Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

1981. június 26., péntek „ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 .. M egkezdte az orszai es nyári Méhes Lajos beszéde Méhes Lajos ipari miniszter hozzászólását mondja Az 1980. évi költségve­tési zárszámadásról és a ta­(Folytatás az 1. oldalról) évhez képest valamelyest nőtt, Számos vállalat — és köz­tük egy sor nagyvállalat — az ú,i teltételek között is fel­találta magát, kedvezően változtatta gazdálkodását. A Kozmetikai és Háztartás­vegyipari Vállalat például az elmúlt évben 48 új termé­ket hozott forgalomba, s ezek többsége a piacon sikert aratott. A Mezőgép Tröszt jó eredményeket ért el a költséggazdálkodás javításá­ban. A differenciálódás velejá­rója az, hogyha vannak kedvező jövedelmezőségű vállalatok, kell lenniük gyen­gébb jövedelmezőségű válla­latoknak is. Feltűnő azon­ban, hogy az ár- és belvíz­sújtotta és egyes gyenge adottságú mezőgazdasági szövetkezetektől eltekintve veszteséges vállalat 1980-ban viszonylag kevés akadt. Az elmúlt évben műkö­désbe lépett új árrendszer többet jelent egy szokásos árrendezésnél. A világpiaci árak figyelembevételével ki­alakított anyag- és ener­giaárak reálisabb szintié ke­rültek. Az iparban például az anyagköltségek aránya az önköltségen belül 68 száza­lékról 73 százalékra emelke­dett. A késztermékárakban mérséklődött e költségek to­vábbi! ári fásának lehetősége. A késztermékárak sokkal lassabban nőttek, mint az energia- és alapanyagárak. Amíg 1980-ban az alapanya­gok és energiahordozók ár­emelkedése 41 százalékos volt, addig a feldolgozóipar termelői árai mindössze 2 százalékkal növekedtek 1979- hez képest. Kedvező, hogy számos olyan vállalat van, amelyik már eddig is megfelelő jö­vedelmezőséggel exportált, s az elmúlt évben dinamiku­san növelni tudta kivitelét Megemlíthetem ezek között a December 4. Drótműveket és a Péti Nitrogénműveket. Jó eredményt ért el a külföldi piacokon a Tiszai Vegyi­kombinát is. A textiliparban az export áruösszetételének megváltoztatásával kisebb mennyiségű kivitel mellett is emelkedett a devizabevétel, javult az export gazdaságos­sága. Összességében azonban nem megnyugtató feldolgozó­iparunk, ezen belül főként gépiparunk számos üzemé­nek teljesítménye a külső piacokon. Ez annak tudható be, hogy kínálatunk és ter­mékeink jelentős hányadá­nak minősége nem eléggé versenyképes. A termelési költségek to­vábbra is magasak. A vállalatok tettek lépé­seket a munka- és üzem- szervezés, a korszerű bére­zési, ösztönzési rendszerek alkalmazására is. A fő ösz­tönző ebben sok helyütt el­sősorban a munkaerőhiány volt. Ma ez a tényező gyen­gül, illetve részterületekre szorul vissza. A munka- és üzemszervezés, szélesebben értelmezve: a vállalati belső szervezet és érdekeltségi rendszer javítása a jövőben a fokozódó nyereségérdekelt­ség alapján kell, hogy ki­bon takozzék. Az 1980. évi beruházási te­vékenység elfogadhatóan iga­zodott a népgazdaság ren­delkezésére álló lehetőségek­hez. A szocialista szektor be­ruházásainak volumene a tervezett 4—5 százalékkal szemben 8 százalékkal csök­kent. Mérséklődött a befejezet­len beruházások állományá­nak növekedése. Az eredmé­nyek egyelőre nem annyira a befejezések felgyorsulásá­nak. inkább a kevesebb in­duló beruházásnak köszön­hetők. Az állami döntésű nagy- beruházások körében a már folyamatban levő beruházá­sok befejezésére helyeztük a hangsúlyt. így sor került például a deáki bauxitbá­nya, a Szikra Lapnyomda és a budapesti Vígadó átadásá­ra. Az állami költségvetés 1980- ban is sokirányúan és jelentős mértékben járult az életszínvonal megszilárdítá­sához. A társadalmi közkiadások 14 százalékkal nőttek. A társadalombiztosítási ki­adások 17 százalékkal növe­kedtek. A nyugdíjakra for­dított kiadások növekedése 16 százalék volt. Az átlagos nyugdíj közelebb került az átlagos bérhez. 1980 közepén emeltük a három- és több- gyermekesek családi pótlé­kát így a gyermeknevelés­hez kapcsolódó társadalom- biztosítási juttatások több mint 19 százalékkal emel­kedtek. A költségvetési gazdálko­dás javításában még sok fel­adatunk van. Nemcsak a vállalatoktól és a szövetke­zetektől kell hatékonyabb munkát elvárni, ugyanakko­ra a követelmény a költség- vetési intézményekkel szem­ben is. Az idei évnek gyakorlati­lag a fele eltelt. Ez idő alatt a népgazdaság alapvetően a terv fő követelményeivel összhangban fejlődött. A ki­vitel gyorsabban nőtt, mint a behozatal. Az ipari terme­lés növekedést mutat, de a tervezettet nem éri el. Nagy erőfeszítések' kellenek min­denekelőtt a termelés haté- konysúgának növelésében ahhoz, hogy az idei terv megvalósuljon, mivel a tő­kés piaci dekonjunktúra sú­lyosan hátráltatja kiviteli tervünk teljesítését. Egy olyan, viszonylag kis kiviteli tételekkel rendelkező ország­nak azonban, mint hazánk, még kedvezőtlen helyzetben is meg kell tudnia ragadnia az exportértékesítés lehető­ségeit. A mezőgazdaság ez évi tervének teljesítése is komoly erőfeszítést kíván. Az idei költségvetés előter­jesztésekor jeleztük, hogy 1981- ben sem ígérhetünk mást az életszínvonal terén, mint az átlagos reáljövede­lem és reálbér szinten tartá­sát, illetve a szociális, kul­turális ellátás és a lakás­építés terén a folyamatos előrehaladást. Ennek a fel­adatnak eleget teszünk. Az éves terv 4,5—5 száza­lékos fogyasztói árszínvonal­növekedést vett számításba. Ezzel szemben az év első négy hónapjában a fogyasz­tói árszínvonal 3,8 százalék­kal emelkedett. Sokoldalú mérlegelés alapján a kor­mány úgy döntött, hogy jú­nius 29-ével átlagosan 10 százalékkal emelni kell a húsfélék fogyasztói árát. A húsáremelés azért, vált szükségessé, mert a mező­gazdaságban felhasznált ipa­ri eredetű anyagok árnöve­kedése miatt az elmúlt más­fél évben mintegy 20 száza­lékkal emelni kellett a fel- vásárlási árakat, hogy a ter­melők érdekeltsége biztosít­va legyen. A most elhatáro­zott áremelés után is átla­gosan 23 százalékos ártámo­gatást nyújt a költségvetés a húsfélék fogyasztói árá­hoz. A húsárak átlagosan 10 százalékos emelésén belül a tőkehúsok ára 13 százalék­kal, a húskészítményeké 8 százalékkal, a baromfihúsé átlag 6 százalékkal emelke­dik. A hús és húsfélék drá­gulását a gyermek-, a szo­ciális, valamint az egész­ségügyi intézményekben alapjában az állam viseli, a lakosság által fizetett térí­tési díjak nem változnak. Az áremelkedést a munka­helyi étkeztetésben a mun­káltató fedezi, a dolgozók által fizetett étkezési díj nem változik. Az üdülési díjak sem emelkednek az intézke­dés nyomán. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a fogyasztói ár­képzésben rend legyen, és az árak — ha közgazdaságilag indokolt — ne csak emelked­jenek, hanem csökkenjenek is. Az 1980. január 1-d ter­melői árrendezés kapcsán például a ruházati cikkek viszonylag széles körében mérséklődtek az árak. A vi­lágpiaci árak változásával összefüggésben legutóbb csökkent a festékek és egyes vas-műszaki cikkek termelői és fogyasztói ára. A VI. ötéves temr előírja, hogy az átlag alatti nyug­díjak vásárlóértékét meg­őrizzük, s a legalacsonyabb nyugdijakét növeljük. Ezt már idén is érvényesítendő- nek látjuk. Ezért az ún. nyugdíjautomatázmus mini­mális összegét 1981. év kö­zepétől 70 Ft-ról 1O0 Et-ra emeltük. A 100 Ft-os éves minimális emelkedés a nyug­díjasok több mint felénél nem 2, hanem legalább 5 százalékos emelkedés, és így nyugdíjuk lépést tart az ár­színvonal növekedésével. Ez az intézkedés a következő évekre is érvényes. Egyide­jűleg havi 100 Ft-tal emel­tük — egyszeri intézkedés­ként — a nyugdíjasok házas­társi pótlékát. Hatékonyabb kormányzati munkát szolgál az Ipari Mi­nisztérium és a Művelődési Minisztérium létrehozása. Ez — amellett, hogy meggyőző­désünk szerint javítja az irányítás színvonalát —, egyben a két szervezetben dolgozók létszámának több mint 700 fős csökkentését is lehetővé tette. Az igazgatási szervezetek, minisztériumok, országos hatáskörű szervek, tanácsok létszáma — a már említett két minisztérium létszámcsökkenésén túlme­nően — 1976—80 között iöbb mint 3400 fővel csökkeni;. Ismeretes: előkészületek történtek az ötnapos munká­ltat folyamatos bevezetésére. Július elsejétől löbh,'"mint 200 ezer emberi érint az új munkarendre való áttérés. Az áttéréstől azt várjuk, hogy az járjon együtt a veszteség- idők jelentős mérséklésévei, s a racionális munkarendek alkalmazása segítse elő-a ka­pacitások jobb kihasználását is. A lakásgazdálkodásban életbe lépett néhány jogsza­bály, amely hozzájárul a mobilitás feltételeinek javu­lásához. Ennek egyik eleme a lakás-használatbavéteh díj, és ezzel összefüggésben a bérlakásból lelépésltor fize­tett díj összegének emelése, ugyancsak ide tartoznak olyan intézkedések is. ame­lyek kedvezőbbé, könnyebbé teszik a különböző lakásfor­mák közötti cserét Gazdálkodásunk tavalyi és idei tapasztalatai arra inte­nek, hogy tervünk fő céljai­nak megvalósítása, a telje­sítmények növelése, valamint a bevételek és kiadások ter­vezett arányainak betartása napról napra nehéz felada­tok megoldását követeli meg. Milyen intézkedéseket igé­nyel a további tervszerű fej­lődés? A lehető legnagyobb kö­vetkezetességgel kell alkal­mazni a meghirdetett érvé­nyes árképzési szabályokat, és ezzel is növelni kell a nyereség hatékonyságot ki­fejező képességét. Nagy figyelmet kell for­dítani arra, hogy a vállala­tok csak a teljesítményeken alapuló pénzügyi lehetősé­geikkel összhangban vállal­janak — és vállalhassanak — különféle, főként beruhá­zási és bérfejlesztési kötele­zettségeket. Ugyanakkor se­gíteni kell továbbra is a jö­vedelmezően gazdálkodó vál­lalatok dinamikus fejlődését. A költségvetési szerveknek az ésszerű takarékosság mel­lett kell mind teljesebben ellátni funkcióikat, megfe­lelve ez ügyben viselt po­litikai fel el ősségüScnek — zárta beszédét a pénzügy- miniszter, majd kérte a kép­viselőket, vitassák meg és fogadják el a benyújtott törvényjavaslatot.-A­A vitában — több más képviselő után — Méhes La­jos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, ipari mi­niszter szólalt fel. nácsok 1976—80. évi pénz­ügyi tervének végrehajtásá­ról szóló írásos és szóbeli beszámolóval, az ez évi ten' végrehajtásáról és a terve­zett intézkedésekről adott tájékoztatóval, a párt Köz­ponti Bizottsága és a magam nevében egyetértek. Csatlakozni kívánok a be­számolónak ahhoz a gondo­latához, hogy a Központi Bizottság 1978. decemberi ha­tározata után a gazdálkodás­ban, a gazdasági építőmun­kában jelentős változások indultak meg s ezek hozzá­járultak ahhoz, hogy 1979- ben és 1980-ban lényegesen javult az ország külgazda­sági egyensúlya. Az 11)30-ban bevezetett termelői árrendszer- és jö­vedelemszabályozás jobban közvetíti a világpiac szigo­rait az ipar számára is. A mai világgazdasági helyzet­ben a minisztériumban és a vállalatoknál kemény meg­próbáltatásokon keresztül ta­nuljuk meg ismét a régi leckét — amit a magyar ipar korábban jól tudott —, hogy eladni csakis korszerű, jó minőségű terméket teliét, hogy a vevő megkívánja az alkatrészellátást és szerviz­szolgáltatást, nem tűri a szállítási késedelmeket. Ez ma még főként az export­nál szorongat bennünket. De dolgozó népünk érdeke, hogy ezek az egyébként normális követelmények a belső pia­con, az ipar és a vásárlók, az ipari vállalatok egymás közötti ka peso la fában is uralkodóvá váljanak. A termelékenység jól ala­kult, mintegy 6 százalékkal emelkedett, tehát gyorsab­ban nőtt, mint a termelés. A töbű terméket ugyanis 31 ezerrel kevesebb ember állí­totta elő. Az adatok bizonysága sze­rint legfőbb gondunk, hogy az exportértékesítés nem ki­elégítő ütemben nő. Igaz, hogy nincs könnyű helyzet­ben az ipar. A világpiacon ma sokkal többen akarnak eladni, mint vásárolni. Két­ségtelen, hogy ilyenkor első­sorban azok tudnak eladni, akik keresett és korszerű termékeket gazdaságosan gyártanak, gyorsan képesek alkalmazkodni a változó igé­nyekhez. Az elért életszínvonal meg­szilárdításának politikáját a múlt esztendőben is tartani tudtuk. Az ez évi vállalati bérfejlesztések is azt mutat­ják, hogy az 1981. évi nép- gazdasági tervben, előirány­zott 5 százalékos béremelést teljesíteni fogjuk. A terve­zett 4,5—5 százalékos fo­gyasztói árszínvonal-növeke­dést — beleszámítva a most bejelentett húsáreinelési is — nem lépjük túl. A következőkben az ipar- irányítás új szervezetéről, funkcióiról, törekvéseiről szólt. Magyarországon í949-ben szűnt meg az egy ipari tár­ca és azóta kettő és öft kö­zött váltakozva, az utóbbi években három ipari minisz­tériumból történt még min­dig — túlzottan központo­sítva •— az irányítás. A gazdaságirányításban 1968-ban megindult reform nyomán nem lebecsülendő átrendeződés történt a dön­tési jogkörökben, szervezeti módosításokra és létszám­csökkentésre is sor került, de ezek inkább a központi irányítás erőinek átcsoporto­sítását, és nem erőteljes át­alakulását jelentették. A mostani döntés az ipar- irányítás központi intézmé­nyi rendszerében 32 év után a legjelentősebb, és az ál­lamigazgatás szervezetében az elmúlt évtized egyik ra­dikális változását hozta ma­gával. Joggal tekinthető ez a gazdaságirányítás 1968- ban megindult reformfolya­mata szerves löszének. Az Ipari Minisztérium lét­rehozása — ügy véljük — még inkább lehetővé teszi, hogy a valóságos értékeket megőrizve, az irányítási módszereket hozzáigazítsuk a kor követelményeihez. Aiz Ipari Minisztériumnak az elmúlt fél év alatt három feladatot kellett egy időben elvégezni: — létrehozni az áj szervezetet, megszüntetni a régieket; — biztosítani az iparirányítás folyamatossá­gát; — hozzákezdeni az új tennivalók megfogalmazásá­hoz és végrehajtásához. Az új szervezet az év el­ső két hónapjában létrejött és megkezdte működését. Létszáma éppen fele a ko­rábbi három minisztériumé­nak. Megjegyzem — bár nem ez volt az átszervezés fő célja —, hogy ez évenként mintegy 50 millió forint meg­takarítást jelent a költség- vetésnek. A három minisz­térium megszüntetése termé­szetesen érintett emberi sor­sokat, átmenetileg nyugta­lansággal is járt. De végül is mindenkinek a helyzete — azé is, aki nem került át az új szervezetbe — a szocia­lista humanitás szellemében rendeződött. A nemzetközi tevékeny­ségben megkülönböztetett fi­gyelmet fordított a tárca a korábban kialakult szoros gazdasági együttműködés folytatására, elsősorban a Szovjetunióval s a többi szo­cialista országgal. Az átszer­vezés nem zavarta meg a nemzetközi kapcsolatok terv­szerű menetét. Az átszervezés munkáját jelfát befejezettnek tekint­jük, s most már erőinket feladataink végrehajtására fordítjuk. Ezek megalapozá­sához világos kiindulópontot adnak az Ipari Minisztérium feladatairól szóló határoza­tok, de a végrehajtás for­gatókönyvét már a mi fel­adatunk a munka menetében továbbírni. Az Ipari Minisztérium fő feladata elérni, hogy az ipar minél magasabb színvonalon járuljon hozzá a nemzfeti jövedelem növeléséhez, ki­elégítse a belföldi keresle­tet, és növekvő mértékben javítsa az ország külgazda­sági egyensúlyi helyzetét. Egyik legfontosabb fel­adatunk a műszaki haladás elősegítése, serkentése. A magyar iparban dolgozó mű­szaki értelmiség méltó foly­tatója elődeinek, alkotóké­pes, fantáziadús, nemcsak lépést tud tartam a világ gyors műszaki haladásával, hanem jó néhány területen az élen is tud járni. Az ipar teljesítménye mégis csak né­hány területen kiugró, s elég sok területen nem éri el a nemzetközileg is elfogadható színvonalat. Szükségesnek tartjuk aa iparban a műszaki és a köz- gazdasági gondolkodás jobb ötvözését, a műszála és a közgazdasági értelmiség al­kotóbb együttműködését. Az iparvállalati szervezeti' kereteket is olyan irányba kell alakítanunk, amely job­ban kedvez a műszaki hala­dásnak. Ismert, hogy az ipa­ri termelés nagy része né­hány tucat nagyvállalatnál koncentrálódik és kevés kis-, és középvállalatunk van. Fontosnak tartjuk a váll»-' lati-szervezeti keretek kor­szerűsítésének folytatását. E tevékenységben legfőbb kri­térium a rugalmas alkalmaz­kodóképesség kialakítása, te-; kintet nélkül a vállalat­nagyságokra. Meggyőződé­sünk, hogy a közeid és tá­voli jövőben is e készség ki- fejlesztése a szervezeteknél egyik legfőbb teendőnk. A legkedvezőbb vállalati, szer­vezeti keretek kialakítása nem világnézeti, hanem fon­tos napi gazdasági kérdés. Nagyobb gazdasági ered-' rnények elérésének fontos fel tétele kádermu irkánk szín­vonalának javítása. A veze-' tők munkájának mércéje,' hogy a rábízott vállalat ho­gyan állja ki a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Végül a vállalatok és a minisztérium közötti munka- megosztásról, vagy megszo­kott kifejezéssel élve a vál­lalati önállóságról szólt Mé­hes Lajos. Az elmúlt 13—14 évben á vállalatok kinőttek a ka­maszkorból, érett, önálló „felnőttekké" váltak. Az Ipari Minisztérium a jövőben is épít a vállalatok érettségére, és nem fog arra törekedni, hogy a maga ha­táskörébe vonja azokat a fel­adatokat, amelyekkel a vál­lalatok saját maguk is meg-; birkózhatnak. Azon kell őr­ködnünk., hogy az önálló munka feltételei számukra biztosítottak legyenek, to­vábbá azon, hogy a vállala-; tok érdekei, törekvései, dön­tései egybeessenek a népgaz­daság, az egész társadalom érdekeivel. Az 1980. évi zárszámadás-) ról és a tanácsok 1976—801 évi pénzügyi tervének végre­hajtásáról szóló törvény ja-) vaslatot a Magyar Szociális-: ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a magam névé-’ ben azzal a jóérzéssel foga-' dóm el és ajánlom elfoga­dásra, hogy abban népünk munkájának, szorgalmának, tehetségének eredményei fe­jeződnek ki, és bizonyítják, hogy a munkásság, paraszt­ság és értelmiség egységesen vesz részt a nem könnyű gazdasági feladatok megol­dásában, a párt és a kor­mány politikájának végre­hajtásában. ☆ Méhes Lajos beszéde után még több képviselő kapott szót. Ezután a nyári ülésszak első napja — amelyen az el­nöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Cservenka Ferencné — befejeződött. A képviselők pénteken a Magyar Népköz- társaság 19S0. évi költségve­tésének és a tanácsok 1976— 80. évi pénzügyi tervének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat feletti vitával folytatják munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents