Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 9981. május 12., kedd A képernyő előtt Bűn után Befejeződött a négy kedd estén át országos érdeklődést, izgalmat és felháborodást keltő dokumentumfilm, Regős István és stá-nja — rendező Radevszki Teodor — sorozata, a Bűn. Százezrek, vagy talán milliók nézték és vitatéma volt munkahelyeken, közlekedési eszközökön, magántársaságokban. Igen sokan olyan izgalommal várták a folytatást, mint valami kri minél, mások vitatták a riporteri alapállást, a kérdezés mód ját, egyes kérdések feltevését, néhány részlet erősen érződő mesterkéltségét, oktalan közjátékait, Regős következtetéseit, egyebeket. Mindenesetre nagy visszhangot kiváltó dokumentumfilm volt: fontos társadalmi kérdésekről szólt .—, s tele volt hibákkal, vitatható' megoldásokkal, riporteri fogásokkal A sorozat első két adásáról röviden írtunk, most az egész film ismeretében szükségesnek mutatkozik egy átfogóbb visszatekintés. A magyar büntetőjog egyik alaptétele, hogy egyazon bűnért az elkövetőjét csak egyszer lehet megbüntetni. Kimondja a bíróság az ítéletet, ha az jogerős, úgy végrehajtják olyan módon, ahogyan azt a bíróság kiszabta. És semmi többet. Más kérdés, ha a börtönben az elítélt fegyelmezetlen, szökni próbál, azaz újabb szabályellenes cselekményeket követ el, úgy azokért fegyelmi, büntetést kap. De az eredeti bűncselekményért csak azt kell elszenvednie, amit a bíróság kirótt. Az ország nyilvánossága előtti megszégyenítést az elítélt önként vállalja, legfeljebb nem mindig úgy, ahogyan aztán némi riporteri „ügyeskedéssel” sikeredik. Az ártatlan hozzátartozók' viszont aligha vállalják a névvel és lakcímmel való kipellengérezést, meg azt, hogy helyettük a riporter küld csomagot az elítéltnek a dologi ellátmányából, mert „remekül hat” majd a filmen, ami- kof ez kiderül. Legfeljebb olyan rekláméhes hozzátartozó akad, aki a szereplés kedvéért bemutatja mézeskalács-házikóját, utána meg csónakázgat a javító-nevelő intézetből jött leányzóval. Apropó, leányzó. A fiatalkorúak személyiségvédelme megköveteli az írott sajtótól a családi név elhallgatását, itt meg nemcsak. teljes névvel, hanem elöl-hátul fényképezve, egyik esetben egész sztár szereppel, néhány esetben meztelenül is szerepeltek a lányok. Lehet, hogy megnő majd az ázsiójuk a galerikben (?). A sorozat végén is meg kell ismételni: Regős már néhány éve, az alkoholizmusról készített sorozatában bizonyította a társadalmi veszélyeztetettséget jelentő témák iránti érzékenységét, most is a társadalom életének nagyon mély bugyraiba enged bepillantást. Az első rész túlzottan a fiatalkorúak szexualitásból fakadó bűnözésére koncentrált, s sok üresjárattal volt terhes, a riporter nem tudta mindig, mit kérdezzen, miként vigye tovább a beszélgetések el-elakadó szekerét, túljátszottá a naiv-tudatlant. A második részben egyetlen riportalanyt mutatott be, egy teljesen megmagyarázhatatlan városnéző luxusséta keretében, meglehetősen furcsa szerepben: itt a riporter egy vidám játék csetlő-botló untermanjává minősült át. A harmadik és negyedik részben viszont eltűntek a fiatalkorúak, eltűntek a kis áruházi lopások, galeri-ügyek, a rossz családi környezet szülte züllések, a fiatal és a szülők vétkességének és felelősségének százalékos mérlegelései, s jöttek a nehéz ügyek: a gyilkosságok és hasonlók. És megváltozott a riporter is (bár nem tudni, milyen sorrendben vették fel a riportokat): előbújt belőle a rámenős pótnyomozó, az agresszív purifikátor, az erőszakos szervező. Megismertünk bűnözőket, megismertünk roppant bűncselekményeket, s megtudtuk, hogy a nevelőintézetek szinte predesztinálják neveltjeiket a bűnöző életre, hogy a börtönben megkeményednek a nők, s hogy az összezártság mikre viszi őket. Nem tudtuk meg viszont, hogy a büntetőintézetek nevelési szervei milyen erőfeszítéseket tesznek az elítéltek érdekében, hogy onnan már más emberként térhessenek vissza az élétbe. Feltűnt viszont sok megrendezettség — elvált elítéltek találkozója, esküvő, a már említett csomagküldés, nagyszülői találkozás stb. —, a szexuális vonatkozások favorizálása, a riporter helyenkénti felkészületlensége. A súlyos társadalmi kérdések, amelyeknek megvilágítására vállalkozott a sorozat töredékesen átjöttek ugyan a képernyőn, de sokkal több volt körülötte az átlátszó megszervezettség. mint amennyit egy dokumentumfilm elbírhat. De a téma társadalmi vetületein érdemes elgondolkodni. S azon is, hogy erről ügyesebben is lehetett volna szólni négy héten át. Benedek Miklós Pedagógiai napok Akkor most lépek! Április végén kezdődtek s a május elejébe is átnyúltak a sátoraljaújhelyi pedagógiai napok rendezvényei. A határ menti városban már szép hagyománya van e rendezvény- sorozatnak: tavaszi időpont-; ban immáron évek óta megrendezik, igen nagy érdeklődés mellett. Az érdeklődést fokozza, hogy nemcsak meghívott előadók tartanak előadásokat egy-egy oktatási, nevelési témáról, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy a helyben dolgozó pedagógusok közkinccsé tegyék pedagógiai kutatási eredményeiket. A napokban véget ért sátoraljaújhelyi pedagógiai napokon fél tucat előadás hangzott el, s valamennyi előadás kapcsolódott az új nevelési és oktatási dokumentumok bevezetésének tapasztalataihoz is. Olyan, a pedagógiában érdekes, izgalmas kérdésekről hangzottak el előadások,jmint a gyermekkor alkotó játékai, a felnőttkori tanulás problémái, vagy a tanár—diák kapcsolat pszichológiai kérdései. A pedagógiai napok rendezvénysorozata elsősorban a ' pedagógusok tájékozódását, továbbképzését szolgálja a városban, de a „nem szakma” érdeklődését is kiváltotta. A rendezvénysorozathoz kapcsolódva egyébként a sátoraljaújhelyi városi könyvtárban — a pedagógiai napok ideje alatt —7 kiállítást is rendeztek a gyermekirodalom reprezentáns alkotásaiból. Pillanatkép - napköziből. A szabadidő-foglalkozásokon mindenki kedvenc időtöltésének hódol. A két kisfiú éppen a sakknak. Az arcuk arról árulkodik, hogy nemcsak a győzelem, a játék is öröm . . . Fotó: L. J. Gyermekmunkákból nyílt kiállítás az elmúlt hét végén — a tárlat egyébként egész hónapban megtekinthető! — a kazincbarcikai városi kiállítóteremben. Mégsem egyszerűen csak gyermekrajz- kiállításról van szó. Mert igaz, hogy a különböző alkotások készítői általános iskolások — egészen pontosan í'elsőtagozatosok —,, viszont a bemutatásra kerüiő anyag, igen gazdag válogatás, a rajzórákon született munka. S eltér a hagyományos és szokásos gyermekrajz-kiállítá- soktól e bemutató célja is. Ez a barcikai tárlat módszertani bemutatónak tekinthető, amely ugyan érdekes élményt nyújthat bárkinek, de főként mégiscsak a rajztanároknak szolgálhat hasznos eligazításul.' ötleteket, igen hasznos tapasztalatokat szerezhetnek ahhoz, hogy a vizuális nevelés új oktatási tervét miképpen ültethetik át a gyakorlatba. Ami feltűnt: rendkívül gazdag, változatos a felhasznált anyagok milyensége és technikája. A kiállításon, amelyen gyakorlatilag osztályok tananyagára bontva ismerhetjük meg a feladatokat és az ajánlott technikákat — a lehető legjobb megközelítést — a textil, az agyag, a kerámia, a papírmakett, a gyöngy éppoly természetesen van jelen, mint a festék. A legfontosabb, hogy a vizuális nevelés — a rajztanítás — a látás útján megszerezhető információkat ismeretekké tegye. A látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé. Bár ezt külön nem jelölik a kiállításon, az anyag a megye számos általános iskolájából érkezett és bemutatásra került órán készült gyermek- munka. Amint azt. a kiállítás megnyitását követő ke- rekasztal-beszélgetésen is elmondták; ezúttal nem helyzetképet akartak adni, hanem példát. Így az adott témában a legjobbnak ítélt megoldásokat mutatják be. E kiállítás kívülállóként való megtekintése is szolgái hasznos információkkal. Mindenekelőtt és elsősorban azzal a megállapítással, hogy a rajztanítás ma semmiképpen sem egyenlő a régi értelemben vett rajztanítással; a „rajzolgatással”. Más kérdés, hogy erre fel kell készíteni a pedagógusokat. (Megyénkben egyébként a rajztanárok 1972 óta vesznek részt a Képző- művészeti Főiskola komplex továbbképző tanfolyamain, s több alkotói munkaközösség is igen eredményesen működik, például Miskolcon és Sárospatakon.) Nos, e Kiállítás is felfogható egyfajta továbbképzésként. Az új- tan- terv feldolgozásaként. A szín, a forma és az anyag egysége — Kovács Károly, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa vitabevezetőjében szólt erről — rendkívül fontos eleme az új tántervnek. Csakúgy, mint például — más megközelítésben — a tér problémája. Hogy ez mennyire sarkalatos pontja mai rajztanításunknak, bizonyítja, hogy' a ke- rekasztal-beszélgetésen a legtöbb szó a makettkészítésről esett. A térlátás érdekes módon viszonylag könnyen kialakítható az alsó tagozatban. De sem ott, sem később, a felső tagozatban sem lehet lemondani a tanári segítségről. Az irányításról, vagy ha úgy tetszik, akkor arról, hogy az első impulzust megkapják a tanulók. A rajztanítást szokás volt „öröm-tantárgyként” emlegetni. Könnyű tantárgyként. Az új tan terv a nevelésben és az oktatásban is sokkal fontosabb szerepet szán neki, ■noha az óraszám rendkívül kévés. A vizuális nevelésnek viszont nagy szerepe van a személyiségfejlesztésben, a logikus gondolkodásra nevelésben, az esztétikai formálásban, a környezet és lakás- kultúra, az életmód kialakításában. Egy tantárgy jelentőségét nem csak az óraszám határozza meg! Borsod példamutatóan — ezt nem mi, hanem az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa fogalmazta meg — törekszik arra, hogy a vizuá-r lis nevelésben is konkretizálja a feladatokat. Korábban ezt a célt szolgálta a közép- iskolás ra.iztanítás módszertani kiállítása, most. pedig az általános iskoláié. S jó lenne, ha ezek a bemutatók nem egyszeriek lennének. A vizuális nevelésre is áll ügyan- is — talán jobban, mint bármi másra! —, hogy nem lehet egyszerűen „keresztül- _ gyalogolni” a tanterveken. Pontosan kell látni, honnan hová akarják eljuttatni a tanulót. Az ilyen módszertani bemutatók — s meg kell itt említenünk Rézművesné Nagy Ildikó megyei szakfelügyelő kitartó munkálkodását — többek között erre is választ adnak. Segítőén. Csutorás Annamária Várnába indulnak Hí Egressv Béni Zeneiskola Ma reggel utazik el a várnai nemzetközi kórusfeszti- válra a miskolci Egress^ Beni Zeneiskola gyermekkórusa, Farbaky Gézáné vezetésével, így hát igazán illő, hogy közreadjuk a szombati hangversenyen elhangzott kérést — „szorítsanak egy kicsit értük, különösen csütörtökön”. Akkor lesz ugyanis a fellépésük. A várnai fesztivál — közismert a bolgár kórusművészet nemzetközileg is igen magas színvonala — egyike a legrangosabb találkozóknak, s a kötelezően előírt program és a feszti válszereplés mellett más fellépésekkel is jár. Így azutan, amikor szombaton este a Bartók-teremben a gyermekkórus bemutatta — ennek is nemes hagyományai vannak már a gyermek- kórus történetében — a fesztiválműsorát, hallhattuk azt a Bartók-összeállitást is, amelyet ezekre az egyéb fellépésekre szánnak. Meglehetősen szép számmal jöttünk össze, a kórusmamák és kóruspapák mellett olyanok is, akiket a kórusművészet szeretete, s az e kórus iránt táplált szimpátia hozott el. Most sem csalatkoztunk elvárásainkban. Nemcsak nagy odaadással, tisztán, szépen énekeltek, hanem ami egyik nagy erősségük, mindvégig éreztetni tudták az éneklés örömét is. Ami igen nagy erény, különösen azt tekintetbe véve, hogy mindkét műsorblokk úgynevezett „nehéz” számokból épült fel, amelyek igencsak komoly technikai felkészültséget kívánnak meg. A versenyműsorra a várnai fesztivái rendezői megjelölték az előadandó programot, így olaszul, angolul, illetve bolgárul énekelnek majd. — Különösen nehéz a bolgár kórusmű, amelyet igen magas technikai virtuozitással és nágyon tisztán énekeltek el szombaton a zeneiskolások ... Magyarul Kocsárdi Miklós, illetve Bárdos Lajos kórusműve, Illetve népdalfeldolgozása hangzik majd el. Igényes választásra utal — itt olyan megkötés volt, hogy egy élő zeneszerző kórusművét keli bemutatni, illetve olyan ko- rusleldolgozást. amely a népi hagyományokat, a nemzeti dallamkincset őrzi — a Ko- csárdi-mű (az Évszakok ciklusból a Tavasz, az Ősz és a Tél) megszólaltatása és Bárdos Lajos népdalfeldolgozásának interpretálása is. Ennek értékét külön kiemeli, hogy viszonylag nagyon rövid idő állt a kórus rendelkezésére a versenyprogram betanulásához, Farbaky Gézáné és az Egressy Béni Zeneiskola gyermekkórusa —-bármilyen legyen is majd a fesztiválszereplés végeredménye — mindig képes a nagy feladatok biztos, magas szintű végrehajtására. Mert a feladat ezúttal is igen nagy. A magyar kórusművészetet — nemcsak a gyermekkórusokét! — képviselik ezen a rangos nemzetközi seregszemlén. S kötelezi őket az is, hogy éppen a napokban kapták meg a KÖTA-tól az Ev kórusa kitüntető elismerést. A szombat esti kórushangversenyen a tőlük megszokott igen magas színvonalon énekeltek a zeneiskolások, akik természetesen nemcsak hazánkat, hanem iskolájukat es Miskolcot is képviselik majd Várnában. Bízunk benne, hogy sikerrel! Az est krónikájához tartozik még — s nagyobb nyilvánosságot is érdemelne! —, hogy Komoróczy Zsuzsa, illetve Komoróczy Zsuzsa és Zs. Nagy Mária zongorakettősének bemutatóját is hallottuk. Különösen a zongorakettős nyújtott kimagasló élményt, s aratott forró sikert. Megérdemelten. (cs. a.) A társadalomtudományok képviselőinek Megalakulásától számítva harmadik ülését tartotta tegnap Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen a Miskolci Akadémiai Bizottság társadalomtudományi . szak- bizottsága. Dr. Bandur Károlynak, a szakbizottság elnökének köszöntő szavai után a vendégek kaptak először szót: Pa- tyi Sándor az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok; Stier Miklós pedig az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályához tartozó tudományterületek helyzetéről, tevékenységükről és a tervekről tájékoztatták a jelenlevőket. Mindketten hangsúlyozták, hogy a jelenlegi találkozó és eszmecsere célja a munkakapcsolatok, az együttműködés lehetőségeinek a tisztázása az MTA illetékes tudományos osztályai és a területi bizottság szakbizottság ga között. A későbbiekben — amikor a MAB társadalomtudományi. szakbizottságának munkabizottságai is beszámoltak eddigi tevékenységükről és ismertették terveiket kiderült, hogy nagyon is szükség volt a vendégek és az itthoniak e találkozójára, mert eléggé sok a bizonytalanság a MAB-on belül működő (pontosabbak vagyunk talán a „működni kezdő” kifejezéssel) társadalomtudományi szakbizottság tagjaiban, az akadémiai munkálkodás mibenlétét illetően. Világosan látni kell: a MAB nem kutatóhely, nem kutatási létesítmény; mindenekelőtt a benne ténykedők koordináló, véleményező és javaslattevő1 képességére és szerepére számít a tudománypolitika. zerelvény. boltunkban (Miskolc, Madarász utca- Szeles utca sarok) Nagy választékban Öntöttvas radiátor 500/11, 600/11, 600/111 Duka-kazán, Horganyzott és fűtési csövek, Csaptelepek, Falburkoló csempék, több mint 30-féle mintában Mázas padlólapok, Egyéb fürdőszobai és fűtési berendezések. *
