az utazást is ugyancsak untam. Három éve vágom a fát, na­ponta tízórás a műszakunk. Hajtanunk kell, ha keresni akarunk. A kétszáz torint megvan mindegyikünknek naponta. — Itt nem lehet henyélni — adja tudtunkra Tarnóczi Béla, mire a mellette álló tár­sa, Fehér Bcrnái rábólint. — Mert ha egy ember nem húz, azt mindannyian meg- érezzük. Nem is társul szíve­sen mindenki mindenkivel. Mi mindannyian óhutaiak vagyunk, gyermekkorunktól ismerősök, barátok. Közös bennünk, hogy megjártuk a fővárost, most meg itt va­gyunk. Szekér gördül be megint a tisztásra, s a gazda szavára a szénégető mile elé kanyaro­dik. Skapinyecz Antal, a fu­varos, odalép a két állathoz, s megsimogatja lovai fejét: — Jól van, Baba! Jól van, Kati! —aztán szénát tesz elé­jük, hadd ropogtassák. — Már a dédnagyapán is fu­varos volt — feleli a kérdé­sünkre az 55 éves, szemmel láthatóan jó erőben levő férfi. — Magam sem tudnék már mást csinálni, úgy megszok­tam. Ezt a két lovat hét évvel ezelőtt, csikókorukban vá­lasztottam. magam is idomí­tottam ókét. Reggel tél ötkor kelek, megubrakolok, megita­tok, aztán befogok. Fél hét­től kezdődik a sihta, s késő délutánig hármat fordulok. Hiába, messziről, olyan négy kilométerről kell fuvaroz­nom. A fa fel- és lerakásában sincs segítségem, igaz, adott itt mindenkinek a dolga. — Öt év múlva nyugdíjba mehet. Nem hiányzanak: majd a lovak, az erdő? —: provokálom a fuvarost, mi­re zavartan vakarja meg a fejét. — Dehogyisneml Gondolko­dom is rajta, hogy csak rá kellene még húznom vagy há­rom évet. Az asszony viszont aligha r.epes majd az öröm­től. Kesernyés füstöt pipál a szénégető boksa; tetején Var­ga Pál ütögeti lapáttal a földet. Ó korábban Sajóbábonyban dolgozott. Itt több a pénz, ámbár- az éjszakát is idekint, éberen kell töltenie. Ö ennek ellenére szívből szereti a mesterségét. — Megszoktam már. hogy a dikó az ágyam, a kunyhó a házam, a tisztás a portám — fogalmazza meg költőien szépen a gondolatait. — Reg­gel a madarakkal ébredek, este a lebukó nappal térek nyugovóra. Éjszakánként, ha kijövök megnézni a boksákat, végtelen a csend, s fejem fe­lett karnyújtásnyira ragyog­nak a csillagok. Kolaj László Fotó: Fajtán László Nyári faültetés Űj és felújított házak — Saját munkavégzés és költségmegtakarítás— Növekszik a magánerő szerepe Lehetséges? Akár ilyen asz­faltolvasztó nyári kánikulá­ban is, ami éppen az utóbbi napokat jellemzi. A megoldás nyitja pedig: t ermesztőedény. Egyébként nevezik konténernek is. Lé­nyege, hogy a növény gyö­kerei tápanyagban gazdag földréteg, földlabda veszi kö­rül, s mindezt egy műanyag zacskóba vagy cserépbe ágyazzák be. Aki telepíteni akar, annak csupán a mű­anyagot kell óvatosan levág­nia vagy a földlabdát kell ki­ütnie a cserépből. A zöldellő növény észre sem veszi az át­ültetést. Nyugaton már több éve hoznak forgalomba e mód­szerrel szaporítóanyagot. Nálunk az utóbbi néhány év­ben terjed. Sikere egyér­telmű, hiszen a korábban csak őszre és tavaszra, tehát a fák nyugalmi időszakára korlátozódó telepítési idő most már három évszakra terjed ki. Bevezetőként mindezt azért i kUik le, mert minap Miskol­con, a Szputnyik utcában (Űttörőpark) a bekecsi Hegy­alja Tsz faiskolai lerakatán a termesztőedényes díszfák, díszcserjék a korábbi évekhez képest lényegesen gazdagabb választékával találkoztunk. Ez pedig annál is inkább szót ér­demel, mert bár tavasszal, ősszel ezen a telepen nagyon sok kertbarát, kiskerttulajdo­nos megfordul, erről a lehető­ségről mégis kevesen tudnak. Következésképp, kevesen is élnek vele. Pedig az így tele­pített növény eredése bizto­sabb, hiszen amíg az őszi, ta­vaszi levéltelen fa, cserje csupán ígéri, sejteti a kihaj­lást, ezek a leveles, olykor már virágzó növények, sza­bad szemmel is jól érzékel­hetően mulatják vitalitásu­kul. Mindezek után azok, akik­nek felkeltettük a figyelmét e termesztőedényes növény­telepítési módszer iránt, i nyilván arra kíváncsiak, mi­lyen cserjék, fák kaphatók az említett telepen. Nos, van itt nagy mennyiségben «aklís­nyő, virginiai boróka, maho- nia, buxus, többféle madár­birs és lonicera, fagyai, tüz- tövis, nyári orgona, falra fut­tatható vadszölő, júliaborbo- lya, tiszafa, japánbirs, az örökzöld kecskerágó több vál­tozata, valamint babérmeggy. S végül, aki júniusi fa-, cserjeültetésre szánja el ma­gát, annak egy jótanács . .. Bár azt írtuk fentebb — és ez így is van —, ebben az aszfaltolvasztó melegben is ültethetjük a konténeres nö­vényeket, mégis, ha van mó­dunk rá, legoptimálisabb a reggeli vagy az esti órákban történő telepítés. S ültetés után jól öntözzük be a nö­vény környékét. Aki pedig a tűző nap ellen árnyékolni is tudja a kis fát, cserjét, arról elmondhatjuk, a növény akk­limatizálódásához optimális feltételt biztosított. Ózdon az elmúlt tervidő­szakban sikerült megépíteni a tervezett állami lakásmeny- nyiséget, sőt, túlteljesíteni is. ennek ellenére gondok to­vábbra is léteznek, mint min­den városunkban, itt is sok a lakásigénylő. Szintén minden városunk­ra jellemző, ugyanúgy Ózdra is: az előttünk levő, hatodik ötéves tervben a lakásvagyon gyarapítását fontos feladat­nak tekintik. Az elkövetkező években is tervezik az álla­mi célcsoportos lakások meg­építését, ugyanakkor az itt nagy számban levő, elavult, állomány felújítására is fo­kozott gondot kívánnak for­dítani. Az új középtávú terv­ben 660 célcsoportos tanácsi lakás megépítése a cél, ezzel egyidőben fokozni kívánják itt. is a magánerős építkezést, megteremteni az ehhez szük­séges í el te tol eket- A tanácsi célcsoportos, valamint az OTP-beruházású lakások na­gyobb része a leggazdaságo­sabb formában, telepszerű, többszintes formában valósul meg. Az Újváros részen, a Vörös Hadsereg úton, a Már­cius 15. úti lakótelepen, de alacsonyabb komfortfokozal ú lakásként a Hidegkúti út és a Völgyes út térségében is megépül mintegy 50 lakás, la­kótelepi jellegű építkezés tor­májában.' Az első kerületben az épít­kezések a tervidőszak máso­dik felében okoznak majd sok gondot, mivel az itt meg­építendő 208 lakás építésének megkezdéséhez — az eddigi számítások szerint — 102, el­avult. régi lakást kell majd szanálni. A Március 15. úti lakóleie­pet — OTP-beruházás — in­tenziven épilik tovább ebben a tervidőszakban. Főként 2— 3 szintes, házgyári épületek­ről van szó. az eddigieknél nagyobb alapterülettel, válto­zatosabb belső elrendezéssel. Tervezik az úgynevezett fél­készlakás építését, is, mely­nek révén mód nyílik a saját munkavégzésre, ily módon természetesen költségmegta­karításra. Ugyancsak OTP- beruházással húszlakásos garzonház megépítése is a cél. hogy ezáltal — kedvező hi­telfeltételekkel — javítsanak a fiatalok lakáshelyzetén. Az ózdi tervezés hangsú­lyozottan figyelembe veszi a rétegigények kielégítésének lehetőségeit. Az alacsonyabb komfortfokozatú lakásoknak például nemcsak az építési költsége, hanem havi fenn­tartása is kisebb pénzt kíván.' Az eddiginél nagyobb módot kívánnak nyújtani a lakás­cserék lebonyolítására is.

Next

/
Thumbnails
Contents