Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

1981. június 21., vasárnap ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 M-a este az Egy szerelem ftWntm. éjszaká­ja előadásával bezárul az 1980/81-es évad a Miskolci Nemzeti Színházban. Azaz csak Miskolcon, mert Egerben még egy hétig játszanak, hétközben csütörtökön pedig megtartják, a hivatalos évadzáró társulati ülést. Miskolcon azonban véget ér a színját­szás erre az évadra, a színház nézőterét bir­tokukba veszik a szakmunkások, hogy foly­tatódjék a felújítás. Időszerű hát visszapil­lantani, hogyan is telt el Miskolcon az 1380/81-es színházi idény. Az 1979-es vezetői személyi változásokat követően a „megújulás korszakaként” emle­getett és annak remélt időszak második évadja ért véget. Sajátos és sajnálatos mó­don kései szezonkezdés volt a színház ta­valyi felújítási munkálatai miatt, a munka Egerben indult, Miskolcon a Kamaraszínház és a Játékszín nyitotta meg először, a kapuit. Egerben nagy stábbal, a pályakezdő rende­ző, Hegyi Árpád Jutocsa rendezésével, a ja­nuárban Miskolcon is bemutatott Lila akác­cal kezdtek, amely ugyan magyar darab, de nem az a fajta, amilyet a színháztól már évek óta várunk és amilyet a színház is szeretett volna bemutatni, azaz mai magyar író a máról és a mához szóló darabját. A színházzal szerződésben levő író — Munká­csy Miklós — darabja nem volt bemutatásra alkalmas, a Napjainkban való közlés alap­ján erről ki-ki véleményt formálhat. Az évad során többfelé hangzott el, hogy Kamaraszínházzal gazdagodott Miskolc, il­letve a színház. A Kossuth utcai Művelődési Ház nagyterme — gyakorlatilag ez a Kama­raszínház — tulajdonképpen a színház „ügyeskedésének” az eredménye. Az évad kezdetén szinte teljesen alkalmatlannak lát­szott színjátszásra, fokozatosan feljavították és a szezon bizonyltodé is, hogy mennyire szükség van Miskolcon kamaraszínházra. Egyébként az 1980/81-es évad első miskolci bemutatóját Plautus A bögre című játéká­nak előadását ott tartották. Ez az előadás bizonyos mértékig kísérleti jellegű volt, já­tékmesteri irányítással az előadás kollektí­vája rendezd®, s ez felemás eredménnyel járt, az évadkezdéshez méltatlan produkciót eredményezett. Ezt a bemutatót követte a Játékszínben A tribádok éjszakájának be­mutatása, amely Viszont országos visszhang­ra talált és mind a mai napig, mint az egész magyar színházi élet kiemelkedő eseményét emlegetik. Mivel a nagyszínház esáft novemberben nyitott, lett volna idő tájelőadásokra, vitték is a Ludas Matyit és a Tartuffe-öt, de csak 13 előadást tudtak tartani,' mert a fogadóhe­lyek, a partnerek elszoktak már a színház­tól. Ennek jobb előkészítése ez évnek egyik fontos feladata és programja az új szezon kezdetén. Novemberben reprezentatív eiőasdásita/k szánt produkcióval Gorkij Kispolgárok cí­mű drámájának bemutatásával nyitott a színház. Sajnos, ez a nyitó előadás messze elmaradt a várakozástól, nemcsak azért, mert szinte az utolsó pillanatban a legfőbb sze­replő helyett más színésznek kellett beugra- ‘ nia, hanem erősen kifogásolható volt a drá­ma színpadra állítása is, a rendezői munka elmaradt a kívánalmak és lehetőségek mö­gött, s nem is kevéssel. A már említett kamaraszínház! és játék­színi produkción kívül a színház hét dara­bot mutatott be bérletben, egy további ka­maraprodukciót láthattunk, valamint a gyer­mekek számára egy külön darabot; az előző évadról áthozták még a Játékszínbe a Csa- podár madárkát és néhány előadásban még látható volt a Pygmalion és a Tartuffe. Az elképzelt repertoár játékrendre való áttérés még nem sikerült. (Zárójelben említendő meg, hogy az előző évadról Egerbe átvitt A szecsuáni jólélek további híveket és elis­merést szerzett a színháznak.) így hát az el­múlt évadban is Miskolcon összesen 11 új bemutató várta a közönséget. Ugyanakkor több új színész is, míg a „megújulási kor­szak” első évében 17, a most záruló évben 13 új színész lépett a miskolci színpadra és e 13-ból 8 pályakezdő volt. Ugyancsak pá­lyakezdő a már említett Hegyi Árpád Ju­tocsa rendező, akivel az állományban levő rendezők száma háromra emelkedett, és to­vábbi három vendégrendezőt hívott a szín­ház az évadban: Jane só Miklóst, Bor Józse­fet és Horváth Z. Gergelyt, s a rendezések­nél kell megemlítenünk Schwajda Györgyöt, aki a gyermekdarabot átdolgozta és rendez­te. valamint Galkó Balázst, aki a már emlí­tett A bögre játékmestere volt. A 11 pro­dukció tehát 8 kézben volt, ami a rendezést illeti Ha végigtekintünk a bemutatott műveken, úgy tűnik, az 1980/81-es idény Miskolcon a szélsőségek évadja. Hullámhegyek és hullám­völgyek, csúcsok és az elfogadható szint alat­ti mélypontok egyaránt találhatók a 11 be­mutató között és szinte azt lehet mondani, középszer nem volt. Talán nem is baj, hogy nincs középszerűség, de az elfogadhatónál több a középszerűn aluli eredmény. Ha a csúcsokat, a hullámhegyeket tekintjük, fel­tétlenül oda kell sorolnunk a Lear királyi, amelynek előadása országos visszhangot kel­tett, s noha az előadás elemzése során kifo­gások is merültek fel vele szemben, minden­képpen nemcsak a miskolci, hanem az egész magyar színházi évad kiemelkedő darabja. A darab érdeménél sokkal több szó esik A tribádok éjszakájáról, vitathatatlan azonban a rendező és a szereplők különösképpen Blas- kó Péter munkájának értéke, s ennek elis­merése mind a nagyközönség, mind a szak­ma részéről folyamatosan meg is van, s úgy tűnik, egyre magasabb lesz. Feltétlenül az emlékezetes sikerek közé kell sorolni a Lila akác bemutatását, még, ha Miskolcon nem is volt olyan jó a fogadtatása, mint Egerben és a budapesti vendégszereplésnél, feltehe­tően azért, mert az egri színpadra rendezték, az pedig nem azonos a miskolcival. (Ez más produkcióknál is szembetűnt, oda és vissza, de különösen rossz, ha Egerből jön Miskolc­ra a játék. A színpadméretek, technikai és .akusztikai adottságok eltérő volta több gon­dosságot igényelne a más színpadra állítás­nál.) Ugyancsak a sikerek közé kell sorolnunk a még ma este is látható Egy szerelem há­rom éjszakája című musicalt. Az eddig em­lített négy kiemelkedő előadás közül az első kettőt Csiszár Imre, a második kettőt Hegyi Árpád Jutocsa rendezte. Minden vitatható- sága ellenére az évad kiemelkedő értékei között kell számon tartanunk a Hernádi— Jancsó-féle Csárdáskirálynőt, amelyet lehet elragadtatott tetszéssel fogadni, lehet elutasí­tani. csak egyet nem lehet tenni vele: nem lehet tudomásul nem venni; nem lehet meg­tagadni tőle a nagy sikerű, mindig telt házát vonzó és szerintünk igen szórakoztató és ér­tékes produkció rangját. Feltétlenül a sike­rek között kell említenünk a Kamaraszín­házban néhány előadásban látott Kaviár és lencse című komédiát, amely megérdemelte volna, a szélesebb nyilvánosságot, akár a nagyszínházi bemutatást is. A további darabokról már szinte fél­sor olás szerűen: egyértelműen az évad mély­pontjának tekinthető az Olasz szaimakalap című zenés játék, és sajnálatosan csaknem azonos minősítést „vívott ki magának” a Birkanyírás című bolgár szatíra. E két pro­dukciót fedje a gyors elfeledés homálya. A Kispolgárok sikertelenségéről már szóltunk és meg kell említem újra A bögrét, mint nagyon vitatható értékű kísérleti jellegű be­mutatót, amely nem tartozik semmiképpen az évad jó eredményei közé. A gyermekek örömmel fogadták a Dr. Dolittle és az álla­tok című darabot, amely rendezésben alat­ta maradt önmaga lehetőségeinek. Hasznára vált a színháznak ez évadban is Major Tamás vendégként való foglalkozta­tása a Lear király címszerepében, Jancsó Miklós meghívása a Csárdáskirálynő rende­zésére és a már szinte nem is vendégnek számító Bor József, aki a Kaviár és lencsét állította színpadra. Az Olasz szalmakalappal már nem járt ilyen szerencsésen a színház és ebből leszűrendő az a tanulság, hogy a vendégművészek meghívásánál gondosabban kell eljárni. Ugyancsak gondosabb egyezte­tési munka kívánatos, részben a műsorrend­ben, mert például a Birkanyírás és az Olasz szalmakalap egymásutánja eléggé kö­zönségijesztő, másrészt a színészegyeztetés­ben is, és a most zárult évad sok-sok beteg­sége újra tanulságul szolgál a szerepek le­hetőség szerinti kettőzésének szükségessé­gére. Az évad végén Miskolcon megrendezett stúdiószínházak találkozója Miskolc számá­ra értékes és kedvező tanulságokkal járt, egyben arra is figyelmeztet, hogy folyama­tosabb stúdiószínházi munkára van szükség. Ugyancsak szükséges a kamaraszínházi pro­dukciók és előadások, valamint a tájelőadá­sok számának emelése. Végezetül ennek az évadnak továbbra is adóssága az új magyar darab hiánya, amelyről már szóltunk és gyenge vigasz számunkra, hogy ez nemcsak a Miskolci Nemzeti Színház gondja, de hoz­záteendő, hogy az új magyar dráma megszü­letése nemcsak a színház gondja. K ét év után a fenti feljegyzés, afféle gyorsmérleg, nem törekedhetett a tel­jességre, pusztán a színházat látogató és a színházat szerető miskolci lakos néhány gondolatát kívánta rögzíteni a most záruló évadról. Benedek Miklós 1 Húszezer kötet között A Miskolci Pamutfonoda szép, modern könyvtárát mindenki meg­csodálja, aki arra jár. Szolgáltatásait a dolgozók a nap bármely szakában igénybe vehetik, bőven van miben válogatni, közel 20 ezer kötet várja az olvasókat. A dolgozók jelentős százaléka be­iratkozott olvasója a könyvtárnak. Fotó: Szabados György Tanulmányok a fÉőltnevelésíől A Népművelési Intézet most adta közre a Felnőttne­velési Füzeték című periodi­kájának hatodik számát. Eb­ben két tanulmány olvasha­tó. Az elsőben Dusán M. Sa- vicevic, a Belgrádi Egyetem andragógus professzora az európai szocialista országok felnőttnevelési eredményeit és módszereit veszi elemzés alá, a másik tanulmány szer­zője pedig John Lowe angol egyetemi tanár, a Gazdasági Együttműködési és Fejleszté­si Szervezet munkatársa, aki Felnöttnevelés — világpers­pektívák címmel az UNESCO megbízása alapján elemzi a felnőttnevelés fejlődésének problémáit, eredményeit és távlatait. A tanulmánykötetet gazdag bibliográfiai anyag egészíti ki. Elnöki jegyzetlapok Érettségi elnöknek íenrfí ' mindig nagy felelősség és nagy megtiszteltetés. Sáros­patakon, a 450 éves Rákóczi Gimnáziumban eleget tenni a megbízatásnak, kétszeresen az. S az idei érettségi vizs­gán újólag volt mire figyelni. Hosszú-hosszú évek után, annyi méltatlank-odást, kese­rű tapasztalatot orvosolva, ismét kötelező tárgy a tör­ténelem. Az ember tulajdonképpen csak csodálkozni tud — így utólag. Vajon miféle meggon­dolások utalhatták a történel­met a választható tárgyak; közé? Nem, mintha a fiata­lok világnézetét csak a tör­ténelmi ismereteken keresz­tül lehetne lemérni? Koránt­sem! A természettudományos tárgyakban való jártasság (a sárospataki Rákóczi Gimná­zium IV. D. osztályának érettségi vizsgáját követő megbeszélésen szóba is ke­rült, hogy adott esetben pél­dául csak a matematika kép­viseli egy-egy tanulónál a természettudományokat, s a fizika számára is méltatlan a mellőzés!) éppúgy világnézeti tükörkép lehet, mint a tör­ténelemben való eligazodás. De a világpolitikában való eligazodás, napjaink esemé­nyeinek, törekvéseinek jobb megértése — összegezve: az ember jelenléte a mában, a társadalomban — mindenek­előtt megalapozott történelmi ismereteket igényel. Meggyőződésem: az Idei történelemérettségi csak rész­ben alkalmas az általánosítá­sok megtételére. Két éven át csak választható tárgyként tanulták a most érettségizők a tárgyat. A tananyag vi­szont elég zsúfolt, még a ne­gyedik év végén is új anya­got tanultak, így a két évvel ezelőtt bejelentett változtatás nem hozhatott lényeges ja­vulást. Ráadásul — s az el­lentmondás csak látszólagos! — a történelem tananyagá­nak épp az a része elnagyolt egy kicsit, amely közvetlenül vezet a mába. > A pedagógusnak — és ezt tapasztaltam, nagyon pozití­van a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban — kulcssze­repe van az oktatásban. A szakmáját magas szinten, hi­vatásként művélő pedagógus nemcsak tud. dé mer is töb­bet adni a törzsanyagnál. S ez a többlet — függetlenül a ténytől, hogy számonkérhe- tő-e vagy sem — feltétlenül kamatozódik a gyerekek tu­dásszintjében, általánosító, ío- lyamatlátó képességében. Gazdagítja őket, akárcsak a sokáig száműzött, s csak mos­tanság újra „felszabadított”, visszafogadott memoriter. A kötelezően megtanulandó vers vagy prózarészlet, defi­níció. Következetes és lelki­ismeretes pedagógiai munká­ra utal, hogy ebben az osz­tályban a leggyengébben fe­lelő is legalább egy vagy két idézettel szolgált, még prózá­ból is. Ha el akarjuk kerülni, hogy írók, költők életműve csak egy-egy címkével ellát­va (például: Ady forradal­már, Petőfi forradalmár .. j rögzüljön, nem életrajzukat, hanem munkásságukat, mű­vészetüket kell közel hozni a tanulókhoz. Mindez persze többlet ta­nári befektetést igényel és igényelt. De — s ezt nem le­het elégszer hangsúlyozni —, a pedagógiai lelkiismeret ka­matozódik az eredmények­ben. Ka jó érzéssel ültük vé­gig, figyeltük a húsz tanuló érettségi vizsgáját, akkor ez azért volt, mert mindvégig jelen volt nemcsak a pata­kiak hagyományos nevelői iskola légköre, hanem az igé­nyes, önmagukkal és a ta­nulókkal szemben igényes, Hétfőn este hét -órakor, a diósgyőri vár szabadtéri szín­padán folytatódik a várkon­certek évek óta méltán nép­szerű sorozata. A hangver­senyek állandó közreműkö­dője a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a kiváló együttest a hagyományoknak megfele­lően neves külföldi és hazai dirigensek vezénylik. Az első karmester Fred Butkowitz NDK vendégművész lesz, aki romantikus szerzők kompozí­cióiból állította össze műso­rát: Wagner Nürnbergi mes­terdalnokok — előjáték, Men­delssohn Olasz szimfónia és Borogyin Poloveci táncok — ez a június 22-i program. Egy hét múlva a kanadai Uri Mayer irányításával követelményekre humánusan építő pedagógiai munka. Ilyen előzményekkel pedig egy közepes szintű osztály (amely természetesen csak átlag, s benne éppúgy foglal­tatnak kiváló mint gyenge képességű tanulók is!) az érettségire fel tud nőni, a nagy szorgalommal elsajátí­tott ismeretekben legalább az általánosítás, a folyamatokat áttekintés, divatos szóval él­ve, az integrálás képességé­hez is eljut. A középiskolá­nak pedig ez alapvető felada­ta. Néhány megjegyzés még margóra. Sajnos, az idei érettségi sem volt mentes ellentmondásoktól. Változat­lanul gond, hogy a központi feladatok — a matematika írásbeli feladatokra gondo­lunk itt elsősorban, nem iga­zodtak a követelményekhez. Volt olyan feladat, amelyet korábban kizártak a kötelező anyagból. Nem volt egységes az útmutató sem. Ugyanazt a hibát az egyik tóadatnál súlyosabban, a másiknál enyhébben ítélték meg. S nem volt mindenre kiterjedő az útmutató értelmezése sem. Bizonyos megoldásokat pél­dául egyáltalán nem lehetett honorálni. Ezek visszatérő gondok. Jó lenne végre ma­gunk mögött tudni... Csutorás Annamária Beethoven- és Haydn-művé- ket hallhatunk. Július 6-án Brahms és Bartók egy-egy alkotását vezényli Hans Richter nyugatnémet kar­mester. A zárókoncert diri­gense Pál Tamás lesz, aki július 11-én lép a karmes­teri emelvényre, tolmácsolá­sában Csajkovszkij-kompozí- ciók szólalnak meg. A koncertek rendezői, a Miskolc városi Művelődési Központ és az Országos Fil­harmónia a rossz időre is gondoltak, a hangversenvek esőnapjai mindig az eredeti dátumot követő napok (júni­us 23. 30. július 7 és 12). a kezdési idő változatlan, este hét óra. A VASUDVAR A K1SLAKÁSÉPITÖK SZOLGÁLATÁBAN! Padlóburkolói lapok, falburkoló lapok, csempék, fagyálló mázas lapok most kedvező áron, nagy választékban kaphatóki Fekete csövek minden méretállásban! Június 22-tól — csak egy hétig — valamennyi fürdőkád 30%-kal olcsóbban kapható. Cím: Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Miskolc, Zsolcai kapu 12. Telefon: 14-003 "eoneoar^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents