Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

1931. Június 21., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

A közéletben

fi legyei

pártbizottság tagja

Vadászi László szobájában beszélgetésünk alatt sűrűn nyílt az ajtó: munkatársak, az alapszervezet tagjai kereslek a legkülönfélébb dolgokkal. Ügy tűnt, hogy a I’AÉV gépgazdálkodási vezetőjének irodája egyben kis „mozgalmi központ” is.

— Nem tudom és nem is akarom gazdasági munkámat elválasztani a mozgalmi, politikai tevékenységemtől r — mondotta grafikonokkal, könyvekkel, brosúrákkal zsúfolt irodájában, amelynek falát sűrűn borították a gépgazdálkodási részleg dolgozóinak (és vezetőjének) jó munkáját elismerő oklevelek. Arról beszélgettünk: milyen közéleti tevékenységet végez?

— Küzel harminc éve dolgozom a BÁÉV-nél műszaki beosztásokban, de valamilyen módon mindig politizáltam. Voltam ifjúsági vezető, alapszervezeti vezetőségi tag és már tizenhat éve vagyok párttitkár. Közben tanultam: a marxista egyetem általános tagozata után elvégeztem a < szakosítót és egy speciális kollégiumot is.

Alapszervezetük a vállalat egyik legnagyobb kommunista közössége: a központi anyagtelep nyolcvan műszaki- és fizikai dolgozója tagja a kollektívának. A titkár nem szívesen beszél magáról, inkább a vállalat és_ az alapszervezet eredményeit sorolja, ■ de azért , kiderül, hogy tagja a MÉMTE' elnökségének és a polgári védelemben is van tisztsége. 1975-ben nagy megtiszteltetés érte:

•— Beválasztottak a megyei pártbizottságba és tagja iett.em. a léstület mellett működő ifjúsáii munkabi- zpttságriak is, Áz első1 időszakban sokat töprengtem azon, hogyan tehetném hasznossá magam, hogyan tudnék érdemi munkát végezni a testületben. Az első évben tájékozódtam, ismerkedtem: volt gyakorlatom a pártmunkában. de a megye kommunistáinak vezető testületében végzett tevékenység sok tekintetben alaposabb ismereteket, szélesebb körű áttekintést követelt tőlem. Alapvető feladatunk a párt •politikája, határozatai helyi végrehajtásának ' megszervezése, a sajátos körülményekhez igazodó politikai munka fejlesztése. Építőipari szakember vagyok és egy-egy téma tárgyalásánál sok mindennek utána kellett néznem, hogy részese tudjak lenni a közös munkápak. Megválasztásom után két évvel szólaltam fel először a pártbizottsági ülésen, legutóbb a megye VI. ötéves tervéről mondtam el véleményemet.

Alapos ismeretei vannak a BÁÉV gazdasági és politikai munkájáról: vezetőként és párttitkárként részese annak az útnak, amelynek során az építés építőiparrá, a BÁÉV pedig korszerű nagyvállalattá fejlődött. A megyei párt- bizottság tagjaként Borsod építőiparának kommunistáit képviseli tapasztalataival, információival, és véleményével eredményesen segíti a testület munkáját. A vezető testületben szerzett tapasztalatait hasznosítva vállalatánál is hatékonyabb politikai munkát tud végezni.

Az ifjúsági , munkabizottságban nagy kedvvel, hozzáértéssel és főleg aktívabban tevékenykedik. Sokat dolgozik az ifjúsági mozgalomban,

48 évesen is nap mint nap foglalkozik életükkel, munkájukkal, mivel a vállalatnál három KISZ-alapszervezet tartozik irányításuk alá.

Gyakran megfordul a megyei pártbizottságon, nemcsak a testületi ülések előtt, hanem menetközben is tájékozódik a politikai, gazdasági munka különböző kérdéseiről. Pártnapokat is tartott, tanácskozásokon, tsz- közgyűléseken több alkalommal képviselte a testületet. Sokéves eredményes közéleti tevékenységét több kitünte- J léssel ismerték ei.

i

Petra József !

* I

Mi újság a Mérusznál?

Javítani a sz

színvonalát

A miskolci Méretes Ruházati Szövetkezet — a Mérusz —, az elmúlt évben 14,4 millió forint értékű lakossági szolgáltatást végzett. Ez az árbevétel alatta marad az előző év árbevételének. A csökkenés oka, hogy a szövetkezetnél 19f)0-tól nem számolhatják fel az anyagok kiskereskedelmi árrését, s természetesen a ruházati kereskedelem is egyre több méretre szabott konfekcióval látja el az üzleteket.

Persze, a méretes ruházat és a kereskedelmi választék között nagy a konkurrencia, a szövetkezet dolgozóinak nem kell félniük, hogy munka nélkül maradnak. A szabott ruhát i\em pótolhatja semmi — mondják sokan, s ez igaz is. Ráadásul egy készíttetett ruha — jó minőségű anyagból — alig-alig kerül többe a konfekciós terméknél.

Mint azt Kucsma András, a Mérusz elnöke elmondta, számukra legfontosabb most a szolgáltatási színvonal javítása. A patinás miskolci szövetkezet' jogelődje több mint harminc éve alakult meg a megyeszékhelyen, ám ma már létszámuk összetétele jelentősen megváltozott. A dolgozók nagv része fia- Utl, s ráadásul itt sajátították el a szakmát is. Sajnos manapság gond van a szakmai oktatással, hiszen a tematika szerint a szakmunkásképzés első évében a tanulók el kell, hogy sajátítsák a férfi- és női szabászatot, s ez szinte minden esetben a gyakorlat rovására megy. Ráadásul a gyakorlati idő is kevés és akik végeznek, kezdhetik elölről a tanulást — a .munkahelyen. Az lenne az ideális, ha a szabászati is- mereleket is szakosítanák a szakmunkásképzőkben, hiszen a kikerült kezdő szakemberek gyakorlati tudása jócskán hagy még kívánnivalót maga után. A szövetkezetnél foglalkoznak az újonnan jött dolgozók szakmai továbbképzésével, s végül is itt tanulhatják meg gyakorlatban azt, amit a méretes szabászathoz tudniuk kell.

A Mérusz idei tervei reálisak. ■ Szeretnék a _ fogyasztási szolgáltatásból származó árbevételüket öt százalékkal emelni az év végéig, amit elsősorban a kisszériás konfekciótermékek növelésével kívánnak elérni. A technológiai változtatások is nagy szerepet kapnak ebben az évben: új berendezések, gépek vásárlására 350 ezer forint'' fordítanak.

, Szép barnára sült, ke> ' rek kenyerek. Ma

reggel 700 darabot i sütöttek a prügyi sütödé- [ ben. Sütöttek még 1250 i zsemlét, 1400 kiflit, no és { kalácsot, brióst is. Jó né- i hány faluba jut belőle.

— Igencsak észnél kel- ! lett lenni a ma reggeli mű- i szaknak — mondja Víg | Miklósné. — Áramszünetet i jeleztek, úgy kellett meg- 1 szervezni a munkát, hogy

addigra mindennel készen

• legyünk. “

| Messze még a dél, de a < kifőzdéből már igen kelle- [ mes illatok terjengnek.

— Százötven adatot fő• zünk ma. nyolcvannyolc ebédet elvisznek a szom• széd falukba, a többi itt [ fogy el. Zöldborsólevest, i sertéspörköltet főzünk —

' sorolja Nyírcsák Lászlóné i főszakács. — Ketten va- i gyünk, nincs egy percnyi

időnk. — No meg ez a rengeteg pogácsa, nem tudok annyit sütni, hogy el ne fogyna — mondja Csarni József né.

Mintha csak igazolni akarná szavait, pöttömnyi fiúcska robog be hatalmas szatyorral: — Novak Erzsiké néni kéreti, tessék adni tíz pogácsát. — Tizet?

— évődnek a szakácsnők.

— Kinek lesz ez a sok? —> Utazik Miskolcra, oda viszi, ajándékba.

— Hát te mivel töltőd a szünidőt?

— Borzasztó korán fölkelek minden nap. Ma is már fél hatkor. Aztán bevásárolok, meg ami jön — sorolja Szadai Peti. — Milyen lett a bizonyítvány?

— Még nem kaptuk meg, de én már tudom. Három ötös, egy négyes, meg egy hármas.

A szomszédos húsboltban néhány asszony vásárol. Karajt, combot, tarját kínál Kovács Dezső boltvezető. — Igen jó az ellátás

— mondja. — Hetente kétszer szállít a ‘ húsipar és heti kétszer kapunk a szövetkezeti saját vágásból.— Töltelékáru is bőven van, most is tíz fajtát tudok adni.

— Talán egy községben sem tartanak ennyi állatot, mint nálunk, de a húsbolt- , nak mégis igen nagy a forgalma — mondja Alföldi Lajos tanácselnök, aki örömmel ajánlkozott, bemutatja nekünk a falut. — Nézzünk be egy portára, bárhová! — javasolja.

Nagy Józsefékhez köszönünk be. A gazdasszony sorolja: — Minden évben kétszáz jércét veszek, a tojást leszerződöm. Ezenkívül van még száz tyúkom is. Aztán van két fias sertés, tizenkét hízó, tízet most adtunk le. Négy tehenünk van. tavaly 21 ezer 400 liter tejet adtam el.

Igen sok munka van a jószággal, de kénytelenek vagyunk foglalkozni vele, nőnek a lányaink, nem szeretnénk, ha üres kézzel indulnának az életbe. Erika főiskolás, orosz—testnevelő szakos tanárnak készül.

Épül a vízvezeték

Nyár Priigyön

kell a pénz, nőnek a lányaink

Éva gimnazista Patakon, 6 is szeretne tovább tanulni. A nagylányom sporttárbor- ban van most, Évike meg amott kapál a kertben. Szorgalmas, dologszerető gyerekek, ha itthon vannak, mindenben segítenek.

A prügyiek munkaszeretetéről, a szorgalomról maga az utcakép is meséL Óriási házak épülnek falu- szérte. Legtöbbjük mellett még ott áll a régi, az ősi. Kár is volna lebontani, igen jó lehet benne csirkéket, kacsákat nevelni.

Kicsi öregasszony köszön ki egy kapun. — Négy gyerekem, tizenkét unokám és tizennyolc dédunokám van — mondja büszkén. Ebben a házban öten lakunk. A többiek dolgoznak, én meg itthon vagyok. Hetvennyolc

éve élek, de nem tudok tétlenkedni. Fölmosom a követ, adok a jószágnak, ha meg semmi nincs, kézimunkázok. Szemüveg nélkül! Már minden unokámnak tele a lakása párnával, asztalterítővel, szekrénycsíkokkal. Hiába, szeretem a szépet — mondja D. Kovács Józsefné.

— Mi errefelé szeretjük, ha sok szépséget látunk magunk körül. Tessenek csak megnézni a mi kertünket is — hív kedvesen Szőke Bertalanné. — Olajfák, vadgesztenye, orgona, aranyeső, japán birsj platán. De nemcsak a növényekben, hanem a zenében is. A férjem a községi kórus legidősebb tagja, 71

éves, de még mindig -igen szép, basszus hangja van. Ha vegyes kórus lenne, én is szívesen beálltam volna.

— Ügy tűnik, nemcsak a szépet, hanem a jót is szeretik, Irén néni — mondatja ki velünk az a felséges illat, ami a konyha felől jön. — Ügy bizony! Eperlekvárt főzök, meg cseresznyét tartósítok. Hála isten, gyakran jönnek az unokák.

Berti bácsi a konyha- kertben dolgozik. — Ezek a ronda bogarak! •— mérgelődik. — Háromnapon- ként permetezem a krumplit, de már a paradicsomra is rámentek.

Bizony, ezt a kertet érdemes védeni. Mindem talpalatnyi hely megművelve, beültetve, ami a mi éghajlatunkon honos, az itt mindén megvan. Szépen fejlett zöldségek, tervszerűen ültetve, hogy mindig teremjen v alatti.

A falu szélén építkezés. Az ÉVIZIG munkásai dolgoznak: épül Prügy első közműve. A tanácselnök és a község párttitkára, Motkó Imre naponta ellátogat ide. Erről beszél az egész falu. Pócza Ernő építésvezető jól tudja, milyen fontos ez a prügyieknek: — Nagy

iramban dolgozunk, nem szeretnéhk késni az átadással. Kétezernégyszáz ember ivóvizéről van sző.

És a lélekszára ebben a gyarapodó, szép faluban évről évre nő.

Lcvay Györgyi Fotó: Laczó József

J Mindig tele a hűtő tőkehússal- Szeretjük a szépet