Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-19 / 115. szám

ESZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1581. május 19., kedd A képernyő előtt De gustibus... Első adásával jelentkezett az Ízlések és pofonok című ízlés­fejlesztő sorozat, de máris elmondható róla, hogy hiányt pótló adás, százezrekre ható közművelődési fórum lehet. Amerre járunk az országban, mindenfelé új emberi otthonok szület­nek; ki a szükségből erénnyé tupírözott betonkoiosszusok szűk légköbmétereiben próbál magának, ízlésének megfelelő, szükségleteit így-úgy kielégítő otthont teremteni, ki pedig önálló családi házban alakítja ki magának hajlékát — hol szerényebben, hol kacsalábon forgó, szánalmasain erőlködő „palotaként”. Nemrégiben egy csehszlovák filmben hangzott el ez a megszívlelendő mondat: „Márpedig az embernek otthon kell és nem a presztízsharc emlékműve”. Nap mint nap talál­kozhatunk viszont azzal a törekvéssel, hogy emberek úgy épí­tenek házat, úgy rendeznek be lakást, hogy az elsősorban a hivalkodást és nem a célszerű és meleg otthon megteremtését szolgálja- Persze, ki-ki úgy alakítja ki otthonának belsejét, ahogy tudja és ahogy a saját ízlése diktálja, és a házát is úgy csecsázza ki kívülről, ahogyan a helyi építési hatóságok éber­ségét ki tudja játszani. Az ízlésről nem lehet vitatkozni, ezt már a régi rómaiak is állították — „De gustibus non est dis- putandum7’ —, s ezt a mi köznyelvünk úgy fordítja: Ízlések és pofonok különbözők. Hogy mennyire különbözők, arra láttunk példákat az Ízlések és pofonok első adásában, és arról hal- ■ lőttünk magvas gondolatcserét esztéta, műkritikus, belső épí­tész és porcelántervező részvételével. A Népművelési Intézet munkatársának lakáskulturális fel­mérése során készült fotók ijesztő képet tártak a néző elé, de a filmbetétek is igen lehangoltak. Ám a bevezetőként látott falusi ház külső és belső kiképzésének sok'-sok elriasztó voná- 1 sáért semmiképpen sem az a derék paraszti pár tehető fele- á lőssé, akik egy dolgos élet eredményeként építették fel házu- 3 kát és díszítették azt a maguk ízlése szerint. Mert ez a „ma­guk ízlése” ki tudjad kinek az ízlése. A lakáskultúráról talán nem is halló pár gyermekkori emlékeire gondolva képezi ki környezetét. Milyen szép is volt negyven éve a falusi jegyző I ebédlőjében a mennyezeti gipszrózsa, meg a tarka csempe ! a fürdőszobában, hát miért ne lenne nekik is ilyen, s miért ne horgolna a néni buta kutyusfigurát a palack köré, ha azt ei is lehet adni, szériában is, meg egyébként is milyen ara­nyos. (!?) Es tisztes asztalosszakmát odahagyó kontár miért ne mázolná rendelésre nagy szériában híres képek másolatait, amelyeken a megrendelő arcvonásait is megörökíti, ha ezt jól megfizetik, s miért ne árulna ijesztő csecsebecséket, műrózsá­kat, egyebeket a piaci árus, ha az állami boltok. áruhó.zak i egyes kínálatai legalább annyira silány termékekből állnak!? Az adás példái és a vita arról beszélt, mi nem jó napjaink lakáskultúrájának alakításában, milyen rossz példákat lehet felsorolni. Sajnos, e példák igencsak az életből ellesettek, s az ízlésről nagyon sokat kellene még a televízióban is szólni. Szólni arról, hogy a bemutatott rossz