Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

! 1981. április 23., csütörtök ÉSZAK-MAG YARORSZAG 5 Első a teljesítmény! bkiiz-felújítások Qzdon Az elmúlt ötéves tervidő­szakban az Ózdi Városgaz­dálkodási Vállalat tevékeny­ségében kiemelt helyet fog­lalt el Ózd, valamint a járá­si székhely környékén levő községek, Bánszállás, Far­kaslyuk, Somsály, Királd és Járdánháza lakóépületeinek felújítása. A vállalat 193,2 millió forintos termelési ér­tékének több, mint felét tet­te ki az az összeg, amelyet lakóház-felújítási és -karban­tartási tevékenységre fordí­tottak. A munkálatok nagy­ságát befolyásolta, hogy a tervidőszak alatt újonnan épült, illetve az Ózdi Kohá­szati Üzemektől és a Borsodi Szénbányáktól átvett laká­sok jelentősen megnövelték az általuk addig kezelt lakás­bérlemények számát. Az Ózdi Városgazdálkodási Vállalat jelenleg 4840 lakást kezel. Munkájukat nehezítet­te, hogy a kohászattól és a bányától átvett épületek mű­szaki állapota nagyon rossz volt, alacsony komiorzatúak, s a lakásokhoz kapcsolódó különféle csatlakozó létesít­mények, vízvezeték, csapa­dékvíz-elvezető hálózat is el­avult. A vállalat munkáját meg­határozandó, az MSZMP Ózd városi Végrehajtó Bizottsága határozata 1976 októberében feladatként jelölte meg, hogy az V. ötéves terv során a vál­lalat önkezelésben minél na­gyobb részarányt vállaljon a felújítási, karbantartási, és korszerűsítési munkálatok­ból. A Városgazdálkodási Vállalat ennek megfelelően ténykedett: az önkezelésben végzett munkák jelentősen — 74 százalékkal — növeked­tek a tervidőszak végéig. Amíg 1976-ban a lakóházja­vítási munkáknak 41 százalé­kát végezték saját kivitele­zésben, ez a mutató tavaly már több, mint 80 százalék­ra emelkedett. Az eltelt ötéves tervidő­szakban Ózd városában 807 lakást újítottak fel, amiből 576 lakást lényegesen korsze­rűsítettek is. A felújításra és korszerűsítésre kerülő laká­sok nagy része a Béke-telepi városrészben helyezkedik el. A Városgazdálkodási Vál­lalat lakóház-felújítási tevé­kenysége azonban nem volt zökkenőktől mentes. A mun­kálatokat nehezítette, hogy a műszaki előkészítés nem volt eléggé megfelelő és a lakóhá­zak felújítására nem készült részletes költségvetés, így gondok adódtak az anyagter­vezés és anyagellátás terüle­tén. Mindezek mellett továb­bi gondok forrása volt a nem megfelelő munkaszerve­zés és a laza munkavégzés. Ennek csökkentése érdekében érthető és indokolt volt a vál­lalatnál az elmúlt évben be­vezetett teljesítmény utáni differenciált mozgóbérrend­szer, ami természetesen a je­lenlegi körülményekhez iga­zítandó, finomításra szorul. — pusztafalvi — Ilyentájt. tavaszidőben rendre elkezdődnek, s — szin­te egyik hétről a másikra — úgy megszaporodnak a bél­és külföldi utazások, mint éb­redező mezőinken a fűszál. S főként az utóbbiak, a külföl­di kirándulások szaporodnak meg, méghozzá vállalati ala­pon. ' üzemi szervezésben. Nincs is ezekkel az utakkal, közös kirándulásokkal külö­nösebb baj. Menjenek csak a dolgozók, ha van rá pénz a szakszervezeti, vállalati kasz- szában. Hiszen — némi egyé­ni pótlás, hozzájárulás segít­ségével — két-három napra kikapcsolódnak a mindennapi megszokott, erőt őrlő munká­ból. Pihennek, más tájakat, országokat ismernek meg. S ha már úgy hozza a sor: Kas­sán, Ungváron, Bécsben, vagy másutt vásárolgatnak is ezt, azt, ami újdonság... Csak azt lehet és helyes mondani e törvényes gesztusokra, ki­rándulásokra: jó utazást, jó pihenést... Mi hát akkor a probléma, mi indokolja a kel- íemetes elfoglaltságok felem- lí.tését? Nos, a baj, sok vita, sértődés, félreértés abból fa­kad, hogy „több az eszkimó, mint a fóka”, azaz: jelentős különbség van az igények és a lehetőségek között. Azután, ség, ha a jó dolgokról van szó. Pedig a mi pénzünk is benne van a közös kasszá­ban ! Miért fordulhat elő ilyen igazságtalanság?!.. Ilyen malőrök „színezik” tehát ezeket a vállalati ki­rándulásokat. S valóban van miért bosszankodni. Termé­szetesen tökéletes, mindenki számára kielégítő megoldást elképzelni lehetetlen, hiszen ha kettővel több a jelentkező, mint a hely, valaki „kettő” rossz szájízzel marad le. Azonban, ha van az igazsá­got kereső, megközelítő tö­rekvést kereső és alkalmazó módszer, mór nyugodtabb lehet a vezető, a szervező, megértőbb az adott kedvez­ményben nem részesülő réte­ge az üzemnek, vállalatnak. Az említett példában az a leg­bosszantóbb, hogy a központ­tól távolabb levő periférikus telephelyre csak akkor jutott el az utazás híre, amikor a központban nem volt elég je­lentkező, s ráadásul hiába volt még az a jelzés is, mert ■ ■ ■ közben akadtak a központban újabb jelentkezők ... Miért nem lehetett — s lehet má- sütt is — a végzett munka mennyiségét, minőségét ala­pul venni egy-egy ilyen uta­zás szervezésekor ? Miért nem lehet ezáltal mintegy jobb munkára ösztönző módszer a vállalati kirándulás? S még az sem elítélendő, ha a jó munka mellett a szociális helyzet is egy szempont a ki­választáshoz. Látszólag apró dologról van szó, azonban olyan do­logról, amelynek bonyolítása nem nélkülözheti az életünk, munkánk egészére érvényes helyes, megitámadnatatlan szabályokat: a lehető legigaz­ságosabb módszer, a demok­ratikus döntés alkalmazását. Hiszen egy-egy ilyen vállalati hozzájárulás is juttatás. Jut­tatás abból, amit közösen te­remtettünk. S nem baj, ha itt is érvényesül: ki mennyit tett, úgy lássa hasznát!... B. S. Futózás, mosás, cipójavítás.­Többre is képesek! Nagyot fejlődött az elmúlt ötéves terv időszakában a Sá­toraljaújhelyen székelő Járá­si Cipész- és Szolgáltatóipa­ri Szövetkezet. Javítottak szolgáltató és gyártó tevé­kenységükön. És az a furcsa helyzet állt elő — amelyről kevés szolgáltatóipari egység tudna beszámolni —, hogy kapacitásfölöslegük van. — Milyen beruházásaik voltak az V. ötéves tervidő­szak idején? — kérdeztük Tóth Bálint műszaki vezetőt. — A legíontosabb, hogy létrehoztunk egy textiltisztító kisüzemet. A múlt évben kezdett üzemelni — kisebb- nagyobb sikerrel. A lelkese­dés nagy volt, hiszen addig nem volt a környéken ilyen szolgáltatás. A piackutatást követően azonban csökkent a lelkesedés, az átadás után pe­dig keserűen tapasztaltuk, hogy visszaléptek a közüle- tek. — Vajon miért? — Mindenki a takarékossá­gi intézkedésekre hivatko­zott. Ismeretesek a miskolci Patyolat telepgondjai. A miskolciak kitűnő szolgálta­tása veszített is egy keveset színvonalából, ha nem is a minőségben — a vállalási ha­táridők vonatkozásában. A minőséggel nincs baj Mis­kolcon, sőt, az újhelyiek is úgy mondják már: Patyolat­színvonalon mosnak, tisztíta­nak. Egy éve, a múlt év ele­jén vette át a Patyolattól az újhelyi szövetkezet a szeren­csi, az encsi és a sátoralja­újhelyi járás területét. Föl­szerelkeztek gépkocsikkal, sőt kiterjesztették körzetüket a Bodrogközbe is, ahol lakáso­kon gyűjtik a mosnivalót, s oda adják le a „patyolat- tiszta” holmikat is, Ám a ta­karékossági hullám nemcsak a közületeket érte el, hanem a lakosságot is. Igen nehéz beférkőzni azokba a közsé­gekbe, ahol ez idáig nem volt ugyan Patyolat, óhajtották is ezt, ám idegenkednek is egy kissé tőle, hiszen nincsen tapasztalatuk, ugyanakkor a takarékoskodás is nagy súly- lyal esik a latba. — Nem adtuk fel a harcot — mondja a műszaki vezető. — Ellenkezőleg, bővítjük a szolgáltatásainkat. Tavalytól szőnyegtisztítást és pipere­Húsz éve futóznak Üjhelyben. A megmunkálás után 20 ezer tdl<H métert biztonsággal tehetnek meg ezek a gumik. mosást is vállalunk. Azt sze­retnénk, ha két műszakban üzemelhetne végre az üzem, ugyanis így terveztük. Bízunk az igénynövekedésben, ezért új embereket is felveszünk, így készülünk a második mű­szak indítására. Végül is, emelkednek a megrendelések, az idei évre egymillió forint­tal több árbevételt tervez­tünk és időarányosan reali­záltuk a terveinket. Ez jó jel. Igen sokat hallunk újabban a gépkocsik kerékköpenyé­nek futózásáról. Maximáli­san takarékos megoldás, amellett egy kicsit csökkenti a környezetszennyezést is; hiszen, ha tovább haszná­lunk egy gumit, kevesebb ke­rül a „prérire”. — Húsz éve futózunk, amellett minden más gumija- vilást is végzünk. Nagy ta­pasztalataink vannak. A Mis­kolci Közlekedési Vállalat például évek óta nálunk fu- tóztatja a miskolci városi bu­szok gumiköpenyeit. Rekla­máció még nem volt. Felkapott a téma, mostan­ság fedezik fel az eljárás elő­nyeit. Egy újonnan futózott köpeny 20 ezer kilométerig jó még, az árak sem túl maga­sak. A szövetkezet két év­vel ezelőtt felkereste a Tau­rus Gumiipari Vállalatot — szálljon be a fejlesztésbe, hH szén nem mindegy, hogy mH kor hajítják az árokszélr* az autógumikat. Nos, a TaiH rus kicsinek találta az újhe-> lyiek kapacitáslehetőségeit^ így elvetette a témát. Ök nem. Néhány napos vállalási idővel javítják a gumikat. A régi technológia-; val, ám jó minőségben. Rájöttek azonban a sátoraH jaújhelyi Járási Cipész- éa Szolgáltatóipari Szövetkezete nél, hogy a szolgáltatás mel-í lé egy kis termelés is kell ahj hoz, hogy rentábilissá váljék) az egység. Nos, ök nem for­dítottak hátat eredeti profil­juknak, hiszen évek óta gyártják azokat a munkaru-; házati és munkavédelmi ci­pőket, amelyeket immár csak egyedül készítenek az or­szágban. — Keresztül varrott és ra­gasztott magas szárú cipőket készítünk csak. Hat éve gyártunk ilyen tartós lábbeli­ket. Az eljárás egyébként a szövetkezet saját kísérletei­nek az eredménye, s a tartós­ságból ered a több éves piaci siker. Még akkor sem fordítottak hátat eredeti tevékenységük­nek, amikor a hőre kemé­nyedé műanyag gyártására tértek át. A BVK miskolci akik nem utazhattak, mond­ják utána hónapszám: bezzeg ez, meg ez, az irodisták, a sógor, koma ment, én meg maradtam ... és így tovább... S bizony olykor a háborgás nem alaptalan. — Fojt a méreg — mondja ismerősöm a minap. — Két­napos kirándulást szerveztek nálunk, autóbusszal. A köz­ponti telepről külön átszól­tak : szervezzünk tizenöt részt­vevőt. mert ennyi hely még üres. Már ez is szeget ütött a fejünkbe, meg a szívünkbe: Nekünk csak most szólnak, hogy kilegyen a létszám? ... De félóra alatt megvolt a ti­zenöt jelentkező. Jelentettük. Akik igent mondtak, már ter­vezgették a részletes progra­mot. S mi történt; néhány perc múlva csöngött a tele­fon, a központi szervező szólt, vissza: a dolog tárgytalan, közben „belelt” a létszám ... Képzelheted, volt azután üze­net. jókívánság az utazóknak, meg a szervezőknek. Még csak azt sem lehet mondani, hogy nem volt igazuk, amikor kiborultak: „Persze, a köz­ponti telepen levők ott van­nak a tűz mellett. Pedig nem­igen dolgoznak többet mint Bú. Mégis az övék az elsőbb­JEGYZET II „iáéi elértről Nem ismerjük, hányán .vannak, akik megszállott­ként, éjt nappá téve dol­goznak, töprengenek egy új módszer, eg.y hasznos technikai újdonság létreho­zásán. Csak azok számát ismerjük, akiknek már el­fogadták, bevezették újítá­sát és ők is, legalábbis kö­zülük nagyon sokan el­mondhatják: több energiát kellett belefektetniük öt­letük. újításuk elfogadtatá­sába. mint amennyi erőfe­szítést igényelt annak ki­dolgozása. Rendszeresen felkeres egy fiatalember, aki már ne­heztel is rám emiatt, hogy tőlem is csak buzdítást kitartásra lelkesítő vála­szokat kap, amiből már van neki egy egész táská­val ... Nem az én dolgom megítélni találmánya élet­revalóságát. az is feltéte­lezhető. hogy az illető el­fogult saját ötletével, szel­lemi termékével szemben. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy ez a meg­szállott fiatalember, aki minden pénzét, erejét, ide­jét az ötlet kivitelezésébe fektette; aki már lefogyott a sok. de mindmáig ered­ménytelen < szaladgálástól, képes volna megújulni és találmánya esetleges hibáit kijavítani, ha volna végre valaki, aki ezt meggyőző­en, érvekkel alátámasztva megmondaná neki. De a se hideg, se me­leg válaszok, amelyek többnyire nagyon udvaria­sak. csak arra jók, hogy a küzdőben a hitet fenntart­sák. Az idő azonban kö­nyörtelenül múlik ... Le­hetséges. hogy ebből a ta­lálmányból nem lesz sem­mi. De mennyi más hasz­nos ötlet születhetett vol­na már eddig is. ha az al­kotó fantáziájú fiatalem­ber figyelmét időben fel­hívják saját tévedéseire, esetleg nyíltan, egyértel­műen azt is megmondják: annak az újításnak, ame­lyen dolgozik, ezért és ezért nincs semmi értelme. De éppen ezt nem mond­ják meg! Mert valahogy, valamiféle álhumanizmus- ból nem akarják elkedvet­leníteni. Sokan, nagyon sokan vannak a „nehéz emberek­nek” nevezett nyughatatla­nok, akiknek a vérükben van az újító-, töprengő kedv és az esetek kisebb százalékában találkozhatunk olyanokkal, akiket valami­féle anyagias számítás és szándék vezérelne. Inkább az ellenkezője: ismerek olyan embert, aki OTP- adósságba verte magát, mert találmánya kivitele­zéséhez az erejét meghala­dó pénzre. befektetésre volt szüksége. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára kongresszusi fel­szólalásába foglalta a „ne­héz emberek” dicséretét — mondván: „Akik kiemel­kedő munkájuk mellett kezdeményezéseikkel, önál­ló véleményükkel is segí­tik a közösség ügyét, és akik mindemellett még technikai újításokon is tö­rik a fejüket, nagyobb er­kölcsi és anyagi megbecsü­lést érdemelnek.” Helyet is kapott a kong­resszus határozatában a gazdasági épitőmunka fe­jezeténél, hogy a tudomá­nyos eredmények alkalma­zásának gyorsítása mellett fokozottabb támogatást kell adni az újító kezdeménye­zéseknek is. A gondolat nem egészen új. hiszen a költőtől is tudjuk: csak akkor szület­tek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. A „nehézemberség” ebben az értelemben dicsérendő tu­lajdonság, ámde amíg van­nak töprengő, önfeláldozó, újítókedvű „nehezek”, akik nem hagyják magukat egykönnyen lerázni, van­nak „nehéz” vezetők is. akik a se hideg, se meleg válaszokkal nemcsak az ügyek intézését lassítják de az emberi méltóságot is csorbítják. Könnyebb terepeken foly­tathatnánk társadalmi cél­jaink megvalósítását, ha több figyelmet fordítanánk az újat, a haladást gyor­sító „nehezekre”, ha jobban odafigyelnénk munkájukra. O. M. műanyag-feldolgozó gyárától vettek át speciális berende­zéseket, melyek hőre kemé­nyedé műanyag tárgyak gyártására alkalmasak. Az ezekből eredő kapacitásnak csak igen kis hányadát sike­rült lekötnie mindeddig a szövetkezetnek: az átvett nyolc gép közül mindössze három üzemel, illetve csak ezt a hármat használják ki megfelelően. Az itteni kapa­citás megduplázhatná a mai 3 millió 300 ezer forintos ter­melési értéket is. A megélhetést pótolandó hozza létre új üzemeit a szö­vetkezet, bár itt is keresi az árányokat: egy szolgáltató és egy gyártó részleg. A gyártó tevékenységgel kompenzálja a szolgáltatóipari vesztesé­geit. Kompenzálja, de nem mond le róla, hiszen erre hi­vatott. Sátoraljaújhelyen, Patakon, Ricsén és Herceg- kúton működtet cipőjavító részleget, van még órajavító bázisa is. Hol a munkaerő- hiány, hol meg a kereslethi­ány gátolja a tervteljesítést.' Végül is, régóta sikerül tel­jesíteniük terveiket. Ügyesen, okos gazdaságpolitikával. — lévay —• 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents