Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

ESZAK-WAGTÄRORSZAG W 1981. máju-s 31., vasárnap J J Június 14-től júlrus 12-ig Június 14-én kezdődik és július 12-ig tart majd a bul­gáriai Plovdivban a III. va­dászati világkiállítás. (Az el­sőt 1037-ben Berlinben, a másodikat 1071-ben Buda­pesten rendezték.) A kiállítás témakörei: a környezetvédelem, a termé­szet szépségeinek bemutatá­sa, az ember és a természet kapcsolata, a vadászat, a vadgazdálkodás, a halászat, a sporthorgászat. A látogatók képet kaphat­nak majd — a legrégebbi időtől napjaink!g — a va­dászfegyverek és lőszerek, valamint a halászati felsze­relések történetéről, megte­kinthetik a vadászkutya- kiállítást. Bemutatnak vadá­szati témájú népművészeti és képzőművészeti alkotásokat. .Alkalmi bélyegkiállításon láthatók majd a vadászatot, horgászatot és a természetet népszerűsítő gyűjtemények. A bolgár föld hatalmas er­dőségei rendkívül gazdag vadállománnyal rendelkez­nek. A felmérések szerint mintegy 150 ezer szarvas, 35 ezer vaddisznó, 300 ezer nyúl, öt és fél millió fácán és 95 ezer vadkacsa található Bul­gáriában. De nagy számban élnek a sziklás vidékeken zergék, muflonok. Húsz éve a Razgrad melletti „Vödén” gazdaság négy bölényt tele­pített be. A kedvező körül­mények eredményeként ma már a bölények száma meg­haladja a 90-et. A nagy vadgazdaságokban évente több százezer fácánt, vadkacsát és foglyot tenyész­tenek. A Rusze melletti „Du­na” gazdaságban található az ország legnagyobb vadász­kutya-tenyészete. Nagyará­nyú a haltenyésztés: a bol­gár halgazdaságok évente hat és fél millió pontyot, három és fél millió pisztrángot ne­velnek. A legnagyobb halfajla a Fekete-tengerben élő beluga. A tokhalak családjába tar­tozik. Hosszúsága olykor el­éri a négy-öt métert, súlya a hat mázsát. A Duna legna­gyobb hala a harcsa. A két- három paázsás harcsák nem mennek ritkaságszámba, de kifogtak már négy-öt méter hosszú, négymázsás harcsá­kat is. A kiállítás központja a nemzetek terme lesz, amely­ben az országok vonultatják fel vadászati és halászati kultúrájukat. A trófeák ér­tékét nemzetközi zsűri bírál­ja el. Magyarország önálló pavi­lonnal vesz részt a kiállítá­son. Az 1160 négyzetméteres területen szemléltetőanyag számol be a magyar vadgaz­dálkodásról. Vadászatunk fejlettségéről a 256 aranyér­mes trófea bemutatása ta­núskodik majd. A trófeák kö­zött szerepelnek világrekor­der dám- és őztrófeáink. Ki­állításunk szépen szemlélte­ti a sporthorgász-mozgalmat is. A szervezett magyar vadá­szat százéves évfordulója egybeesik az idei világkiállí­tással. Ez alkalomból a Ma­gyar Vadászok Országos Szö­vetsége a magyar vadászat felszabadulás előtti és mai helyzetét mutatja be. Az IBUSZ különutakat szervez a kiállítás megtekin­tésére. (Gáti) Lazacfarm az NDK-ban Az NDK tejiparában és halászatában a lazacfélék je­lentős szerepet töltenek be. A nemes lazac húsa rózsa­szín, íze kitűnő. Sajnos a vi­lágtengereken megritkult a lazac, amelyet ízletes húsa miatt halásznak. A nemes lazac hossza 60— 300 cm között változik, sú­lya 2—25 kg-ig terjedhet, ritkábban eléri a 40 kg-ot is. A lazac tengeri állatnak tekinthető, csak ívni jár a folyókba. Vándorlása az év minden hónapjában látható, de a főidőszak az év első hónapjaira esik. Mikor a fo­lyamok jégpáncélja felolvad, csapatokban jelennek meg a folyami torkolatnál, s azután márciusban, áprilisban meg­indulnak felfelé a folyamo­kon. Vándorlásuk során még a vízesésekkel is megküzde- nek. Ősszel ívnak, majd ívás után tapasszal a kimerült lazacok visszafelé sodródnak a folyamokban a tenger irá­nyában. A lazac színe válto­zik tehát; a fiatal állat és az ívó állat, valamint az öre­gek más-más színezetűek. A lazac mesterséges te­nyésztése elég kényes fel­adat, de Európában a máso­dik világháború óta az an­golok és a franciák szép ered­ményeket értek el e téren. A lazac húsát az NDK-ban igen kedvelik; frissen, füs­tölve, s olajos konzerv alak­jában is fogyasztják. öböl délkeleti része, Weimar városánál, ennek partján lé­tesítették ezt a farmot. Az akvakultúrás tenyészet kez­detén 40 gramm a lazacok induló súlya, és ezt a neve­lési időszak végére 500 Képünkön: az NDK egyik lazacfarmját látjuk, ahol mesterségesen nevelik a la­zacokat. Helyszín a Lübecki­grammra növelik. Keverék­takarmánnyal etetik a laza­cokat, és az intenzív tartás hálókarámokban történik. — Amikor ketten peres­kednek, a harmadik örül — jegyezte meg a válóperes ügyvéd, és bezsebelte a ho­noráriumát. * Az orvos így szól betegéi her: — Nagyságos asszonyom; végre teljesen rendbe jött. Többé nem kell idejárnia­— De doktor űr, mit csi­náljak kedden délután?? * Az idegorvos befejezte csinos szőke nőbetegének kezelését — Ennyiben maradunk — mondja az orvos —, azokra a gátlásaira, amelyek még megmaradtak, bizonyára szüksége lesz! * A férj karosszékben iá és a tévét nézi. A felesége va­ssá, és még egy óriási kosör fehérnemű áll mellette. A férj megjegyzi: — Tudod, hogy képtelen vagyok elnézni, amikor eny- nyit dolgozol. Nem tudnál a konyhában vasalni, drá­gám? * Két fiatal és szegény mu­zsikus beszélget. Az egyik így szól: — Végleg esődbe jutot­tam. Nincs más választá­som, mint hogy zálogba csapjam a gitárt. — De te» te sssawoto- toozol. — Hát persze — de egy gitárossal lakom együtt! * A képviselővel közük, hogy a felesége négyes ik­reket hozott a világra. A honatya felkel és így szól: — Követelem, hogy ismé­teljék meg a számolást! * ’ Beszélgetés az ötödik po­hár után: — No persze, ha nem vol­na villanyáram ... akkor most gyertyafény mellett kellene a tévét néznünk1! * Bíró: — Vádlott, úgy folyt le a betörés, ahogy az állam- ügyész úr leírta? — Egészen másként, bíró úr, de az ő módszere való­ban jó, megjegyzem ma­gamnak.’ Biztonságos készítenek. A motorverseny­zők sisakját például tarkónál felkanyarított alsó dkegéilyel alakítják ki, hogy a fej hát- í'ahajlásakor ne okozzon csi- golyasérülést. Versenyautó­ban, ahol a hatpontos, feszes­re húzott biztonsági öv szi­gorúan rögzíti a testhelyze­tet, erre nincs szükség. Az autóversenyző sisakjának külső héja nagy szilárdságú üvegszálerősítésű, vagy szén­szálas műanyagból van. Ezt bélelik ki a koponya szilárd­sági tulajdonságaihoz alkal­mazkodó ütéstompító anyag­gal, és a fejformát tökélete­sen követő béléssel. A kes­keny kitekintő nyílást a kö­zépkori lovagok sisakroslé- lyára emlékeztető, felcsapha­tó „ablak” védi, mely vas­tagsága és szilárdsága révén nemcsak a süvítő légáramlás, hanem a i'elesapódó kövek, röpködő gumiabroncs-dara­bok ellen is véd. A verseny­ző szája előtt szellőzőfura­tok vannak, a „sisakrostély” bepárásodása ellen pedig a beágyazott villamos fűtöszá- lak védenek. A bal fül tá­jékán csatlakozik a sisakhoz az oxigénléiegeztelö palack tömlője. Képünkön: egy, az autó­versenyző-sisakok legmeg­felelőbb kialakításában köz­reműködő kísérleti személyt — egy cirkuszi akrobatát — lálhatunk, aki a kb. 20 mé­teres toronyból az 1 méter vastagságú habgumira való leugrásra készük elő. Fején a próbának alávetendő ülés­tompító anyagból készüli „sapkát” helyezte el, dereka körül és a mellén pedig a te- lemetrikus mérőegységekei, amelyek zuhanásának ada­tait jelzik. Ha a száguldó versenyau­tót baleset éri, vezetője nincs már csaknem biztos halálra ítélve, mint elődei, hanem igen jó esélyei vannak ar­ra, hogy sértetlenül vészel­je át a kalandot. Ebben — a védőöltözet többi ré­szén kívül — nagy szere­pe van a speciális kialakítá­sú sisaknak, amely a test leg­fontosabb részét, a fejet, a koponyát óvja. Tudni kell, hogy az alkalmazási terület­től függően sokféle sisakot Apró ésszerűsítés Amikor a Chiang Mai-i piacra induló thaiföldi pa­rasztember azt mondja, hogy zsákba disznót akar vásárol­ni — ezen senki sem csodál­kozik. Ez a hajlékony vesz- szőkből font „göngyöleg” ugyanis a lehető legnagyobb kényelmet szavatolja a röfö­gő állát számára, és a vevő­nek is igen alkalmas: haza­felé menet ugyanis még a legmakrancosabb négylábú szerzeményt is elviheti egy közönséges motorkerékpár csomagtartóján. Fodrásznál % 3 De uram, mosást nem kértem! Hotel-jeromiád Inyühetetten őröli ba­rátom, Mindig Alajos bosszúsan csapta le a fővárosi újságot. Nem is kel­lett biztatni, hogy elmondja, mitől bőszült fel, az újság kiáltó címbetűi árulkodtak: újabb pesti szállodaépítések­ről szóltak a hírek. Kérdez­tem tőle, vajon miért bosz- szantja őt, ha arról olvas, hogy a fővárosban újabb, meg újabb elegáns szállodák épülnek, sőt most már a bu­dai oldalon is egymással ver­sengve növekszik vagy há­rom luxus szintű hotel. — Engem egyáltalán nem bánt, hogy a fővárosban olyan hotelek épülnek, ame­lyek elsősorban a külföldi vendéget várják, s még csak a fundamentumnál tart az építkezés, a nyugati partner máris szervezi a vendégeket. Az viszont bánt, hogy csak ilyen szállodák épülnek, a hazai vendég meg beleöreg­szik, mire valami fekhelyet talál, ha a sorsa budapesti éjszakázásra kényszeríti __ K özbevetettem, hogy nem odáig van az, olvastam nem­régiben a pesti lapokban olyan hirdetéseket, amelyek kedvezményes áron kínálták a. szállást a hazai utasoknak, még a nagy hírű margitszi­geti szálloda is csalogatta a magyart. — Olvasta, olvasta! Janu­árban! A kedvezmény meg március közepéig tartott, amikor részben az időjárás, részben egyéb okok miatt üresen álltak a méregdrága pesti hotelek. Az egyik nagy, nemzetközileg is rangos szál­lodába például februárban egy héten át mindennap többször benéztem, hogy a kulcstábláról leolvashassam, mennyire telt a ház. Kon­gott az ürességtől, a kul­csok mindig a táblán lóglak. A személyzet még a beté­vedt magyaroknak is vissza­köszönt. Ez viszont már el­múlt. Se kedvezmény, se szo­ba kedvezmény nélkül. Újra hitetlenkedtem, de Mindig Alajos nem hagyta magát: — Hallgassa meg a leg­utóbbi esetemet. Ügy adódott, hogy két egymásutáni napon akadt hivatalos dolgom Bu­dapesten. Volt már ilyen máskor is, de általában ha­za szoktam este utazni és másnap reggel visszamegyek. Ám most úgy adódott, hogy az első napi elfoglaltságom olyan kései időpontban vég­ződött, hogy már utána nem jött vonat Miskolcra. Szürke hétköznap, még igencsak messze az idegenforgalmi idény kezdetétől. Gondoltam, örülnek a pesti szállodák, ha szobát rendelek náluk. No­sza, neki a telefonnak, meg a telexnek. Még tíz nap van az utazásomig, elég korán szólok, gondoltam. Őrzöm a telex szalagját. Sajnos, már nem megy — válaszolta az egyik hotel. Sajnos, nincsen, így a másik. Sajnos, a kért időpontra nem tudunk szo­bát adni, ez meg a harma­dik válasza. Sajnos, nincsen üres szobánk, kopogta vissza a negyedik hotel és igy to­vább. Mintha csak előre be­kódolt válaszokat kopogtak volna a gépek. Gondoltam, jobb a személyes hang, elő hát a telefont. Hol udvaria­san, hol ridegebben, de a válasz azonos: nem. Már el­fogytak a kétcsillagos, ma­gyar állampolgárnak . való szállások. Végre a tizenegye­dik helyen feljegyezték a ne­vemet. Mondtam, hogy akkor hát rendben van, mit füstölög még mindig. — Rendben, rendben. He­tedik emeleti, padlástérből kialakított kis szoba, ablak­kal valami lichthof-félére, fürdési lehetőség nélkül, olyan áron, hogy leírni sem, merem. Igaz, a szoba bérét forintban is elfogadták. Én meg a drága, ám levegőtlen szobácskábán azon meditál­hattam, milyen jó is, hogy épül a sok szálló Pesten! És milyen jó volna, ha a hazai vendégnek is épülne szálló Pesten. B osszúsan aludtam el, rosszkedvűen ébred­tem, s az sem vigasz­talt meg, hogy a reggelinél a pincér Good morning, Sir!- rel üdvözölt, s hogy a szom­széd asztalnál reggeliző, an­golul beszélő ifjú pár borjú nagyságú kutyája (az bejö­hetett az étterembe, mert külhonos eb) reggelijére vár­va ütemesen dobolt farká­val a lábszáramon. (benedek)

Next

/
Thumbnails
Contents