Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-17 / 140. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. június 17., szerda Drótok és képek Egy brigádvezető elmondja Róma1 kori ásatás Csákváron A Vértes alján elterülő Csákvár község római kori elődje, Floriana közlekedési csomópont volt: itt találkozott a Savariából Aquincumba vezető hadiút, a Gorsiumból Brigetio (Ószőny) felé vezető útvonallal. A közelmúltban egy építkezés megkezdésekor a Fejér megyei Múzeumok Igazgatóságának régészei az MTA régészeivel közösen megtalálták az egykori római település temetőjét. Igaz gazdag a leletanyag, számos római kori edényt, használati eszközöket, ékszereket hoztak felszínre és eddig csaknem száz sírt tártak fel a régészek. A képen: sírok feltárása. Életünk belonkorlátjai Néhány hónappal ezelőtt történt. Helyszín: a December 4. Drótmüvek egyik műhelye a Huzalmű II-ben. Résztvevők: a Magyar— Szovjet Barátság szocialista brigád tagjai... Másolat: „A brigád vezető tudta, hogy nehéz dolga lesz. Izzadtság gyöngyözött homlokán, amikor a műhely sarkában brigádgyűlés elé tárta a tényt. — Fiúk! A brigádot beneveztem egy Bartók- mőveltségi versenyre. — A bejelentés áramütésként érte az embereket. Néhányan hitetlenkedve, csodálkozó arccal kapták fel fejüket. Mások szájszögletében mosoly húzódott meg, tréfát sejtettek... A brigadéros kétségbeesetten folytatta ... Megérezte az enyhe fordulatot. Taktikát változtatott... Ha Bartók nem is, de a brigád becsülete hatott. — Jól van. Írj fel — szólalt meg elsőnek a hórihorgas Béla.” A fenti másolat hitelesítéséül: az idézetteket maga a brigádvezető vetette papírra: Szekeres József. Néhány nappal ezelőtt a Miskolci Galéria kertjében rendezett záróesten ő vette át a brigád nevében a Bartók-mű- veltségi verseny első helyezettjének kijáró oklevelet. Majd még egyszer pódiumra állt: elmondta Illyés Gyula Bartók című versét... — Hosszú „előélete” van mindennek. Mindig úgy gondoltam, hogy minden por- cikámban humán érdeklődésű vagyok. Makón érettségiztem 1952-ben, s másfél évtized után Mezőkövesden ért véget „humán-pályafutásom” ... Űjra kellett kezdenem. Így kerültem a December 4. Drótművekbe fizikai melósnak ... Harmadik éve, hogy áttértünk a négyműszakos termelésre, akkor javasoltak brigádvezetőnek, az emberek megválasztottak. Azt mondtam: Rendben, köszönöm a bizalmat, hogy alkalmasnak találtak, de József Attilát idéztem ott is: „Dolgozni csak pontosan, szépen ...” Vagy csináljuk, és akkor komolyan — vagy ne is kezdjünk hozzá. Örömömre az emberek olyan ambícióval álltak hozzá, hogy mesz- sze támogattak, akár fizikai erőbedobásról volt szó, akár másról. Bennem is az a vélemény erősödött meg, hogy értelmes dolgokra meg lehet nyerni az embereket. Csak becsapni nem szpbad őket... — Milyen értelmes célokat találtak a brigádéletben? — Itt van például a Bar- tók-verseny, amit becsülettel végigcsináltunk... Itt van a tornanádaskai patronált intézményünk: egyik munkatársunk említette meg egyszer, .hogy szeretnének ott nyári tábort építeni. Akkor is voltak a brigádon belül „hangok”, de ma már olyan , erős kapcsolatunk van az ott élő gyerekekkel, hogy elmondani sem lehet. Szegényebbek lennénk enélkül, így érzi a brigád ... Vagy itt van a Miskolci Galériaügy. Egy másik drótgyári brigádtól „örököltük” ezt a kapcsolatot, ami megint messze több, mint hogy „jövünk mi és pakoljuk a húsz széket, meg cipeljük, amit kell” .. . Folytathatnám a sort Pető János képzőművésszel, akivel szintén jó emberi kapcsolatba kerültünk ... Nehéz ezeknek a lényegét szavakba fogalmazni, általánosságokat lehet mondani arról, hogy mi haszna van. Aki több-keveSzekeres József: „Negyvenöt évesen »profilváltást" hajtottam végre .. (Sós István felv.) sebb rendszerességgel részt vesz ilyen kapcsolatokban, eljár ilyen helyekre, az azért csak másként néz a világba, csak másként látja az üzemet; „újságnyelven” az ilyen emberekre szokták mondani, hogy „többet is rá lehet bízni ...” Itt egy kis szünet van. Majd folytatja a brigádvezető: — Azért elsősorban mégis a December 4. Drótművekröl kellene beszélni, mert szép ugyan a diaporáma, meg Pető művészete, de drót is kell, hogy a képeket fel tudják akasztani. Hogy vagyunk mi a munkával? Nézze, van, amit kutya kötelessége elvégezni az embernek — ezért kapja a fizetését —, van aztán, ami a belátáson, az ambíción múlik. Ez a többlet. Hadd mondjak egy példát... A közelmúltban, a főtechnológusunk ötletéből, úgynevezett „minőségi köröket” szerveztek. Ennek az a lényege, hogy arra felkészült és vállalkozó emberek szakmai előadásokon vesznek részt, majd a gyakorlatban is vállalkoznak a selej tokok felderítésére, elemzésére, és javaslatokat tesznek azok kiküszöbölésére. Ez minőségi kérdés, de ugyanakkor keményen ariyagtakarékossági is. Az ötletre mi is összedugtuk a fejünket — s most ebben vagyunk benne „nyakig”. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy az „általános művelődésen” túl konkrétan is ott vagyunk a porondon; az elmúlt két és fél év alatt ketten, akiknek még ez hiányzott, elvégezték az általános iskola nyolc osztályát; egy emberünk technikusminősítőt végzett; én gépipari Tegnap, Budapesten, az Építő-. Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezetének székházában megkezdődött a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének VI. közgyűlése. A kétnapos tanácskozáson képző- és iparművészetünk valamennyi szakágazatának képviselői — több mint 500 festő-, szobrász-, grafikus, iparművész és képzőművészeti író. restaurátor — vitatják meg a több mint 1200 tagot számláló szövetség utóbbi négy évben végzett munkáját. A közgyűlésen megjelent Kor- tű desz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője. Pozsgay Imre művelődési miniszter. szakközépbe jártam, éppen most meg a technikusminő- sitöt fejezem be; és már megállapodtunk, hogy jövőre meg Urban Béla megy kohóipariba . .. Ezt is be kell osztanunk a munka miatt. És most mondom: mindaz, amiről beszéltem eddig, valahol mégis tetten érhető; abban például, hogy a brigádon belül barátságok szövődnek, kollektíva kovácsoló- dik. s nem megy el az egyik ember a másik mellett a munkahelyen, hanem segítjük egymást, figyelünk egymásra. És így' lehet az, hogy a brigád nagyon sokszor vállalja csökkentett létszámmal is a munkát, hogy ne kelljen kemencét leállítani... — Akkor elmondhatjuk, hogy „szocialista módon élnek, dolgoznak, tanulnak” .. . — Várjunk csak ... Ezekre a dolgokra csak naplóíráskor ' gondol az ember. Jelszónak szépen hangzik, de szerintem csak azt lehet vállalni, hogy: megpróbálunk e felé törekedni ... A mindennapi munkában nem arról gondolkodik az ember, hogy most szocialista módon teszem ezt, meg amazt... Az emberek konkrét és apró dolgokban gondolkodnak és mérlegelnek; és a brigád vezetőnek éppen az a dolga, hogy megtalálja az értelmes cselekvéseket hozó apró dolgokat a munkában, a művelődésben, a közösségi életben. — Elégedett ember? — Negyvenöt évesen „profilváltást” hajtottam végre... Tüske nincs ... Hogy elégedett vagyok? Az ember mérlegeli a helyzetét, dönt és akkor csinálni kell. Én azt hiszem, hogy ez a két-há- rom év, amit brigádvezetőként az emberekkel végigcsináltam, az életem hasznos időszakai közé tartozik. Biztos volt már maga is úgy, hogy azt érezte: nemcsak ettem, ittam, aludtam ... Ügy érzem, tudtam adni valamit a közösségnek — s ami éppilyen fontos, a közösség is adott nekem ... Ténagy József Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész, a szövetség elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a közgyűlés elé terjesztett írásos dokumentumhoz. Rámutatott: az MSZMP XII. kongresszusán megfogalmazott feladatok a szövetség tagjaira vonatkoztatva azt is jelentik, hogy még nagyobb felelősséggel tartoznak a társadalom műveltségi szintjének emeléséért, Ezt követően megkezdődött a vita a beszámoló felett. Pozsgay Imre felszólalásában elismeréssel szólt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének — a legutóbbi közgyűlés óta kifejtett — négyéves tevékenységéről. Ismerősöm azon füstölgött a közelmúltban, hogy vett egy nem éppen olcso táskarádiót, a világhírű japán cég elég ritkán kapható termékét, amely otthon, a lakásában sokkal több bosszúságot okozott neki, mint örömöt. Jóformán csak a helyi adót tudta rajta fogni. Visz- sza is vitte a boltba, hogy valami hiba van a masinával, de ott csodálkozva fogadták, s rögtön be is bizonyították, mit tud a készülék, hány állomást fog nagy- hirtelenjében. Az egyik bolti dolgozó megkérdezte, nem panelházban lakik-e véletlenül a boldogtalan vásárló, s annak igenlő válaszára közölte: akkor minden érthető, hiszen a beton igen erősen korlátozza a vételi lehetőségeket. Ismerősöm azon meditál mostanában, vajon az ország, de különösképpen a városok lakosságának mekkora hányada — és egyre növekvő hányada — lakhat lakótelepek betonkolosszusaiban, amelynek rádió- és televízióvételi lehetőségeit a panel anyaga a szó szoros és átvitt értelmében beárnyékolja. Valóban elgondolkoztató. Az avasi lakótelep vadonatúj műszaki boltjában a kifogástalanul udvarias eladó közölte: nem hitelt érdemlő, ahogyan kipróbálják a rádió- készülékeket, mert a bolt betonházban van, meg egyébként is igen rosszak arrafelé a vételi lehetőségek. A panelházakba költözéssel évente ezrek és tízezrek életformája kell hogy megváltozzon, életvitele kell hogy uniformizálódjék, mert a beton rideg, a beton kegyet— Művészetpolitikánk alapjait — folytatta a továbbia- akban — az 1958-as művelődéspolitikai elvek jelentik, amelyek szerint a párt és a kormányzat támogat minden szocialista szellemű alkotómunkát; megtilt viszont minden emberellenes, lealacsonyító, akár művészeti mezben, akár más, politikai mezben jelentkező megnyilvánulást. amely rendszerünk alap- intézményeit kérdőjelezi meg. Továbbra is valljuk a kísérletezés szabadságának elvét. Megfelelő mederbe, intézményrendszerbe szeretnénk utalni viszont a kísérletezést, a művészet és a közönség közös érdekei szerint. Ez azt len — mondhatni: nem emberközeli —, a beton életforma és -szokások megváltoztatására kényszerít. Igen, kényszerít, mert egy sor szükségleti és kultúrcikk, amit az emberek meg kell hogy vegyenek, nem veszi, figyelembe a betonkörnyezetben élő emberek — mit, az emberek: a beton — kívánalmait, olyan teljesítő- képességgel, olyan terjedelemmel jelenik meg, olyan elhelyezést kíván, mintha nem is beton közé vinnék. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy az egymás fölött tizenegy szintben elhelyezkedő lakások mindegyikében egyazon helyen van a televízió központi antennájának a csatlakozója, ebből következően este híradó-kezdettől a főműsor végéig tizenegy szinten közvetlenül egymás alatt ülnek a családok és egy képzeletbeli óriási gombostűvel minden családot egyetlen döféssel fel lehetne szúrni valami óriási bogár- gyűjteménybe. Mert mindenki csak abban a sarokban, csak olyan szögben nézheti a televízióját, ahogyan a beton azt engedi. A, fekhelyét sem helyezheti el saját elképzelése szerint a beton lakója. mert olvasólámpát nem szerelhet a falra, a konnektort nem tudja áthelyezni, így hát minden lakásban n fekhelyek nagyjából egyazon helyen kell hogy legyenek, s visszatérve az előbbi óriási tű gondolatára, álmukban is „feltűzhetők” a lakók. A fekhelyről jut eszembe a bútorozás. Vajon a betonba vágott szűk ajtók és a bútorok méretei egyeznek-e és valahol egyeztetésre kerülj.elenti, hogy kapjon nyilvánosságot is kísérlet, bárki hozzáférhessen a kísérlet eredményeihez, de megfelelő helyen. A reprezentatív művészeti Intézmények például csak a megfelelő határokig legyenek fórumai a kísérletezésnek. 1982 tavaszára országos képző- és iparművészeti kiállítást készítenek elő — jelentette be ezután. Az eddiginél nagyobb szerepet és lehetőségeket kap a Művészeti Alap, amely például azt tervezi, hogy rövidesen felemeli a nyugdíjmaximumot 3000- ről 4500 forintra. Napirenden van a különféle művészeti ágazatok honoráriumrendszerének felülvizsgálata, magyarán a tiszteletdíjak felemelése. nek-e? Nagyon szép, látványos bútorokat kínálnak a bútoráruházak. Hatalmas méretű ülőgarnitúrák, kanapék, újra divatba jöttek a széles franciaágyak, egyéb nagy bútorok. Lehet, hogy a szép számmal épülő miniatűr magánkastélyokban elhelyezhetők, de a betonházak tizennyolc négyzetméteres „nagyszobáiba”, meg a tíz, meg hét és fél négyzetméteres egyéb „termeibe” nemcsak alkalmatlanok, a szobát azonnal megtöltők ezek a többségben kínált bútorok, hanem a szűk ajtókon be sem férnek. Tudom, . hogy a panelházak nem öncélúan épülnék úgy, ahogyan épülnek. Szükségszerűség szülte ezt az embernek idegen lakásti- pust, s akinek még nincs lakása, nagy-nagy örömmel fogadja. (Hibáira elsősorban akkor jön rá, amikor már benne lakik.) Tudomásul kell vennünk, hogy beton- környezetben élünk, s hosz- szú ideig abban fogunk élni, sőt egyre többen fognak abban élni, hiszen a magánerős, sőt a kislakásépíipsék alapeleme is mindinkább a házgyárban készített betonpanel lesz. Betonban élnünk ma n\ár — és holnap még inkább — állapot, realitás, amit tudomásul kell vennünk. De a betonban élő embernek is vannak emberi igényei. Szeretne kilépni az uniformizáltságból például. Tessék csak' megnézni egy- egy új lakóház egy időben beköltözött bérlőinek bútorzatát: azzal bútorozkodtak be, amit éppen az időben kaptak a kisbútorok fantáziátlan és szeréhy választékából. Szeretnék az emberek otthonukat a betonhéjon be- lüj mindinkább egyéni kívánalmaiknak megfelelően kialakítani, bebútorozni, könyvespolcokkal kiegészíteni, képzőművészeti alkotásokkal díszíteni, gazdagítani, rádiót hallgatni, televíziót nézni. A betonházakon nem lehet állítólag változtatni. De kell ho'gy lehessen a lakberendezési, felszerelési tárgyak. bútorok választékán, amely jobban kell hogy alkalmazkodjék a beton megkövetelte életvitelhez, alkalmas legyen a betonfalakon belül is emberibbé tenni a környezetet. ellensúlyozni tudja mindazokat a fizikai és pszichikai korlátokat, amelyeket a beton életünknek megszab. Benedek Miklós Tanácskoznak a képző- és iparművészek Üvegező, képkeretező szakipari munkát lakosság és közület részére is vállalunk Cím: Sátoraljaújhely, Rákóczi u. 33. sz. \
