Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
1981. május T9.t'kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Az állatgondozó Adva van egy traktoros, akinek az izületi gyulladástól kikészült a lába. Azt hiszi, hogy a gép az oka. Nem kockáztat tovább, addigi munkájából átkéredzkedik egy homlokegyenesen más munkahelyre. Az állattenyésztésbe. És ezt az idegen feladatot több éven át, szigorú pontossággal, •s egyfajta lelkiismerettel teljesíti. Mert talán nem is olyan idegen számára ez a munka. — Az állat ugyanazt a szereletet s gondozást igényli, mintha az enyém volna. -És éppen elég szép pénzt kapok azért, hogy erről ne feledkezzem él, hiszen ez a huszonöt állat az enyém is. Béres József a hernádné- meti Hernádvölgye Termelő- szövetkezet állatgondozója. Véleménye azoknak az embereknek gondolkodását tükrözi, akik a közöst sajátjuknak vallják. — Ki is sülne a két szemem, ha valaki i'ám szólna, hogy otthon persze másképpen csinálod. A munka egyforma. A cél is ugyanaz. Nem kell .kiváló dolgozónak lenni ahhoz, hogy valaki rendesen takarítsa, etesse a standját. Huszonöt tehén egy stand, ennyit bíznak a telepen rám. Igaz, a körülmények nem korszerűek — erről még csak beszélünk —', mert az itatóst kivéve, mindenről két kezemmel kell gondoskodnom. Vagyis a takarmány adagolásáról, a trágya kihordásáról, a lehen gondozásáról. Látszólag ez nem sok. Napi ezer kilónál alig több takarmány, egy kis villázás, kocsilolás, állattisztogatás. Nem több. De valahogy cimegy vele a nap. Ennyi a gondozó feladata, akinek haj7 nati fél háromkor csörget riadót a vekker. Ébredni kell. — Hogy szokta meg? — Nem kellett megszokni, ötvenegy éves vagyok, s emlékezetem óta, mindig tartottunk otthon jószágot. Ahhoz pedig időben szokás ébredni. A négy, öt óra alvás egy magamfajta embernek elég. Ezért nem panaszkodom. Meg miért is tenném? Én vállaltam. — És miért? — Van három gyermekem. Ha elmennek a háztól — s mái’ közelednek hozzá —, legyen valamijük. Falun az a szokás, hogy nagy legyen a lakodalom, s bizony azt is megnézik, miből, mennyi van a gyereknek. Rám pedig ne mondja senki, hogy nem adtam tisztességgel házasságba őket. Felépült a házam, megvan mindenem. Ezért dolgoztam. Az állattenyésztőt kevesen irigylik. Ö, nemcsak a korai kelés miatt. Mert Béres József például miről ismeri fel a vasárnapot? Elmosolyodik amikor ez szóba kerül: — A húslevesről. Ha vasárnap, húsleves ... Itt a telepen nincsenek ünnepek. A munkámat senki sem végzi el helyettem. Ebben az egyformaságban néha tényleg az asztalnál ébredek rá arra, hogy ünnep van. — Lazítani, lustálkodni — mondja — nem szabad. Az elmúlt évben decemberben került rá a szabadság sora. Egészen elkónyelmesedett. Otthon el lehet lopni egy órácskát az állatoktól. Pedig az istállóban öt tehén vár fejesre. Ami évi 14 ezer liter tejet jelent. De a telep 25 tehene nem tűr halogatást, nyújtózkodni sincs idő, hiszen ráégne a kezére a munka. Régi, szerfás telep az újesa- nálosi. Átalakították, de az önitatón kívül, a többi munka hozzáértő kezekre alapozott. Az. elmúlt években ugrásszerűen nőttek itt az eredmények. Egy tehéntől, közel négyezer liter tejet fejtek Béres József munkájától százezer liter tej sorsa függ. Felsóhajt: — És ha minden állat egyforma volna. Sajnos, egy-egy standba négy-öt gyengébben termelő állat is becsúszik. A kisebb tej hozam pedig zsebre megy. Elégedett ember. Amikor az újesanálosi tsz egyesült nagyobb szomszédjával, Hernád- németivel, a jobb minőségű takarmányozás lett á tartás alapja. Azóta jobban is fizetik a gondozói munkát. A zsöriöiödést ma már csak a még jobb reménye váltja ki... —kármán— Szendröi tenyészjuhok Talán az utóbbi évek legelőnyösebb üzletét kötötte meg a napokban a krasznok- vajdai Bástya Termelőszövetkezet, amikor hatszáz tenyész- juhot vásárolt a Bábolnai Állami Gazdaság szendröi üzemétől. A gazdaság segítve a kedvezőtlen adottságú üzemeket, kedvező hitelfeltételekkel kínálja a juhokat. Erre nagy szükség is van, hiszen a mostoha adottságú vdékek legnagyobb gondja éppen a tőkehiány, s ezért nem tudják az itt gazdálkodó mezőgazdasági üzemeink állományukat fejleszteni. A Szend főből származó anyaállatok mindössze kétezer forintba kerülnek, s ezt az árat két év alatt egyetlen báránnyal meg lehet fizetni. A gazdaság egyetlen feltétele is az ágazat fejlődését szolgálja, mert a töltik vásárolt állományt csak a Romano v-l'aj távul engedi termékenyíteni: Ebbői a keresztezésből sok előny származik, annak ellenére, hogy a gyapjú mennyisége és minősége csökken. Például: növekszik a szaporaság, az anyaállatok két-három bárányt ellenek évente. Másfélszeresére növelik a termelést Ez a vásárlás éppen ezért illeszkedik jól a kraszr,ok va jdai szövetkezet elképzelésébe, ahol az ötéves terv végén a jelenlegi 2200 anya helyett, 3500-at akarnak tartani. így az állomány vásárlásra tervezett í pénzt, más indokolt bér uh á- j zásra tudják fordítani. Például arra a telepre, amely két, egyenként ezer férőhelyes juhhodályból, s egy íejöház- ból áll majd. Ezekben az épületekben kívánják majd elhelyezni azt a gondosan válogatott anyaállományt, amelyet a későbbiekben fejni is fognak. A korszerű svéd gyártmányú Alfa Laval típusú berendezés lehetővé teszi a kézi fejes megszüntetését, s mivel a juh- tej ára magas — Irtere IS forint —, gyorsan visszatéríti a ráfordítás összegét. A nyolcmillió forintba kerülő MEZÖ- FA-szerkezetű telep pedig a nagyüzemi juhtartás alapjait vetheti meg. Olyan vidéken, ahol a külterjes viszonyok a meghatározók, s a juhtartás az állattenyésztés legjövedelmezőbb ágazata. Ennek feltételeit Kras znok vaj dán most teremtik meg. 6696 lakás Az építőipar első négy hónapjáról készített ÉVM- gyorsjelentés szerint a kivitelező szervezetek — a minisztériumi és tanácsi válla- ! latok, valamint a szőveike- i zetek — huszonöt Híján 6600 új otthont adtak át az országban, s így az éves átadási feladat 15 százalékát teljesítették. A legtöbb új lakást az ÉVU-vállaiatok építették.: 5800-at ad,ak át az első négy hónapban, ke \ esebbsi. mint a múlt év azonos időszakában, de az idei feladat is kisebb a tavalyinál. Jelenieií majdnem 39 ezer új otthon építésén dolgoz J nak, s így az idén alőirány- ' zott 3? ezer lakáson túl mar ! s jövő évi átadásra terve- ! réti jó néhány új ház épé . lését ás megkezdték. A középkorban nemesfém- bányászatáról volt ismert Telkibánya és környéke. Az arany- és ez üsttel érek azonban' idővel 'kiapadtak, s csak az 1960-as évek elején kezdődlek meg az újabb kutatások. A fúrások tanúbizonysága szerint, jelenleg is tekintélyes mennyiségű aranyat és ezüstöt rejt a föld mélye, kiaknázásuk viszont, most még •nem g a zd as á g os. A Zempléni-hegység igazi kincse napjainkban a perül, melyet. Pálházán termelnek. Az elhelyezkedése szerint a badacsonyi, somosi oszlopokra emlékeztető ásvány vulkánikus eredetű, s a hővel szembeni különös viselkedése adja az értékét. A kőzetszemcsék ugyanis 900—1000 fokra hevítve szétnyílnak, könnyű, fehér labdacsokká válnak, mivel a vegyileg kötött vizet leadják. Minőségétől függően tíz-, tizenötszörösére is duz- zasztható a perlit, egy köbméter anyag súlya mindössze 80—90 kilogramm, s rendkívül jó hő- és hangszigetelő. Ennél a kedvező tulajdonságánál fogva használják mind szélesebb körben az építőiparban. — A perlitkutalások három évtizeddel ezelőtt indultak — mondja ár. Mátyás Ernő, az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Művének fő- geológusa. — Bébi zon yosod ott, hogy a Pálházán található ásvány Közép-Európában a legjobb, amit vétek lenne nem hasznosítani. Az őrlőüzem torkán 1960. júliusában eresz- • tették le a külszínen fejtett első tonna perlitet. Az első esztendőben ötezer, négy év múlva harmincötezer tonna volt a termelés, melynek döntő részét exportáltuk. Ezután tíz évig vajúdott a pálházi perlitbányászat, nem lehetett a terméket eladni, s csak a gazdasági irányítási rendszer változása hozta meg a színvonalasabb, rugalmasabb üzleti politikát, a fellendülést. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nos, a perlit manapság a művek összes termelési értékéi iek a 30 százalékát biztosítja, s a? export-részesedés ennél ,s számottevőbb, megközelítően 69 százalék. Évente ma már mintegy lOö cser ton na a kibányászott: perlit mennyisége, de az igény ennél is nagyobb. Különösen p külföldi vevők érdekáődnev. élénken az ásványi anyag iránt, hiszen a nyugati orsaáHúsz éve bányásznak perlitet Pálházán. A beruházás eredményeként másfélszeresére, évi 150 ezer tonnára növekszik majd a termelés. Képünkön: előtérben az örlöüzem, háttérben a külszíni bánya. Fotó: Laczó József goi-ioan régóta építésügyi szabály írja elő a hőszigetelőként való alkalmazását. A legnagyobb megrendelők az NSZK- ból, Svájcból és Ausztriából érkeznek, de jönnek vásárlók Csehszlovákiából és Jugoszláviából. A hazai piacon eddig kisebb volt a perlit iránt a kereslet, de az új építésügyi jogszabály nyomán, várhatóan idehaza is növekszik a fel- használás. Mert a perlit vakolatként való alkalmazása még mindig olcsóbb, mint a fűtés, a lakásból a szabadba illanó meleg pótlása. — Nem vitás, a perlit a jövő egyik legfontosabb építőanyaga lesz — magyarázza Hajdú Gyula, a hegyaljai művek igazgatója. — Lépést akarunk tartani az igénnyel, ezért fejlesztünk. A kapacitás elengedhetetlen feltétele egy második őrlösor építése. A 65 millió forint értéket képviselő beruházás kivitelezése a programnak megfelelően halad, s az új létesítmény a jövő év végén megkezdheti az üzemelést. Utána a mostaninak másfélszeresére, évi 150 ezer tonnára növekszik a tei- melés a pálházi bányában. Ennek Kedvező hatása főleg az exportban jelentkezik maju; de a hazai keresletnek is maradéktalanul eleget, tudunk te:: ni A hegyközi kisvasút felszámolása érzékenyén érintette a pálházi perlitbányászatot. Át kellett tehát állni a közúti fuvarozásra. továbbá szükségessé vált egy új átrakóhely létesítése Sátoraljaújhelyen. — Mostanában gondot okoz nekünk az akadozó szállítás — közli az igazgató —, olykor kevés az üres vagon. Az átrakó építésének helyén elvégezték a szükséges talaj- mechanikai vizsgálatokat, várjuk a KPM végleges engedélyét a kivitelezés megkezdéséhez. A 20 millió forintos beruházás befejezése szintén 1982 végére várira tó. A fejlesztések után a pálházi perlitbánya lesz Közép- Európában a legnagyobb. Az ásványvagyon .kimerülésétől sem kell tartani. — A ma ismert földtani készlet meghaladja az ötmillió tonnát — tájékoztat a fő- geológus. — A tényleges ásványvagyon azonban ennél jóval nagyobb; a térségben legalább tízmillió tonna kibá- nyászásra érdemes perlit taJ lálható. A Zempléni-hegység igazi kincse napjainkban tehát a perlit. Képletesen szólva, ez hozza az aranyat, a kemény valutát. Az ismeretek szerint, a mai dolgozóknak még az unokáik is perlitbányászként mehetnek majd nyugdíjba. Kolaj László Beruházások a szénbányáknál A Borsodi Szénbányák Vállalatnál az V. ötéves tervidőszakban valamivel több mint 2 milliárd forintot fordítottak beruházásra és fejlesztésre. Az összeg ugyan meghaladta az előre tervezettet, de mégis kevésnek bizonyult. A vártnál nagyobb termelés ugyanis fokozottan igénybe vette a gépeket és berendezéseket, s a pótlásra, a korszerűsítési* nem volt elegendő a pénz. A vállalatra a VI. ötéves tervidőszakban a korábbinál is nagyobb feladatok hárulnak. még több szenet kell termelnie”. Ebből következően növekszik a beruházási fejlesztési igény is, melynek összegét a szakemberek mintegy 3,5 milliárd forintban rögzítették. Természetesen a saját források nem fedezik a várható kiadásokat, ezért a BSZV illa mi támogatásra szorul. A beruházások közül kiemelhető a Putnok—Sajómer- ese program megvalósítása, a lyukói és a feketevölgyi akna bővítése. A berentei szénosz- t ál yozóban nehézszus zpen zi ós meddőleválasztó berendezést helyeznek majd üzembe. Szó van a porkoksz előállításáról, illetve feltételeinek megteremtéséről. Bővül a szállítási piac Az ÉPFU-ná! nem lanyhul ryezo kedv a Nemcsak a termelőüzemeknek kell fokozottabban igazodniuk a változó gazdasági helyzethez, a szállító vállalatok legalább ennyire megérzik a szigorodó feltételeket. A hetvenes évek első felében, de még az évtized végén sem okozott gondot a szállítókapacitás kihasználása. Volt időszak, amikor még válogathatlak is a megrendelések között. Ennek a korszaknak vége szakadt, legalábbis egyelőre minden megbízásnak eleget kell tenniük, még az olyanoknak is,' amelyeket korábban nem tartottak kifizetődőnek. A kialakult helyzetet, előidéző okok között említhetjük, hogy erősen megcsappant a nagyberuházások száma. Jól emlékszünk, milyen hatalmas szánitókapaeftást kötöttek le megyeszerte és a megyehatáron túl, a szép számmal megvalósuló ipari létesítmények. Ezenkívül csökkent az állami erőből történő lakásépítés volumene is, amely például az ÉPFU-t abból a szempontból érinti, hogy kevesebb szállítási feladatot kap a házgyáraktól1. Az ÉPFU-t még olyan gondok is szorítják, hogy járműparkjának télé speciális szállítóeszközökből áll. Ezért, hap mint nap arra kell törekedniük, hogy szélesítsék a fuvarozások körét, hogy a meglevő szállítókapacitást lehető leghatékonyabban kihasználják. — Mint ismeretes, a cement, zömét a 1-lCM-ből és Bélapátfalváról évek óta ömlesztett állapotban, speciális vasúti és közúti lartálykorrúkban szállítjuk a megrendelőkhöz — mondja dr. Dénárt József, az EPFU miskolci üzemegységének igazgatója. — Ehhez hasonló megoldást keresünk a kenyérliszt fuvarozására is. Nemrégiben a Gabonaforgalmi és Malomipari Tröszt és az Építőipari Szállítási Vállalat vezetői megállapodtak, ahol erre lehetőség nyílik, bevezetik a liszt puttonyos kocsikon való szállítását. Eh heZ- persze meg kell teremteni a minimális műszaki feltételeket, egyebek között megfelel ő kompresszorokkal kell felszerelni szállítóeszköz zeinket, másrészről silókat kell létesíteni a malmoknál és a kenyérgyáraknál a liszt tárolására és fogadására. Ez a szállítási mód egyszerűbbé teszi a fuvarozást, a másik nagy előnye pedig, hogy megszűnik a hagyományos lisztszál Kiásnál nélkülözhetetlen nehéz fí« zikai munka. — Kísérletképpen eddig a putnoki malomból fuvaroztunk puttonyos gépkocsival több száz tonna lisztet. A Gabonaipari Tröszt es a vállalatunk által végzett számítások szerint, a VI. ötéves tervidőszakban országosan több százj ezer tonna lisztet lehetne tartálykocsikban a rendeltetési helyére szállítani. A szállítási kapacitás ké^ használásán túl, nagy súlyt feleletnek az ÉPFU-nál az üzemanyaggal és egyéb energiával való takarékosságra. Megfelelő anyagi ösztönzéssel milliókat érő üzemanyagot lehet megtakarítani. Az ÉPFU- nál eddig is éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen évenként 700—800 ezer forint jutalmat fizettek ki az arra érdemes gépkocsivezetőknek. Az üzemegység vezetése a jövőben még érdekeltebbé teszi dolgozóit az üzemanyag-gazdálkodásban. Az újabb rendelkezések Ugyanis megengedik, hogy a megtakarított üzemanyag értékének mintegy kétharmadát az érintett dolgozóknak a vállalat jutalomként kifizesse. i L, Lj 1