Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-26 / 121. szám

1981. május 26., kedd

,>o.

ESZAK-MAGYAROR5ZÁG 3

Az őszi árpa már kalászoí

Eső, aszály

a kockázatvállalás

Bezárt bánya helyén kisüzem

Száz ember százhuszonötmilliója

Az alsódobszaiak tömören átkeresztelték idén tavasszal falujukat esőriasztónak. Van is benne valami, mert amíg a szomszédos Megyaszót néhányszor megáztatta az eső, addig itt a Hernád-parton még a port sem verte el. De mivel a két községnek egy a szövetkezete, ez a gond közös lesz. A határ ugyan kettévált, egyik felén kókadtan küszködik a tavaszi árpa az aszállyal, amíg a másikon már kalászba szökött őszi vetésű társa, de a tervek nem változtak.

— Mert az eső a legjobbkor jött — mondta határjárás közben Srnajda József ága- za tvezető. — Sajnos, a mi halárunkban nincs nagy vízfolyás, így öntözni nem Ludunk, csak a csapadékban bizakodhatunk. Nos, az alsódobszai részeket kivéve, mindenütt ázott a talaj, ha nem is eléggé.

Az 1060 hektár búza jól telelt. csak 130 hektáron a legkésőbbi vetésekben okozott kárt a fagy, s így ezeket vetették felül árpával. A tavaszi árpa az alsódobszai táblákat kivéve jól, egyenletesen kelt.. A cukorrépa, a kukorica és a napraforgó magját május másodikéra a földbe juttatták. Tömören ennyi egy munkavégzésre rendkívül kedvező április krónikája. K. Nagy Jenő, a szövetkezet főagronó- fwuss:

— Ránk is férne a jó idő. Az elmúlt éven a csapadékos ősz nem kímélt bennünket, csak a kukorica szárítására hárommillió forintot költöttünk.

— Ezért csökkentették a területét?

Igen. Állattenyésztésünk nem igényel sok abrakot, a háztáji 70 tonnát „fogyaszt'’. Szárítóberendezésünk nincs, így a kukoricát szomszédos üzemekben kell leszárítanunk. Ez nem olcsó mulatság. Az elmúlt évben egy mázsa kukorica költségét 70 forinttal nyomta meg a tüzelőanyag

ára. Ha nem tudtunk volna 1700 vagont nedvesen eladni, akkor az ágazatra ráfizettünk volna. Pedig 55 mázsát termelt hektáronként. A búzát ugyanakkor 1116 forintos mázsánként! költséggel termesztettük, és 130 forinttal drágábban adtuk el.

Ezek a tények önmagukért beszélnek. A 400 hektárra csökkentett terület már biztos jövedelmei ígér, hiszen a termény szárítását csak a háztáji ellátására szánt kukoricára terjesztették ki. A nagyüzemi állattartás abrakigé- nyét nedves tárolással igyekszenek biztosítani. Ősz elejére elkészül az a beton fal közi siló, amelyben 500 tonna terményt tudnak majd tárolni. A termény zömét — előzetes szerződések alapján — a tábláról szállítja el a vásárló, így a kombájnok munkája felgyorsul. Erre nagy szükség is van, hiszen a tavaszra azért maradtak szántatlan területek, mert a kukoricát az elcsúszott érésidő miatt csak későn tudták learatni. Ezek az intézkedések jövedelmezővé tehetik az ágazatot, bár azt sem szabad elhallgathi, hogy a megyaszói Aranykalász Termelőszövetkezet

adottságai magasabb szintű termelést, így nagyobb hozamokat is lehetővé tennének. Legalábbis kukoricából. De magánvéleményemtől eltérően. igazat kell adni a főag- ronómusnak, aki a vetésszerkezet előnyeit gazdaságosság» okkal magyarázza:

— Jól jövedelmező melléküzemág, ipari tevékenység nélkül, nagyobb a fő tevékenység felelőssége egy olyan üzemben, mint a miénk. Lehetne jobban termeim, de ha elfogadjuk, hogy többet nem tudunk, fl.írkor választaná kell az olyan kultúrák közül, amelyek kis befektetéssel jövedelmezők. Ezzel nem mondtam újat, s nem is akarok. Kényszerből áll össze az a szerkezet, amelyet a növények jövedelmezősége határoz meg. Minél több hasznunk van egy kultúrán, annál inkább azt termesztjük.

A kukoricát például magasabb szinten termelik, mint a napraforgót. És mégis a 350 hektárra duzzasztott olajos növény területe, — amelyből tavaly csak 14,5 mázsát értek el hektáronként —, világos magyarázat arra, hogyan válhat kegyvesztetté egy növény. Mert alacsony termelés esetén is több haszon van rajta, mint a kukoricán. Pedig népgazdasági szempontból talán az abrakra nagyobb szükség lenne! De’a kockázatot nem merték vállalni, és csak azt választották, amelyik a biztosabb. Elgondolkodtató dolog ez, hiszen nemcsak ennél a növénynél fordul elő. Az 51 hektár cukorrépa, — mivel kézi munkaerőre alapozott, s ezáltal felével olcsóbb a gépinél — közel egymillió forint nyereséget biztosított. És mégis borzongás fogja el a tsz vezetőit arra a gondolatra, hogy ennek területet emelni lehet. A 350 ember bérigénye, a magasabb hozamok, tökéletesebb betakarítás útján költségcsökkentő, s hozamnövelö! Egy ettől minőségi munkában gyengébb, de a legújabb típusú gép hárommillió forintba kerül. Ami sok pénz. És ráadásul csak akkor vehetik meg, ha a répa területét 250 hektárra emelik. De a „tökéletes” gép, tökéletlensége folytán — nagy a betakarítás vesztesége — az ágazat azt. veszítené eL amiért létrehozták. A nagy jövedelmet, amely biztosítaná a Herriau típusú cukorrépakombájn árának gyors visz- saatérülését. A kör itt zárul be. Lehet-e fejleszteni olyan ágazatot, amely telenleg a legjobban jövedelmező, de amely a fejlődés gátjává válhat? Ezt a kockázatot már nem meri vállalni a tsz, pedig a harangod! táj érméit a növénynek fő termőhelye lehetne.

— kármán —

Hasznosítsunk minden öntözőkapacitást

frt. ehmiít hosszú hetek aszályos időjárása, a lehullott csapadék minimális mennyisége szükségszerűen megköveteli, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei teljes mértékben kihasználják a meglevő öntözési kapacitásaikat Mindenütt, ahol arra lehetőség van, elsősorban a kertészeti növények, az évelő pillangósok, a cukorrépa és a burgonya öntözése fontos, időszerű feladat.

Igaz, hogy az elmúlt hetekben — a megye több körzetében — voltak kisebb záporok, de jelentős — 30—40 mm — eső nem áztatta a szomjas földeket. Ezért a növénytermelés eredményessége érdekében vétek lenne kihasználatlanul hagyni a meglevő öntözési lehetőségeket. A mezőgazdasági üzemek vezetői, szakemberei körében ismeretes, hogy az öntözés, a mesterséges eső az egyik legfontosabb módszer a száraz időjárás kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozására. Mégis, megyénk mezőgazda- sági üzemeiben május második felében a mintegy 15 ezer hektárnyi öntözhető területnek még alig több mint 7 százalékán éltek az adott lehetőséggel. Az elmúlt év hasonló időszakában a sok eső miatt nem volt szükség öntözésre, de napjainkban »agyon időszerű a jelszó: ön- löz.ni, öntözni, öntözni! Bárhogy is alakul az elkövetkező napok, betek idójáraw»

— ahol erre lehetőség van —. sehol sem szabad halogatni az öntözést. A most kijuttatott víz még akkor sem vész kárba, ha az elkövetkező hetekben csapadékosabb időszak következne. A folyóvölgyek és a mélyebb fekvésű határrészek kivételével a talaj melyebb rétegei annyira szárazak, hogy az átlagot jóval meghaladó, 40—60 milliméteres csapadék sem pótolná teljesen a vízhiányt.

Nagyon hasznos lenne, ha nemcsak a nagyobb öntöző- berendezéseket, hanem a helyi, kisebb vízforrásokat is jól hasznosítanák, elsősorban a zöldségtermesztés érdekében. Sok helyütt alead néhány kisebb, 3 0—20 hektárnyi terület öntözéséhez elegendő lehetőség, ezeket sem szabad most kihasználatlanul hagyni.

Az üzemi vezetők körében sokan számolgatják, mennyire gazdaságos az öntözés. Helyes és szükséges ezzel a kérdéssel foglalkozni. De csakis úgy, ha nemcsak a kiadásokat veszik számba, hanem a ráfordításokon túl az elérhető hozamítöbbletet is a mérleg serpenyőjébe teszik.

Az öntözőkapacitások kihasználásánál nem mellékes kérdés a meglevő berendezések, öntözőgépek műszaki állapota, az alkatrészellátás helyzete. Sajnos, ezen a téren lemaradás tapasztalható, ment az üzemek zömében az. öntözőgepefc eíawrntok, te**szeeűtdenek. Szükség lenne több nagy teljesítményű öntözőberendezés megvásárlására, de a mezőgazdasági üzemek jó része számara ezek még túlzottan drágák.

Egyes növényi kultúráknál jól alkalmazható a hagyományos barázdás öntözési módszer is, ami az egyik legolcsóbb megoldás. A gyepek árasztásos öntözése is csak minimális beruházást igényel, és a füvek hozamát ezzel az olcsó módszerrel akár ötszörösére is növelhetjük. '

Nem szabad megfeledkezni az öntözést végző szakemberekről, szakmunkásokról, akikre ebben a fontos idénymunkában nagy és fontos feladat végrehajtása vár. Az ő hozzáértésükön, gondosságukon múlik a kapacitások jó kihasználása, az öntözés eredményessége, gazdaságossága.

Bárhogyan alakul is az elkövetkező napokban, hetekben az időjárás, az eredményes növénytermesztés érdekében minden öntözhető területen gondoskodni kell, hogy a már nem korszerű, de egyébként használható öntözőberendezések is folyamatosan üzemeljenek. Az öntözést a gazdálkodás szerves részeként kell kezelni, és akkor a várt eredmény nem maradhat el.

I>r. Marit lutvá*

A hatvanas évek végén szenei bányásztak Kurityán- nak ezen a területén. Miután az aknát bezárták, a Borsod megyei Kézműipari Vállalat megvette a külszíni épületeket, létrehozta a habszivacsfeldolgozó üzemét. Az új létesítménnyel jelentősen növekedett a vállalat termelési kapacitása, ugyanakkor jól jártak a környező településeken lakó asszonyok és lányok is, hiszen munkalehetőség nyílott számukra.

— Ma már száz dolgozót foglalkoztatunk — mondja Peimli László üzemvezető. — A kétharmad részük nő. Létesítettünk egy részleget a hajdani Szeles-aknán, ahol az itt keletkező hulladékanyagot hasznosítjuk. Az összedarált, kis csomagokban forgalmazott habszivacsot előszeretettel vásárolják a háziasszonyok, például díszpárnákba. Ebben a részlegben a bútoripar részére készítünk a hab-, szivacsból különféle idomokat, illetve belkereskedelmi megrendelésre vágunk különböző méretű lapokai ágymatracokba, ülőpárnákba.

A fiatal üaemveaető ezután így folytatja:

— Tíz hazai bútorgyárral állunk üzleti kapcsolatban. A legnagyobb és legrégebbi megrendelőnk az egri bútorgyár, de szállítunk — többek között — Budapestre, Mohácsra, Szekszárdira, Komlóra, Jászberénybe, Gyöngyösre. Termékeink közvetve eljutnak az NSZK-ba, Svédországba, Svájcba. Norvégiába.

Hatalmas tömbökben érkezik a poliuretánhab az Észák- magyarorsszági Vegyiművekből ; a napi igény öt és fél tonna. A félkész termékeket azonnal tehergépkocsikra rakják, ugyanis kicsi a raktár. Elnézzük, amint Lesinsz- ki Emiivé a szeletelőgépen a kívánt méretű lapokra vágja a mázsányi súlyú szivacstömböket. Tőle halljuk: keménységük szerint négyíéle habszivacsot dolgoznak fel, s ezek fehér, sirirke, sold, kék és rózsaszv.vőek. A lapokat aztán szabászgépen alaki f iák tovább, majd a proßlvägö-. iTletve marógépen hozták létre a szükséges kbvmofcst. alakokat.

Ezen a détetóttőn sear, wcüsSkoszorús Barátság szocialista brigád dolgozik. A brigádve- ?.ető már több mint egy évtizede Nikit) Lászlóné:

Szabó Lászlóné és Várodi Islvánné a Marika ülőgornitúra támlalapját készíti a marógépen

— Harmincán vagyunk, s mindössze négy a férfi. Mi nők viszont nagyon is férfias munkát végzünk, minden darabot többször «meg kell emelnünk, megfordítanunk. Mivel betanított munkásoknak számítunk, havonta legfeljebb háromezer forintot keresünk. Az idén talán már felveszik a szakmai jegyzékbe a habszivacs-feldolgozást.

Szabó Lászlóvá és Váradi Istvánná a Marika elnevezésű ülőgarnitúra támláját készíti a marógépen. Kiegészítik a brigádvezető által elbeszél leket :

— Nemcsak nehéz, hanem balesetveszélyes is a munkánk. És a nyolc óra alatt annyit gyalogolunk, hogy akár Miskolcra is beérnénk.

