Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
1981. május 12., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ösztönzők és különbségek „ .. a szocialista brigádmoz- galomban es a munkaversenyben többek szerint túlságosan megnőtt az anyagi ösztönzők szerepe. Ha a gazdasági vezetés beígér egy kis pénzt (a szokásos oklevelek mellett), csak akkor hajtanak rá, máskülönben elevezgetnek a tartalmában azért szépen fejlődő verstíny csendesen folydogáló vizein. A brigádoknak ez elég, a vállalat gazdasági vezetőinek viszont nem; így az anyagi ösztönzőket az erkölcsi elismerés kü-- lönl'éle formáiba öltöztetik, a kollektívák pedig az elvárások szellemében megteszik vállalásaikat: ráhajtanak.” A fentebb ismertetett, enyhén szólva kritikus és ironikus vélemény mellett, egy másik nézet az előbbi reakciójaként az ellenkező végletet képviseli. Miszerint: „tarthatatlan állapot, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában ilyen anyagiasak a szocialista brigádok ; nem a pénzért, hanem a dicsőségéi!, az erkölcsi elismerésért — magas fokú öntudattal — kellene versengeniük”. Végletek, vagy-vagy álláspontok, miközben a harmadik vélemény szerint: jelenlegi nehéz körülményeink között nem lehet csak az erkölcsi ösztönzőkre hivatkozni, ha ugyanakkor az anyagi ösztönzőkre is építünk. A szocialista brigádmozgalomban, á munkaversenyben nem lehet csak az erkölcsi elismerésre alapozni, miközben arra törekszünk, hogy a termelésben, a gazdálkodásban a differencián teljesítményelv érvényesüljön. Tehát mindenki a végzett munkája — pontosabban teljesítménye — alapján kapjon fizetést és jutalmat. . A klasszikus formula szerint a szocializmus olyan társadalom, amelyben az emberek képességeik szerint dolgoznak, és a végzett munkájuk alapján részesülnek a termelt javakból. Éz azt is jelenti: mivel nem vagyunk egyformák sem képzettségben, sem képességekben, és sok más egyébben, így az egyes emberek között — vagy kollektívák közölt is — különbségek keletkeznek. De társada 1 mun k közvéleményének jelentős része nehezen szokja meg és viseli el ezeket a különbségeket. Egyáltalán nem biztos, hogy üres moralizálást jelentenek az egyenlőség-eszményünket védők véleményei, az viszont biztos, hogy a megalapozatlan irreális nézeteket vissza kell utasítanunk. Az erkölcsi és anyagi ösztönzést nem lehet oly módon kettéválasztani : vagy pénz, vagy öntudat. Ha napjainkban az elosztás legfőbb rendező elve a végzett munka, akkor az erkölcsi elismerés egyik formája is lehet az anyagi ösztönzés. Társadalmi méretekben, a vállalatoknál és a szocialista brigádmozgalomban napjainkban egyre több helyen így van. Alapelveink és céljaink változatlanok, de néha úgy tűnik, nehéz a szabályozókés ösztönzők változásait nyomon követni. Az is biztos: az anyagi ösztönzésnek — amely mindig kell, hogy párosuljon erkölcsi elismeréssel —, van egy aktuális és egy távlati mértéke. Arra kell törekednünk, hogy manapság a jól végzett munkával együtt járó anyagi érdekeltség minden munkahelyen egy olyan politikai, erkölcsi légkörben fejtse ki hatását, amely a szocialista brigádmozgulmat, a munka versenyt is előbbre viszi, és így távlati céljainkhoz is közelebb kerülünk. (Petra) Miskolci építészek sikere A nemzetközi zsűri értékelése Minden harmadik évben a Lengyel Építészek Szövetségének varsói szekciója nemzetközi értekezletet hív ösz- sze, amelynek a szűkebb szakmai berkekben ismert elnevezése: „Vafsói konfrontációk”. Ennek célja: a különböző európai fővárosokból érkező építészek közötti alkotó kooperáció, együttműködés kialakítása, továbbfejlesztése. A közelmúltban a hazai építészetet képviselte az ÉSZAKTERV csapata — Budapest „válogatottja” helyett — és ez önmagábap is arra utal, hogy az ÉSZAKTERV tervező kollektívája messzemenően bírja a Magyar Építőművészek Szövetségének bizalmát. Ezt a bizalmat igazolták, hiszen elnyerték a Lengyel Építőművészek Szövetségének diját. Az idei feladatként a résztvevők a Varsó déli agglomerációs övezetében, a Visztu- la-parti kisváros; Gora Kal- waria és a Czerk nevű történelmi emlékhely környezetének tervpályázatát készítették el. A nemzetközi zsűri nagyra értékelte az ÉSZAKTERV csapatának — Bodonyi Csaba, Ferencz István, Sári István építészek — kísérletező, újító munkáját. Kapcsolatteremtés Nincsen a világnak még olyan csodája, mint amikor a gödöllői gazdász felül a lovára — zengett harsányan a gazdásznóta, a záró-, búcsúprogram alkalmából a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz hangulatos, cserépváraljai pincéjében, pontot téve egy kétnapos gazdag szakmai program végére, mely ugyan ott, akkor véget ért, de egyben mégis kezdet' volt, kezdete egy mindkét tél számára hasznos együttműködésnek. Ez a két fél pedig az egyelem, az olt tanuló fiatalokkal, illetve a megye, a megye mező- gazdasági üzemei, amelyek várják, visszavárják a frissdiplomás szakembereket. Ügy érezzük, főleg az utóbbiak számára, rendkívül hasznos ez a kapcsolatteremtés, hiszen megyénk üzemei, főleg a kedvezőtlen termőhelyi adottságúnk, a szakember-ellátottság terén — az országos mutatókkal összehasonlítva —, köztudottan nem dicsekedhetnek. Minden évben több fiatal szakemberre lenne szükség, mint ahány végül is érkezik. Sajnos, az előző évek tapasztalata az, hogy gyakran még a megyéből elszármazott fiatalok sem szülőföldjükre tértek vissza. S érié semmiképp sem egyedüli magyarázat, hogy Békésben, Csongrádban, az ottani üzemek jobb munka- és életkörülményeket tudnak biztosítani. A korábbi években bizony megyénk, s az itteni mezőgazdasági üzemek nem sokat tettek azért, hogy haza-, vagy idpcsalogasáák az egyetemről friss diplomával kikerülő szakembereket. Néhány éve még a Gödöllőn tanuló borsodiak arról panaszkodtak e sorok írójának, hogy az úgynevezett borsodi klubot. sem tudják létrehozni, mivel a szülőföld részéről ehhez sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem kapnak. Szerencsére mindez ma már a múlté. Van borsodi klub Gödöllőn, sőt, Debrecenben is, és a megye illetékes vezetői felvették a kapcsolatot e két egyetemen kívül a gyöngyösi, a nyíregyházi és a kaposvári mezőgazdasági főiskolákkal is. E kapcsolatfelvételben nagy szerepe van a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának, a TESZÖV-nek, a Fiatal Agrárszakemberek Tanácsának, valamint a KISZ megyei bizottságának. E kapcsolatteremtés része volt az a szakmai program is, — ugyancsak az előbb említettek szervezték —, melynek keletében gödöllői, majd debreceni egyetemisták ismerkedtek megyénk mezőgazdaságával, mezőgazdasági üzemeivel. Jómagam elkísértem egyik napjuk során a gödöllőieket, akik dr. Barcsik Zoltán professzor vezetésével érkeztek. Aznapi programjukban az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat miskolci. gyárának, valamint a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz tevékenységének megismerése szerepelt. Előző nap pedig jártak a megyei AGROKER mályi telepén, valamint a hernádnémeti Hernádvölgye Tsz-ben. Az idő — két nap — rövidsége miatt zsúfolt volt a program, de mint azt a leendő .agrármérnökök részéről az üzem, a tsz vezetőihez intézett számos > szakmai kérdés bizonyította, sok érdekességgel, tapasztalattal szolgált. Röviden megfogalmazva: hasznos eszmecsere volt. A Hangácsra való, IV. éves gazdász, Darai Gáza például a következőket mondta összefoglalóként: — Kellenek az ilyen kirándulások. Kellenek, mert tanítanak. A gyakorlat megismerésére éppúgy, mint a megye megismerésére ... Az abaújszántói Lengyel Ottó ugyancsak IV. éves gazdász, így summázta benyomásait: — Szakmai szempontból hasznos, jól szervezett programot kaptunk. Annál , is inkább hasznos ez, mert az egyetemen jobbára .elméleti képzés folyik, s hogy *a gyakórlatban mi, hogyan néz ki, arról ilyen látogatások alkalmával győződhetünk meg. Jó lenne, ha ennek akirándulásnak a jövőben is lenne folytatása. Ezt a magunk és az utánunk következő évfolyamok nevében is mondhatom ... És beszéltek ezek a fiatalok — főleg persze a borsodiak — arról is, hogy jó azt érezni, ha a szülőföld tud róluk, törődik velük. Ha tudják azt, Borsodban, otthon szükség van rájuk, a munkájukra. Ez sok esetben — főleg érzelmileg — többet ér, döntőbb érv, mint az anyagilag, életkörül- ményileg csábítóbb békési, csongrádi. Pest megyei állás. Vagyis, segít a munkahely megválasztásában. Éppen ezért, ha haza-, visszavárjuk őket, ez a most megindult pezsgő együttműködés a megye és az egyetemek, főiskolák között, legyen tartós! Mi ezt kívánjuk. Ha mindez megvalósul, ez ugyan nem olyan csoda, mint a nóta szerinti gödöllői gazdász lóra ülése, viszont megyénk mezőgazdasága számára mindenképp lényeges, hasznos, gyümölcsöző lesz. Egyszóval: nélkülözhetetlen. Hajdú Imre Röntgennel vizsgálják a b*g*erté»et mindvégét A Tiszai Vegyíkom'bnWít gépgyárát sok évvel ezelőtt azzal a céllal hozták létre, hogy kiszolgálja a technológiai üzemeket. Elsőrendű feladata, hogy megoldja a termelő gyárak kartoantertásá- vai össaefüg’gő fejadagokat hogy biztosítsa a megfejelő ta-rtai ékalkatrész,-gyártást Ebben ae. évben tovább bővült a gépgyár feladatköre. Ennek lényege, hogy a rendelkezésre álló gyártókapacitás ésszerű kihasználásával a gépgyár részt, vesz a vállalati beruházások megvalósításában. Ilyen munka most a« olefingyár bővítése, amit a nyugatnémet Linde cég tervei alapján végeznek. A berendezéseket. ezúttal nem külső vállalatok készítik, hanem * kombinát gépgyárát bízták meg ezzel a feladattal. Az olefingyár bővítéséhe* szükséges berendezések gyártását az esztendő első napjaiban kezdték meg. Négy hónap elteltével a gépgyár szakemberei befejezték a T—5ft jelű, úgynevezett C3—C4 gáa- szétválasztó Kolona építését. A mintegy 20 tonna súlyú, 16 méter magas készüléket a napokban szállították el a gépgyár üzemcsarnokából a bőSxállitás után helyére emelik a gáiszétválasztó berendezést vítés alatt álló olefingyárba. A berendezéshez szükséges további tartozékokat, hőcserélőket ugyancsak a gépgyár szakemberei készítik, s a tervek szerint május végéig ea| a feladatot is teljesítik. Ú L. Fotó: Kovács Endrén? A Borsodi Hőerőműben: % ?• Megvalósul a kazánreksnstrukcio- és elektrofilter-pregram Előreláthatóan mégis teljes egészében megvalósítják a kazánrekonstrukciós programot a Borsodi Hőerőmű Vállalatnál. A Magyar Villamos / Művek Trösztnél döntöttek így e fontos kérdésben, átértékelve és megváltoztatva a korábbi elhatározást. A régebbi elképzelés értelmében ugyanis, csak 8 tüzelőberendezést akartak felújítani, az újabb tervek szerint azonban mind a 10 kazánt korszerűsítik. A mostani döntés helyességét egyébként a szén szerepének növekedése, a vi4 szonylag olcsó hazai szénva- gyonra épült hőerőművek kapacitásának fokozott hasznosítása indokolja. A csaknem negyedszázadon át üzemelt és ezalatt^ elhasználódott, elavult kazánok rekonstrukciójához 1976 márciusában kezdtek hozzá. Napjainkig négy tüzelőberendezés munkálataival készültek el, s nyáron az ötödik felújított kazánt is átadják rendeltetésének. Egy kazán átépítése egy és egynegyed évet vesz igénybe, tehát a jelentős munka a hatodik ötéves tervidőszak végére befejezhető. A költségek tetemesek, egy-egv kazán esetében mintegy 120 millió forintra rúgnak. De, a befektetés idővel megtérül, mert a garanciális mérések bizonysága szerint a korszerűsített kazánok-hatásfoka HOST százalék közöli van. vagyis megfelel a szerződésben rögzített értéknek. A kazánok rekonstrukciójának teljes befejezése egyúttal azt is jelenti, hogy megvalósítják az elektrofilter- programot. Azelőtt a levegőbe kerülő lebegő anyagok, a pernye és a korom, erősen szennyezték a környezetet, ennek következményeként a vállalat évről évre jelentős bírságot fizetett. Az NDK gyártmányú elektrosztatikus készülékek beépítése párhuzamosan halad a kazánok felújításával, s a kiadásoknak megközelítően a felét a megyei tanács levegőtisztaság- védelmi alapjából fedezik. A befektetés azonban ill is meghozza az eredményt. tjiszen a filterek leválusztási hatásfoka kedvezőbb, mint a szerződésben rögzített 99,32 százalék.
