Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1981. április 1.« szerda Hétfőn este a Tokajban ír csé ez hiányzott! Bemutatkozott a Miskolci Kabaré Bizonyára igen sokan vár­ták már az előzetes hírek nyomán a Miskolci Kabaré bemutatkozását. A kabarét sokan kedvelik, a Radióka- baré vitathatatlan közönség-, sikere is ezt bizonyítja, ám az éló kabarét rádió útján nem lehet pótolni. Egy ne­gyedszázad óta nem volt Mis­kolcon helyi jellegű témákat feldolgozó kabaré — leszá- rrjítva az egyetemi Silány Kinpad értékes vállalkozását —, így érthető a felfokozott várakozás, amely a négy fia­tal miskolci szerző — Bér­ezés József, Karosi Imre, Kiss József és Szabados Gá­bor —, illetve a színház öt tagja és egy rendezője, vala­mint a városi művelődési központ és a Tokaj vendég­látóház (mint menedzselők) vállalkozását megelőzte. Nos, március 30-án, hétfőn este megtartották a bemutatót, s ezt követően minden hétfőn este várja a’Miskolc: Kabaré a Tokaj vendéglátóházban a műfaj kedvelőit. A Miskolci Kabaré a szín­házi előadás és a vendéglá­tóipari szórakoztatás sajátos és igen szerencsés ötvözete. A közönség éttermi asztalok mellett ül, előadás közben kortyolgathat, s úgy figyel­het a dobogóra, amelynek hátterében szellemes rajz utal a kabaré miskolci jel­legére: egy béka hátán ülő férfiú mint óriási ceruzát tartja kezében az avasi kilá­tótornyot, de úgy tűnik, az nem bírja el a terhelést. Nos, amit a kabaré nyújt, azt el kell pedig bírnia. Nem azért, mintha a produkció lenne súlytalan, hanem azért, mert a kritika igazságos, torzítás­tól mentes, javító szándékú és mindenekelőtt szellemes. Szűcs János rendező és csapata — Egerszegi Judit, Horváth Zsuzsa, iVI. Szilágyi Lajos, Tardy Balázs és Újla­ki Dénes — Selmeczi György kitűnő muzsikájával (Regős Zsolt zongorajátéka tolmá­csolja) a négy miskolci szer­ző írásait élvezetes, szóra­koztató, s igen sok részleté­ben elgondolkoztató kabaré­ként prezentálta. A tarka műsor nagyrészt sajátosan miskolci témákra épült, hol finomabban, kedveskedő csip- delőzéssel, hol a szatíra'éle­sebben karcoló, vágó eszkö­zeivel fedte fel környezetünk fonákságait, szórakoztatott azok kipellengérezésével. Je­lenetek, magánszámok, kettő­sök, sanzonok és egyéb zenés számok, konferanszok válto­gatták egymást másfél órán át a színpadon. Sajnos, nem' tűnt ki a műsorból, melyik jelenetet ki írta, sőt a jele­netek címe sem, így hát a kritikusi megjegyzések kol­lektive szólnak minden szer­zőhöz, s természetesen az elismerések is hasonlóan osz­tandó« el. Az előadás — az irodalmi alapművek jellegéből adódó­an — nagyrészt a verbális humorra épült, szavakkal, szófűzésekkel operált, s a rendező legfőbb törekvése az volt (az kellett, hogy legyen), hogy az elsősorban auditív élményt vizuálissá is tegye, s ezért a' dalokhoz táncokat, az egyéb szövegekhez is többé- kevésbé látványos mozgáso­kat iktatott be, a lényeg azonban a hallható humor volt. Igen tetszett a Profil­váltás miskolci módra című. Újlaki Dénes által előadott magánszám, M. Szilágyi La­jos száma az értekezletekről, a Tardy Balázs bemutatta Miskolci vagyok című verses vallomás, valamint Szabados Gábor két konferansza. Nem volt szerencsés a sok-sok ki­tűnő apró ötletet halmozó, a titkos bejelentő irodáról szó­ló, alapvonulatában igen jó jelenet nyújtqlisága, a felol­vasott brigádnapló szelle­mességét is csökkentette né­hány közhely „begyűrűzése” és a hosszúság. A kitűnő, friss ötletre épült, a strand bérbevételét bemutató jele­netet is visszafogta a hossza­dalmasság. Kitűnő sanzont noteszből előadni — nem tel­jes értékű élményt nyújtó produkció, habár Tardy Ba­lázs igen jól csinálta, s a sanzon is remek. Szellemes volt nagyon a lakótelepi fel­mérés jelenete, megfelelően adagolt pikantériával; az ér­deklődő kislány és apukája kettőse viszont részben után­érzést sejtetett. Volt hát a kabaréban „vá­rospolitika”, volt szellemes­ség, pikantéria és volt — tel­jesen motiválatlanul — egy­két vaskos kiszólás, amelyet nyugodtan el lehet hagyni. A három, már említett íerüszí- nész mellett Horváth Zsuzsa és Egerszegi Judit, valamint egy villanásban Barna György, a Tokaj vezetője ré­szese a sikernek. Mert min­denképpen siker ez a kaba­réelőadás, amely Már csak ez hiányzott! címmel vallott a maga sajátos nyelvén Mis­kolcról többször is elhang­zott a dal: „Álomváros, szép Miskolcunk a kéklő hegyek ölén..s amit hallottunk, bizony az álomváros szeplöi- re mutatott rá! —, s ha nem is csak ez, de ez is hiányzott eddig. Most van. Tessék meg­nézni. Érdemes. Benedek Miklós Goeszseoüovi Az egészségügyi világnap és a rokKanlak nemzetközi éve alkalmából két figyelemre méltó rendezvényre kerül sor Miskolcon. Április 6-án, 15 órjii kez­dettel fudományos-módszer- tani konferenciát rendez a megyei kórház előadótermé­ben a TIT Borsod megyei Szervezetének egészségügyi, pedagógiai-pszichológiai és biológiai szakosztálya, a me­gyei KÖJÁL egészségnevelé­si osztálya, valamint a megyei kórház közművelődési bi­zottsága. Az egészségügyi világnap jelentőségét prof. dr. Velkey László, a TIT egészségügyi szakosztályának elnöke mél­tatja. majd prof. dr. Nádori László, a Testnevelési Főis­kola rekáorheiyettese tartelő­adást. Előadásának témája: A testedzés — sport szerepe a mozgásszervi betegek testi- lelki rehabilitációjában. Másnap, április 7-én, ugyancsak a megyei kórház kultúrtermében a megyei kórház és a Miskolci Bánya­üzem állami és társadalmi szervei rendeznek ünnepi mű­sort a rokkantak nemzetközi éve alkalmából. Köszöntőt mond dr. Szemán Sándor osztályvezető főorvos, a Ma­gyar Rehabilitációs Társaság vezetőségi tagja, majd a Mis­kolci Bányaüzem „Arany lant” diplomával kitüntetett bányászzenekara ad hangver­senyt, vezényel Bencs Ferenc karnagy. Szörényi Levente A zongoránál: Illés Lajos Uj ra itt volt a nagy csapat Emlékezetes színhelye a magyar könnyűzenének a budapesti sportcsarnok. A 60-as évek elején itt rendezték meg a közös hangversenyüket első beategyütteseink és az illés-zenekar jóvoltából itt szólalt meg először magyarul ez a műfaj. A régi illés-zenekar tagjai március 26-án a sportcsarnokban újra együtt adtak hangversenyt, film is készül a nem mindennapi zenei eseményről. Cime: A koncert. Zala Tibor 21, plakátja Április 30-ig látható Mis­kolcon, a Mini-Galéria, ki­csit szűk terében Zala Tibor grafikusművész huszonegy plakátja. Zala Tibor már két alkalommal állított ki váro­sunkban önállóan, s rendsze­resen részt vett gyűjtemé­nyes tárlatokon. Mostani ki­állításán plakátterveiből és megvalósult plakátjaiból lát­hatunk válogatást. A Mini-Gáléi la talán nem a legalkalmasabb nagymére­tű plakátok bemutatására, a huszonegy mű is zsúfolttá te­szi a teret. Igen jó ötlet volt egy valódi utcai hirdetőosz- íopot, egy bádoghengert is a térbe állítani, sőt abba még egy fát is behelyezni, hogy az illúzió hitelesebb legyen, s erre a bádoghengerre Zala két olyan ismert plakátját tenni, mint a nagyon jól is­mert Veled vagyunli, Viet­nam és a Szolidaritási hó­nap. Ezeket évek óta ismer­hetjük falakról, hirdetési táb­lákról, oszlopokról. Csakúgy, mint a bemutatott plakátok egy részét. Részben nyoma­tok, részben eredeti . rajzok láthatók a Mini-Galéria fa­lain és a kiállított lapok kö­zött hat olyan számlálható össze, amely nem került ki­vitelezésre. (Ez azonban nem­csak a művészt, az elfogadó szerveket is minősítheti.) Harminckét esztendőt ölel fel a huszonegy plakát. Az első 1948-ból való, az akkori, a Nemzeti Szalonban rende­zett plakátkiállításra invitált, az időrendben utolsó pedig a tavalyi április 4-ét kívánta hirdetni. Politikai, kereske­delmi, művészeti — film, opera, egyéb témakörökből — plakátok sorakoznak, a szelíden árut hirdetők mel­lett harcos politikai kiállást, elkötelezettségei tükröző al­kotások, köztük az utcákról is jól Ismert, pontokból szer­kesztett, a századik születés­napra készített Lenin-plákát. Érdekes ezeket így együtt látni. Meg kell nézni. (líra) GorÉnkaverseny Zeneiskolai tanárok I. or­szágos gordonkaversenyére kerül sor április 6-án és 7-én Miskolcon, a zenepalota Bar- lók-termében. A Művelődési Minisztéri­um, a Borsod megyei és a Miskolc városi Tanács közös összefogásával szervezett ver­seny két érdekes és bizonyá­ra nagy érdeklődésre számot tartó koncerttel párosul: 6- án este 8 órakor Perényi Miklós ad hangversenyt, il­letve miskolci csellisták elő­adásában Pablo Casals Sat- dana című kompozíciója hangzik fel, a 14 tagú, gor­donkaegyüttest Gombás Fe­renc vezényli; 7-én, ugyan­csak este 8 órától a gordon­kaverseny győzteseinek hang­versenyét hallgathatjuk meg. Kitüntetett művészünk Három kórus és két zene­kar karmestere. És — „csak úgy, mellékesen” — a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola miskolci tagozatának ta­nára. Öt együttes és a teljes embert kívánó pedagógiai munka. „Az ember, ha ko­molyan akarja csinálni, már­pedig csak úgy érdemes — mondta — akkor rengeteg energiát kell erre fordíta­niaHa belegondolunk; csak a próbákat végigállni, tisztes erőkifejtés. És ez iga­zán a legkevesebb. Beszélgetés közben elmond­ta: hat-hétévesen Pécsett énekiskolásként kezdte a ze­nei pályát. Nincs hobbija, amivel pótolni tudná. Zene nélkül elképzelhetetlen az élete. A zene az éltető ele­me. Reményi János hétfőn vet­te át a Liszt-díjat. Ez hát a2 apropó a beszélgetéshez, amelyet úgy kezdett, hogy a „zene azért kollektív dolog, a kóruséneklés is az, mert a karmester önmagában sem­mire sem megy.” S! közös a siker, meg olykor a kudarc is. Hogy mi a siker? Sem­miképpen sem látványosság. Sjker persze, ha örömöt tud­nak olykor szerezni a közön­ségnek. Ha találkozik a szán­dék és a megvalósítás. Neki magának? Ha legalább meg­közelítőleg meg ludta csinál­ni, amit szeretett volna... Volt ilyen, volt néhány ... A gyerekekkel — a Fazekas ut­cai Általános Iskola kórusá­val — volt néhány feledhe­tetlen pillanat. Nem a díjak, maga a munka. S jó, hogy a Bartók-kórus húsz esztendeje alatt néhány olyan feladatot megoldottak, amely nélkül szegényebb lenne a megye és Miskolc /zenei élete. Pél­dául az oratóriumok. A Psal­mus, a Beethoven-mise — az életnek egy-egy szép ajándé­ka. A jövő? A János-pas- sió ... Élmények, amelyeket csak úgy szerezhet meg ma­gának az ember, ha közvet­len részese, ha közreműkö­dője ... A harmadik kórus — a szerencsi pedagógus ének­kar ... Gondolt már rá, hogy „elhagyja” ... De amikor ta­lálkozik a közös éneklésért utazást is vállalókkal — „a hegyvidéki falvakból járnak be, szerencsi alig van köz­tük” — elszáll a gondolat. A kórusvezető nemcsak ad, kap is. Töltődik.Ha nem is mindennap, de megadatik, hogy a kétórás, feszült, kon­centrált próba után frisseb­ben, fiatalosabban, emberib­ben indul haza az ember. mint ahogy érkezett... Ez a siker, az igazi siker. A belső öröm... Haydn egyik utolsó levelé­ben azt í.ta; annyi gondja, baja van az emoernek, ha valami örömet sikerült szerez­ni, megérte megírni műveit... Ha valami örömöt sikerült szerezni ... ez lehetne Remé­nyi János ars poeticája is. És a belső elégedetlenség. Ahogy mindig önmagával és kórusával méri a teljesít­mény mértékét. Hogy mit tudtak volna adni, ha a pró­bákon mindig, mindenki ott tudott volna lenni... De az embert ma annyifelé húzza a dolga ... Mégis, vannak, akik húsz éve énekelnek a Barlók- kórusban. Az ének öröméért. Tervek? Csgk néhány nap sűrített programja: az elmúlt hét végén Borsodszi rákon énekeltek, vasárnap délelőtt volt az Éneklő ifjúság hang­versenyt. Ma, szerdán Bar- tók-koncert a tanárképző kó­rusával, azután vasárnap, hétfőn, kedden Kecskemét. Bartók összes női és gyer­mekkarra írt művét bemutat­ják a városban. Ök is fellép­nek. S van egy távolabbi — Spanyolország a felnőttekkel. Az igazi terv: a munka... (cs. a.) MEGNYITJUK! ÁPRILIS 3-án délelőtt 10 órakor Corso Férfi-, női, gyermekcipő szakőzletőnket AZ IFJÚSÁGI RUHÁZATI ÁRUHÁZ MELLETT. a Korvin Ottó utca 3. sz. alatt, Bőséges áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat! i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents