Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-23 / 145. szám

1981. június 23., kedd

£SZAK-MAGYARORSZAG 3

Július elsejétől — kísérleti jelleggel

«■

Máfnáskert a tűzfal árnyékában

Málnáskert, mert bár ezen az 50 négyzetméteres mini- területen terem a bab, díszük a rózsa, gyümölcsöt hoz a szeder, azért mégis a málna az uralkodó, hiszen 3—4 méteres hajtásaival, vesszeivel valóságos zölder- döt alkot a szomszéd ház legalább 10 méter magas tűzfalának árnyékában. Ahogy a gazdája, a csupán korban 79 éves Tavassy Károly elmondta, az egykoron a Fertőd! Növénynemesítő Kutatóintézetből kapott tíz ajándék málnatövet sikerült olyannyira elszaporítania, hogy ma már nemcsak itt, hanem sok ismerős, barát kertjében, telkén is díszük éz a nem mindennapi málna. Tényleg nem mindennapi, hiszen itt, ebben a miskolci, Avas oldalán levő (Mélyvölgy 4. szám) kertben lián módjára kúszik a kiépített támberendezésen, lugast alkotva, élővé, széppé, természetszerűvé téve az amúgy házak közé bepréselt csöppnyi udvart.

— Június közepétől augusztus elejéig állandóan hozza a termését. Akkor a kétéves termővesszőket visz- szavágom, s az idei új hajtásokat kötözöm fel. Ugyanis ezeken lesz majd a jövő évi termés. Évente erről a közel 200 málnatőről itt, a tűzfal árnyékában 50—00 kiló málnát szüretelünk le.

Tulajdonképpen e málnást megcsodálni jöttünk ide, ezért, ezt meglátni invitált a látogatásra a házigazda (aki egyébként kaidén és

szombaton délután 4 óra után bárkinek szívesen bemutatja kertjét), de, ha már ott voltunk, észrevettünk mást is. Például a cinkeetetőket, amelybe a magot a piacról vásárolja Tavassy Károly; aztán azt, hogy nem használ semmiféle vegyszert, mert, mint elmondta, még a rózsalevelekről is fogkefével sepri le a levél- tefcveket; s láttunk itt szép

miniszifclakertet, valamint színes, virágzó rózsákat. S lám, a rózsák között táblára testve találtunk egy Mécs László versidézetet, amely úgy érezzük, e kert, s főleg gazdája — ha nem is költői, de — kertes'/.hitvallásának felfogható: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.”

m»*

Fotó: Lm* József

Kapor és kömény

A párt- és a kormányhatározat értelmében, a folyamatosan, azaz három műszakban termelő üzemek, gyárak egy részében ez év júliusától, a többi termelőegységben a jövő évtől fokozatosan áttérnek az ötnapos, 40—42 órás munkahétre. A Borsodi Szénbányák vezetőit nem érintette felkészületlenül a rendelkezés, hiszen a vállalatnál több mint egy éve foglalkoznak a munkarend korszerűsítésével, beleértve ebbe a . munkaidő rövidítését is. A vizsgálatok alapján, az elmúlt év októberében bevezették az alberttelepi aknánál az ötnapos munkarendet. A tapasztalatok birtokában dolgozták ki azt a programot, amely lehetővé teszi az ötnapos munkahét vállalati szintű alkalmazását.

— A program készítésekor több alapkövetelményt kellett figyelembe vennünk — mondja Kiss Dezső, a Borsodi Szénbányák főmérnöke —, s az adottságaink, a lehetőségeink úgyszintén befolyásolták a tervezést. Alapkövetelmény- nek számít: nem változnak a vállalatra háruló feladatok, továbbá — azonos, teljesítmény esetén — nem csökkenhetnek a munkabérek. Hasonlóan igény volt az is,’ hogy a változtatást csakis önerőből valósíthatjuk meg. Korlátot jelent az átállásban az egyes aknák technológiai fejlettsége, műszaki színvonala, szervezettségben, léts zámeii útot.t- sági és gazdálkodási adottság" ga. A fentieket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy július elsejétől — kísérleti jelleggel — Lyukóbányán bevezetjük, Alberbtelep I-es aknán korszerűsítve folytatjuk az ötnapos munkahetet, ötnapos munkahétben dolgozik ugyanettől az időtől kezdve a központi szénosztályozó, továbbá a szállító- és gépjavító üzem lyukóbányai kötélpá- lyás szénszállítást biztosító részlege is. A program vállalati szintű elterjesztésére legkésőbb a jövő év első felében kerül sor.

— Hogyan oldják meg az ötnapos munkahétre való átállást?

— Mielőtt a kérdésére válaszolnék, megemlítem: július elsejétől nagyjából háromezren, összlétszámúnk 18 százaiéira dolgozik majd az úgynevezett 6 + 1 típusú üzemrendben. Ezen belül a termelésben, a termelésirányításban és kiszolgálásban közvetlenül részt vevőkre az 5 + 1 + 1 munkarendet alkalmazzuk. Vagyis: a heti pihenőnap mindig vasárnapra, a szabadnap a hét különböző hétköznapjára jut. A folytonos termelésű munkahelyre beosztott szivattyúsok, akna- gépészek, aknacsatlósok, őrök stb. a 6 + 2-es munkarend szerint járnak majd dolgozni. Nekik a hat egybefüggő munkanap után két pihenőnap jár, s négy hetenként 1o- vábbi egy szabadnapot kapnak. A termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó munkahelyekre az 5 + 2-es rendszer' vonatkozik. A szombat az ő esetükben mindig szabadnap, a vasárnap a heti pihenőnap. Mindhárom változatban a heti munkaidő 40 óra. Egyedül a MÁV-val megegyező munkaidő-beosztásban dolgozó lyukóbányai robbantási csoport tagjainak a rnunkaide- je lesz heti 42 óra. Az új munkarend bevezetésével kapcsolatos tudnivalókat egyébként az érintett dolgozók ismerik, a munkásgyűléseken az elképzelésekről, a tennivalókról őket tájékoztattuk. Túlzás nélkül állíthatom: bányászaink megértették és helyeslik •z új munkarend bevezetését.

— Milyen gyakorlati haszna származik az ötnapos munkahét bevezetéséből a dolgozóknak és a vállalatnak?

— A dolgozók haszna kézenfekvő: kevesebb munkaidő alatt keresnek ugyanannyi bért, Természetesen csak akkor, ha nem csökken a teljesítmény! Kisebb lesz az emberek igénybevétele, hiszen nem kell majd túlmű- szakolniuk, ebből következően növekszik a szabad idejük. Annál is inkább, mert a fizetett szabadság nem csökken. A bérezéssel kapcsolatosan még elmondom: a munkaidőalap változásának megfelelően, annak függvényében 10 százalékkal növeljük az alapbért és a mozgóbért. Emellett az új munkarendben dolgozók 5—10—15 százalékos úgynevezett kísérleti prémiumban részesülnek, beosztásuktól függően. A dolgozóktól ennek fejében az eddiginél fegyelmezettebb munkát várunk. Különböző intézkedéseket dolgoztunk ki a veszteség- és kiesett idők, az egész és törtnapi munkaidő- kiesések mérséklésére, s ezek végrehajtását szigorúan számon kérjük majd az ellenőrzések során.

— Ami a vállalat hasanát illett: a törvényes munkaidő- alap jobb kihasználását, a munkaíoiyamaioik szervezettségének javítását reméljük az új munkarendtől, ú&ez is az égjük célja. Az éves üzem- napok száma az új munkarendben 305—309 között változik majd, szemben, az idei 292 nappal. Ez már lehetőség a termelés fokozására. Ennek a lehetőségnek a kiaknázásához ugyanakkor megfelelő műszaki-gazdasági, szervezési intézkedésele szükségesek. Gondoskodtunk ezekről, s bízunk benne, hogjr javul gazdálkodásunk színvonala. Miután százhúsz embert áthelyezünk a Büklraljai Bányaüzemből Lyukóbányára, így a termelési arányok eltolódásával előnyösen változik a kibányászott szén minősége, önköltsége, , az árbevétel, továbbá az egy dolgozóra jutó teljesítmény. Bükkalján ugyanis 145 forint veszteséggel, Lyukóbányán 250 forint nyereséggel termeltünk az első negyedévben egy tonna szenet. Ebben természetesen döntően közrejátszik, hogy az utóbbi helyen az egy dolgozóra jutó összüzemi teljesítmény több mint duplája az előbbi helyen mért értéknek.

— Említette a bányászok áthelyezését. Milyen feltételeknek kell eleget tenniük ahhoz, hogy az említett három termelőegységben átállhassanak az ötnapos munkahétre?

— A legfontosabb feltétel a szükséges létszám biztosítása. Lyukóbányán 190 fizikai és 11 nem fizikai beosztású dolgozóra van még szükség. Mint említettem, Bükk- aljáról 120 embert áthelj’e- zünk, s 70 új dolgozót kell felvennünk. Alberttelepen elegendő az ember, ugyanis a 160 főn yi többletlétszámot már korábban biztosítottuk. A kötélpályán további 12 munkásra van szükség, ez megoldható. Lyukóbányán az öltöző bővítése folyamatban van, az alberttelepi almánál ezt már elvégezték. A munkások üzemi étkeztetésében, hétvégi szállításukban az illetékesekkel megegyeztünk. Sokirányú teendőknek kell tehát eleget tennünk, de ígérhetem ; semmilyen akadálya nem lesz az ötnapos munkahét július elsejei bevezetésének vállalatunk felsorolt egységeinél — mondja befejezésül Kiss Dezső, a Borsodi Szénbányák főmérnöke.

Kolaj László

Megszüntették a baleseti veszélyforrást

A Miskolci Pamutfonóban elég kellemetlen munkának számított a bálák felbontása. A szállítás dolgozói baltával vágják el a bálákat körbeszorító vas pántokat, szétpattanásuk, oljdcor kiszámíthatatlan irányban történő ki- vágódásuk kéz- és lábsérüléseket okozott. Aldk ezt a műveletet végzik, megfelelő gya- korlatt tapasztalattal rendelkeznek ugyan, óvatosak, ismerik a szétpattanás irányait és mégis előfordultak a sérülések. Ezt a veszélyforrást szüntette meg Oprável Lajos üzemvezető, ami kor keretre szerelt védőzsákkal vétette körül a bontásra kiszemelt bálát, és a szétvágott pántok legfeljebb a védőzsákba vágódhatnak, a dolgozó kívül van és nem sérülhet meg. Az újítás bevált, a szállítás dolgozói igen hálásak a biztonságos munkavégzés feltételeinek megterem léséért.

iBfsreatikai

társaság

A Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal in formációellátó intézményei (Pénzügyi Számítástechnikai Intézet, OT Számítástechnikai Központja, MŰM Számítástechnikai Intézet és a KSH Számítóközpontja) szerződést írtak alá „államigazgatási informatikái fejlesztési társaság” létrehozásáról.

Az alapító szerződésben a tagok elhatározták, hpgy közös fejlesztéssel olyan Összehangolt adatbázisrendszert hoznak létre, amely lényegesen csökkenti, hosszabb távon megszüntetheti az adatgyűjtési, adattárolási párhuzamosságokat, és a jelenleginél ha- tékonyabb támogatást nyújt a népgazdasági döntéshozatalhoz.

Akár gyűjteményes kiálló- , tást is lehetne rendezni azokból a lehetetlen hibákból, amelyeket a tavasz kénysze- ritett a gépekre. Eltört vonóhorgok, torzult gerendelyek, hegesztés gyógyította sebek, leesett velömagtartályok, tépett, csiszolt gumiköpenyek. Április rögháború. Szinte nem volt olyan nap, amikor ne érkezett volna vissza ki- sebb-nagyobb hibával a műhelybe gép. Négyszáz hektár szántása maradt tavaszra, s ez a négyszáz hektár nagyon sokba került. A Szárazvölgy, nevéhez méltóan elriasztotta a felhőket, a tarlóból kitépett hantok elmunká- lása két évet öregített a gépeken.

— Amelyek ugyancsak tol- dozottak-foldozottak — teszi hozzá Czap András főagro- nómus. — A kezemen meg tudom számolni, hogy hány gépünk van, amely még viszonylag új, a többi eszmei értékű. Néhány alföldi gazdaságban azt hiszem, megriadnának, ha ezekkel dolgozniuk kellene. Nekünk meg muszáj. Szanálás után nincs pénz arra, hogy gépeket vásároljunk, maradnak a régiéi:. így ezekkel dolgozunk, de érthető módon meghibásodási százalékuk a legnagyobb jóakarat ellenére óriási.

Persze, ez az éremnek csak az egyik oldala. A másikon a karácsonyi betakarítás szerepel, amikor későn beérő kukoricát géppel, kézzel igyekeztek menteni. Jégen. 15 fokos hidegben. Nem éppen leányálom ez a munka, s a költségeket sem kímélte.

Két régi fűszernövény termesztésével foglalkozik: a baklakéki Szárazvölgye TJer- melős zövetkeaet. Az elmúlt évben sokan meglepőd nettek, amikor a szövetkezet vetőgépei a megszokott búza helyett a kapor, s a kömény magjait juttatták a domboldal kötött talajába. A kedvezőtlen adottságú vidéken a soha nem termelt kultúrák azért kerültek

A főagronómus nem véletlenül tért ki erre:

— Csak vétkezni lehetett az energiatakarékossági intézkedések ellen. A cső vek víztartalma 40 százalék felett volt, amihez még hozzájárult a 15 fokos hideg. A szárító nyelte a gázolajat, nekünk meg nyúlt az arcunk, mert sejtettük, hogy ez mibe fog kerülni. Volt olyan termény, amelynek egy mázsáját 130 forintért 'szárítottuk le! De más választásunk nem volt, a termést csak így tudtuk megmenteni. Viszont még egyszer ezt nem engedhetjük meg magunknak. A késői betakarítás megálljt parancsolt az ekéknek, sok szántatlan terület maradt tavaszra. A baktakéki agyagos, kötött talajokon a márciusra, áprilisra hagyott munka nem sokat ér.

A határ ezt ékesen bizonyítja. A tavaszi szántások elmunkálása rosszul sikerült. A kukorica, a napraforgó kötszerre, háromszorira kelt ki. Van ahol térdig ér a növény, amíg mellette puszta létéért küszködik ugyanabban a sorban, arasznyi társa. A háromhetes különbség már előrevetíti a keserves betakarítás aggasztó árnyékát, hiszen ugyanabban a táblában fog peregni a mag, amelyikben a szemek más részének nagy víztartalma miatt nem lehet még elindítani a kombájnokat.

— Njráron valamivel jobb a helyzet —(mondta a főagronómus. — Bár az aszály az őszi búzát sem kímélte. 500 hektáron közepes termésre számolunk. A további, 320

szőba, hogy a növénytermesztés eredményességét javítsák. A Szilasmenti Tsz-szel vették fel a kapcsolatot, s az a 13 hektár, amelyet kísérletképpen íüsaemövérmyél vetették be, idén bizonyíthat, hogy a Cserehát domboldalain, érdemes-e a kaporral, s a köménnyel foglalkozni. Mivel a kömény kétéves növény, az első évben kaporral együtt

hektáron nagyobb kárt okozott a szárazság. A kilenc kombájnunkat igyekszünk jól felkészíteni az aratásra. Nem megy könnyen, mert az alkatrészellátással most is gondok vannak. Nem is a kereskedelemhez megyünk — mert abból csak országjárás lesz, kevés eredménnyel —, hanem a szomszédos termelőszövetkezetekhez. Ez egy olyan kölcsönös segítségnyújtás, amelyhez nem kell hivatalos szerződés. Ha van egy rossz gépük, azt lebonthatjuk, kive- hetjük belőle, amit kell, s fordítva is. Különben is igyekszünk mindent felhasználni. A selejlgépekből a használható alkatrészeket kivesszük, sőt, egyes darabokat mi magunk gyártunk le. Ez természetesen nem pótolja az eredeti alkatrészt, gyorsabban hibásodilc, de a félmegoldás is hasznos, ha aratásról van szó. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évben 100 000 forinttal kevesebb alkatrészt vásároltunk.

Nem úgy. mint tüzelőanyagot, amelyből 700 ezer forinttal többet használtak fel. Ez javarészt a szárításnak köszönhető. Vagyis takarékoskodni úgy lehet, ha ezt valahogy kiküszöbölik.

— Aratáskor csak az első napokban akarunk szárítani, hogy a munkát meggyorsítsuk. Ha az időjárás társunkká szegődik, akkor itt költségszinten belül leszünk. Őszre már meghoztuk azokat az intézkedéseket, amelj'elrkel takarékoskodni lehet. Volt, azaz régi módszerei: visszatérnek. Negyven hektáron

wetSk, hisaesv ezt már pár hónap múltán arathatják a kombájnok. A termésbecslések alapján tíz mázsa körüli hozamra számítanál:, vagyis a kömény termesztése mindenképpen jövedelmező. Már csak azért is, mert az ételízesítőiről, fűszer kever ékeiről híres Szilasmenti Termelőszövetkezet nem a magra, hanem a termés nedves törmelékére tart igényt, amelyből a kerepes tarosai telepén olajat von ki.

kézzel törjük majd a kukoricát, s góréban szárítjuk. A nap a legolcsóbb energia. Ugyanilyen céllal az egyik kombájnunkat átalakítjuk, így az nem morzsolja, hanem csal: letöri, fosztja á csövet- Ezzel párhuzamosan a felszabaduló területeken meggyorsítjuk az őszi ta laj munkákat. Nem akarunk még egyszer olyan helyzetbe kerülni, mint az idén.

Még hozzátette: jó lenne a szárítóból kikerülő 40 Celsius- fok meleg levegőt valahogy visszaterelni, hiszen százezreket jelenthetne. De a legutóbbi szárítótűz miatt nem mernek nekikezdeni. — Bár az nem éppen az átalakítás következtében gyulladt ki.

— A kukoricaterületet tovább kell csökkenteni, amíg a saját szükségletre elegendő, száz hektár marad, önkéntelenül felmerülnek ilyenkor megválaszolhatatlan kérdései:. A „volt” módszerekről. Nem lenne érdemesebb a kukoricát nedvesen tárolni, s ha egyszer ráfizetéses, akkor területét gyorsabban csökkenteni? A veszteség állandó, s nem időszaki téma! Arra való hivatkozás, hogy a nedves tárolásért licencdíjat kell fizetni, túlzott félelem. Lehet, hogy ezért az eljárásért, vagy kidolgozásáért, a speciális kezelésért van olyan üzem, amelyik pénzt kér. Lehet. De a fólia alatti tárolást, mindenfajta anyagi következmény nélkül, sok szövetkezetünk már régen csinálja. Mert olcsóbb. Meri elkerülhető a szárítás. És ez egy nagyon régi, volt módszer. Ennek megfelelően ismert is. így mást nem lehet ajánlani, mint egy kicsivel több határozottságot a baktakéki Szárazvölgye Termelőszövetkezetben.

— kármán —• 1

% r . ii rr b c k h «

Geptoro ragokon