Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
T9S1. május 17., vasárnap £SZAK-MAGYARORSZAG 3 aammmammm Jogok és kötelességek... Kfajzovicsék Hódról, avagy... i r 77 Ismét időszerűvé vált a vállalati „alkotmány”, a kollektív szerződés megkötése, illetve megújítása megye- szerte. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál Vachter. Mihály szb-titkán kérdeztük az 1976—80. évekre szóló kollektív szerződések végrehajtásnak tapasztalatairól és az 1981—85. évi kollektív szerződések megkötésének el ók eszi léséről. A BÁÉV-nél „építőipari” 'megfogalmazásban az éves átlagos munkaidőkeret heti 44 óra, a kollektív szerződésben meghatározott munkaidőbeosztás — 1.979-től 46 órás, 6 hónapon át •tantó főidényben — általában jól szolgálta a vállalati feladatok telje-“ sítését. A telepíteti munkahelyeken, a munkaidő megkezdése és befejezése a munkarend szerint történik. Gyakorta nem dolgozták de viszont a teljes munkaidőt — a hétfői és pénteki napokon — a szak-, a szerelőipari, az asztalos-, a lakatos- és a kül- ,ső szerelőbrigádok. A munkafegyelem javítása érdekében több intézkedést hajtottak végre az elmúlt öt év során, amelyek azonban csak részleges eredményeket hoztak. Sehol nem tartozik a lényegtelen kérdések közé a munka díjazása. A BÁÉV-nál a beszámolási időszakban 27 százalékos bérfejlesztést terveztek. Ez; a fizikai dolgozóknál 35,4 százalékos, a nem fizikai dolgozóknál 31,9 százalékos növekedést mutat. Az egyenletesebb leterhelés, a munkaidőalap jobb kihasználása érdekében, a több szakmával rendelkező dolgozók számára többlet bérkeretet biztosítottak. Ez lehetővé tette, hogy az egyes szakmában jelentkező létszámgondok enyhüljenek. A vállalat vezetése úgy Ítélte meg, hogy az érdekeltségi rendszer; az irányításban, illetve a feladatok összehangolásában igen lényeges szerepet tölt be, hiszen teljes egészében a vállalati tervre épül. A bevezetésre került műszakpótlék például megszüntette a több műszakos munkahelyek létszámhiányát, sőt olyan gond is jelentkezett, uogv nehezebb létszámátcsoportosítást végrehajtani az olyan helyekre, ahol műszakpótlékot nem kaptak a dől gozók. Az elmúlt években, a bérpolitika szerves részévé vált az is, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítanak a női dolgozókra, konkrétan a gyermekgondozási segélyről visszatérő kisgyermekes anyákra —. akik számára biztosítják azt a bérfejlesztést, amelyben lávollétük alatt különben részesültek volna. A vállalat kiemelkedő fontossággal kezelte — az elmúlt évek során — az üzemétkeztetést. Az egy ebédre jutó nyersanyagnorma értékét 1976-hoz képest, 9 forintról — 15,50-re emelte. A megfelelő előírások értelmében, így a korábbi 1100 kalóriával szemben, 1400 kalória értékű főétkezést biztosítanak a kivitelező építőiparban dolgozók számára. A munkaruha-utalvány rendszer —, ami ugyancsak a Szociális ellátottsághoz tartozik — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hasonló javulást értek el ezen a területen a munkásszálló korszerűsítésével, 950 dolgozó korszerű szállítása feltételeinek megteremtésével és nem utolsósorban azzal, hogy öt év alatt .363 vállalati dolgozó lakásproblémájának megoldásában segítettek. A kollektív szerződés eddigi tapasztalatait összegezve, megállapítható: annak előírásai segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a vállalat kollektívája a beszámolási időszakban túlteljesíthette feladatait. A vállalat képes volt rugalmasan alkalmazkodni a feladataihoz. a területi igényekhez. A kollektív szerződés előremutató, de nem gond- nélküli feltételeket teremtett. Igen sokan kifogásolták, hogy ha egy brigád két-három tagja a „kritikus” napokon, tehát hétfőn vagy pénteken hiányzik, akkor a többi sem tud ez idő alatt dolgozni. Ezek az észrevételek a vállalat vezetésének a munkafegyelem javítására irányuló törekvését erősítették. A munka díjazásával kapcsolatban a 70—30 százalékos alap. illetve ösztönző bérezés arányának az előbbi javára történő válloztatását kérték. Ez nem az egyenlősdi szemlélet erősödéséi jelenti. A dolgozók azt szeretnék, hogy a feladat, illet ve az ezzel együtt járó munka és a pénz egyazon kézbe kerüljön. \ Ami a kollektív szerződés 1985. évig terjedő meghosz- szabbítását illeti, érezhető a vállalat kollektívájának az a törekvése, hogy a kollektív szerződésben ne csak a jogok, hanem a kötelességek is fokozottabban érvényesüljenek. Az új kollektív szerződéstervezet, amely a demokratikus fórumokon történő megvitatás után csak júniusban válik véglegessé — egyebek között — a következő célkitűzéseket tartalmazza: a munkafegyelem javítása érdekében elő kell írni, hogy a dolgozó alkoholos állapotát mind a munkakezdés előtt, mind a munkaidő alatt lehet vizsgálni. Olyan munkakörben viszont, ahol a balesetveszély fokozott., a munkaképesség, a kimerültség, sőt a gyógyszerek hatása szempontjából is vizsgálható. A minőség javítására irányuló bérformák alkalmazásának körét ká keli terjeszteni... Hosszú még az új, illetve a módosított kollektív szerződésben rögzített feladatok száma, a vállalati „alkotmány” köre. A célkitűzések előremutatók és a szervezettebb munkát segítik. Buchert Miklós Ki minek mestere? AnpíEagyáriás Az Üvegipari Müvek Budapesti Ampullagyárában évente ötszáz- millió darab ampulla készül, igy a hazai gyógyszeripar mellett, gyártásszakosodás értelmében, Csehszlovákiát is ellátják. Az árucsere elősegítésére A hét végén befejeződött Lenin városban, a Derkovits Gyula Művelődési Központban a' Ki minek mestere? XI. országos vegyipari szakmunkás-vetélkedő, amelyen 15 csapat vett részt. A kétnapos találkozó házigazdája a Tiszai Vegyikombinát volt, A három-három tagú csapatok szakmai, elméleti, gyakorlati és politikai vetélkedőn vettek részt, számot adtak szakmai ismereteikről, a KISZ ifjúságpolitikájáról, kül- és belpolitikai kérdésekről, munkavédelmi, munkásmozgalmi ismeretekről. Az országos vetélkedőn „hazai” siker született, hiszen a csapatversenyben a Borsodi Vegyikombinát szerezte meg a győzelmet, megelőzve a Mecseki Ércbányák Vállalat trióját, őket követte — a harmadik, negyedik helyen holtversenyben — a Tiszai Vegyikombinát olefingyárának, valamint a Tiszai Kőolajipari Vállalatnak a csapata. A helyezettek elnyerték a KISZ Központi Bizottságának, az Iparú Minisztériumnak, a Magyar Kémikusok Egyesületének, a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének,. valamint a rendezésben közreműködő le- ninvárosi vegyipari üzemeknek pénz- és tárgyjutalmait. Több mint 60 vállalat és szövetkezét részvételével pénteken megalakították az Északkelet-magyarországi Árucsere-forgalmi Társaságot Nyíregyházán. Három megye — Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú és Szabolcs — ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi egységei fogtak össze, hogy bővítsék az árucserét a szomszédos csehszlovák, szovjet és román partnerekkel. Elsősorban a határmenti választékcsere bővítését szorgalmazzák, ezen túl az áruházi hetek szervezésével javítják a lakosság áruellátását, Persze Klajzovics Ferenc és családja nem' a mesebői csöppent ide a mezőcsáti út mellé. Egy kicsit közelebbről s éppen ezért messzebbről jöttek. Hortra valók, a dinnyések híres falujába. Ezen a napon az egész család korán talpon volt. Megkezdték az egyik legfontosabb műveletet, a palánták szabadföldi kiültetéset. Igaz. amit később a gazda elmond, megfogalmazható úgy is, akár egy mese. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, ki tíz évig dolgozott az iparban, a horti gépjavítóban, de aztán gondolt egyet, ő bizony szerencsét próbál ... S így lett dinnyés, akár ősei, ki tudja, hanyadízi glen visszamenöleg. Hogy voit-e, lett-e szerencséje, nem tudom, nem is kérdezem, mindenesetre immár tizedik éve, hogy tavaszonként — mint ősszel a vándormadarak — ő is útra kel. S késő őszig e dél-borsodi táj, az itt felépített házikó az otthona. S e föld a foglalkoztatója, kenyere, szerencséje. Évektől, időjárástól függ, hogy mikor milyen. — Szeretek visszajárni ide, hiszen itt már nem vagyok újonc, az embernek kialakultak a személyes kapcsolatéi. Mert a dinnyekertészeihez ez is kell. Nekem, nekünk jó a kapcsolatunk a „kenyéradókkal”, a Hejőmenti Állami Gazdasággal. Tőlük kapjuk a földet, a termelés műszaki feltételeit. Ehhez adjuk mi a munkaerőnkét, a szaktudásunkat. A terhek, költségek és a haszon aránya is ennek megfelelően alakul, 45 százaléka a miénk, 55 százaléka a gazdaságé. Ezen a napon az egész csa Iád korán talpon volt. Persze a reggel 5 órai munka kezdés általában jellemző a dinnyés családokra. Akárcsak az esti 7 —8 órai műszakvégzés. Ez a nap azonban azért emelkedett ki a többiek közül, mert e napon kezdték meg az egyik legfontosabb műveletet, a dinynyepalánták szabadföldi kiültetését — Bár még előfordulhat fagy, tovább várni már nem szabad. Ennyi kockázatot vállalni kell, hiszen a 19 hektáron , 120 ezer dinnyepalántát kell elültetni — magyarázza a palántás rekeszeket szekérre pakoló gazda. Csak atlétatrikót visel, lebarnult arcán gyöngyöződik a verejték. Szép, meleg, már- inár túl meleg májusi nap a palántaültetés kezdete. — Szép, akár a palántám — jegyzi meg Klajzovics. — Ilyen dinnyém még nem volt. Idén egy szál palántánk nem pusztult ed . .. Remél, reménykedik. A dinnyések mindig így vannak ezzel. Mint az öreg halász a nagy hallal. A palánták, a szigetcsépi, a_ hevesi futó vagy a sárga fájta, a turkesztáni zöldbéiű valóban szép. De amíg szájba vehető, ízlelhető lesz a termése, addig sok még a munka, sok: még az időjárásból adódó bizonytalanság. Van ugyan biztosítás, jó dolog is az, de a dinnyés végül is termést remél. Jó termést, s nem jégverés utáni kárbecslést. — Ennek a dinnyének meleg kell — magyarázza, s közben törli a homlokát. — Meleg, sok meleg. És 2—3 jó eső __Ezek kellenek. S akk or a remény nem marad remény__ í gy legyen! Hogy Klajzo-' vicsék dinnyéjét mind többen megkóstolhassák! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Még öt perce sincs, hogy azon meditáltunk, de jó lenne, ha itt a környéken találnánk egy dinnyés családot. Legalább egyet, a két- hazájúak közül. S alig hogy ezt kimondtuk, mint a mesében a jó tündér: szóval beteljesült a vágyunk. Kényszer és lehetőség A rosszabbodó piaci helyzet, a szigorúbb gazdasági feltételek arra késztetik a vállalatokat, hogy keressék a termelés és az értékesítés iegoptimálisabb, legcélravezetőbb módozatait. Soha nem volt annyira szükség rugalmas termelésszervezésre, előrelátásra a gazdálkodás egész szférájában, mint éppen napjainkban. Sajnos, bevált az a korábbi jóslat, miszerint csak az a vállalat képes felszínen maradni, megélni, vagy éppen megújulni, amely követni tudja a piac változásait, s ehhez igazítja gazdálkodását. A kutatásnak, fejlesztésnek számos olyan területe kerül ma előtérbe, amely lehetőségeket kínál helyzetünk könnyítésére. Talán felesleges különösebben bizonygatni, hogy a tegnapinál, de még a mainál is jóval energia- és anyagtakarékosabb gazdálkodásra, az ehhez szükséges technikai, technológiai, szervezési, gazdasági feltételek megteremtésére kell törekednünk. Energiahordozókban és nyersanyagban szegény ország vagyunk. Ezek árának minden korábbi elképzelést felülmúló emelkedését csak úgy tudjuk valamelyest ellensúlyozni, ha kevesebb energiával és kevesebb anyaggal nagyobb értékű félkész- és készterméket állítunk elő. Az is kézenfekvő, hogy a késztermékek áránál lényegesen gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben emelkedett a különféle nyersanyagok ára. Ennek ellensúlyozása is igen nagy erőfeszítést, következetességet és szigorú gazdálkodást követel többek között a tekintetben is, hogy meglevő természeti erőforrásainkat komplex módon hasznosítjuk, a melléktermékeket, hulladékot sokoldalúan dolgozzuk fel. Találékonyságra vall az Özdi Kohászati Üzemeknek az a terve, 'amely a salakhányó feldolgozására vonatkozik. Az ÓKÜ által kidolgozott fejlesztési javaslat megvalósítása azt eredményezné, hogy a salakhányó feldolgozása révén több százezer tonna vasat lehetne visz- szanyemi, s ennek egyharmad részét közvetlenül a martinkemencébe tudnák adagolni. Az ózdiak elképzelése szerint növelhető a tö- mörítvény vastartalma, s ez egyben nagy mennyiségű kokszmegtakaritást tenne lehetővé. Ugyanakkor sok tízezer tonna tőkés importból beszerzett vasércet helyettesítenének. Figyelembe véve a koksz- és a vasércbeszerzés nehézségeit, a népgazdaságra háruló nagy terheket, nagyon is helyénvalónak látszik a terv valóra •váltása, jóllehet az több milliárd forint befektetést igényel. Információnk szerint az OKU fejlesztési elképzelését — amellyel a megye vezetői messzemenően egyetértenek — az Ipari Minisztérium is támogatja, mert a beruházás gazdaságos és rövid idő alatt megtérül. Remélhetőleg. az illetékes pénzügyi szervek kedvezően bírálják el az ózdiak kérelmét.
