Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1981. június 30., kedd A veszprémi képernyő előtt A második Az immár hagyományossá lett nyilvános díjkiosztó ünnepséggel, illetve annak egyenes közvetítésével szombaton este véget ért a XI. veszprémi tévétalálkozó. Az elmúlt évi, a jubileumi találkozót záró, gálaesttel egybekomponált záróünnepséghez képest talán szerényebb volt a minap látott díjkiosztás, de nincs minden évben jubileum, meg azóta sem sikerüli a televíziónak olyan szombat esti, magas művészi értékekkel jeleskedő műsort produkálnia, mint az emlékezetes 1980-as volt. A néző azonban most mégis nagyobb érdeklődéssel nézhette a díjkiosztást, hiszen azokat a műveket, amelyek a zsűri mérlegébe kerültek, maga is láthatta, illetve újra láthatta, ugyanis az elmúlt héten hétfőn az első, keddtől péntekig pedig a második műsor sugározta a veszprémi bemutatással egyidejűleg a versenyműveket. Erre először volt példa, de hihetőleg állandósul ez a gyakorlat. A díjkiosztás ténye, a zsűri döntése már az adásból ismeretes: tizennyolc mű szerepelt a versenyprogramban — tizennégy a drámai, négy a zenés művek kategóriájában —, s kiosztottak három fődíjat, nyolc kategóriadíjat, két közönség- díjat, a vendéglátó város díját, tehát összesen 14 elismerést, ami talán soknak tűnik a versenyművek számához képest, de nem az egész évi terméshez viszonyítva, amit ez a válogatás reprezentálni kívánt. (Az persze elgondolkodtató: jó-e előre meghatározni, hogy a három fődíjból egyet zenés mű kapjon, mert a négy darab közül egy eleve fődíjas ezzel a módszerrel, s mert további két más díj is jutott zenés műnek, e műfaj négy versenyzője\ közül három kapott díjban jelentkező elismerést, s így már nem egészen reális a kép.) A tizennégy drámai mű mintegy félszáz alkotásból kiemelt válogatás, azoknak alig egyharmada. Nincs módunk azt számon kérni, mi, miért nem volt jelen a mezőnyben, azt viszont örömmel kell regisztrálnunk, hogy a kritikusok korábbi — áprilisi döntése alapján legjobbnak minősített és díjazott Indul a bakterház című játék — éppen e döntés alapján — meghívást kapott a találkozóra és a közönség tetszését ez nyerte el, megkapta a közönség díját. Ritka alkalom, hogy a kritikusok és a néző véleménye ennyire találkozzék. A IV. Henrik király fődíjjal való honorálása bizonyára az értékes, magvas művek kedvelőinek egyetértésével találkozik, az Oroszlánszáj című bűnügyi játék fődíja kapcsán pedig örömmel jegyezhető fel, hogy ezt a filmet a Fiatal Művészek Stúdiója tavaly még informatív vetítés keretében hozta Veszprémbe, s íme, nemcsak adásba került, hanem ilyen kitüntetést, is elért. A műfaj határain belül egyet kell érteni A koldusdiák című operett fődíjával is. A közönség saját friss élményeit szembesíthette az elmúlt héten a zsűri döntéseivel. A Magyar Televízió drámai és zenés drámai alkotásainak'ön fel mérő egy hete tizennyolc mű tükrében kívánta felmutatni, egy esztendő ilyen jellegű, illetve műfajú munkásságát. Cseres Tibor író, a zsűri elnöke a díjkiosztást megelőző rövid értékelésében arra intett, hogy a szüntelen műsoráradat, amely a képernyőről árad, ünnepet varázsolhat az otthonokba, ugyanakkor meg is koptatja az érdeklődést, köznapiságával az önmaga iránti érdeklődést is szürkíti, illetve szürkítheti, ezért kel] olyan müveket alkotni és sugározni, amelyek képesek megőrizni az ünnepnek legalább a ritka óráit. Mennyire rímelt a versenymezőny a zsűri- elnök. emelkedett gondolataira? Nem egészben, csak jórészt. Hiszen maga a zsürielnök is említette, hogy olyan darabok is voltak, amelyek a kaján ízlés prédáiul szolgálhatnak. Tény, hogy a találkozó versenyműsora igyekezett őszinte lenni, olyannak mutatni a Magyar Televízió dramatikus termését, amilyen, erőszakolt szépítés nélkül. A versenyidő korlátozott, ennélfogva a bemulatható művek száma is. Most ez fért be, amit a közönség a második műsoron láthatott. A díjak száma és értéke viszont nem igazodik évről évre a versenymezőny tényleges értékeihez, nem is igazodhat. A tizennyolc versenymű bemutatásán kívül sok egyéb is volt Veszprémben. Megtartották a ielemeetinget, tizenhárom ország félszáznál több szakemberének részvételével a tévéművek vásárát, s volt néhány — kilenc — ősbemutató, meg egy tájékoztató előadás és egy izgalmas ankét. Ezekről majd legközelebb. Benedek Miklós i Rétszenkizt - ábrákká Vonalak, formák, valami ritmus. Feladat, amely megoldásra vár. Gondolkodtató és játék, fejtörés és szórakozás. Kislány a nyárban, szemben a teher papírra irt formákkal, vonalakkol. Rajz? Már hogy lenne az? Vagy mégis? A vonalakból, a formákból kibukik a ritmus. Fotó: L. J. Nyári kollégium Sárospatakon Sárospatak nyáron sem marad diákok nélkül, mert bár az itthoni fiatalok szeptemberig a vakáció örömeit élvezik, helyüket a kollégiumban külföldről érkező diákok foglalják el. Ugyanis a Magyarok Világszövetsége az anyanyelvi konferencia védnökségével ez idén is megrendezi a nagy múltú diákvárosban a külföldön élő magyar szülők középiskolás korú gyermekei számára az immár hagyományos nyári kollégiumot. Kellemes környezetben, az Iskolakerti Kossuth Lajos Kollégi umban laknak az Egyesült Államokból, Kanadából és több nyugat-európai országból érkező fiatalok, akik július 17-től augusztus 17-ig tartózkodnak hazánkban. A nyári kollégium programjának nagy részét, napi három órát a magyar nyelv tanulásával töltik. Ezenkívül megismerkednek Magyarország történetével, irodalmával, művészetével, mai életével. A délutáni órákban magyar népdalokat, táncokat tanulnak. A hétvégeket tanulmányi kirándulásokkal töltik. Ellátogatnak a Zempléni-hegység nevezetes vidékeire, továbbá Miskolcra, Aggtelekre, Egerbe, Debrecenbe és a Horto- bágyra. Az óhazai tartózkodás befejezéseképpen országjárásra indulnak, s megtekintik Budapest, valamint a Dunántúl és a Balaton nevezetességeit. ? (Folytatás az 1. oldalról) Az értelmiségről szólva — s itt már beleértendő a humán értelmiség is — hangoztatta, hogy bár jók a po- ! litikai törekvéseik, felismerték az új követelményeket, de még néhány feszültséget fel kell oldani. A munkahelyi közérzet sok helyen rossz, nehéz a pályakezdő fiatalok helyzete, helyenként kisszerűség. demagógia is szűi’kíti a légkört. Az itt elhangzó előadások is segíthetnek ezeken a gondokon. A nyári egyetem munkájához sok sikert kívánt. A megnyitó után elsőként dr. Huszár István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója tartott előadást. Politika — gazdaság — életmód címen, amely címet még a következőkkel egészítette ki: Társadalmi, gazdasági folyamatok a következő évtizedekben. Bevezetőként kifejtette azt a véleményét, hogy — különösen egyetemi szinten — lehetne és' kellene olyan ismereteket is tovább adni. amelyek esetleg még csak a hipotézis szintjén vannak, a gyakorlat nem igazolta. Szükség lenne az oktatók és hallgatók együttgondolkodására. Előadásában példát is mutatott erre, mert egy sor olyan témával foglalkozott, amelyek arra késztették a jelenlevőket, hogy ne csak befogadják -a hallottakat, hanem önmagukban továbbgondolkodva foglalkozzanak a kérdésekkel. Azt leszögezte, hogy a társadalomban a célrendszert a politika fogalmazza meg, még akkor is„ ha az egyéni célokat nem a politika, hanem a társadalomban kialakult értékrend befolyásolja. A továbbiakban hosszasan és részletesen vitázott azzal az új jelenséggel, amely a gazdaságot depolitizálni igyekszik. Hivatkoznak nemzetközi gazdasági kapcsolatainkra, arra, hogy külgazdasági stabilizációnk csak gazdasági kérdés. Ez a küzdelem azonban szintén a politikai kapcsolatok megőrzésével lehet sikeres. A gazdasági összefüggések nem depolitizálhatók. Belső viszonyainkban pedig egyáltalán nem lehet közömbös a politika és gazdaság kapcsolata. Az természetes, hogy nem lehet minden gazdasági ügyet a. politika színvonalára emelni. A konkrét gazdasági tennivalókat bizalommal a szakemberekre kell bízni. Amelyik gazdasági szakember politikai eszmerendszerünket magáévá tette, az külön utasítás nélkül is azt fogja szolgálni tevékenységével. Ha a társadalmi folyamatot totalitásában szemléljük, akkor egy tevékenységi kör alakul ki: gazdaság, kultúra, ideológia és politika. Ezek elválaszthatatlan elemek, körforgásba kerülnek, átszövik egymást. Az előadó ezt követően eddigi társadalmi, gazdasági fejlődésünkről beszélt, majd rátért» a nyolcvanas évekre, amelyek új helyzetet teremtenek, de nem lesznek mentesek még azoktól a gazdasági konfliktusoktól, amelyek a hetvenes években alakultak ki-, s még nem záródtak le. Ezek az áthúzódó gazdasági. kulturális problémák hatnak a politikára is. Mire utalt konkrétan? Például a még meglevő társadalmi egyenlőtlenségekre, a környezeti ártalmakra, érték- orientációs romlásra. Pártunk XII. kongresszusa határozott koncepciót adott — de számokat, nem határozott meg. így nagyobb mozgást biztosított a gazdaság részére. A nyolcvanas évektől a társadalom fejlődését nem lehet a korábbi léptékkel mérni. A társadalmi haladást generálják többek között az emoei'i tényezők, mint például a termelési kultúra, a szocialista demokrácia fejlődése. Ahogy változnak a társadalom fejlődésének külső és belső feltételei, úgy kap különféle jelentőséget a generálódás jelentősége is. Fontos a társadalom stabilitásúnak védelme, erősítése, a nemzetközi presztízs védelme. Ez a kettő összefügg, s ahol szilárd, ott társadalmi probléma nem lehet. A nemzetközi presztízs a belső stabilitást is erősíti. A külpolitika a belpolitika folytatása. Ha belül egyértelmű. kifelé is az, s így lehelünk megbízható, kiszámítható partnerek a külgazdasági kapcsolatokban. Végezetül az előadó felsorolta azokat a gondokat, amelyekkel most a gazdaságirányítás küzd. tüzek megoldására hosszú távra megadja a választ a párt progra ran y i 1 a tk oza ta. Szólt még arról, hogyan ágyazódtunk be a nemzetközi munkamegosztásba. Ezeket a szövetségi rendszereket kell erősíteni, ' így lehet társadalompolitikánk egyszerre nemzeti és nemzetközi. „Első színtere: az alapszervezet” Közművelődés a KISZ-esek Két hónappal ezelőtt Sárospatakon, a diáknapok rendezvényeinek sorában egy olyan programpont is megtalálható volt, ami az események gazdag kínálatában nem is elsősorban magukat a diákokat, hanem a „kívülállókat” buzdíthatta jelenlétre. Azokat, akik kíváncsiak voltak, milyen munka van a kulturális fesztivál mögött; a szereplők — egyének és csoportok — megmutatható produkciója mögött. A jelenlevő középiskolák KISZ-titkórai találkoztak ekkor egymással, hogy kicseréljék tapasztalataikat. A „kívülálló” pedig egy idő után lohadó lelkesedéssel matatott tolla meg a jegyzetfüzet körül, a valóban feljegyzésre érdemes megnyilatkozások mintha kívülrekedtek volna erről a gondolatcserérői. Végeredményben két, eredeti mondandója mellett, többször is voksoló fiatalember kézfelnyújtásai uralták „a mezőnyt”. Egyikük arra kapacitálta társait — lévén ő zeneiskolás —, hogy a saját iskolai rendezvényeken több teret engedjenek a komoly zenének ... A másik megszólalás pedig arra biztatta a titkártársakat, hogy ne az egy-biztos-terem hiányán „köszörüljék a nyelvüket”, hanem próbáljanak meg a gyakorlatban lazítani a bevett rendezvényszokásokon, azzal, hogy az iskola tantermeit' használják fel szimultán programok megrendezésére; bízzanak abban, hogy sokféle diákot sokféle program érdekel... Ezek az emlékek köszöntek vissza gondolataimban, miközben azt a jelentést olvasgattam, ami a közelmúltban a KISZ megyei bizottságának ülésére készült, s ami a KISZ közművelődési tevékenységet szervező, segítő munkájáról adott számot. Ez a helyzetfeltáró jelentés sok gondolatban egyezett az említett középiskolai KISZ-til- kári eszmecserén leszűrhető tapasztalatokkal: természetesen tovább-tovább bővítve a megállapítások körét. Nem érdemtelen ezek közül kiemelni néhány megállapítást, abban a reményben, hogy ez is azt a végső szándékot erősíti, ami a megyebizottsági ülés anyagában így fogalmazódott meg: „... Legfontosabb feladatunk az, hogy a megyei szintű rendezvények csökkentése mellett, az eddigiektől sokkal nagyobb és hatékonyabb segítséget adjunk az alsóbb szintű KISZ- bizottságok és -alapszervezetek közművelődési munkájához. Folyamatos szervező, felkészítő munkával, ötletekkel, akciók indításával segítsük az alapszervezetek közművelődési tevékenységét.” A fenti gondolatnak kél lényeges eleme van. Az egyik az, hogy csökkenteni kell — hétköznapi nyelvre lefordítva — a látványos, demonstratív, nagy tömegeket egy-egy alkalommal megmozgató kulturális rendezvényeket. A másik az: sokkal több figyelmet, s nem csupán szemlélő, de cselekvést segítő figyelmet kell szentelni a kisebb „egységek” munkájának. Mert „a munka legfontosabb színtere az alapszervezet’’... Ott dől el, mennyire tudnak hatni az általános és szakműveltség fejlesztésére, az önképzésre; mennyiben válik élővé, vagy marad csak papírstátuszúvá a klubmozgalom; kapnak-e inspirációt a fiatalok az amatőr művészeti mozgalomban való részvétéire, és így tovább :.. Ott dől el, az alapszervezetekben — mondtuk, s talán ezt így kellene pontosítani: ott dől el első fokon. Mert, s ez a megyebizottsági ülésen elhangzottakból is megerősítést nyert, a KISZ- esek sem a világtól, a környezettől elzártan élnek; a KlSZ-es fiatalok közművelődési tevékenysége sem szorítható csak e szervezet keretei közé. A kapcsolatoknak, a partneri viszonyoknak, a művelődési intézményekkel és társszervekkel való együttműködésnek meghatározó jelentősége van. Nem véletlen, hogy a „további feladatok” című részben gyakori... szerepel a „kapcsolattartás”; a „rendszeres kapcsolat”; az „alakítsuk ki” megfogalmazás .. . Hol, mely területeken van ezekre a legnagyobb szükség? Ismét csak példákra szorítkozhatunk. A megyei tapasztalatokat összegző jelentés szerint máig nincs pontos kép az ifjúsági klubmozgalomról, igen sok e téren az esetlegesség, a különböző szintű klubtanácsok munkájából hiányzik a koordinálás. Az esetlegesség nyomja rá bélyegét a műkedvelő művészeti mozgalomra is, kifogásolható a tervszerű és folyamatos munka, van mit javítani a KISZ-szervezetek és a művelődési intézmények együttműködésében is. Ez utóbbi hiány fokozottan jelentkezik a fiatalok szabad idejének hasznos, kulturált eltöltését illetően, nem megoldott a szórakozás-szórakoztatás problémája. Mint a jelentés egyik megfogalmazásában olvashatjuk: „Késve, és ekkor is félénken reagáltunk a fiatalok megváltozott irányú érdeklődésére. A di.s- cót, a popzenét a mai napig sem tudtuk a tevékenységünkben megfelelő tradicionális elemekhez kölni.” A szemléletváltoztatás szükségessé génele hangsúlyozása hatotta át a mégyebi- zottsági ülésen szót kérők mondandóját. Túl kell lépni a rendezvénycentrikusságon, az alapszervezeti munkában több kezdeményezésre van szükség, nagyobb aktivitásra és „életszerűbb” életre. A KISZ megyei bizottsága — ha lehet így mondani — „problémaérzékenyen” tárta fel a mozgalmi munka kulturális területének helyzetét, s ennek megfelelően határozta el a legfontosabb tennivalókat. Ehhez annyit tehetünk hozza: most már a gyakorlaton a sor . . . Hiszen a jelzett gondok évek óta visszaköszönő viszonyban vannak velünk ... Tón agy .lózsef Tanévzáró az oktatási igazgatósáséi) A május 27-től. június 29- ig tartó vizsgaidőszakkal befejeződött a tanév az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságának miskolci és vidéki tagozatain. Az 1980— I) 1 -es tanévben a megyében 3319-en tanultak a különböző esti egyetemi oktatási formákban. az egyéves és öthónapos pórtiskolán 163-án teltek eredményes vizsgát.. Az elmúlt héten pénteken tartották a miskolci öthónapos és az . ózdi egyéves pártiskolák tanévzáróját; a miskolci egyéves pártiskola ünnepségén tegnap dr. Vancza János igazgatóhelyettes értékelte a hallgatók munkáját. Az elmúlt tanévben az esti egyetem általános tagozatán 626-an. a szakosító tagozaton 144-en, a speciális kollégiumokon 39S- en fejezték be tanulmányai-; kát.