Ahogyan ez már a nőket foglalkoztató üzemben lenni szokott, itt is jelentős a munkaerőmozgás. Az asszonyok gyermeket szülnek, s elmennek gyesre. Aztán van. aki visszajön, van, aki másutt keresi a boldogulását

— Gond számunkra — teszi szóvá SzőUősi Zoltánná és Varga Jánosné —, hogy a falvakban az óvodák csak egy- műszakosak. Holott mi két műszakba járunk. A buszok indulása is jobban igazodhatna a munkaidőnkhöz. Ilyenkor, amikor délelőttösök vagyunk, két óra előtt ót perccel mehetünk fürödni, átöltözni, s kettő óra tiz perckor már a Habselyem előtt kell lennünk. Mert a később érkező BVK-s busz nem vés» fel bennünket.

Előfordulnak tehát nehézségek. a dolgozók azonban ragaszkodnak az üzemükhöz. Ennek legjobb példája, hogy a szocialista brigádok az elmúlt hetekben utakat, csatornahálózatot építettek az üzemtéren. A váJtelafc pedig új szociális létesítményre adott pénzt, s az danáit tetőszerkezeteket is fekfií tolták. Mert a munkakörülmények javulása, a korszerűsítések egyaránt hozzá járóinak a jó munkahelyi közérzethez,1 a .teljesítmények növekedéséhez.

— Az utóbbi időszakban

némileg csökkent a bútoripar megrendelése — mondja már a kapuban állva Peimli László üzemvezető. — Bízom benne, csak átmeneti állapotról van szó. Az idén az eJ-> múlt évűnél csaknem 11 szá-7 zalékkal magasabb a termelési tervünk, értékben meghaladja a 125 millió forintot! Vagyis: a vállalat ez évi termelési értékének több mint a felét a mi üzemünknek kell biztosítania.

Kotaj Lásd# Fotó: Fejtén Lásdé

Számítógép a termelésben

Napjainkban óriási a számítógép térhódítása. Nemcsak segíti a termelést, adatokat gyűjt, rendszerez, hanem a lejátszódó technológiai folyamatokat ellenőrzi, irányítja. Alkalmazása tehát nem díváit, hanem a termelésnek egy olyan fokra jutása, amikor az emberi műnkért, nagymértekben helyettesíti, vagy helyettesítheti a számítógép.

A Tiszai Kőolajipari Válla iát vezetői alapos mérlegelés után úgy döntöttek, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt javaslatát mérlegelve, megvásárolják m NDK legnagyobb kőolaj-finomítójától a számítógépes folyamait rá nyitás knnw-how- ját.

A bevezetésre kerülő rendszer alapját — a szakemberek szerint — az. egyóránként történő fWtdweré«« képezi a

kőolaj-desztillációs oszlopokról. Ennek során a számítógép föltérképezi az anyag- áramlási, hőmérsékleti és nyomásviszonyokat, elemzi a kialakult hőháztartást. Kiegészítésként kiszámolja a termelt anyagok minőségi jellemzőit, amelyre eddig csak laboratóriumi elemzések útján volt lehetőség, jelentős időkieséssel. A minőségszámítások ellenőrzésére és korrigálására naponta egyszer kerül majd sor. szemben a jelenlegi hatszori minőség- vizsgálattal. A kiszámított optimális üzemállapot beállítás« automatikusan történik ennél a szápiítógépes folyamatirányítási eljárásnál,

A rendszer alkalmazása az NDK-ban egy százalékkal emelte a fehéráru-kihozatali, vagyis a nyers kőolajból egy százalékkal több motorhajtó anyagot kaptak. Ez azért jelentős, mert egymillió tonna feldől go zott kőolaj ««lében,

hazai árviszonyok mellett 40 millió forint termelési értéknövekedést jelent.

A szakemberek felkészítése és az indításhoz szükséges műszaki feltételek biztosítása több lépcsőben folyik. A német partnervállalat három hét alatt elvégezte a TIFO- nál az üzem kimérését, s jelenleg hat fiatal mérnök tartózkodik az NDK-ban háromhetes tanulmányúion. A leendő üzemeltető mérnökök a helyszínen •— egy már m.ü- ködő számítógépnél — megismerik azokat a tudnivalókat, amelyek egy ilyen rendszer beindításához és üzemeltetéséhez szükségesek.

Leninvárosban az üzemi}« helyezést 1684 elejére tervezik, várható, hogy határidőre megvalósul majd a kőolaj-' desztillációs folyamatok száJ mítógépes irányítása, ami a hazai kőolaj-feldolgozás műszaki színvonalának jelentős emelkedését eredményeid.

boltos« Kiirtott j