példák helyett mi lenne a jó, s a javasolt lakásfelszerelési cikkek, bútorok stb. hol ér­hetők el, hol számolnak például az új városi szobák kis mére­teivel, meg azzal, hogy az életmód lassabban változik, mint a paneles házak épülnek (például az emberek otthon mosnak, élelmet szeretnének tárolni stb.). S hogy a léleknyomorítóan sivár lakótelepi környezet ellensúlyozására is sokszor folya­modnak az emberek az otthon, a környezet olyan „díszítésé­hez”, ami ízléstelen, disszonáns, korszerűtlen. Nagyon kelle­nek az ilyenfajta adások, kellenek a tömegízlést befolyásoló, az embereket a szebbre, a nemesebbre, a jobbra fogékonnyá 1 tevő műsorok, kellenek a példák és kellenek a viták és nem utolsósorban kellenének a lehetőségek a hallott, vagy már el is fogadott elképzelések megvalósításához, azaz az iparművé­szet, az ipar és a kereskedelem is lépjen be az ízlésformáló segítőtársak közé, segítsen abban, hogy az emberek otthonokat alakítsanak ki maguknak a presztízsharc dokumentumai he­lyett. És még valami: az is kellene, hogy az ilyen adások el is jussanak a nézők tömegeihez, ne késő este, éjjel sugározzák, amikor csak a téma iránt érdeklődő szűkebb réteg ül a készü­lékek előtt, hanem olyan időpontban, amikor például a be- vezet-ő riportban látott, paraszti házaspár és az otthonteremtők ’ nagy többsége is nézi a képernyőt, s talán tanácsot is vár tőle. ! Benedek Miklós SzakmiÉáslaiÉ Mié iszifilnt, meiírtan... Elmélyülten .. . Tegnap magyarból írásbelizte!:. Színházi bemutató; Az Olasz szalmakalap ~ A Kommunista Ifjúsági Szövetség közelgő kongresz- szusára készülődve, a közép­fokú iskolák diákjai részére í vetélkedőt hirdettek az ifjú­| sági mozgalom történetéből. A szakmunkástanulók vetél­kedőjének országos döntőjét Kazincbarcikán, a 105-ös szá­mú Lékai János Szakmun­kásképző Intézetben rendez- l ték meg. A szombat délutá­' ni megnyitót követően a í részt vevő 15 csapat fotólesre indult: az elkészült felvéte- ; leket a vasárnapi szóbeli ; döntő részvevői már láthat­; ták is a kis kiállításon. Igen izgalmas, színvonalas verseny volt: gyakorlatilag a felszabadulás óta dolgozták fel a fiatalok az ifjúsági mozgalom történetét. De a sok esetben játékos felada­tok között igen sok olyan is akadt, amely a Kommunista Ifjúsági Szövetség jelenkori feladatairól vallatta meg a versenyzőket. Amint az a verseny záró- I értékelésében is elhangzott: j több, mint száz iskola índí- i tott csapatot a KISZ-vetél- : kedőben. Az „Egységbe for­raszt a KISZ”/címmel meg-’ hirdetett vetélkedőn végül is tizenöt csapat „maradt áll­va”, s szoros küzdelemben dőlt el a helyezések sorsa. • A kéthetes külföldi utat je- len tő első helyet végül is ! három szakmunkásképző is- j kola csapata szerezte meg. j A kaposvári 503-as, a győri j 401-es szakmunképzők csa­patai mellett a vendéglátók, a 105-ös Szakmunkásképző Intézet érettségizett csapata végzett az első helyen. (A háziak ugyanez a csapata ta­valy ugyancsak győztes volt egy vetélkedőn 1) A második helyezettek kéthetes balatoni táborozásra mehetnek. Ügy tizenegy körül álltak fel az elsők. A többség azon­ban ragaszkodott a négy órához, vártak a déli ha­rangszóig . .. Amit persze ez­úttal inkább a karóra muta­tójának járása jelzett. A miskolci Zalka Máté Általá­nos Gépipari Szakközépisko­lában 126-an figyeltek teg­nap reggel a Kossuth Rádió bemondónőjére. S az érett­ségi céljait szolgáló terme­ken kívül — hiszen ott benn tilos mindennemű beszéd — azonnal megtörténtek az el­ső reagálások. Többek véle­ménye: a szakközépiskolások tételei ezúttal nehezebbre si­keredtek. Mindenesetre eb­ben az iskolában azoknak lett igazuk, akik úgy véle­kedtek, hogy „szűzen ma­rad” a Vörösmarty-tétel. . . — Köszönöm, megírtam — mondta Dobi János, akiről az iskolában köztudomású, hogy már egyetemi honpol­gárnak tekintheti magát. Az országos szakmai tanulmá­nyi versenyen, Egerben — ott rendezték a villamos és Az örmény Szovjet Szo­cialista Köztársaság zene­szerzőinek műveiből hallha­tunk összeállítást ma este 19.30 órakor a Zenepalota Bartók-termében. A műsor különleges zenei csemegét ígér a muzsika barátainak, a népdalfeldolgozásoktól a Ha- csaturján-kompozíciókig — kedvező alkalom ahhoz, hogy Vasárnap délután 2 órakor kezdődött meg Mezőkereszte­sen, a fennállásának 125. év­fordulóját ünneplő Röpülj Páva férfikar tiszteletére rendezett ünnepség. A házi­akkal együtt 12 kórus fel­vonulása jelezte a jubileu­mi hangverseny kezdetét, amelyet a mezőkeresztesi népkertben tartottak meg. Egy-egy énekkar műsorát mintegy kétezren hallgatták meg, s noha a délután 3 óra­kor kezdődött hangverseny belenyúlt a késő délutánba — csak 7 óra körül ért vé­get —, a jó időben mindvégig kitartott a haliga lóság. A jubileumi kórushangverse­nyen a helyi általános isko­la gyermekkara, g tiboldda- róci művelődési ház vegyes kara, a mezőnyárádi Üj Elet Termelőszövetkezet férfika­ra, a tápiószecsői hagyo­mányőrző együttes, a pad- ragkúti bányász művelődési ház férfikara, a szerencsi édesipari művelődési ház fér­fikara, a esincsei vegyes kar, a Hegyalja táncegyüttes. Varga András kórusa, vala­első helyen végzett. Még­hozzá úgy, hogy a döntőbe az utolsó, a huszonkettedik helyen jutott be. — Szeren­csém is volt — mondta a na­gyon szimpatikus fiatalem­ber —, összejöttek a dolgok. Az igazság persze — fordult Kálmán András igazgató fe­lé —, hogy én már tavaly óta készültem erre a ver­senyre. A kollégiumban jó barátaim voltak a tavalyi döntősök . .. — De most sok az ideje... — A többiekhez képest, valóban.' Csütörtökön az is­kolában írom a matemati­kát, azután június 12-én szó- belizek magyarból és törté­nelemből . .. De tessék el­hinni, ezt az érettségi vizs­gát mi legalább kétszer meg­írtuk. Mi, akik a döntőbe jutottunk ... — Melyik tételt választot­ta? — Négy oldalt írtam a harmadikról. A Vajda- és a Juhász Gyula-versről. Tisz­tes jegyet szeretnék . . . egy rendkívül tehetséges, de talán kevésbé ismert nép dallamkultúráját megismer­jük. A koncerten, melyet a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága rendezett, miskolci előadóművészek lépnek fel. A hangverseny bevételét ' az előadók és a rendezőség a rokkantak meg­segítésére ajánlja fel. mint két külföldi kórus, az újboldvai termelőszövetkeze­ti énekkar (Csehszlovákiából) és a dingelsládti férfikar (az NDK-ból) lépett a pódi­umra. Utolsónak lépett a kö­zönség elé a mezőkeresztesi kórus, az