Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
ESZAK-MAGKABORSZAG 4 T981. április 23., csütörtök i í i ; J .( í i í \ i t A magyar nyelv hete Nézőtéri meditáció Egy verekedő óriás, av mer A Piedone-filmek visszatérő szereplői: Baldwin Dakil (Bodo) és Bud Spencer (Piedone). A héten a premiermozikhan t újra ellenállhatatlan ökölcsapása: c osztogatja Búd Spencer, vagy ahogy örök rendőr- szerepeiből ismerjük: IHedo- ue. Akik már látták Piedone valamelyik korábbi filmjét, joggal várják, hogy a nápolyi kikötő nyomozója minden bűncselekményt felderítsen, a hivatali formaságok tökéletes mellőzésével eredményeket érjen él. ökölcsapásai erősebb érveknek bizonyulnak mindenféle tanúvallomásnál és egyéb kriminalisztikai „hatóerőnél”, és aki az ő filmjeit szereti, tulajdonképpen nem is a bűnügyi nyomozásra kíváncsi, hanem a jól kore- ografált tömegverekedéseket szereti nézni. Nos, a most látható Piedone Egyiptomban című filmben, amely szinte a Piedone Afrikában című folytatásának hat, szokatlanul sok az üresjárat. Búd Spencer, illetve Piedone partnere most is Caputo, azaz Enzo Canna- valc, meg az előző filmjében Afrikából Itáliába hozott Bodo nevű zulu kisfiú, azaz Baldwin Dakil, de hogy tulajdonképpen milyen ügyben nyomoz most Piedone, teljesen háttérbe szorul. Igaz, már a legelején leleplez egy kábítószercsempész bandát, aztán egy nemzetközi briganti társaság után megy Egyiptomba, de ennek a filmnek valahogy nincs meg a Steno rendezte egyéb Piedone filmekben megszokott tempója. Harmincöt perc telik el az első érdemi tömegverekedésig, és az egész vetítési idő alatt alig 5—6 hosszabb-rövidebb ilyen jelenetet láthatunk, ha pedig sem a nyomozás izgalma, sem a cirkuszi attrakciónak ható tömegpankráció nincsen meg kellő mértékben a filmben, úgy akkor mi marad még az ilyen, jellegű történetben? A mozikat azért nem kell félteni, a Piedone név biztos behozza most is a nézőt. * Felújításokról általában nem szoktunk írni, most is csak figyelemfelhívásképpen utalunk rá, hogy újra látható a premiermozikban a Dollárpapa című magyar film, amelyet Gábor Andor szatírája nyomán Darvas Szilárd és Gádor Béla írt filmre, és Gertler Viktor rendezett. Huszonöt évvel ezelőtt volt a premierje, majd 1964-ben felújították. Már felnőttek, akik a bemutatása után születtek, nekik bizonyára újként hat, akik pedig régen Is látták, meggyőződhetnek róla, hogy ez a film kiállta a negyedévszázad próbáját, mind mondandójában, mind előadásmódjában ma is friss, élvezetes. Sajnos, a szereplők között már igen sok az azóta örökre eltávozott, így bizonyos filmtörténeti értéke Is van, de Gábor Andor szatírája, az amerikai nagybácsi legendája előtti behódolás, a milliomosnak vélt hazatérő törékeny öregember körüli, bálványimádás szerű hercehurca ma sem tanulság nélküli, és az egész játék ma is roppant élvezetes, szórakoztató, s mindenkinek szívesen ajánlható. (benedek) A tavaszi ünnepi rendezvények között a hagyományosan visszatérők közé számítjuk a magyar nyelv hetét, mely tegnap, április 22- én kezdődött meg Borsodban. Kövér Árpád, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának munkatársa a TIT miskolci, Kazinczy Klubjában megtartott megnyitó ünnepségen mondotta: „A reális nemzeti önismeret térhódítása szellemi életünk egyik legörvendetesebb jelensége. Ebben a folyamatban feltételként is, eszközként is kitüntetett szerepe van a nyelv ápolásának, az anyanyelvi műveltség fejlesztésének . .. Csak a szépen és jól beszélő, önmagát kifejezni tudó ember lehet igazán egyenlő az egyenlők társadalmában .. Mindebből következik, hogy „a műveltség megalapozása, a tudásvágy felkeltése, anyanyelvűnk ápolása, a kulturális értékek terjesztése, az önművelés ösztönzése nem az oktatás, a művelődés belügye, hanem elválaszthatatlan az egész társadalom fejlődésétől” — amint az elhangzott az MSZMP XII. kongresszusán is. Senki számára nem lehet tehát közömbös, hogy hogyan beszél ifjúságunk. (Az ifjúság anyanyelvi nevelése persze egyáltalán nem csak a magyar tanárok felelőssége!) S mivel egyre szélesebb körben élünk felelősséggel a nyelvvel, mint a megszólalás eszközével, az sem közömbös számunkra, hogy meg tud- juk-e őrizni tisztaságát, vagy „rajta hagyjuk” a bürokratikus nyelvhasználat sallangjait. A magyar nyelv hetének előadásai — az iskolákban, a közművelődési intézményekben, és idén először az üzemekben is — az anyanyelv iránti felelősségünket kívánják feléleszteni. Borsodban és Miskolcon közel nyolcvan előadást tartanak az elkövetkező napokban. A rendezvénysorozat ünnepi megnyitóján dr. Juhász József kandidátus, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos íőmun- katársa tartott előadást „A magyar nyelv frazeológiája” címmel. A szólások és közmondások — így hangzott az előadás végső kicsengése — nem díszitő elemei, hanem szerves részei az anyanyelvnek. Hegyi Imre, a HNF Borsod megyei alelnöke zárszavában Nagy Lászlót idézte, mintegy tanulságul: „Bánnom a szóval; odaadás és felelősség” A kazincbarcikai takarékszövetkezetben Négy év mérlege Négy éve, hogy Kazincbarcikán takarékszövetkezet működik. E csaknem fél évtized nagyfokú fejlődést, olyan eredményeket hozott, amelyekre joggal lehetnek büszkék a szövetkezet tagjai. Mint azt Koch. Géza igazgató elmondja, jelenleg — egészen pontosan — 4958 tagja van a szövetkezetnek. Az alakulás éve — 1976 óta — nemcsak a taglétszám növekedett, de a szolgáltatások köre is. A szövetkezet egyik legfőbb feladatának a takarékbetétállomány növelését tekinti, hiszen ez az alapja a hitelezési tevékenységnek, ami iránt van érdeklődés. A betétben elhelyezett összeg 17 millió forint. A tagság által évente igénybe vett hitel 12 millió forintra tehető. A szövetkezet tagjai a legkülönfélébb célokra veszik igénybe a szövetkezet segítségét. Sokan kémek személyi és mezőgazdasági termelési, illetve áruvásárlási hitelt. E hitelformák hagyományosnak tekinthető szolgáltatások. Ahogy azonban nőttek a szövetkezet lehetőségei és pénzalapjai, úgy bővült a szolgáltatások köre is. így ma már hitel igényelhető — az OTP- hez hasonlóan, külföldi utazásokhoz, vagy kiskereskedői, illetve kisipari tevékenység megkezdéséhez, fejlesztéséhez. A barcikai szövetkezet azzal is a tagság érdekeit képviseli, kényelmét szolgálja, hogy például a külföldi utak szervezését is vállalja. Ebben az évben, augusztus 15—22. között, a bolgár tengerpartra szervez utat, méghozzá úgy, hogy ez idő alatt Isztambulba is kirándulnak. Mindennap, nyitástól zárásig nagy a forgalom a barcikai takarékszövetkezetben, ahol az irodahelyiség is szűknek bizonyul már a forgalom lebonyolítására. De — mint azt az igazgató elárulta — rövidesen megkezdik építeni azt a házat, amelyben a szövetkezet is helyet kap, s így korszerűbb körülmények között fogadhatja majd ügyfeleit. Ma estétől a Kamaraszínházban: Kaviár és lencse Fotó: Jármay György Nemrégiben mutatta be Egerben a Miskolci Nemzeti Színház együttese Giu- lio Scarnicci és Renzo Ta- rabusi olasz szerzők Kaviár és lencse című háromfel- vonásos komédiáját, s most nagy sikerű sorozat után — ma estétől — Miskolc közönségének is sorozatban előadja a Kossuth utca 11. alatti Kamaraszínházban. A jó szórakozást ígérő komédiát Bor József állította színpadra, főbb szereplői: Simon György, Máthé Éva, Zsolnai Júlia, Ábrahám István, Sallós Gábor. Szerencsi Éva, de rajtuk kívül még tíz további szereplő játszik az előadásban. Képünkön a játék egyik jelenete: Máthé Éva, Kuna Károly, Sallós Gábor, Simon György, Ábrahám István és Kalapos László. „Előadott” művészetek ■Tárlatvezetés, hangversenyek Kapcsolatteremtés kezdeti sikerekkel Nem keäl ahhoz különösebben szétnézni magunk körül, hogy arra a megállapításra jussunk: a kiállításoknak, hangversenyeknek, irodalmi esteknek szinte dömpingjét éljük. Éppen ebből adódik a kérdés: tud-e vonzerőt gyakorolni egy zenéről szóló előadás, amikor élőben élvezhetik a zenét azok, akik szomjaznak rá? Beszélni kell-e a filmművészetről, vagy látni kell a filmeket? Folytathatnánk a kérdéseket. Hiszen a képzőművészetről sem lehet beszélni, elvonatkoztatva magától a művektől, az alkotások ismerete nélkül. A válasz — statisztikai alátámasztás nélkül is — igen! Hiszen a művészeti élmények spontán befogadását nemcsak erősítheti, fokozhatja is egy másfajta megközelítés. Sőt, igen gyakran szükség is van erre a tudatosan irányított befogadásra, amit jól példáznak a szaporodó tárlatvezetések. A művészeti ismeretterjesztés nem kizárólag a TIT privilégiuma. Igazi sokcsatornás rendszer ez, amelyben egyaránt részt vesznek a művelődési intézményeit, a művészetekkel „hivatalosan” foglalkozó szervezetek és intézmények, s amelyben nem kis és nem jelentéktelen részt vállal half az ismeretterjesztő társulat. Nos. a közelmúltban éppen ezt a tevékenységei tette mérlegre a megyei szervezet. Eredményekről és gondokról egyaránt szó volt. Kezdjük az eredményekkel. A művészeti ismeretterjesztésben az egyik legnagyobb sikernek tudják be, hogy egyre több tárlatvezetést tar-? tanak. Az általános iskolások és a középiskolások mellett egyre gyakrabDan élnek ezzel a lehetőséggel a szakmunkásképző intézetek is. Ami kétszeresen is öröm. Egyrészt, mert jelzi, hegy. egyre rendszeresebben látogatják a kiállításokat a szakmunkástanulók, másrészt, mert éppen az ő m ü vés ze ti -es z téti Icai nevelésük szorul rá leginkább ’ arra, hogy ilyen kiegészítő ismeretekét kapjanak. (Egyszerűen azért, mert a tantervi anyag itt a legszűkösebb.) Ma meg elsősorban miskolci jelenség ez a fajta tárlatvezetés, de történtek már próbálkozások olyan vidéki városokban, ahol rendszeres a kiállítási élet. De éppen az igény fokozódása veti fel a gondot: kevés a tárlatvezető. A korábbi próbálkozások ellenére sem sikerült még bevarrni ebbe a tevékenységbe a fiatal rajzpe- dagogusokat, jóllehet e témáról több ízben volt már szó. Közreműködésük nélkül aligha iehet tágítani a kört, s éppen a modern képzőművészet jobb és elmélyültebb megértéséhez szükségeltetne a szakavatott „bevezetés’. A képzőművészeti ismeretterjesztés iránti érdeklődést bizonyítandó egyébiránt talán elég megemlíteni : két szabadegyelem is beindult, s sikerrel működik. S ha már ,itt tartunk. A képzőművészeti' ismeretterjesztésben sikerült mindenki számára kamatozódó együttműködést kiépítenie a TIT- nek a képzőművészettel hivatalosan foglalkozó fórumokkal, a múzeummal, a megyei pedagógus továbbképző intézettel. Igaz, e terület kínálja talán a legnagyobb lehetőségeket is. Jó volna például — s ezt az igényt megfogalmazták —, ha az ismeretterjesztő munkában jobban tudnák hasznosítani a miskolci József Attila Klubkönyvtár gazdag dia- és reprodukciótárát. Jelenleg ugyanis az előadók elsősorban saját diafelvételeikkel „dolgoznak”, amely ösz- szehasonlíthátatlanul szegényesebb. mint a könyvtár meglevő anyaga. Már a felismerés is figyelmet érdemel, s talán nem marad ennyiben. Változatlanul nagy gond ugyanis, hogy a különböző szervezetek és intézmények párhuzamosan dolgoznak egymás mellett — főleg az évlordulók alkalmából világuk ez ki különösen élesen, amikor szinte egymásra szervezik az esteket, a megemlékezéseket! — nem erősítve, hanem lerontva egymás hatását. Visszatérve a művészeti ismeretterjesztésre: a képző- művészeti ismeretterjesztés eredményei a leginkább figyelemre méltóak. De kétségtelenül eredménynek számit, hogy sikerült beindítani egy zenei szabadegyetemet. S igen sok kamarahangverseny bonyolódik — elsősorban üdülőkben, munkásszállásokon — TIT-szervezésben. A Palotaszállóban, a tapolcai Kikelet f üdülőben minden turnusra „jut” egy-egy hangverseny, amelyen nemcsak iskolások, hanem a város neves kamaraegyüttesei is fellépnek. Feléledőben van a TIT Kazinczy Klubjában is a kamaraegyüttesek bemutatkozásainak hagyománya, de a lehetőségeknek gátat szab a pianínó hiánya. Egy biztos: a régi típusú előadások, amelyen magnóval vagy lemezjátszóval illusztrálták a mondanivalót, már nem vonzanak. De a zenei ismeretterjesztésre van igény. A hogyanra viszont még ice- resik a választ. Csutorás Annamária BÉI f 1 db D-598 autógrédert rrf ADNA ÍVJ K I T ___ * m ■ 1- _ Érdeklődni: B.-A.-Z. megyei Mg. Szövetkezeti S Í Q JT 1 1 T Pl \# r iH 1 mm Építőipari V. Miskolc. József A. u. 38 fc- WI LC--I 1 Q 14^9 Ui.: Ocsovai - Telefon: 15-085
