Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
1981. óprifis 1., szerda “*L. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A sajtókonferencián kérdezték — Érvényben van-e olyan rendelet, amely előírja a miskolci lakásigénylőnek, szövetkezeti és OTP-öröklakást, vagy magánlakást vásárlónak, az ötévi állandó miskolci lakásbejelenlést és tízévi munkaviszonyt Miskolcon? Ha igen, akkor ki ellenőrzi, hogy ez betartásra kerül? — kérdezte lapunk egyik olvasója. Megáradt a Sajó, pihen a komp, hosszú lesz az ül az ónodi vásárra erei fej saláta kerül a piacra. Fotó: Fojtán László Á Hernád mellett Sajóhidvég Öregecsfcén. Síkú néni portája egy darabka még a múlt századból. Jászberényi Emilné dr., a városi tanács vb lakás- és helyiséggazdálkodási osztály vezetője válaszol: — Ilyen rendelet nincs és nem is volt. Olyan rendelkezés van, hogy Miskolcon az nyújthat be lakásigénylést, akinek az állandó lakóhelye, vagy munkahelye itt van. Olyan rendelkezés van, hogy mindaddig, amíg a Miskolcon lakó és dolgozó lakásigénylők igénylése nincs kielégítve, a vidéken lakók háttérbe szorulnak. Lakásj uItatásnál ezeket az adatokat ellenőrzi a tanács illetékes osztálya. Magánlakás-vásárlásnál ilyen megkötés nincs. Bárki vásárolhat, akinek az anyagi helyzete ezt megengedi. Természetesen a tulajdonszerzési korlátozásra vonatkozó rendelkezéseket figyelembe kell venni. — Azok a vidékiek, akik nagyobb pénzösszeggel ; Rendelkeznek, megvásárölhat- ják-e Miskolcon a szövetkezeti és OTP-öröklakást? Van-e rendelkezés érvényben Vantal Gyula, a Szikszói nagyközségi Tanács V. B. titkára válaszol: — Településünkön csak a KPM kezelésében levő utakon van higanygőz-világítás. Szikszó főterén, a Szabadság téren az elmúlt évben felállított jubileumi emlékmű díszkivilágítást kapott; a nagy teljesítményű reflektor- csoport széles sávban megvilágítja a tér egy részét. A Sikeresen fejeződött be az úttörőcsapatok hasznosanyag-gyűjtési versenyének megyei akciója. Borsod megyében ebben az akcióban 203 iskola vett részt, csakarra, hogy ezeket öt évig nem lehet eladni? Előfordul, hogy a megvásárolt lakást készpénzért jóval magasabb áron — 13 ezer forint/négy- zetméter — eladja. Szövetkezeti és OTF-érté- kesítésű 'lakását bárki eladhatja a szabadforgalomban, mert ez személyi tulajdonú lakásnak minősül. A pénzügyi és lakáscsere-forgalom gyorsítása érdekében az 1981. január 1-én életbe lépett új rendelkezés szerint még az ötéves elidegenítésen belüli bejelentési kötelezettséget is eltörölte a kormányrendelet. A város területén megépülő valamennyi tanácsi értékesi- tésű lakás névjegyzéken keresztül (kivéve a központi kereteket) kerül elosztásra. Az OTP-értékesítésű lakásokat, illetve azoknak egy bizonyos százalékát (megállapodás szerint) az OTP szabadforgalomban értékesíti. Itt versenytárgyalás van, aki a legtöbb előleget fizeti, az kapja meg a lakást. nagyközség többi utcáján 1— az ismert rendelkezés értelmében — energiatakarékosság miatt az EMÁSZ a 100 wattos izzókat hatvanasra cserélte a lámpatestekben. Üzemzavar esetén egyébként, a lakosság bejelentése alapján, időben intézkedik az ÉMÁSZ. Véleményem szerint, nincs különösebb probléma Szikszó közvilágításában. nem 97 ezer tanulóval. Az úttörők idei hasznosanyag- gyűjtési versenye eredményes volt, hiszen mintegy 1,4 millió forint értékű vas-, fém- és papírhulladékot adtak át a MÉH-nek. Szép és izgalmas kutatói munkát kínál történészeknek, geológusoknak, hogy miként került az utóbbi évszázadok alatt a Hernád partjára Sajóhidvég, az a település, amely nevében is hordozza még közeli kötődését a nagyobbik, immár távolabb eső folyóhoz. A legrégebbi bejegyzés egy birtoklevélen Hydweghe települést említi a Sajó és a Hernád ‘közti területen, amit a község lakói ma leginkább csak szigetnek neveznek. Később Sajóhidvég az ónodi vár tartozéka, a Rákóczi- ak birtoka lett és amikor a fejedelem már a bujdosók keserű kenyerét ette, a jól termő, szép földeken a császárhű urak osztozkodtak. Tavasszal és ősszel mindig nagy vizet hozott a Hernád és sok év alatt új medret mosott magának, mire a falu a másik partjára települt át. Fontos út és híd vezetett át a községen, de hídnak már nyoma sincs, azaz, hogy egy hídfő romjait ma is fellelheti a múltat kutató, de ez már Sajóhidvég újabb történelmének része. Mikszáth Kálmán felejthetetlenül írta meg az eltaposhatatlan Dőry báró portréját, aki a falu határától lejjebb. Körömnél veretett hidat alázatos tisztelgésképpen az egri érsekség előtt. A vezeklés azonban addig tartott, amíg hídpénzt lehetett szedni A két folyó közelsége évszázadokon át meghatározta az itt élők sorsát, akik közül nagyon sokan halászattal foglalkoztak, kevesebben földműveléssel. Hát ami a halászatot illeti, ma ugyancsak feikopna annak a sajöhidvé- ginek az alfa, aki abból szeretne megélni, ami halat kifog a Sajóból, vagy a Her- nádból. Annál inkább megnőtt a főid, a termőföld becsülete. Amíg a magas adók miatt huszonöt évvel ezelőtt mindenki szabadult tőle, leadta, nem művelte, most az utódok kapva- kapnának rajta. Hogyan alakul a község mai arculata, kik lakják, miként élnek? Járjuk az utcákat a hunyorgató tavaszi napsütésben és itt is, ott is kavicshalmok, téglarakások foglalják el az út és a járda közötti, fákkal övezett szigetet. Felújítások, tatarozások, új alapok, friss téglafalak váltakoznak előttünk. — A felszabadulás előtt hét munkást tartottak számon Hidvégen, ma a felnőtt lakosság nyolcvan százalékának a környező üzemek adnak munkát, a kohászat, a gépgyártás, a vegyiüzemek és a sörgyártás — tájékoztat Kerékgyártó János tanácselnök. — Az első, amire gyűjtenek, a családi ház és most már az sem mindegy, hogy milyen. Kell a pince a kertben megtermett gyümölcsnek, zöldségnek, garázs a kocsinak, külön szoba a gyerekeknek. A szép berendezés, a bútor, a könyv elmaradhatatlan. Szorgos emberek élnek itt, sokat áldoznak azért, hogy jobban éljenek. Siku Imréék portája a Táncsics utcában még a múltat idézi kopottas nádfedelével, aminek az eresze előtt fejet kell hajtani a belépőnek, olyan alacsony. Kicsinyke ablak néz az utcára, a vastag vert falak, a mestergerenda. a szabad kémény, mind-mind egy előző század még megmaradt darabja. — öreg volt ez a ház már akkor is, amikor a férjem született. pedig már ő is nyolcvanegy éves — számolgat az idős asszony, aki fát hasogat az udvar hátsó traktusában és meg-megpihen a kevéske erőlködéstől. O is 77 éves már. — Három gyerek van — mutatja nehezen hajló, fáradt kezén —, de mindegyiknek ott van a családja, a dolga. Eljönnek a hétvégeken, de mindent nem végezhetnek el helyettünk. Kifeszített dróton hófehér ruhákkal csattog a szél, az udvaron, a ház körül a rend és a tisztaság vesz körül mindent, gondozottak a fiatal fák is, melyek már főként az unokák örömére teremnek. Sikuék élete itt telt el és ők már nem változtatnak, kisebb javításokkal, tolöozá- sokkal jó nekik a megszokott régi ház. Jobbra az iskola emeletes épülete mögött Magyar József bányász fiatalon fogott az otthonteremtéshez, kellett már egy meleg, meghitt fészek az átlagosnál nagyobb családnak. De közbeszólt a betegség, ami ilyenkor duplán sújtja az embert, mert tehetetlen azzal, amit megkezdett. A jó közösség tagjai bajban mutatják meg, mennyire fontosak egymásnak: volt itt bőven kőműves, villanyszerelő, tetöledö, lakatos, mindenki túl akart tenni a másikon. Így készült el a szép tágas otthon, amelynek az avatására körülbelül negyven bányászt Ji ívtak meg, olyanokat, akik nem egy-két napjukat áldozták fel, mire tető került a Magyar család feje fölé. Az út kanyarog, hol közelebb, hol távolabb fut a folyó mentén: a Hernád a község határa alatt másfél kilométerre torkollik a Sajóba. Rossz, rázós, gödrös makadámút visz ki a körömi kompig, amit most magasra emel a zavaros, sáros áradat. Pihen a komp, előtte sárban lóg a sorompó, a révész kis kuckóján lakat, az ablakon pókhálót mozgat a szél. A végeláthatatlan síkságon haragosan fut megszé- lesedett medrében a Sajó.' Haragosak a tiszadobiak, a taktaszadaiak, a kesznyéteni- ek, tiszalúciak és körömiek is, akik kerülővel mehetnek majd a magas víz miatt a következő ónodi vásárra. Nagy József } Kézcsókom, IRTA; JIRI JÁNOSKA Vanko, a vállalat- vezérigazgatója ezen a napon szmokingban és rendkívül jó hangulatban érkezett munkahelyére. — Elenka — mondta rögtön a titkárnőnek —, hívja a vezetőséget, telefonáljon a minisztériumba, hogy nem tudok elmenni az értekezletre, mert halaszthatatlan kötelezettségűim vannak, amelyek jelentőségüket tekintve messze túlmennek vállalatunk keretein. Világos? — Világos — válaszolta Elenka — és akkor a szokásos moszkvai vodkát vegyem, vagy skót whiskyt? Vanko szemrehányóan tekintett a titkárnőre: — De kislány! — Értem, tehát whiskyt — hozta helyre hibáját gyorsan a titkárnő. Azután a titkárságon már csak a dekorálással és a frissítők előkészítésével foglalkoztak. Tíz órakor a portás izgatottan jelentette; — Igazgató elvtárs, itt van! Vanko nyugtatót vett be, azután bekapcsolta a vevőkészüléket, amelyet a honvédelmi szövetség kölcsönzött neki. — Kacsa hívja Sast, Kacsa hívja Sast — hallatszott a készülékben. — Éppen most ért a félemeletre, ahol adtak neki egy kis frissítőt. Károlyira, az úttörő elmondott neki egy kis versikét. Mi átadtuk neki a vállalati kitüntetéseket es felajánlottuk, hogy legyen az ifjúsági szervezet tiszteletbeli tagja. Átkapcsolok... — Itt Liba, Liba hívja Sast — hallatszott ismét —, már az első emeleten van, de egy kicsit kifulladt: utólagos hozzájárulásával, Sas kartárs, elintéztem, hogy az első helyettes a karjában vigye tovább ... — Hallom — válaszolta Vanko, és gondolatban elátkozta az elromlott liftet. — Itt Kócsag, Sast hívom, Kócsag hívja Sast — hallatszott egy izgatott hang a második emeletről. — A vállalati énekkar a ..Bukszus, bukszus” kezdetű dalt énekli, de a vállalati jogtanácsos hamisan énekel, javaslom, hogy csökkentsék a negyedévi prémiumát, itt Kócsag, átkapcsolok, az elvtársnő a harmadik emeletre ér... Az igazgató magánkívül kapcsolta ki a készüléket, megigazította csokornyakkendőjét, kéz. és lábtörést kívánok neked Viktor, mondotta felhangon, és kilépett az ajtón, hogy üdvözölje a vendéget. — Kézcsókom, elvtársnő — visszhangzott az egész titkárság. Az igazgató úgy nyújtotta kezét a vendégnek, mint a vőlegény a menyasz- szonynak, és mielőtt leült, figyelmesen kissé terjedelmes ülepe alá helyezett egy párnát, amelyet külön 4 erre a célra vettek kölcsön a kultúrteremből. Az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke már néni bírta tovább a feszültséget, és Ősszerogyott, egyenesen a csoport bizalmi, Kulesko karjaiba. — Olyan fülledt itt a levegő — hallatszott a fotelból. — Mindenki úgy füstöl, mint a gyárkémény. Kuleskö, a csoportbizalmi azonnal megszervezett egy felajánlást: a vállalat személyzete abbahagyja a dohányzást. Amikor a kollektív felajánlást aláírták, azonnal ki is tettek a vállalat homlokzatára egy transzparenst. ezzel a felirattal: Nemdohányzó vállalat. Az udvaron a honvédelmi szövetség tagjainak díszlövése delet jelzett. Vanko felállt és így szólt: — Tisztelt Pertlickövá elvtársnö, az üzemi étkezdében egy kis ebédet készítettünk. Ragulevest, nyárson- sült sertéspecsenyét, szepesi tarhonyát, a nagymama receptje szerint főzött kom pótot; amíg az ünnepi diszmenet összegyűlik, hogy lekísérje önt az ebédlőbe, ahol átadjuk f> vállalat ajándékát, egy kristályvázát, kérem, feleljen erre a kérdés- % re: hogy döntött: Elvállalja a takarítónői állást? A feszült csendben így szólt Pert- licková: • — Elvállalom. Elenka észrevétlenül jelt adott az ablakon át az udvarra, ahonnan óriási hurrá hallatszott. Ezután vállalati ünnepség következett, amely három napon és három éjszakán át tartott. Hegymegi János, volt szikszói lakos a 700 éves Szikszó barátai nevében megköszönte a szülőfalujának adott sok-sok megyei támogatást. Egyben arról érdeklődött, mi várható a nagyközség köz- világítási problémájának megoldásában. Hulladékgyűjtő úttörők i