Aranykalász Ter­melőszövetkezet férfikara — nagy közönségsiker közepet­te. A jubileumi hangverseny egy kicsit az ünneplés jegyé­ben zajlott le. Köszöntötték a 125 éves férfikart a Mű­velődési Minisztérium, a KÓTA, a TOT képviselői. A járási és nagyközségi párt-, állami és társadalmi szerve­zetek is képviseltették ma­gukat az ünnepségen. A me­zőkeresztesi Aranykalász Ter­melőszövetkezet Röpülj Páva férfikarának vasárnap adták át a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Gere József, a férfikar szervező titkára megkapta a Kiváló Termelő­szövetkezeti Munkáért ki­tüntetést. Jutalmakat is ad­tak át: a kórus 25 tagja ré­szesült pénzjutalomban. Az idei évad utolsó előtti bemutatójaként került szín­re a Miskolci Nemzeti Szín­házban Eugene Labiche es Marc Michel zenés bohóza­ta: az Olasz szalmakalap, Horváth Z. Gergely rendezé­sében. * Ez már nem szerelem: ve­szem a kalapom . . . Kemé­nyen megdolgozott a sike­rért; le a kalappal előtte... Szerencsés ember: benne van a kalapban . . . v Talán e közhasználatú szó- ' lások is jelzik: sokféle for­mában akad dolga az ember­nek kalappal. Arról nem is beszélve, hogy férfiak és nők egyaránt hordják-viselik. Csöppet sem keli hát csodál­koznunk, hogy a francia La- biche sem tudott ellenállni e divatholminak: egyenest főszereplővé, egymásra buk­fencező bonyodalmak „szü­lőjévé” avatta. (Un chapeau de paille dTtalie; 1851.) Mint a címből is kitűnik, itt nem akármilyen kalapról van szó. Olyan, az itáliai Florencből való, különleges szalmafonatú (és pipaccsal díszített) darab ez, amiből az olvasóra-nézőre bízott isme­retek szerint egész Párizs­ban egyetlen található. S ezen megint nincs mit cso­dálkozni, hiszen említettük: Labiche bohózatíró ... S ne­ki pontosan egy ilyen darab­ra van szüksége, hogy aztán azt Beauperlhuis úr felesé­gének jultassá. Akiről illik tudnunk, hogy nemcsak sza­lonokban forog szívesen, örö­mest elmegy a vincennes-i erdőbfe is ü-' ha Tavernier hadnagy a kísérője. Egy ilyen erdei légyott íntimebb dol­gaihoz persze a legfinomabb kalap js csak zavaró jelen­ség á hölgy fején; ő hát nem habozik sokat: egy faágra akasztja ... Mindez még csak a csali bevetése a bohózat vizébe; de hogy a legjobb helyen történt, afelől nyugodtak lehelünk. Itt- bizonyosan lesz kapás. Jól beetetett terület ez. Íme: egy kocsi élé fogott ló nem is tud ellenállni a kísértésnek: ráharap a ka­lapra ... A baj azonban en­nél is nagyobb: a kocsi és a ló gazdája nem más, minta huszonöt éves párizsi magán­zó, Fadinard, akinek nagy napja van: esküvője napja ez, épp hazasietne most, hogy méltón fogadhassa a násznépet. Beauperthuisné és kardos hadnagya azonban hajthatatlan: esküvő ide, es­küvő oda, Fadinardnak nyu­godt perce nem lehet, míg jóvá nem teszi lova bűnét ;• míg pontosan ugyanilyen szalmafonatú és pipacsos ka­lapot elő nfem kerít/..Nincs más: a vőlegényjelölt nyaká­ba veszi- Párizst, csakhogy nyakán van már a mit sem sejtő násznép is: Héléne, a menyasszony; Nonancourt. az após; Bobin unokaöccs, Hé­léne „kicsi játszótársa”; meg Vézinef bácsi, a süket öreg­úr. .. Kezdődhet hát a kettős, meg többszörös üldözés, a gubancra gubanc kötözés, a váratlan és képtelen helyze­tek egymásra sorjázása. Hölgyek és urak, a nézőté­ren, dőljenek nyugodtan hát­ra székükben, engedjék el magukat, mulassanák a játé­kon önfeledten, hallgassák és nézzék ezt a . bolondériás- szövevényes, meg körjiinlás- szédüléses forgást az olasz szalmakalap körül!... És a néző szóíogadó. A színház neki — a tanító a gyerek­nek. Ám a színházba " járó n^ző éppígy magában hor­dozza a lurkó-lázadást is: hajlamos az ablakon kibá­mulni, a szomszédját pisz­kálni, sugárzó érdeklődéssel a tanító néni öltözetét fi­gyelni — ha nem stimmel valami ... És akkor meg­bomlik az óra rendje. Nos, a Miskolci Nemzeti Színház Olasz szalmakalapjának elő­adása egy ilyen labilis rendű órához hasonlít. Miért nem tudjuk önfe­ledten végigmulatni ezt a zenés bohózatot? Mert ah­hoz egy feszesre koreogra- fált előadás kellene. Márpe­dig a miskolci bemutató meglehetősen széteső. Hor­váth Z. Gergely rendező munkájából a pillanat ok ra- pontosan elkészített és be­tartatott játékmenetrendet hiányoljuk mindenekelőtt. A Kovács Attila tervezte dísz­let-játéktér megfejtéséről es értelmezéséről a jámbor né­ző egy idő múltán lemond, minthogy a használat kulcsát időről időre kiveszik a ké­ziéből. Így van, hogy a ren­dező nem tudja figyelmün­ket összefogni; Labiche hely­zetkomikumai elkenődnek, elerőtienednek. Mindezen a zene (a versszövegeket Bere- ményi Géza írta, a kellemes dallamokat Szunyogh Balázs komponálta) sem képes se­gíteni. Sőt,, mintha még to­vább lassítaná a tempót, „kátyúsítaná” a cselekmény­haladás útját. Az igazsághoz tartozik, hogy halvány éne­kesi teljesítményekkel kel­lett beérnünk ezen az elő­adáson, egy-egy kórusrészlet meg olyan érzést kelt ben­nünk, hogy a zene egyenesen zavarja az éneklőket. . . (Ta­lán nem véletlen: a főváros­ban az Operettszínház tart­ja műsoron ezt a darabot) . .. A jó színpadi bohózatot mindig a magas szintű csa­patmunka emelheti sikeres­sé. Az Olasz szalmakalap miskolci előadására — ment­sük, ami menthető alapon? — inkább az egyéni kísérle­tek, afféle „nem férünk a bőrünkben”-kitörések nyom­ták rá bélyegüket. Helyzet- komikumok egymásra sorjá­zása helyett így lett ez az előadás helyzetgyakorlatok és rnegadó-korrekt szerephor­dozások egyvelege, A ját­szók, a színlapi sorrendben: Szirtes Gábor, Űjiaky Dénes, Csiszér András, Csapó Já­nos, Bánó Pál, Somló Ist­ván, Mátyás Jenő, Kanalas László, Agárdi László. Milvi- usz Andrea, Máthé Eta. Ol- gyai Magda, Péva Ibolya, Máhr Ági, Kalapos László. A jelmezeket Fekete Mária tervezte, zenei vezető Heré- dy Éva. * Túl vagyunk tehát az idei évad utolsó előtti színházi bemutatóján is. Az előadás végén egy mögöttem ülő né­ző e szavakkal állt fel szé­kéről: „Ennek az előadás­nak egy előnye van: hogy rövid volt”. Aztán ment ő is a ruhatárba. Vette a kalap­ját... Tcnagy József MÁJUS 19-EN 15.45 ÖRÄTÖL 16.45 ÖRAIG Hattsz Mi és a Bostonéi! együttes dedikálják ói nagylemezüket > . ^OELMl MSuÁtAf * A HANGLEMEZBOLTUNKBAN (Miskolc, Arany János utca 29-35.) BORSODI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT a gépész szekció döntőjét — cs. a. Fotó: f. 1. iriénv zene a Bartók-teremlei Szocialista Kiiitnráért kitüntetést koptak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents