Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
aw*iE G5ZAK-MAGYARQRSZAG 4 1951, május 1., péntek Aki állattenyésztő akar lenni.M E főnévben új oktatási központot avattok a főiskolán, a legkorszerűbb audiovizuális eszközökkel felszerelve ... Idézet a „Szavunkéból, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola ifjúsági lapjából: ! „Egyre cikisebb kezd lenni ez f a suli, én mondom nektek, ' rengeteg gyerek jár ide. Is- ! meritek, az a fajta, aki ér- ■ deklödik, odafigyel, kérdez, szóval aid; hiszi, hogy a suli tényleg azért van, hogy tanuljanak benne”... Múltból a mába r Éppen húsz esztendeje, hogy kormányrendelet született a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum megszervezésére. A somogyiakat „szívükön fogta” a megtiszteltetés, nagy ambícióval láttak a szervező murt- ' kához... Hosszasan lehetne itt múltidézni: ám a tömören megfogalmazható tény f többet mond minden regélés- I nél — arról, hogyan sáfár- ! kodtak a somogyiak a bizalommal : a felsőfokú technikum megszervezésére kapott megbízás 10. évfordulóján uz intézmény főiskolai rangot kapott. Az állattenyésztői profítí felsőoktatási intézmények között ma már egyedüli a kaposvári. Közel 300-an ta- nulnak jelenleg a nappali tagozaton. A 3 éves képzési idő után általános állattenyésztői, illetve kisállatte- nyésztői szakon szerezhetnek mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát — Az oktatás, a képzés célja, hogy a gyakorlat számára szinte azonnal munkába állítható, vezetésre alkalmas szakembereket tudjunk adni a nagyüzemeknek, speciálisan állattenyésztési területen. Ez egybevág a termelési gyakorlatban országosan végbement specializálódással — mondja beszélgetésünk kezdetén dr. Perényi ' Miklós, intézeti igazgatóhelyettes. Az oktatás-kutatás- termelésfejlesztés egységében való gondolkodás jellemző ma, főiskolánkra. Igen intenzív kutatómunka folyik ná- v lünk, mert valljuk, hogy az oktatás szakemberei számá- 1 ra a legjobb továbbképzés a permanens kutatási tevékenység. A legújabb kutatási eredmények, információk azonnal átadhatók a haliga- i fióknak. A jövő jelene r — Kutatásaink majd minijén gazdasági állatfajra kiterjednek, és ha eredményeink arra feljogosítanak, rendszerszervező tevékenységet is folytatunk. Hadd említsem meg, hogy főiskolánk nevéhez fűződik például a KA— HYB néven már külföldön is ismert hibridsertés kitenyésztése, mely a mai kereskedelmi igényeket teljesen kielégíti. Igen intenzív a szarvasmarha-kutatásunk, elismert termelési rendszerünk a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztési Közös Vállalat (KSZKV); működik a juhter- melésj rendszerünk és a Columba Galambteriyésztő Társulás. Mindez a főiskola szellemi termékeként jelenik meg a gyakorlatban, s hallgatóink „elsőkézből” ismerkedhetnek meg itt a főiskolán e rendszerekkel Is. S ami ugyancsak nem mellékes: az ambiciózus fiatalok maguk is részt vehetnek a főiskolán folyó kutatásokban. Mindehhez szükség volt a megfelelő kísérleti bázis létrehozására. A kaposváriak ebben is igen mozgékonyaknak bizonyultak. Nem várták meg a központi „leosztást”, magukkal a termelő üzemekkel, országos hatáskörű vállalatokkal kereslek kapcsolatokat; így sikerült például a kisälla (.tenyésztési kísérleti telepet létrehozniuk, ahol az OTÁF megbízásából nemzetközi te! jes ítmény vizsgálatokat is végeznek. Míg a kísérteti telepei; *?. istállókat járjuk, az az érzésem támad, mintha a jövőt kergetnénk... dr. Perényi Miklós „megnyugtat”: — Mi a jövő szakembereit képezzük, ez a dolgunk. Azt