Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-17 / 140. szám

1981. június 17., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megyei nepironlaktiva ' (Folytatás az l. oldalról) Ugyancsak szó esett a tár­sadalmi munkáról, melynek feltételeit javítani kell. Pon­tosan meghatározott célkitű­zésekkel, feladatokkal. En­nek a tevékenységnek gyü­mölcseként közismerten szép, kiemelkedő eredmények szü­lettek például Szendrőn, Ede- lényben, Ózdon, Bükkáb­rányiján, a miskolci Avas­délen és még egy sor más helyen. A munkát, a lakók áldozatkészségében rejlő nagy erőt azonban még ha­tékonyabbá, hasznosabbá le­het tenni. Újhelyi Tibor Bevezetőben elmondotta, hogy a megye népfrontbizott­ságai a mozgalom VI. kong­resszusa óta elkötelezetten, tudatosan és javuló szerve­zettséggel törekedtek a helyi feladatok megvalósításához szükséges mind szélesebb társadalmi összefogás megte­remtésére. A népfront tevé­kenysége sokrétűbbé vált, jól illeszkedett a nagy politikai feladatokat tartalmazó prog­ramok és kiemelkedő esemé­nyek sorába. Mindezek alap­ján a megyei pártbizottság, valamint az irányítása aló tar­tozó pártszervek és -szerve­zetek nagyra értékelik és becsülik a mozgalomban te­vékenykedő sok ezer aktivis­ta sokrétű és lelkes munká­ját. Az elkövetkezendő időszak feladatairól szólva hangsú­lyozta, hogy a népfront tö­megpolitikai munkájában a jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyezni arra, hogy az intenzív típusú fejlődés a ko­rábbi évtizedekhez képest merőben más munkát és ter­melői-fogyasztói magatar­tást kíván, és ezt a „mást” kell bemutatni, konkrétan és emberközelben. A népfront­bizottságok társadalompoliti­kai teendőik közölt eddig is nagy figyelmet fordítottak a cigónylakosság helyzetére és beilleszkedésének elősegíté­sére. A jelenlegi helyzet azon­ban az eddigiektől eredmé­nyesebb módszerek alkalma­zását igényli, ill. azokat kell fokozottabban előtérbe he­lyezni, amelyekről már bebi­zonyosodott, hogy a leghatá- sosatíbak — figyelembe véve a megyében élő cigánylakos­ság művelődési szokásait. Ezt követően többek között szólt arról, hogy szocialista nemzeti egységünk és a tár­sadalmi önkormányzat irá­nyába való előrehaladásunk egyik fontos eleme a szocia­lista demokrácia fejlesztése, amelyre az elmúlt években nagy figyelmet fordítottunk. A népfrontbizottsógok sokat Miskom A békéért, a népek közötti barátságért a népfront ter­mészetesen ezután is tesz, a nagy célért munkálkodik, miként eddig is. A célok kö­zött szerepel egyebek között a testvérmegyei kapcsolatok még jobb, eredményesebb hasznosítása is. Az előadó befejezésként a népfront testületi munkájá­val foglalkozott, majd hang­súlyozta, hogy az előttünk le­vő feladatokat a társadal­mi aktivitás erősítésével meg tudjuk oldani. Ezt. követően Újhelyi Ti­bor, az MSZMP Borsod me­gyei Bizottságának titkára tartott korreferátumot. korreferátuma tehetnek a demokratikus fó­rumok érdemibb működé­séért. Mindenekelőtt ösztö­nözzék a lakosság közéleti ak­tivitását gátló körülmények megszüntetését. A lakosság és a párt közötti kölcsönös bizalom erősödését bizonyít­ják a népfront különböző rendezvényein elhangzó ész­revételek, a jobbító szándékú javaslatok, kezdeményezések, de ide sorolhatók a sűrűn ér­kező panaszok is. Ezt a nö­vekvő bizalmat, aktivitást meg kell őriznünk. A továbbiakban részletesen szólt a népfront gazdaságpo­litikai, agitációs és propagan­damunkájáról és környezet- védelmi tevékenységéről, majd hangsúlyozta, hogy a népfrontbizottságokban tevé­kenykedő kommunisták se­gítsék jobban a környezet­védelmi társadalmi őrségek tevékenységét, legyenek kez­deményezőbbek munkájuk megbecsülésében. Pártszer­veink és -szervezeteink, va­lamint a megye népfront bi­zottságai ban dolgozó mint­egy négyezer kommunista a személyes példamutatás mel­lett csak akkor töltheti be a népfront elvi-politikai irá­nyításából rá háruló felada­tokat, ha messzemenően fi­gyelembe veszi, hogy a moz­galom milyen sajátos felté­telek között végzi munkáját. A népfrontnak oldottabb, közvetlenebb mozgalmi jelle­gű módszereket és eszközö­ket kell alkalmaznia céljai, feladatai megoldása érdeké­ben. Végezetül hangsúlyozta, hogy a népfrontban dolgozó kommunisták a mozgalom döntéseit megismerve, a meggyőzésen és a személyes ■példamutatáson alapuló mun­kával segítsék azok végre­hajtását. A kommunisták le­gyenek továbbra is motorjai és szervezői a mozgalomnak, segítsék minden becsületesen dolgozó ember összefogását, nemzeti egységünk megszilár­dítását. Az aktívaértekezlet vitája, Grósz Károly felszólalása Grósz Károly felszólalásá­ban elismeréssel szólt a ta­nácskozás gazdag, sokszínű vitájáról, amelyben több ol­dalról is felvetődött a nyílt politizálás igénye. Hangsú­lyozta, hogy meglevő társa­dalmi ellentmondásaink fel­oldása, a fejlődés új kérdései­nek megválaszolása csak nyílt politizálással, a legszélesebb társadalmi összefogással való­sítható meg. Megváltozott, ne­hezebb körülményeink között növelnünk kell társadalmunk tűrőképességét: meg kell tud­nunk különböztetni az objek­tív körülményekből, valamint az előforduló hibás döntések­ből adódó nehézségeinket. Í3zólt arról, hogy társadal­munk egyes csoportjaiban bi­zonyos feszültség tapasztal­ható. ezért árnyaltabb, diffe­renciáltabb politikai munkára van szükség, hogy az elmúlt években felhalmozott szel­lemi tőkét nemcsak a munka­helyeken. hanem a közélet­ben is jobban tudjuk haszno­sítani. A közeljövőben beve­zetendő ötnapos munkahétről elmondotta: még nem va­gyunk eléggé felkészülve erre, a politikai munkának töre­kednie kell az ezzel kapcso­latos problémák megoldá­sára. A megyei pártbizottság első titkára a továbbiakban lakásgazdálkodásunk jelen­legi helyzetét és perspektíváit elemezte. Hangsúlyozta, hogy lakásgondjainkat 1990-ig sem tudjuk teljes egészében meg­oldani. Az elmúlt években megyénkben sokat léptünk előre, de például Miskolcon az elavult városrészek szaná­lása és a lakosság természe­tes szaporulata újabb és újabb lakásigényeket jelent. A jövőben a magánerős la­kásépítéseit enyhíthetnek gondjainkon. Az illetékes szervek sokféle módim: meg­értekezlet felelő telkek biztosításával, az esetenkénti építőanyag­hiány megszüntetésével, szál­lítási problémák megoldásá­val segíthetik a magánerős építéseket. Sok tartalék van még a magánerős építések­ben. például jobban kellene törekedni a hagyományos épí­tési módnál olcsóbb házgyári panelek felhasználására. A megye 192, egyenként ezer lakostól kisebb települé­sének gondjairól elmondotta: minden aprófalu problémáját nem lehet megoldani. Diffe­renciált községfejlesztési po­litikával kell törekedni az életkörülmények javítására. Az elmúlt időszakban sok jó kezdeményezés is történt. A jövőben ugyancsak nem old­hatók meg teljes egészében e települések ivóvízellátásának gondjai sem, de a közelmúlt­ban már történtek lépések — például 40 települést tankvíz­zel látnak el —, és a megye új ötéves terve is törekszik a problémák megoldására. Befejezésül a kisáruterme- lés és a háztáji gazdálkodás­nak a lakosság ellátásában betöltött szerepéiéi szólva el­mondotta: az elmúlt időszak­ban felgyorsultak a pozitív folyamatok. Van munkakedv és kezdeményezőkészség, de ezek fenntartására nagyobb termelői biztonságra van szükség. A termelőszövetke­zeteknek. állami gazdaságok­nak a kereslet—kínálat, a piac törvényeit figyelembe véve rugalmasabb magatar­tással kell törekedni a lakos­ság jobb ellátására. Az ille­tékes pártszerveknek és a Ha­zafias Népfrontnak a jövőben fokozottabban kell támogatni az új, a lakosságot és az ered­ményesebb gazdálkodást szol­gáló kezdeményezéseket — mondotta Grósz Karoly. Az aktívaértekezlet vitájá­ban tizenhármán mondták el véleményüket. Juhász László, a Diósgyőri Gépgyár képvise­lője a nagyüzemi munkások­nak a népfrontban végzett munkájáról, valamint a mun­kahelyeik és a lakóhelyek kapcsolatáról beszélt. A lakó­bizottságokat segítő népfront­munka kérdéseit Szalontai Lajosné, a HNP kazincbarci­kai városi titkára, a társköz­ségi népíronlbizottságok te­vékenységét Marschall István, a Pál házi nagyközségi Párt- bizottság titkára elemezte. Gyarmati Imre Miskolc és agglomerációja fejlesztésé­nek kérdéseiről, dr. Kovács Dániel, a sárospataki főiskola tanára a népfront helytörté­neti, honismereti tevékenysé­géről ’beszélt. Gögnc Kábái Katalin a leninvárosi fiatalok közéleti szerepéről, dr. Vodil- la Barna az edelényi járás települései lakóinak társadal­mi munkájáról szólt. A be­járó dolgozókkal kapcsolatos tudományos kutatásokról dr. Tóth Árpád szociológus, a népfront gazdaságpolitikai feladatairól Molnár József, a Mezőkövesdi városi-járási Népfrontbizottság titkára beszélt. Majoros László, a Sá- j toraljaújhelyi járási Hivatal elnöke a mozgalom és a taná­csi ^zervek együttműködésé­ről, Hegyi József, a Sárospa­taki városi bizottság elnöke a szocialista nemzeti egység fejlesztéséről, Oláh László, a zádorfalvi bizottság képvise­lője a mozgalom, valamint az iskolák és a család kapcsola­tairól és dr. Lukács János a kertbarátmozgalom helyzeté­ről, feladatairól mondta el vé­leményét. A tanácskozás De­rne László zárszavával ért vé­get Éj fonógép mellett A Miskolci Pamutfonodában a közelmúltban határidő előtt befejeződött az előművi re­konstrukciós munka. Modern nyújtó gépeket szereltek fel. Képünkön Zupkó Lászlóné törzsgárdatag, kiváló dolgozó a Zója szocialista brigád tagja munka közben. Fotó: Szabados György Á cigándigyakornokok Mert errefelé sok, túl sok a viz, valahogy a hajó jutott az eszembe. A süllyedő hajó, amelyet ott hagynak az em­berek. Ha egy gazdaság négy éven át — a túlontúl sok víz miatt — állandóan, sőt egy­re nagyobb mértékben vesz­teséges, nos ott nem sok si­kerélményben részesül a me­zőgazdasági szakember. Én legalábbis így gondolom. S tulajdonképpen ez a gondolat szintén közrejátszott abban, hogy eszembe ötlött az imént már említett hajó. Meg aztán volt innen 4—5 évvel korább­ról már némi ismeretem, ami az akkori szakember-ellátat­lanságból máig is azt a hitet erősítette bennem, hogy a ci­gándi Egyesült Tsz nem dús­kál szakemberekben, s aki idejön, az is előbb-utóbb ve­szi a kalapját. Ezek után őszintén beval­lom, a meglepetés erejével hatott, amikor a minap Ci- gándon — minden korábbi negatív következtelés és tény ellenére — azt hallottam: 15 felsőfokú végzettségű szak­ember dolgozik a gazdaságban, zömük 1978-ban, 79-ben. érke­zett, s egy kivételével vala­mennyien a fiatalabb generá­cióhoz tartoznak. Közülük három fiatallal személyesen is sikerült megismerkednem. Közös jellemzőjük, hogy mindhárman tavaly végeztek a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, tehát még nincs egy esztendeje, amióta a ci­gándi termelőszövetkezetben dolgoznak. Ügy, mint pálya­kezdő agrármérnökök, vagy ahogy őket a szakmában ne­vezik: gyakornokok. Szkiba Mária (aki egyéb­ként Szalonnára való): —Ja­nuártól vagyok a tsz-ben, az állattenyésztés vonalán dol­gozom. Hogyan érzem ma­gam? Falusi gyerek vagyok, így ezen a pályán sok megle­petés nem érhet. Egyébként az itteni főállattenyésztőtől, Rezsabek Imrétől sok segít­séget kapok. Mindenbe bete­kintést nyerek, meghallgatja a véleményemet, szóval elfo­gad, mint kollégát... Kemecsei Lajos, nagyrozvá- gyi: — Én korábban a nyári gyakorlatomat is ebben a szö­vetkezetben töltöttem. Most konkrétan a takarmányter­mesztés területén dolgozom. Bizony, a rengeteg víz miatt eddig sok a negatív tapaszta­latom. Volt olyan időszak, amikor a gyepjeink 90 száza­lékát víz borította. Az első komolyabb feladat, amiben részt vettem, a tsz gyepfej­lesztési tervének elkészítése. Ez 600 hektár füves és 200 hektár intenzív gyepre terjed ki. A tervet azóta elfogadta a megyei tanács .., Micskó Gyula Sátoraljaúj­helyre való: — Üjhelyben a mezőgazdasági osztályon aján­lották ezt a tsz-t, úgy jöttem ide. A növénytermesztési ága­zatban tevékenykedem, s a gyakornoki idő letelte után a kalászos ágazat vezetőiévé szándékoznak kinevezni. Jó az a módszer, ahogyan itt a pályakezdő fiatalokat fogad­ják. Mielőtt egy-egy speciá­lis helyre állítanának bennün­ket. a gazdaság minden ága­zatával, területével alaposan megismerkedünk. Nincs előt­tünk eltitkolva semmi, min­dennap részt veszünk az el­igazításokon, és az éves üzem­terv készítéséből sem zárnak ki bennünket. Sokat tanultam már eddig is, főleg az üzem- szervezés terén. Az egyetem az elméletet adja, itt a gya­korlatban azonban egy-egy munka megszervezésénél olyan eseményeket sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, mint a lakodalom, az építkezés, a géphibásodás... A három cigándi pályákéi dő agrármérnök — remélem nem udvariasságból mondták — jól érzi magát Cigándon. Pedig én a legelején hajót emlegettem, meg hogy nincs sikerélmény. Hát mégis le­hetséges ? Ök hárman így érvellek: — Itt valóban kevesebb a siker­élmény, a szakmai tudást eredménnyel tényleg nagyon nehéz bizonyítani. Mégis ... A megoldás kulcsa véleményünk szerint az, hogy itt Cigándon nem a hozzáállással van a probléma. S ne feledjük az emberi, a kollegiális kapcso­latokat sem! Ugyanis a jó emberi kontaktus mindennél fontosabb. Még a kedvezőtlen természeti tényezőknél is. És ezen a téren úgy érezzük, most nincs hiba Cigándon. (hajdúi A zöldben Koccannak a poharak, en­ged a feszültség. Mert bizony néhányuk szeme sarkába könnyet csaltak a brigádve­zető szavai. — Ilyen sem történt még velünk, fiúk! — szólal meg valaki. — Velem se történt még ilyen, de nem is fog — kedé- lyeskedik a fiatalos külsejű Nagy László. — Méghogy nyugdíjba megyek! Furcsa dolgok történnek az ember­rel. Ám. ha meggondolom, nem volt rövid ez a negy­venkét év. — No és az az egy és ne­gyed millió kilométer? — Méghozzá úgy, hogy nem törted senkinek a csont­ját! Bükkszentkereszten, a vál­lalat pihenőházában ünnepli e jeles eseményt a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat Volán szocialista brigádja. Többszö­rös aranykoszorús, ötszörös kiváló brigád, gépkocsiveze­tők és rakodók brigádja. — Tizenkét évvel ezelőtt alapítottuk, és már akkor el­határoztuk, hogy kiemelke­dünk az átlag közül. Az vplt a véleményünk, hogy ha csi­nálunk valamit, akkor már ne csak úgy tessék-lássék mó­don — magyarázza a brigád- vezető, Jablonkai Lajos. — Néhány év múlva felvereked- tük magunkat az élvonalba. — Mivel, hogyan? — Megmondom őszintén, minket, régebbieket nagyon bántott, amikor az emberek csak legyintettek, ha meg­mondtuk, hol dolgozunk. Ajaj, volt néhány év, amikor semmi tekintélye sem volt a vállalatnak, úton-utfélen csak a panaszokat, szidalmakat hallottuk. No, aztán lassacs­kán kezdett megváltozni a helyzet és úgy érezzük, eh­hez nekünk is van némi kö­zünk. Ahhoz is, hogy a múlt évi munkánkért Kiváló Vál­lalat kitüntetést kaptunk. Mi nagyon gyakran találkozunk a bérlőkkel. Ott vagyunk a 35-522-es telefon végén. 111 jelentik be a panaszokat a la­kók. Mi végezzük a lakásfel­újításokkor a lakók elköltóz- tetését, mi költöztetjük őket vissza. Ránk bízzák ilyenkor az értékeiket. — Azt se felejtsd ki, hogy az elsők között csatlakoztunk az „Add a neved a munkád­hoz” mozgalomhoz. Azóta is így csináljuk. Sőt, a gépkocsi szélvédőjére is kitűzünk egv kártyát: mindenki megtud­hatja. hogy a mi brigádunk­kal van dolga. Ha meg már így kitesszük magunkat a ki­rakatba. nagy szégyen volna, ha valami rosszat csinálnánk —- Annak az embernek azonnal kitennénk a szűrét a brigádból. Annak pedig nem hiszem, hogy örülne oárki is. Megbecsülnek minket a vál­lalatnál. Erkölcsileg és anya­gilag is. — A mindennapi munkánk mellett persze még dolgozga­tunk egy keveset imitt-amott. Nemrég megcsináltuk néhány utcában a szemetes konténe­rek aljazatát, két hét múlva járdát építünk egy parkban. Évek óta patronáljuk az 1. számú öregek napközi ottho­nát. És próbáljuk egyengetni az olyan emberek útját, akik a börtönbüntetésük után a vállalathoz jönnek dolgozni. Két ilyen emberünk van, az egyik ma is nálunk dolgozik, a másikkal, sajnos, nem tud­tunk zöld ágra vergődni. — Ha nem vagyok tajgja ennek a brigádnak, sose szán­tam volna rá magam a tanu­lásra — magyarázza egy kö­zépkorú férfi. Rábeszéltek, hogy tegyem le a gépjármű- vezetői és sz.erelői szakmun­kásvizsgát. Mondták, hogy jól jön ez a jogosítvány mellé. Ráálltam, mint annyi más em­ber a brigádból. Alig marad néhány emberünk, akinek nem lesz meg ez a vizsgája. Most tanulunk, nem mondom, hogy könnyű, de meg lehet csinálni. — Csak azt ne hitessétek el, hogy mi ki sem. látszunk a tanulásból meg a munká­ból! össze tudjátok számol­ni. hány kirándulásunk, meg bulink volt, amióta megala­kult a brigád? — Mi, feleségek se tud­nánk összeszámolni, hány ki­ló húst, hány száz süteményt sütöttünk! — Hát a sört ki tudná ösz^ szeími ? — Vidám kis csapat ez —■ mondja a nyugdíjba készülő Nagy László. Aztán a kezére pillant. csillog-villog az aranygyűrűje. Az előbb, itt a zöldben adta át a brigád. — levay — |

Next

/
Thumbnails
Contents