Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. május 13., szerda A tokaji „kétszeres” könyves ' Tokaj főterének közvetlen szomszédságában, a Bethlen Gábor utca 11. számú ház egyik ablakában — magán­lakás ablakában — könyvki­rakatot látunk. Szokatlan látvány magánházban az ilyesmi. A kirakatban tábla, amely tudatja, hogy nyitva fél 9-től fél 10-ig, negyed egytől negyed kettőig, dél­után 5-től este fél 8-ig, szom­baton és vasárnap pedig délelőtt 10-től este 6-ig. Ezek a nyitvatartási idők még szo­katlanabbak, hiszen éppen ilyenkor minden más bolt, vagy intézmény zárva van. A ház előtti villanyoszlopon reklámfelirat utal rá, hogy itt könyv- és hanglemez-áru­sítás folyik. Mégsem könyv- bolt, hiszen Tokajban innen vagy háromszáz-négyszáz mé­terre van az áfésznak egy boltja, ahol papírt, írószert i és könyveket árusítanak. .{ A művelődési házban ér­ül deklődtünk, vajon miféle ( könyves-intézmény található } a Bethlen Gábor utcában? , »Várhelyi Gyula, a művelő- ! dési ház igazgatója így tájé­koztatott: — A Bethlen Gábor utcai lakás Kalmanovits Györgyné otthona. Kalmanovitsné, vagy ahogy már egész Tokaj is- ' meri, Mari, a nagyközségi könyvtár munkatársa, aki szabad idejében könyvbizo- mámyos. Körülbelül egy éve végzi ezt a munkát, hihetet­len szorgalommal, hozzáértés­sel. Korábbi munkakörömben , én javasoltam neki ezt az elfoglaltságot. Viszi a köny­veket a szállodába, délidő­ben az éttermekbe. Minden­féle könyvet megkerít, bár­mit kémek, utánajár. Mint könyvtáros is igen sokat se­gít Tokaj művelődési életé­ben, például a diákok kötele­ző olvasmányainak előterem- J tésében, a nyári idegenfor­galmi szezonra már előké- j szült idegen nyelvű irodalom- j mai. Mint könyvtáros és ! könyvbizományos, tehát mint „kétszeres” könyves, jól átte­kinti az igényeket és igyek­szik azokat messzemenően kielégíteni. A kis papír- és könyvbolt nem tudja kielé­gíteni Tokaj igényeit. A tan­könyveken kívül hiányos az ellátása, így szükségessé vált, hogy a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat bizományos útján jelen legyen. Mari a szerencsi könyvbolt bizomá- I nyosa, de Miskolcra is bejár, I hogy megkeritsen egy-egy I könyvet, nehezen elérhető kí- I adványokat. Például valahol i felhajtotta a már teljesen el­fogyottnak tudott helyi uti- könyveeskéket, ami az ide­genforgalom szempontjából nem közömbös. Igen jó a kapcsolata a Cooptourist-tal, idegen nyelvű ismertetőket szerez be, saját költségén röplapot adott ki a könyvek reklámozására. Segíti a mű­velődési ház munkáját is, például a mezőgazdasági könyvhónap, ünnepi könyv­hét idején való könyvbeszer­zésekkel, a különböző prog­ramok könyvellátásában. Az önálló munka szinte szárnya­kat adott neki, s a férje, aki a rakamazi cipőgyár osztály- vezetője, szabad ' idejében igencsak sokat segít. Munká­jukat úgy végzik, ahogyan csak ügyszeretetből lehet és nem a jutalékért. Jutalékért így' nem lehet csinálni. Tenkács Tibor festőművész, Tokaj művelődési életének kiemelkedő személyisége ugyancsak igen nagy elisme­réssel szól Kalmanovits Györgyné könyves munkás­ságáról, kiemelve, mennyire szüksége» a nagy vonzerejű Tokaj kulturális életében ez a fajta tevékenység. Meg kell hát ismerni Kal­manovits Györgynét is. Csi­nos fiatalasszony, aki n> olc évig Miskolcon, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat­nál dolgozott könyvesboltban, majd amikor Tokajba ment férjhez, a’z áfésznál volt- ad­minisztrátor. Ott rövid ideig dolgozott, a könyv jobban vonzotta. A nagyközségi könyvtár dolgozója lett, és a munkája mellett megsze­rezte a középfokú könyvtá­rosi képesítést. Egy jó évvel ezelőtt kezdődött új' kapcso­lata a Művelt Néppel, illetve a könyvterjesztéssel. — Várhelyi Gyula, a mű­velődési ház igazgatója kér­dezte tőlem, nem akarok-e bizományos lenni a könyvhé­ten — emlékezik vissza az egy év előtti kezdetre. — Én szívesen vállaltam, mert min­dig vonzódtam a könyvhöz, a könyvterjesztéshez. Nem mondom, eleinte ezt a kettős könyvességet feletteseim nem fogadták lelkesedéssel, de hamar belátták: az emberek és a könyv közelítése közmű­velődési munka a könyvtár­ban és a könyvterjesztésben egyaránt. A szerencsi bolt bizományosa lettem, de saj­nos ennek a boltnak az ellá­tása nem elégíti ki az igé­nyeket, ezért több bolttal is kapcsolatot tartok, így szer­zem be a tokaji vásárlók kérte könyveket. Főleg mis­kolci boltokból, s nemegy­szer autóstoppal is vittem már haza a csomagokat. Ha a szerencsi bolt ellátása jobb lenne, Tokajt is könnyebb lenne ellátni. — Könyvtárosi munkája mellett hogy tudja ezt meg­oldani? — Csak munkaidőn kívül dolgozom könyvterjesztőként. Amikor mindenki bezár, én akkor nyitok ki. Ebédidőben, reggel a könyvtár nyitása előtt, délután, illetve este, a könyvtár zárása után. Időn­ként viszek könyvet a szál­lodába, a halászcsárdába. Tavaly nyári idényben volt ,' olyan szombat—vssárnap. amikor a halászcsárdában két és fél-háromezer forint értékű könyvet adtunk el, s majd az idén is, ha a hét­végeken több autóbusz áll meg a csárda előtt, a férjem­mel megjelenünk ott. Nehéz lenne körülhatárolni, milyen fajta könyveket várnak To­kajban. Mindent, ami csak könyvesboltban létezik. Fé­lek, hogy a könyvheti kiad-' ványokat késve kapom meg, éppen a szerencsi bolt ellá­tása miatt, pedig á törzsvá­sárlók — részben közületek, részben, tanácsi dolgozók, pe­dagógusok és igen nagy szám­ban diákok és gyes-en levő mamák — különböző forrá­sokból ismerik a könyvhéti kiadványokat, szeretnék azo­kat mielőbb megkapni. Az áfész-bolttal jó a kapcsolat, békésen élünk egymás mel­lett, sőt nemegyszer hangle­mezért, kazettáért hozzánk utasítják a vásárlót.. — Ügy emlegetik magát, mint „kétszeres” könyvest, aki a könyvtárban és a könyvterjesztésben egyaránt igyekszik az embereket és a könyvet közelíteni. A könyv­tári munkában nem okoz-e ütközést ez a kettősség? — Nem. A könyvtárban a kiadást, a visszavételt és az egyéb szokásos könyvtári munkákat végzem. A kettős­ség eddig nem zavart. Ha viszont valaki a könyvtárban megismert könyvet szeretné » megvásárolni, szabad időm­ben a lakásomon nem zár­kózó a lom el tőle, hogy nálam vegye meg. Munkámmal, azt hiszem, elégedettek. A ta­nácselnök is elismeréssel szólt rólam, megdicsért, biz­tatott. Jelenleg mintegy het­venezer forint értékű könyv van a raktáramon, és a régi miskolci kollégáim, például Lestyán Pálné, Holló Gyulá­idé, Wachsler Tamásné és mások tanítása és a férjem mindennapos segítsége nélkül nem tudnám ezt a munkát ellátni. Nem mindennapos az Ilyen „kétszeres” könyves községe­inkben. Pedig sok helyen jó lenne! Tokaj kulturális életét hez Kalmanovits Györgyné munkássága már szervesen hozzá tartozik. Benedek Miklós 1 Kalmanovits Györgyné: „Csak munkaidőn kivül dolgozom könyv- terjesztéssel.” Várhelyi Gyula: „Csak ügysze­retetből lehet, nem a jutalé­kért." Fotó: Laczó József Hely már van... Most mi hiányzik Bánrévén? Jó két évvel ezelőtt e ha­sábokon jelentek meg az alábbi sorok: „A régi iskola felújítva, tisztára szépülten áll, hívogat. Tartották szavu­kat a bánréveiek decmber közepén, a .község felszaba­dulásának ünnepén birtokuk­ba vehették az itt élők a közösség művelődésének há­zát” . . . Akkor azt is. elmondták a község vezetői, remélik, hogy tartalmas tevékenység helyé­vé válik, élettel teli lesz majd e létesítmény, melynek ki­alakításához, s technikai esz­közökkel történő felszerelésé­hez támogatást kaptak az Országos Közművelődési Ta­nácstól is. Vajon mit hozott az elmúlt két esztendő, mi vált valóra a vágyakból, mi realizálódott a bizakodásból? — e kérdéssé] érkeztünk' most a másfél ezer lakosú te­lepülésre. A közös községi tanács elnöke — Kovács Bé­la — természetes reakcióval először a pozitívumokat vette sorra: — Annak idején az volt a legnagyobb hajtóerőnk, hogy legyen egyáltalán művelődési házunk. Korábban ugyanis nem volt hol fogadni; nem tudtuk hova hozni a műso­rokat, nem tudtuk hol meg­tartani a nagyobb szabású rendezvényeinket... Nos, az elmúlt két évben már látha­tott lakosságunk műsoros es­teket, méltó körülmények között tartottuk meg állam! és társadalmi ünnepségein­ket, az óvodások és az isko­lások számos — a nagykö­zönség számára is érdeklő­désre számot tartó — rendez­vénye is itt kapott helyet- Mindezeket már elértük, s nekünk ez is komoly előre­lépés, mert korábban nem volt semmi ... Itt most a szokásos fordu­latként annak kell következ­nie, hogy: de ... És így is van, az elnök folytatja: — Meg kell azonban mon­dani, hogy amilyen reménye­ket ehhez a házhoz fűztünk, amilyen tervekkel átadtuk annak idején . .. szóval az az igazság, hogy amit vártunk és elképzeltünk, az nem valósult meg, s ennek okát a máshol is fellelhető közömbösségben látjuk mi. Amíg nem volt művelődési ház, mindig azt hallottuk minden fórumon, hogy „csináljátok meg végre” — s most, hogy már megvan, kiderül, hogy nem is nagyon akarják használni ... A tanácstitkár — Garaj Dániel — példával is illuszt­rálja mindezt, említvén, hogy, két évvel ezelőtt filmfelvevőt és 16-os filmvetítőt is besze­reztek, arra számítva, hogy az érdeklődést mutatók majd — egyebek mellett — meg­örökítik a település minden­napi életét, a legfontosabb mozzanatokat. Most az . a helyzet — nincs aki csinál­ja... „Kis csalódás tehát van bennünk” — összegzi a lé­nyeget a tanácselnök, s in­nen már a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatójával, Dame Zsigmonddal folytat­juk. Míg előkerülnek a mű­velődési ház kulcsai, kibököm a kérdést: Pesszimista-e? Mintha várta volna, szinte kibuknak belőle a, válasz­mondatok : — Negyvenöt óta, valami­lyen formában mindig csiná­lom ... Az ember hozzászok­hat, hogy amíg nincs valami, addig hiányolják az emberek, majd amikor megvan, már nem buzog bennük annyira a lelkesedés, hogy éljenek a le­hetőségekkel. Most is így vagyok; igen-igen komoly szervező munkát igényel, hogy egy-egy rendezvényre megfe­lelő számú érdeklődőt tud­jak toborozni, szinte házról házj-a kell mennem, vinni a jegyeket. Nehéz tehát a kez­deményezés, mert fél az em­ber a ráfizetéstől ... De pesz- szimista nem vagyok! Ha százszor azt érzi az ember, hogy nem megy, százegyed- szer is újuit erővel hozzá kell kezdeni, majd legközelebb sikerül. Az ember magába néz: hol volt a hiba? És kez­dünk újra . .. Mindeközben már benn va­gyunk a művelődési házban, itt kapott helyet a könyvtár is, tízezer kötettel. Kétszáz- ' nyolcvan beiratkozott olvasó­juk van, s innen látják el a társközségek, Sajópüspöki és Sajónémeti lakosságát is könyvvel: — Mindehhez hozzá tartqr zik, hogy van iskolakönyv­tár; hogy a magánlakásoknál sok kiskönyvtár található', hogy az idősebbek a gyerek­kel vitetnek haza könyvet; nehéz tehát statisztikai ada­tokból az igazi olvasási arányt kimutatni ... Törzs­tagjaink szívesen járnak a könyvtárba, van rádiónk, le­mezjátszónk, bekapcsolhatják és hallgathatják itt azokat, irodalmi esteket szervezünk, a gyerekeknek játékos foglal­kozásokat ... Itt tehát nincs ba j ... Továbbhaladva már gon­dokkal is találkozunk. A nagyterem például ősztől ta-. vaszig többet tornaterem, mint művelődési, s bizony ez nem mindig előnyös az utób­bira nézve. Most — mondja Demé Zsigmond — éppen azon vannak, hogy egy moz­gatható térelválasztóval va­lahogyan kiegyenlítsék a helyzetet... Az ifjúsági klub helye adott, a jelenlegi KISZ- vezetéstől mozgalmasabb éle­tet remélnek, mint korábban volt... Egy másik klubte­remben délelőtt még elsősök tanulnak, esténként felnőttek ülnek (szorulnak) a padokba; mint például hétfőnként az énekkarosok, akikre nem lehet panasz,'ez a húsz ember igen összetartó, együttdolgozásra kész. Sok hasonlóra lenne szükség. Remény • van rá, hogy idövehilyenné lesz tánc­csoportjuk is, hiszen vala­mikor itt messze hírű tánco­sok voltak .,. Sajnos, a szin­tén jó hagyományokkal ren­delkező díszítőművészeti szak­kör jelenleg nem működik, újra neki keli majd „ru­gaszkodni” ennek is .. . • Két év alatt tehát tisztázó­dott már néhány dolog Bán­révén; hozott ez az időszak „kis csalódást” is, hozott elő­relépést is. A tanácsi veze­tőkből, a művelődési ügyek intézőiből nem hiányzik a buzgalom és a teltrekészség — ez a biztosíték arra, hogy az általuk emlegetett „hiá­nyokat” csökkenteni tudják a jövőben ... Tcnagy József II GéI-vokik a Baii-leieitn Egy korábban elmaradt hangversenyét pótolta május 5-én este a Gál-vonósnégyes, s így a véletlen azt a ked­vező helyzetet idézte elő, hogy a koncertlátogatók egy hét leforgása alatt mindkét mis­kolci kvartettet megismerhet­ték. (Mint arról korábbi szá­munkban beszámoltunk, az Űj Miskolci Vonósnégyes áp­rilis végén koncertezett a Zenepalota Bartók-termében.) Szerencsésnek mondhatók az ilyen egybeesések, hiszen azonkívül, hogy némi egész­séges lokálpatriotizmus nö­velheti önérzetünket (sok, Miskolcnál patinásabb, kultu­rális hagyományokban bővel­kedő városnak fejtörést okoz­na, akárcsak egy vonósnégyes pódiumra állítása is), ráadá­sul még hepillanthatunk egy dinamikus, sokszínű zenei életet 'élő város műhelymun­kájába. Mert bízvást tekint­hetjük a szó legnemesebb ér­telmében vett műhelymun­kának a Sál-vonósnégyes fellépését is, miután az olyan kis létszámú előadóappará­tus, mint amilyen egy kvar­tett, óhatatlanul a közönség füle hallatára hozza létre hangzásvilágát, tehát min­denki számít, nem lehet „meghúzódni” a többi hang­szer mögött. A kamaramu­zsikálásnak ez a legmeztele­nebb műfaja, s ami a vonós­irodalmat illeti: ezen a mér­legen „hitelesítik” a zene­szerzőket és az előadókat Haydn óta. ' Első műsorszámként Mo­zart 285-ös Köchel számú fuvolanégyesét hallhattuk Tő- zsér Dániel közreműködésé­vel. Pompás részletmegoldá­sok jellemezték a' darabot, jól kidomborodott a fuvola irányító funkciója, és így si­került a gordonkával közösen egy olyan karakteriális ala­pot megteremtenie, ami ma­gabiztossá, hitelessé avatta a produkciót. A teljes vonósnégyes (tag­jai: Gál Károly és Kalocsay Ágnes hegedű, Bonvhai La­jos brácsa és Nemes Tamás gordonka) Csajkovszkij esz- moll vonósnégyesével mutat­kozott be, valljuk meg, nem a legszerencsésebb körülmé­nyek között. Bár a műsorvá­lasztás mindenkinek szuve­rén joga, s ezt nem is kíván­juk elvitatni, azt viszont kényszerű tanulságként le kel) szűrnünk, hogy ez a mű nem segítette az együttest abban, hogy a legelőnyösebb oldaláról ismerhessük meg. Ennek ellenére tény, hogy szép pizzicato megoldásokat hallottunk, s nagyon meg­győző piano tónusoknak le­hettünk fültanúi. Szünet után Bartók le­gendás, I. vonósnégyesét szó­laltatták meg jó tempókkal, precíz arányérzékkel. A bo­nyolult zenei szövetű mű, amely magában hordozza a századforduló közelségének minden kifejezésbeli vívódá­sát, igen felkészült és lelki- ismeretes előadókat kíván. Nagy interpretátori türelem hozhatja csak felszínre igazán a megnyilvánulásban való hit és kételkedés bartóki el­lenpontjait, a kulminációs helyzetek drámai feszültségét. Mindez sikerült a Gál-vonós- négyesnek, s ezzel a magas színvonalú előadással az est legszebb perceit teremtették meg. D. Szabó Ede VÁLLALATOK! SZÖVETKEZETEK! KERESKEDELMI VÁLLALATOK! Kapacitást kínálunk hőszigetelt üvegek gyártására, kis és nagy szériában garanciális feltételek biztosításával, valamint épületasztalos nyílászáró szerkezetek gyártására egyedi és típusméretben. Ügyintéző: LÉVAI BÉLA üzemvezető Telefon: 17-611 Telex: 62282 Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Miskolc, József Attila u. 57. sz. /

Next

/
Thumbnails
Contents