kell ma megmutatnunk: ezt így kell majd csinálni... Szinte szóról szóra ezt mondta a központi laboratórium, vezetője, dr. Wöller László, főiskolai docens is, miközben jogos büszkeséggel mutatta be a korszerű készülékeket. — Kémián és takarmányozási gyakorlatokat tudnak végezni a hallgatók, természetesen kis csoportokban; minden ellenkező híreszteléssel szemben nem vegyészeket akarunk képezni, hanem olyan biokémiai tudást kívánunk adni a főiskola hallgatóinak, ami nélkül nem tudnak boldogulni a gyakorlati életben, a jövő nagyüzemeinek termelési gyakorlatában ... Borsod jelentkezik (?) A mezőgazdasági nagyüzemeknek égetően szükségük van korszerű ismeretekkel felvértezett mezőgazdasági szakemberekre, például állat- tenyésztési üzemmérnökökre. A kaposvári főiskolán ebben a tanévben mintegy 60 hallgató végez a nappali tagozaton. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 29 állást kínáltak fel a nagyüzemek... Jó lenne reményt keltő dolgokat mondani itt, de nézzük inkább a realitást: megyénkből e tanévben ketten végeznek a kaposvári főiskolán.- Kaposvár — Gyomára készülök, az ottani tsz-be. Kettőnknek kellett volna hely, leendő férjemnek is... Az az igazság, hogy nem bántam volna, ha hazamegyünk, voltunk is egy tsz-ben érdeklődni ... Mit mondjak? Az volt a benyomásunk az ottani fogadtatás után: „ha any- nyira akartok, gyertek, aztán majd lesz valahogy” ... Szóval Gyomára megyünk ... — mondja a miskolci Nagy Sarolta. Ha illendő egyáltalán a szóhasználat: biztatóbbat hallottunk az elsőéves Simon Lászlótól. — Tetszik az intézmény, korszerű minden; az oktatás, a telepek, a kollégium . .. Általános állattenyésztő üzemmérnökként szeretnék visszatérni Borsodba, pontosabban: egész biztosan visszamegyek a megyébe... Tavaly nyolcán jelentkeztek megyénkből nappali tagozatra, kelten nyerlek felvételt sikeres vizsga után, ők most elsősök. A jelentkezési lapok befutottak a következő tanévre: ezúttal 9 borsodi fiatal rugaszkodik neki a felvételi vizsgáknak. Érdemes- itt idézni dr. Perényi Miklós intézeti igazgatóhelyettes egy gondolatat : — Főiskolánk országos „beiskolázású”. Ismert előttünk is, hogy a szakemberhiány elsősorban az alföldi és az északi megyéket jellemzi. Egy dolog azonban világos: sokkal nehezebb egy őshonos dunántúli fiatalt rábírni arra, hogy hagyja itt szűkebb szülőhazáját. s merjen el dolgozni a Tiszántúlra — mini ott rávenni ambiciózus fiatalokat, hogy három évre jöjjenek el ők hozzánk, tanulni ... Büszkeségek .Szeleteket;; s tán ‘azokat se, csak morzsákat sikerült itt összecsipegetni a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola életéből. S még így is. mi minden büszkeségtől fosztottak meg őket. Mert büszkéi: arra, hogy nyitottak a humán tudományok képviselőivel való együttműködésre: a megyei kórházzal közösen kísérleti teret hoztak lenre a főiskolán, ahoi a belgyógyász és sebész szakorvosok sertéseken végzett gyomorműtéti kutatásaihoz adnak segítséget, illetve dolgoznak együtt... E tanévben új oktatási központot avattak, a legkorszerűbb audioviztsái/s eszközökkel felszerelve ... Április elsején Gödöllőn, az országos tudományos diákköri konferencián 11 hallgatójuk szerepelt, négyen nívódíjat és hárman dicséretet kaptak. Az OTDK-val egy időbért Gödöllőn megrendezett agrárközművelődési napokon eredményesen szerepelt irodalmi színpaduk, melynek tagja a borsodi Simon László is. Ö mondta: — Gödöllőn jó volt kaposvárinak lenni... És Kaposváron? — „Szavunk” szerint, a diáklapíró sajátos látás- és közlés- módja szerint: „Egyre cikisebb ... rengeteg gyerek jár ide... az a fajta, aki ... azt hiszi, hogy a suli tényleg azért van, hogy tanuljanak benne” ... A „Szavunk”-ra mondom: egy napot a főiskolán eltöltve, most is érzékeimben ér-, zem-hordozom a „felismerést”: ez az iskola tényleg azért van, hogy diákjainál: a legtöbbet adja ... Aki állattenyésztő akar lenni. .Ténagy József 1 Vagy tucatnyian ültünk együtt a nagy ipartelep művelődési házának egyik kisebb helyiségében a művész —közönségtalálkozóra várva. Mirt ilyenkor szokásos, kulturális életünk időszerű hírei kerültek szóba, beszéltünk új filmekről, színdarabokról, televízióban látott műsorokról és a kis csapat mihamar kél táborra kezdett oszlani. Az egyikben a házigazdák, a helybeliek voltak, a másikba a meghívott vendégek tartoztak. Ket- ten-hárman megpróbáltak a két tábor között valamiféle hidat építeni, igyekeztek az eltérő véleményeket egymáshoz közelíteni. A házigazdák között volt a bányatelep — mert bányatelepen történt mindez — szakszervezeti tisztségviselője és az ifjúsági szervezet egyik tisztségviselője. Ez utóbbi — mint hangsúlyozta többször is —, főiskolai végzettségű ember, tehát személyileg nem mindenben osztja azt a véleményt, amit képvisel. (Természetesen csak erre a vitára értendőén!) Arról volt szó ugyanis, hogy az új magyar művészeti alkotások, elsősorban mozifilmek és tévéműsorok olyan magas szintűek, hogy azt a bányász nem értheti, ennélfogva nem érdeklődik iránta, elutasítja, és helyette olyan szórakoztató műsorokat kíván, amelyek a hapi ismétlődő életritmusból kizökkentik, szórakoztatják, de szellemi együttműködést nem kívánnak. Ezért hangsúlyozta az említett ifjúsági vezető a maga főiskolai végzettségét, mondván; hogy ö ugyan érti ezeket a műveket, de az „egyszerű bányász" érvelését el kell fogadnia, mert az nem értheti. A szakszervezeti vezető pedig arra hivatkozott, hogy elég a bányásznak maga körül látni a mindennapi életet, otthon, meg a munkahelyén, meg a bányatelepen, szóval a hétköznapokban, ne akarja még a művészet is ezt mutatni neki Próbáltam érveim, s elmondani, hogy a magyar bányász számára a magyar társadalmi valóság művészi tükröződése legalább annyira érdekes kell hogy legyen, mint a francia, vagy olasz mindennapok egy-egy epizódja, és hogy a művészetnek feladata is a társadalmi valóság tükrözése, s ha ebben a tükörben esetleg olyat lát a néző, amely a maga igazságával elgondolkoztatja., vagy éppen megdöbbenti, kényelmetlen perceket okoz, nem a tükörre kell neheztelnie, nem azt kell ösz- szetörni, hanem azon kell gondolkozni, vajon miért olyan a társadalmi valóság, mint amilyennek a tükörben látszik. Vitapartnereim hajthatatlanok maradtak, mondván: elég az életből az, amit megélnek, ha leülnek a képernyő elé, vagy bemennek a moziba, vagy a színházi előadás nézőterére, valami másfajta világot szeretnének látni, olyat, amiről talán el sem kell hinni, hogy létezik, de kikapcsol a mindennapi gondokból, jól lehet mellette szórakozni. Legyen az akár látványos operettfilm, vagy kalandfilm sok-sok verekedéssel, bevált fordulatokat hozó krimi, vagy egyéb, csak ne kívánják tőle, hogy még szórakozás közben is gondolkodjék, tanuljon, politizáljon, közéleti életet éljen. Érvként többször szóba került az „egyszerű bányász” meghatározás, mintegy egy meglehetősen alacsony kulturális igényszint meghatározója. Sajátos és meghökkentő dolog volt ezt éppen olyan választott társadalmi vezetőktől hallani, akiknek feladatai közé tartozik a dolgozók kulturális szintjének' folyamatos emelése. Nem is hagyhattuk szó nélkül. Mind a találkozó művészvendége, mind mások megpróbáltunk ezzel a felfogással vitába szállni. A bányász, vagy munkás nem lehet a leszállított kulturális igény jelzője — mondtuk, mire ellenérvként elhangzott, milyen nehéz fizikai munkát végeznek a bányászok. Ez természetesen nem lehetett számunkra novum, hiszen nem keli ahhoz különösebben olvasott embernek lenni, hogy a bányászok munkájának nehézségét elismerjük. De azt is tudnunk kell, hogy az egykori széncsaták hősei többségben még valóban rendkívül nehéz múlttal a hátuk mögött szálltak síkra az ország vérkeringésének biztosítását jelentő széncsata megvívásáért, még súlyos napi gondokkal küzdöttek, s így kulturális igényeik akkori színvonala érthető. De azóta több mint három és fél évtized telt el, az akkor született bányász ma már középkorú és mindvégig kiemelt, köztiszteletben és anyagi megbecsülésben munkálkodó társadalmi réteg tagja, aki előtt nemcsak elvileg nyíltak meg a kulturalódás lehetőségei, a tudás kapui, hanem igen sokan igyekeztek azt birtokukba is venni. Korszerű lakásaikban a legmodernebb technika szolgálja őket, a televízió szállítja lakásaikba a művelődés es szórakozás sokszínű választékai, autóbusz viszi őket színházba, rendkívül sokféle szórakozási és művelődési alkalom között válogathatnak, a könyvtár az aknához megy a könyv kínálatával, tehát a bányamunkás és a. kultúra„ vagy legalábbis annak lehetősége közel került egymáshoz. Ha pedig mindezen eredmények ellenére az igényszint a harmincöt év előtti lenne — ami szerencsére csak helyenként lehel igaz, és nem általánosítható módon —, úgy azért elsősorban azok marasztalhatok el, akiknek még többel kellett volna lenniük érte, hogy a bányász és családja meg jobban éljen a kulturalódás lehetőségeivel, még inkább magáévá. tegye a tudást, a művészetek befogadását. A bányász, a munkás, mint minden dolgozó, nyitott ember. Fogékony a szépre, a nemesre, szereti a jó szórakozást, élvezi a művészeteket. Természetesen joga van a bányásznak csak Piedonél szeretni a moziban, vagy a Mágnás Miskál a tévében, és kikapcsolni a készüléket egyes magvasabb polémiáknál, vagy nem váltani jegyet a moziba Iksz, vagy Ipszi- lon darabjaihoz. De nincs joga senkinek a bányász-, vagy munkásmivollot eleve alacsonyabb kultúrigény jelző jóként, vagy mércéjeként emlegetni, s azzal érvelni, hogy az „egyszerű bányász” eleve elutasítja ezt, vagy azt a művészeti produktumot, mert hiszen neki, a bányásznak ez magas, neki csak az kell, hogy nagyokat nevetve kikapcsolódhassák a mindennapokból. Benedek Miklós BÉtéiiy a Kecskeszigetei! Néhány éve a Miskolci Nemzeti Színház stúdiószínpadán igen nagy siker volt Ugo Betti darabja, a Bűntény a Kecskeszigeten. Azóta több színház is bemutatta és a közelmúltban elkészült a darab tévéváltozata Horváth Z. Gergely rendezésében. A magányos házban, a Kecskeszigeten élő három nőhöz váratlanul férfilátogató érkezik. Az évek óta visszavont#*' tan, férfiak nélkíli élő három nő és a vendég közölt kialakuló, tragédiákhoz vezető kapcsolatot, majd a beteljesülő tragédiát ábrázolja a tévéjáték Cserhalmi György, Tímár Éva, Meszléri Judit (ez utóbbi két művészt Miskolcról ismerhetjük). Molnár Ildikó és Sarlai Imre szereplésével. Ballagásra, anyák napjára, névnapokra r r május 4—9-ig AMFORA-kiáEiítás és -vásár a kazincbarcikai DOMU5 lakberendezési Áruházban (Kazincbarcika, Fő tér 2. sz.) Szekrénysorok, kárpitos garnitúrák üveg-, porcelán, kerámia dísztárgyak gazdag választékával várjuk vásárlóinkat. VÄJLAIlA5* /
