Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 i 1981. május 17., vasárnap Szerényebben, de töretlenül A művelődésnek bármely ágáról beszélgetünk Tokajban, lehetetlen nem él'inteni a Zilahy György Művészetbarátok Körét. Ez a laza művészi és művészetbaráti társulás több, mint másfél évtizedes múltra tekint vissza, az immár huszonhat éves tokaji nyári művésztelep látogatottságából táplálkozik részben, és csaknem az egész országot behálózza, mindenfelé élnek tagjai, pártoló tagjai, barátai. Ez a kör — bátran mondhatjuk — Tokaj iskolán kívüli művelődési életének talán legfőbb mozgató rugója, hissen a művelődési ház tevékenysége el sem képzelhető nélküle, mert ez a kör szervesd a kiállításokat, a képzőművészeti életet, nagyrészt az irodalmi és zenei eseményeket is. A hónap vége felé nyílik meg a 239. kiállítás a Zilahy György Művészetbarátok Köré rendezésében, s ez egyben azt jelenti, hogy másfél évtized alatt 238 olyan tárlatot rendeztek e kör szervezésében, amely a képzőművészetet, iparművészetet és a népművészetet hozta közelebb a tokaji közönséghez és nem utolsósorban a nagy idegen- forgalmat is magáénak tudó település vendégeihez. Most mégis itt-ott olyan hangokat hallani, hogy a nagy múltú kör nehézségekkel küzd, tevékenysége a korábbiakhoz képest némileg visz- saaesefct, kevesebb programmal lép közönség elé. E kör egyik alapítója és mindmáig legfőbb mozgatója, vezetője Tenkács Tibor festőművész, nyugdíjas gimnáziumi tanár. Vele kutatjuk, mik lehetnek okai a napjainkban kétségtelenül jelentkező krízistünetek: nek. A tokaji nyári művésztelep, «amelyet évről évre több tucat művész és még több kiemelkedő tehetségű szakköri tag keres fel az ország minden részéből, mintegy gerincét alkotja az egész művészetbaráti köri mozgalomnak. Akik ugyanis Tokajban megfordulnak, és ott alkotnak, mindenkor bizonyos szellemi feltöltődéssel távoznak innen és nemcsak egy, vagy több képüket hagyják Tokajban, hanem egy kicsit magukból is, ugyanakkor Tokajból is elvisznek egy keveset lakhelyükre. A többségben rendszeresen ismétlődő tokaji találkozások-alakítják ki a művészek kapcsolatát és a nagyszámú művészetbarát jelenti a Zilahy György Művészetbarátok Körének pártoló tagságát. Ez a Tokajban és Borsodban élő nagyszámú pártoló tagság, illetve a kör mintegy huszonöt fős magva szervezte az eddig 238 kiállítást, elsősorban a Tokajban megfordult alkotó művészek köréből. És persze más, Tokajban nem járó művészek közül is. A művésztelep igen sok művészt felemelt a névtelenségből, nagyon sok művész talán éppen Tokajjal indult el alkotópályáj áriak újabb, jelentősebb szakaszán, de nem kevesen akadnak a tokaji nyári teleplakók közül, akik Tokajt, mint kiállítóhelyet már „kinőtték ’. Többen országos és nemzetközi hírű művészek lettek, akiket sokfelé hívnak, nem ritkán más földrészeken is kiállítanak és sokszor jószándékuk ellenére sem tudnak eleget tenni Tokaj, illetve a Zilahy György Művészetbarátok Köre hívásának. A Zilahy György Művészet- barátok Köre eddigi másfél évtizedes működése alatt sok mindent próbált, de anyagi lehetőségei nagyon szűkösek, érdemi anyagi oázist nem tudott magának teremteni. Es ennek természetes következménye, hogy a meghívott, kiállításra felkért művészeket nem tudják honorálni, sőt úgy sem tudják segíteni, hogy például képeiket bekereteztes. sék, vagy egyéb technikai támogatást adjanak. Ugyanakkor a tokaji kiállításból adódóan a vásárlási lehetőség is minimális. Vagy éppen semmi. Az országban megszaporodtak a kiállítások, megszaporodtak a tárlatrendező települések, és amikor egy-egy művésznek választania kell a lehetőségek között, talán meg sem lehet róni érte, ha a nagyobb anyagi lehetőségeket jelentő alkalmat választja. Annál nagyobb elismerés jár viszont azoknak, akik önzetlenül jönnék kiállítani Tokaj- ba. Természetesen nagyon sokan. jönnek így is. Például Osváth Miklós budapesti festőművész szeptember közepén nyíló kiállítására nemcsak maga jön, hanem Pannonhalmáról különbuszokkal jönnek tisztelői, hogy Tokajban nézzék meg a munkáit. Az 1981- es program, ha szerényebben is, mint a korábbi években, együtt ül. de nagyon nehéz volt összehozni. Napjainkban Tenkács Tibor már az 1982-es terv ügyében levelez, most éppen Bánszky Pált, a kecskeméti múzeumigazgatót kereste meg, és a tokaji .nyári művésztelephez kapcsolódók közül még jó néhány művészt. Várható egy-két irodalmi rendezvény, a zene sajnos háttérbe szorul, a nyári nagy zenés programok, mint például a szabadtéri operaelőadások, elsősorban anyagi támogatás hiányában szünetelnek. Reméljük, átmenetileg, és nem szűntek meg véglegesen. S zerényebben, de töretlenül dolgozik hát a Zilahy György Művészetbarátok Köre, és tevékenységére igen nagy szükség is van, hiszen Tokaj változatlanul nagy vonzerejű idegenforgalmi hely, az új szálloda er/.t a jelleget csak erősíti, s az új településrendezési tervek még inkább szükségessé leszik, hogy a hírnévhez méltó művészeti élet is várja a-helybe- lieket és a vendégeket — végre kimozdulni látszik holtpontról a romos zsinagógából építendő művelődési ház ügye is! —, s egyáltalán arra van szükség, hogy a Zilahy György 1 Művészetbarátok Köre és a nyári művésztelep nyújtotta pezsgő élet töretlenül haladjon és fejlődjön tovább, mert anélkül az idegenforgalom fejlesztése is elképzelhetetlen. Benedek Miklós Adriai lengni Syrenaia Zrínyi Miklós verseskönyvé, az Adriai tengernek Syrenaia 330 évvel ezelőtt jelent meg. Az Egyetemi Könyvtár kézirattárában őrzött eredeti példány nyomán az Akadémiai Kiadó és a Magyar Helikon összefogásával, Szántó Tibor tipográfiájával készült el most a Kner Nyomdában a mű hasonmás kiadása. A nyomda, a szerkesztő — Kormányos József — és a tipográfus Szántó munkáját egyaránt dicsérő, a Zrínyi Miklós művét immár tömegek számára hozzáférhetővé tevő hasonmás kötethez a kiadók külön füzetben Utószót csatoltak, amely lényegében nagy értékű tanulmány Zrínyi munkájához, írója Kovács Sándor Iván. Az Utószót gazdag jegyzetanyag egészíti ki. Sátoraljaújhelyi házak Lciczó József felvétele Orvosok és más diplomások munkára van szükség esetenA technika, a biológia, kémia fejlődése szinte robbanás- szerű változásokat idéz elő az orvostudományban is. Gondoljunk csak bele, hogy egyre kevesebb a hire* magánorvos! rendelő! Miért? Azért, mert az orvostudomány mai fejlettségi szintjén nem képzelhető el biztos diagnózis laboratóriumi vizsgálat, ÉKG-, röntgen- s egyéb más technikai és icémíai vizsgálatok nélkül. Ezekre viszont egyetlen magánrendelő sem képes berendezkedni. Ma már még a fogorvos is egyre többet támaszkodik a röntgenre. Néhány évvel ezelőtt, a megyei kórházban például alig volt diplomás dolgozó az orvosokon, gyógyszerészeken kívül. Jelenleg 390 orvos mellett, 39 agyéi) diplomás dolgosok a kórházban. Egy korszerűen gépesített” kórházban elengedhetetlen szükség van a fizikusra. Az ideggyógyászaton és gyermekgyógyászaton a pszichológusra, logopédusra, gyógypedagógusra. Ezek ugyanolyan egyetemet végzett emberek, mint az orvosok, szakemberek a maguk területén, csak éppen a társadalmi rangjuk és a betegek előtti egyenjogúsításukra kell még néhány évet — vagy évtizedet — várniuk. Az orvostudomány forradal- masodása nálunk a hatvanas években kezdődött eL A vegyészek, fizikusok, biológusok lassan kezdtek beszivárogni a komplex gyógyítótevékenységbe. A modem orvostudomány egyszerűen nem lehet' meg nélkülük. Előszór csak a kutatóintézetekben tevékenykedtek, de lassan.helyet kapnak a kórházakban is. Ma már laboratóriumi vizsgálat nélkül, szinte egyetlen betegség sem diagnosztizálható. Ez az oka, hogy leghamarabb itt vették igénybe az egyéb diplomásokat, nevezetesen a kémikusokat, vegyészeket. Dr. Kassay László, a megyei központi laboratórium vezető főorvosa elmondotta, hogy szinte iparszerű szervezettséget kíván meg az ottani munka, természetesen szoros kapcsolatot tartva a betegágy mellett dolgozó klinikusokkal. Bár egy laboratóriumban dolgozó orvosnak kettős szakvizsgája van, mégis rá van kényszerülve az intézet, hogy kémikusokat is foglalkoztasson. Olyan speciális kémikus ként, amelyhez nem elégséges az a kémiai ismeret, amelyet az orvos megszerezhet. Éppen ezért, egy ilyen nagy területet kiszolgáló laboratóriumi központban az optimális munkavégzéshez 6 orvos mellett, 5 vegyész alkalmazása a helyes arány — a főorvos szerint Az egészségügyi munkához természetesen a legjobb vegyészeket és biológusokat keli megnyerni. A dolog azonban egyelőre — nem olyan egyszerű. Az orvosok és más diplomások együttélése jelenleg enyhén szólva „nem felhőtlen”. Az egymás munkájának értékelése és megbecsülése az egyénektől és az adott közösségi szellemtől, munkahelyi légkörtől függ. Nevezhetjük ezt szubjektív tényezőknek. Vannak azonban objektív diszkrimináxriók. A laboratóriumban dolgozó orvos szakmai pótlékot kap, a más diplomás nern, csakhogy ezt a baktérium eddig még nem ismerte feL Azonos munkahelyen dolgozó két diplomás fizetési kulcsszáma nem azonos. Nyilván az orvosé magasabb. Hasonló a helyzet az ügyeleti díjnál is. Mindezek ellen éré érdekes jelenség, hogy az elmúlt két évben itt laboratóriumi munkára orvos nem jelentkezett, vegyész és biológus viszont igen. Világviszonylatban érzékelhető, hogy a kémia és biológia kutatói milyen nagy érdeklődéssel fordulnak az egészségügy felé, s ehhez kapcsolódnak a fizikusok is. Ma már alig képzelhető el olyan tudományos kutatással foglalkozó team, amely az orvosokon kívül, ne vonna be más szaktudósokat is. Megyénkben nincs olyan laboratórium. ahol legalább egy vegyész ne dolgozna. Az azonban, hogy a diplomák a társadalmi és a szűkebb munkahelyi megítélés szerint is egyenértékűék, sőt egyenrangúak legyenek, feltétlen be fog következni, mert azt a tudományok gyors iramú fejlődése mintegy garantálja. Adamovics Ilona Könyvespolc: A zene könyve Az ünnepi könyvhétre jelenik meg a Zeneműkiadó gondozásában A zene könyve. Hiánypótló könyv — s ez nem hatáskeltő megállapítás. hanem tény. Az elmúlt évtizedekben nemigen jelent meg ugyanis a magyar könyvpiacon olyan, ifjúságnak és felnőtt korosztálynak szánt, erőteljesen ismeretterjesztő jellegű kiadvány, amely a lexikonok rendszerességével és az enciklopédiák átfogó, általánosan tájékoztató ismeretanyagával segíthette volna a nem kifejezetten szakembereket a zene hatalmas birodalmának megismerésében, az abban való eligazodásban. A zene könyve ilyen jellegű album. Album a szónak abban az értelmében, hogy nemcsak igen hasznos, hanem reprezentatív is. (így , minden elismerésünk mellett fel kell vetnünk, hogy hasonlóan színvonalas, de megjelenésében egyszerűbb, tehát valamelyst olcsóbb kiadvánnyal továbbra is adós marad kiadásunk!) Rendkívül gazdag képanyaga művelődéstörténeti dokumentumoknak is felfogható, s azonkívül hihetetlenül Részletes rajzanyaga — például á különböző hangszerekről — egészen megfogható közelségbe hozza mindazt, amit tudnunk kell, ismernünk illik. A zene könyve tulajdonképpen magyar fordítása az angol eredetinek, de természetszerűleg — Révész Dor- rit zenetörténész munkája a magyar változat megszerkesztése — kiegészítve a magyar vonatkozásokkal. Hat fő részre oszlik. A fejezetek címe: A természeffctől a zenéig, a Zenei örökségünk, a Hangszerek, a Zenehallgatás már önmagukban is jelzik, a neves zenei szakemberek összefogásából született lexikon-enciklopédia milyen sokszínűén közelíti meg azt az emberi tartományt, amit; legegyszerűbben zenének nevezünk. S a már említett fejezetcímek mellett külön kiemelést érdemel az Időrendi táblázat és a Kislexikon, az előbbi sűríti nr. emberiség zenei tevékenységének, a zeneszerzők életének, műveik keletkezésének adatait, mig az utóbbiban megtaláljuk a zeneszerzők életrajzát, a különböző szak- kifejezések és a hangszerek magyarázatát. „Nem vájtfülűeknekésnem begyöpösödött hallgatóknak , szántuk ezt a könyvet. Olyannak álmodtuk, hogy további búvárkodásra ösztönözzön, tágítsa a zenehallgatás horizontját, és — legalábbis így reméljük — megdöntsön néhány előítéletet” — írja előszavában a könyv szerkesztője. S ebhez az ajánláshoz mit tehetnénk még hozzá? Talán csak annyit: olyan alapvető,. a zenei ismeretterjesztésben, a zene értésére nevelésben „mankóként” használható, mindennap forgatandó könyvet vehet kézbe az olvasó — különös előszeretettel hívjuk fel rá az iskolai könyvtárak figyelmét! —, amelynek puszta lapozgatása is örömet szerez, s amely — s ez a legfontosabb — a zenei ismeretek kimeríthetetlen kincsestárát kínálja laikus érdeklődőknek: is közérthetően. Csutorás Annamária Miskolcon ma ünnepük Három évvel ezelőtt, 1978. május 18-án rendezték meg először a múzeumok nemzetközi napját, amelynek évenként május 18-án történő megünneplését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) 1977 májusában, Moszkvában határozta el. A múzeum, mint ismeretes, olyan, főként tárgyakból és dokumentumokból álló gyűjtemény, amely tudományos kutató- és gyűjtőmunka során jött létre, s anyaga az adott szakterület tudományos rendszerezésével került feldolgozásra. A múzeumok a közművelődés szolgálatában álló fontos intézmények; célkitűzésük a nagyközönséggel is megismertetni mindazokat az értékeket, amelyeket hivatásszerűen gondoznak. Feladatkörük tulaj donit éppen három fő tevékenységi formából tevődik össze: a gyűjtésből és megőrzésből, a tudományos feldolgozásból, végül a kiállításokon való bemutatásból. A múzeumok nemzetközi napja alkalmából jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy hazánk múzeumai a nemzeti kultúra, a történelem és a természet kiemelkedő értékeinek felmérhetetlen gazdagságú tárházai. Az országban kétszáznál több múzeum működik, csaknem 400 kiállítóhellyel. Évente másfél ezer kiállítást mutatnak be, ezek közül félszáz állandó jellegű. Múzeumainkat évente sok millió látogató — köztük újabban sok diáik, fiatal — keresi fel. * Tekintettel ara, hogy mo6t május 18-a hétfőre esik, s a múzeumok évek óta megszokott nyitvatartási rendjétől nem lenne szerencsés eltérni, a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság május 17-én. vasárnap emlékezik meg a világnapról. Ebből az alkalomból a megyei múzeumi szervezet miskolci és megyei kiállításaira a belépés díjtalan lesz, és egyéb rendezvényeket is tartanak: a Miskolci Képtárban (Felszabadítók útja 28.) a Két évszázad magyar festészete című kiállításon délelőtt tíz órakor Dobrik István művészettörténész vezetéseve) tárlatvezetést, tizenegy órakor pedig hangversenyt tartanak a miskolci Spirituálé együttes felléptével. Tárlat- vezetés lesz a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállítási épületében délelőtt tizenegy órakor, dr. Veres László megyei múzeumigazga- tó-helyettes, ugyanakkor a diósgyőri várban Urbán József és a lillafüredi Herman Ottó- emlékházban Tóth Józsefné vezetésével. Vöröskereszt műsoros est Az MSZMP miskolci, III. számú lakóterületi pártvezetősége, a Vöröskereszt III. lakóterületi vezetősége. a Hazafias Népfront területi vezetősége és a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ május 18-án, hétfőn este hét órai kezdettel műsoros estet rendez a mozgássérültek javára a művelődési központban (Marx tér 36.). amelyen dr. Pósalaky László igazgató főorvos mond ünnepi köszöntőt, majd a Vasas Tánc- együttes és a Vasas Vegyeskórus mutatja be műsorát. Fellép a műsorban a Tüske pol-beat együttes is.
