Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-20 / 143. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T961. június 20., szombat Képzőművészeink és pártfogóik dszlri !ii«z a Magyar ff-icn Bánki Iván rendezésében egy kabarétörténeti sorozai forgatását kezdték meg a televízióban. A századforduló kabaréjának egyik jelenetében Samy Moicho osztrák pantomimmüvész lép fel. Haszna mivel mérhető? [f szabÉgveta zárására Az ókori Maecenas későbbi utódait, a bőkezű művészetpártolókat, a művészeket támogató haladó szellemű jó- móduakat új társadalmunkban a szelesebb közösség, a társadalom egésze váltotta -cl. itöviden úgy íoguimaz- iiatnánk, hogy a mecénás az útiam, a társadalom és u mü- \ eszetek támogatására több szerv is hivatott. SzüKSégte- •en most itt részleteznünk a i«uVeszeli Alap és azon bejül a Képzöfnüvészeti Alap művészétét és művészeket támogató tevékenységet, amellyel az alkotó munka lehetőségét igyekeznek biztosítani, nem kell említenünk a különböző állami dijakat, juttatásokat, megbízásokat, amelyek mind a művészetek es a művészek támogatását szolgálják, a nyugodt munkakörülmények lehetőségét igyekeznek biztosítani. Ám ugyanakkor említést érdemel, hogy alkotóművészeink, elsősorban a képzőművészeink körében magas azoknak a száma, akiknek főhivatású az alkotómunka, akik nem állnak munkaviszonyban semmilyen intézménynél, vállalatnál, s mert nekik nincsen havi fixük, munkájukhoz a lehetőségek teremtése nehezebb. A már említett módon őket természetszerűen segíti az állam, a társadalom, de elengedhetetlenül szükséges számukra valami olyan támogatás is, amely rendszeres — nem magas — jövedelemhez juttatja őket. A mecenatúra, a művészek támogatása nem tévesztendő össze a segélyezéssel, az elvtelen támogatással, vagy éppen valamiféle „adóleróvás- sal”, hanem kölcsönös megbecsülésen alapuló és pontos szerződésben rögzített együttműködés eredménye kell, hogy legyen. A művésznek éreznie kell, hogy az ő munkáira, alkotásaira, közreműködésére szükség van, a mecénásnak pedig ugyancsak tudatában kell lennie, hogy nem egyszerűen egy alkotó embert, hanem egy ügyei támogat Ez az ügy pedig — a közművelődési párthatározatban és a későbbi törvényben is megfogalmazottak szellemében — a társadalom egészére ható művészeti munka segítése. Borsod megyében mindeddig nem volt valami rózsás a képzőművészeti mecenatúra helyzete. Egy-két művész állt szoros kapcsolatban az üzemekkel, s a támogatás fejében általában képzőművészeti munkákat adott cserébe. A közelmúltban a megyei pártbizottság munkatársainak segítségével, a párt- bizottság támogatásával felmérték a szükséges tenniva- !ókat, s a képzőművészek oártszervezetének, a művészeti szövetségnek közreműködésével, a szakszervezeti és gazdasági vezetők megértő hozzáállásával sikerült kialakítani a mecenatúra borsodi körvonalait, s ennek alapján létrehozni tizenkét borsodi képzőművész és néhány gazdálkodó szerv mindkét félnek hasznos kapcsolatát. A közelmúltban elhunyt Lukovszky Lászlóval együtt húsz olyan képzőművészt kellett számításba venni, aki a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja, s most tizenegynek van szerződése egy-egy üzemmel, vagy folyamatban van a szerződés kötése. További hat művész állásban is van, vagy már tanári nyugdíjat élvez, mindössze két szövetségi tagnak nem jutott még szerződéses támogató. Természetes, hogy a szövetség elsősorban a fix kereset nélküli művészek támogatásút szorgalmazta. Talán az eredmények még szerények, ám a korábbi időszakhoz viszonyítva figyelmet érdemlők, s ezért köszönet jár a megyei pártbizottságnak is. A Lenin Kohászati Művek (eddig Lukovszky László), a MÁV Miskolci Igazgatósága (Lenkey Zoltán), a Borsodnádasdi Lemezgyár (Mazsaroff Miklós), a mező- csúti és tiszakeszi tsz (Nagy Gy. Margit), a December 4. Orótmüvek (Pető János), a Szerencsi Csokoládégyár és a bekecsi tsz (Szanyi Péter), a Miskolci Pamutfonó (Máger Ágnes), a Járműjavító és a DIG&P (Tóth Imre), a TVK (Varga Éva), a tiszapalko- nyai tsz (Varga Miklós) értették meg elsősorban a gazdálkodó szervek közül a közösség művészetpártoló szerepének fontosságút és kötöttek szerződést művészekkel, akiknek a nevét zárójelben irtuk, s példát mutatott a megyei pártbizottság is, amely Feledy Gyulát támogatja. De nem marad el a támogatásban az Ózdi Kohászati Üzemek sem, ahol évek óta segítik igen szoros kapcsolattal az ott élő Kis Sunyi István szobrászt, rendszeresen ajánlanak fel díjakat területi és országos kiállításokra, most pedig igen értékes pályázatot hirdettek meg az észak-magyarországi területen élő képző- és iparművészek számára. Az ózdi pályázati felhívás szerint az ÓKÜ e pályázat segítségével szeretné bemutatni az ember és a munka kapcsolatát, a munka és a vasas szakma szépségét, ugyanakkor támogatni ki- vánják szűkebb pátriánk, Észak-Magyarország művészeti életét, a munka ábrázolásában kitűnő, élenjáró művészeket. A felhívás — amelyet a napokban adnak közre — részletesen tájékoztat a részvételi feltételekről és a díjakról, valamint a pályázatot köirető esetleges szerződéskötések lehetőségeiről és feltételeiről, a pályamunkákból rendezendő kiállításról. A támogatás sokféle. Az ózdi pályázat ennek egyik formája, a személyes szerződés a legjobbnak tűnő út. Ezek a szerződések nem egy sémára készültek, az adott üzem és a vele szerződő művész közös érdekeit szolgálják a helyi lehetőségek figyelembevételével. Valami megindult Borsodban, a mecenatúra a sok esztendős holtpontról kimozdulni látszik. A mecénások már léptek, s lépett a művészek többsége is. A szerződés kétoldalú, s támogatni csak azt lehet, amit a támogatott produkál. Napjainkban tizenegy borsodi művész élvezi a szervezett mecenatúra lehetőségeit. Egy idő után a tapasztalatokra építve talán tovább is lehetne lépni. Benedek Miki ón Egy olyan rendezvénysorozatnak a hasznát, mint a közelmúltban lezárult encsi járási agrár-szabadegyetem, két- ( ségkívül nehéz lemérni. Talán szépen mutatnának a számok, hogy a nyolc előadás, vita mennyi új ötletet adott, hány gondolatot ültettek át ezekből a gyakorlatba, de nem fejeznék ki ennek a rendezvénynek a lényegét. Azt, hogy elméleti továbbképzés helyett — amelyet meghagynak az intézeteknek, intézményeknek — a járás sajátos adottságainak megfelelő, s ebből adódó gazdálkodási, üzemszervezési kérdésekre kapnak az érdeklődök feleletet. Ennek a hagyományos — négy évre visszatekintő — szabadegyetemnek a célja, hogy a mindennapi teendőket előbbre vigye, megmutatva: mivel, hogyan lehet a termelést hatékonyabbá, jövedelmezőbbé tenni. .Talán ezért is alakultak ki a szabadegyetem rendezvényein mindig parázs viták, s talán ezért Ismerik rneg egymást jobban a szomszédos gazdaságok .szakemberei, mint más járásainkban, Gondjaikkal, bajaikkal, örömeikkel, terveikkel együtt. Az encsi járásra .sokszor rámondjuk: a többitől eltérő sajátos helyzetű. Ezt a legjobban talán egyetlen mutatóval lehet bizonyítani: a megyében ezer lakosból 1011 az ipari dolgozó, itt a Cserehát s a Zempléni-hegység apró íalvaiból — ezer lakosból •— csak huszonnégyen dolgoznak a nagyiparban. A mezőgazdaság a meghatározó. Az a mezőgazdaság, amelyet a kedvezőtlen adottság, a meredek domboldalak, a nagy kiterjedésű hegyi legelők, az északi éghajlat jellemez. A sajátosság innen fakad; a mostohából kell édest varázsolni. De hogyan? A nyolc előadás ezt a célt szolgálta. Hogy mégis ezekből csak az utolsóval foglalkozunk, annak nemcsak időrendi oka van. Sokkal inkább az, hogy a legnagyobb lehetőségű, az említett adottságokhoz igazodó ágazat gondjait, lehetőségeit taglalta. Herceg László, a megyei tanács főmunkatársa nem véletlenül választotta ezt a témát, hiszen itt a legnagyobb tartalékok a szarvasmarha-tartásban rejlenek. Mik is ezek? A járás adottságai között a kukorica be- érése bizonytalan. Vagyis a jövedelmezőség érdeke elveti az abrakíogyaszúi állatfajokat; marad a juh és a szarvasmarha, amelyek tömeg takarmány-igényesek. Igen ám, de megyénk többi üzemeihez hasonlóan á járás 18 szövetkezetében sem használják ki ezt a lehetőséget. A silókukorica több mint ötven százaléka a legrosszabb táblákba kerül, vetési ideje elcsúszik. Az öt évvel ezelőtti igen alacsony, 7« mázsás hektáronkénti termésről sikerül ellépniük, hiszen ma már 140—170 mázsa közötti zöldtömeggel takarítják be a silót. De ez a szint is alacsony, kellő odafigyeléssel a silókukorica hozamát egyik évről a másikra meg lehetne kétszerezni. Akkor a siló termesztése háromezer forinttal lenne olcsóbb hektáronként a szemes kukoricáétól, ugyanakkor a tejtermelésben 72 százalékkal, a hústermelésben 5(1 százalékkal állna rendelkezésre több energia, mintha abrakot hasznosítanának. Sajnos, a másik tömegtakarmánynál, a gyepnél sem jobb a helyzet. A szarvasmarha-tartás legolcsóbb és legtermészetesebb takarmánya a fű, s ezt a lehetőséget nem hasznosítják a gazdaságok kellően. A nagyüzemek hatvan százalékánál a legelőhasznosítás stagnál, vagy visszafejlődik. Pedig a tej önköltségét 10—15 százalékkal, egy kilogramm marhahús előállítását 10—25 százalékkal lehet legeltetéssel és szénával csökkenteni. És ezekre a tehetőségekre a járás adottságai megfelelőek. Jól érezték ezt a szakemberek, akik hozzászólásukban — a saját példáik alapján — a fejlődés útját a legelők jobb hasznosításában látják. A nyolc előadást 250 szakember hallgatta végig. Az üzemszervezéstől kezdve, a melléküzemágak szerepén át, az erdőgazdálkodásig átfogó képet kaphattak azokról a módszerekről, amelyek máshol már beváltak, s így meghonosításuk a járásban is indokolt. Az előadásokon elhangzott jó ötletek egy része bizonyára megvalósul. A kicserélt tapasztalatok, egvmás megismerése sem szolgálhat mást, mint az előrelépést. És talán ez az encsi járási szabadegyebem legnagyobb haszna, ami a későbbiekben forintokkal is mérhető. — ki — „A megyei átlagot elérni..." Könyvtárak a szerencsi járásban A könyvtár vezetője hallgatással válaszol az utolsó kérdésre, magában tán meg is mosolyogja azt, mindenesetre ezt mondja egy idő után. „Tudja, igazán szegény ember az, aki már kérni, meg óhajtani se tud .. hát én is tudnék, ha elkezdeném. mi kellene ahhoz, hogy elégedett legyek . . Hogy azt a bizonyos kérdést csak telte ttepn — Mikor lenne elégedett Szegedi Pálné, a szerencsi nagyközségi-járási könyvtár vezetője? — arra a járás könyvtárhely- z,étéről kapott kép indított. S. hogy a kérdés ekképpen fogalmazódott, talán sejteti, hogy ezt a képet gondok színei uralják. De haladjunk sorjában. A járás 32 településén 3G könyvtári hely (egység) van jelenleg. Ez azt jelenti, hogy a „hálózat” valamilyen formában minden faluban, községben ott van. Az első kérdés magától adódik: vajon milyennek ítélhető a járás könyvtárainak „tárgyi helyzete”? —1 Zsúfoltak a könyvtáraink, még az épületet tekintve korszerűnek mondhatók is korszerűtlenek. Kinőttük a könyvtárainkat Az okok? Igen sok a nagyon elavult könyv, ezeket tulajdonképpen ki kellene selejtezni, hiszen csak a helyet foglalják. Ez azonban a könyvállományban igen nagyarányú csökkenést eredményezne. Ehhez jön még, hogy a könyvtárak egyharmada örököltén korszerűtlen; az elhelyezés körülményei rég megérettek a felszámolásra- változtatásra. Sok helyütt más használatú helyiségekben vannak a könyvek, még székek sincsenek, ahol le lehetne ülni, nincsenek újságok, folyóiratok... E helyeken valóban csak „kiadom, beveszem, kész” típusú könyvtári életről lehet szó. Van aztán olyan megoldatlan problémánk, mint az al- sódobszai: itt évek óta nem működik a könyviár. Évekkel ezelőtt, amikor Megyaszó lett a közigazgatási központ, az Alsódobszai Tanács épületében kapott volna — ígéretek szerint — helyet, ide azonban a termelőszövetkezet „bepakolt”, s azóta is raktárnak használja e helyiségeket. Évek óta nem tudunk előrehaladni ez ügyben ... — Várható-e valami javulás a következő években? — Tervek szerint a könyvtárak fejlesztésére, az épületek felújítására, korszerűsítéseié nem kerül sor. Néhány községben — Tárcái, Tiszalúc, Bodrogkeresztűr — van ugyan mozgolódás és elképzelés, de ezek még nem fix dolgok. S tudunk arról is, hogy Abaújszántón szeretnének a könyvtárban zenei részleget létrehozni... — És a személyi feltételek? — Nem túlságosan rózsás a helyzet e téren sem. A fluktuáció jelentős, erre hadd mondjak egy példát. Két évvel ezelőtt minden könyvtárosnak megvolt az alapfokú vizsgája — ma pedig 11-en dolgoznak enélkül ... vagyis ennyi új emberrel „gyarapodtunk” két év alatt a hálózatban. — Ez bizonyára a járási könyvtár szakmai-módszertani tevékenységében is több feladatot jelent, nagyobb energiát követel? — Ezt lehet mondani. Öten dolgozunk itt a nagyközségijárási könyvtárban, egy munkatársunkra hárul az úgynevezett „vidéki” munka, a szakmai segítés; alkalmanként én is részt veszek a hálózati tevékenységben, annak a mozgalmi részében. És itt megint hadd mondjam meg: ha összehasonlítjuk magunkat más járásokkal vagy városi könyvtárakkal, bizony nagyon ránk férne az „erősítés”, a sz'emélyi feltételek jobbítása. Én már többször szóvá tettem ezt, indokoltam, érveltem adatokkal ... nem értem ... Annyi biztatást kaptam, hogy ha visszaköltözünk a várba, majd akkor ... A járás könyvtárainak helyzetéről szólva Szegedi Pálné pozitívumnak említette, hogy az elmúlt öt évben százezer forinttal nőtt a költségvetésekben a könyvbeszerzési keret. Ehhez azonban hozzá lehet tenni, hogy az árak emelkedését is figyelembe véve, ez a jelentős összeg sem elegendő a „szin- tentartáshoz”. (Talán összefügg ezzel: a járás könyvtáraiban ugyanez idő alatt az olvasók száma nem változott említést érdemlően, s ez áll a kölcsönzött kötetszámokra is.) — A jelen helyzetet figyelembe véve, milyen jó példákat tudna mondani az önálló kezdeményezésekre, a könyvtári munka tágabb értelmű próbáira? — Elsősorban ott lehet ezt tapasztalni, ahol nagyobb könyvtár van, ahol a könyvtáros főállásban dolgozik. E helyeken mi is megköveteljük a tervszerű foglalkozásokat, a könyvtári programok szervezését; ezek a gyer- mekíoglalkoztatásokra. író—> olvasó találkozók, előadóestek rendezésére, vetélkedők szervezésére irányulnak elsősorban. A hasznos dolgok között megemlíthetem, hogy Abaújszántón az általános iskolai kollégiumban lakóknak hetente egyszer kollégiumi estet tartanak a könyvtárban; Tokajban jó kezdeményezésnek bizonyult a zenei klub életre hívása; Tarcalon a könyvtár szakköreként alakult meg évekkel ezelőtt a szőlész szakkör, s most is itt tartják foglalkozásaikat... Mindehhez hozzátehetjük; természetesen, a járási feladatokat is ellátó szerencsi könyvtár sem marad tétlen e kezdeményezések, s más szolgáltatások támogatásában, a programok biztosításában. Tudják, hogy az adott körülmények között a szerencsi járás faluiban, községeiben fokozottan jelen kell lenniük figyelemmel és tettekkel egyaránt. — Ha összefoglalóként mégis válaszolnom kellene a kérdéseié, akkor azt mondhatom: akkor lennék elégedett, ha sikerülne elérnünk a megyei „könyvtárügyi átlagot” minden tekintetben. Támogatásban. létszámban, és másban ... S jó lenne, ha mielőbb visszaköltözhetnénk a várba ... Tcnagy József MINDEN HCT VÉGÉN SZERETETTEL VARJA ÖNT IS A SZILVASVARADI FEDETT LOVARDÁBAN RENDEZENDŐ egyórás lovasbemutató A műsor kezdete: szombaton délután 2 órakor, vasárnap délelőtt 10 órakor, délután 2 órakor. Belépőjegyek a helyszínen, 20,— Ft-os áron kaphatók. Külön programok előre rendelhetők az IBUSZ- irodákban. RENDEZŐSÉG
