Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-22 / 93. szám
eSZAJUMAGVABOeSZAG 4 1084. április 22., szerda A képernyő előtt Sorozatok sitian • A televízióban a sorozatok tulajdonképpen nélkülözhetetlenek. Kellenek azok a történetek, filmek, ismeretterjesztő és egyéb adások, amelyeknek egyes darabjai felkeltik az érdeklődést a következő folytatás iránt, amelyekben a megismert szereplők közel kerülnek hozzánk, további sorsukra kíváncsiak leszünk, vagy amelyek alkotókhoz kötődnek s a sorból apránként életmű vázolódik elénk. Nos, akik szeretik a sorozatokat, az elmúlt napokban nem panaszkodhattak. A rendszeresen jelentkező Ablak, Stúdió ’81, Keresztkérdés, Kapcsoltam, Parabola, Jogi esetek, Kalendárium éppen aktuális adásain kívül folytatódott a Madame Bovary — csak nehogy sokan e se hal, se hús angol feldolgozás nyomán véljék ismertnek Flaubert világhírű regényét! —, befejező részéhez ért Pruss regénye, A bábu érdekes feldolgozása, amely kilenc héten át kalauzolgatott a múlt század végének lengyel polgári társadalmában, megkezdődött és mire e sorok az olvasóhoz jutnak, már véget is ért Fekete István Vük című regényének kitűnő rajzíilmváltozata. Tizenhárom év után újra itt az Orion űrhajó a maga hajdan fantasztikus kalandjaival, amiket talán az a gyerek is lemosolyog napjainkban, aki nem is élt még a film első bemutatásakor. És derülhetünk Láng Vincén, aki mindig megígéri, hogy egy óra múlva itt lesz, s bár ismerjük jól a történetet, ha otthon vagyunk, el nem mulasztanánk megnézni a ki tudja, hányadszor ismételt film folytatását. Említést érdemel még az In memóriám Rábai Milclós nagyszerű sorozata. A Dómján Editet megidéző sorozatot viszont jobb lett volna talán egy értékesebb és emlékezetesebb művel kezdeni. Sorozat sorozatot ért, s így lesz az elkövetkező béten is. Bűn címmel is kezdődött egy sorozat, igaz, ez nem művészeti kategóriába tartozik. Regös István, a Reflektor szerkesztősége produkciójában készült négyrészes dokumentumfilmsorozat szerkesztő-riportere és Radevszki Teodor rendező női büntetőintézetekben kutatja az előzményeket. Nem magát a bűnelkövetést tárja elénk, hanem arra keresi a választ, milyen körülmények között jutott el a már elítélt fiatal lány a bűn elkövetéséig, illetve addig az állapotig, amely végül is büntetőintézetbe vezette. Regős néhány éve az alkoholizmusról készített sorozatában már bizonyította a társadalmi veszélyeztetettséget jelentő témák iránti érzékenységét, s a mostani témaválasztás is ezt igazolja. A megvalósulás már kevéssé elégíthet ki. Legalábbis a filmnek abban a negyedében, amit első folytatásként láthattunk a múlt kedden. A kiválasztott riportalanyokkal folytatott beszélgetések a társadalom életének nagyon mély bugyraiba engedtek bepillantást, ugyanakkor eltüntették a határokat a különböző kiváltó előzmények között, s a közös Bűn cím alá besorolással egyenlőségjelet tettek azok közé. A riporter kérdezési módszere vitatható, néha úgy érződik, nem tud mit kérdezni, üresjáratokat teremt, partnerével szemben szinte alulra kerül, olykor meg indokolatlanul erőszakos, máskor átlátszóan „naiv”. A sorozat első adása mindenképpen érdeklődést keltett. Érdemes lesz érte néhány kedden ébren maradni. József Attila hiánytudatáról beszélt többször is a vitavezető a szegedi körzeti stúdió „Talán eltűnök hirtelen” című, József Attila és Horger Antal utolsó találkozását megidéző műsorában. Valóban eltanácsolta-e az egyetem fura ura a szegedi egyetemről József Attilát és úgy történt-e mindez, ahogyan a köztudatban él? Ennek kívánt utánajárni két korabeli tanú, valamint dramatizált egyéb források és a jelenlegi szegedi egyetemisták segítségéve] a műsor. (Az egyik emlékező H. Kovács Mihály nyugalmazott miskolci gimnáziumigazgató volt.j Természetesen nem igazolódhatott öt és fél évtized távlatából teljes bizonyossággal a költő állításának cáfolata, de deheroizáló vonások, Horgert igazoló vélemények jócskán rakódhattak József Attila portréjára, ami születésnapi emlékezésként, éppen a nevét viselő egyetemen meglehetősen bizarr dolog. Bizonyára nemcsak az idősebb generáció fogadta örömmel szombaton Kellér Dezső Jubileumi leltárát. A 75 éves kitűnő író-konferanszié-humorista a magyar kabaré kiemelkedő egyénisége, generációk szórakoztatója, társadalmi ^létünk vadhajtásainak avatott kezű nyesegetője. Jó lenne gyakrabban látnunk a képernyőn, nemcsak ilyen ritka ünnepi alkalmakkor. Koníeranszai, jelenetei magvas társadalmi töl- tésűek, szórakoztatók. Ilyen volt a Jubileumi leltár is. Nem áll olyan jól a Magyar Televízió e műfaj értékes képviselőiben, hogy Kellér folyamatos jelenlétét nélkülözhetné. Benedek Miklós Nézelődés Fáy András-napok Széchenyi István saját kezű dedikációjával a Hitel, az első magyar takarékpénztár felszerelési tárgyai — tálka az aprópénznek, tinta- és gyertyatartó, pénz mérésére szolgáló homokkal töltött zsákok — Fáy András műveinek korabeli kiadásai, dokumentum értékű felvételek fotókópiái láthatók többek között azon a kiállításon, amelyet tegnap, április 21-én nyitott meg dr. Környey László, Miskolc város Tanácsa művelődésügyi osztályvezetője, a Fáy András Köz- gazdasági Szakközépiskolában. Névadójuk életét és munkásságát szeretnék ezzel a tárlattal közelebb vinni a diákokhoz — no és persze az érdeklődőkhöz is — s tulajdonképpen ezt a célt szolgálják a kiállítás megnyitásával megkezdődött Fáy András-napok is. Író volt? Mesélő? Széchenyi eszméinek gyakorlati megvalósítója? A Bélteky- ház című regénye a reformkori irodalom jelentős alkotása. De az ő nevét kell említenünk, mint a hazai takarékpénztár megalapítóját is, melynek szabályzatát is ö dolgozta ki — a könyvecske látható a tárlaton —, s melynek örökös segédigazgatója is volt Mint a reformkor nagyjai — sokoldalú egyéniség volt. Alighanem akkor jellemezzük legpontosabban, ha a kérdést állításként ismételjük : Széchenyi eszméinek gyakorlati kivitelezője. Az egyik megvalósítója. Méltatlanul tudunk keveset róla. Életéről, az irodalommal, a pedagógiával, a közgazdaság- tannal való kapcsolatáról ezen a héten előadásokat tartanak az iskolában. Április 22-én, 23-án és 27-én délután fél 3-kor kezdődnek az előadások, melynek során Fáy András és a reformkor kapcsolatát is elemzik majd. Az MSZMP Encsi járási Bizottsága és a Borsod megyei Tanács Encsi járási Hivatala április 23-án délelőtt 10 órai kezdettel közművelődési aktívák részére értekezletet szervez az Encsi járási Hivatal nagytermében. Az értekezlet témája: köz- művelődésünk helyzete, az MSZMP XII. kongresszusának határozataiból eredő feladataink. Előadó dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője. Itt a tavasz, jön a nyár, a szabadságolások, hazai kirándulások, esetleg külföldi utazások ideje. Ugyanis évről évre nő azoknak a száma, akik külföldön, elsősorban baráti országokban töltik szabadságukat, de sokan utaznak nyaralni, világot látni tőkésországokba is. Alkalmazkodnunk kell tehát azokhoz az írott vagy íratlan szabályokhoz, érintkezési szokásokhoz, amelyek a meglátogatott országban érvényesek, még ha egyikkel- másikkal talán nem is értünk egyet. Természetesen nem minden idegen szokás kötelező számunkra. Mint amilyen például az angolok „kanálhasználata”. Mi — mint Európában általában — a leves fogyasztásakor a kanál hegyével közeledünk a szánkhoz, ellentétben az angolokkal, akik evés közben a kanál szélesebb oldalát emelik a szájukhoz. Vagy ha sóznak, a sót nem közvetlenül az ételbe teszik, hanem előbb kirakják a tányér szélére, és onnan sózzák meg apránként az ételüket. Az utóbbi években mind gyakoribbá, szinte „divatossá” kezd válni nálunk is a Spanyolországba való utazás. Akik már jártak ott, tanúsíthatják, hogy nem illik a bikaviadalra elítélő megjegyzést tenni — még állatbarátságból sem. Ha pedig esetleg meghívásunk van egy spanyol családhoz, semmit sem szabad ott nagyon megcsodálni, megdicsérni, mert a házigazda vagy háziasszony azonnal felajánlja a szépnek talált tárgyat — csupa udvariasságból. A legnagyobb udvariatlanság viszont éppen az lenne, ha a felajánlott tárgyat emlékül — el is fogadnánk. Akinek megadatik, hogy valamelyik ázsiai országba: akár szocialista, akár tőkésállamba utazhat, látogatáskor csak egyszerű ruhát viseljen, mert a túlzásba vitt eleganciát a háziak esetleg sértőnek találják. A nők fogadáskor semmiképpen se viseljenek dekoltált ruhát vagy a strandon kétrészes fürdőruhát. Japánban az európaiak csak akkor vihetik magukkal vendégségbe a feleségüket, ha a vendéglátókkal mór szoros baráti kapcsolatban vannak. Dél-Amerikában igen fontos szerepe van a társadalmi érintkezésben a névjegynek. Látogatáskor, bemutatkozáskor ennek átnyújtása az elemi udvariassági szabályhoz tartozik. Legyen feltüntetve a névjegykártyán a foglalkozás, az összes cím és rang, méghozzá kurzív betűkkel nyomtatva, meri ezt tartják igazán — előkelőnek ... <h. J.) Tizenegyedszer — Sárospataki diáknapok előtt Az idén nem lesz lovasroham (nem úgy, mint két évvel ezelőtt), a hegyközi kisvonalot (már nincs is) nem kell majd feltartóztatni — a Sárospatakon tizenegyedik alkalommal megrendezendő diáknapok résztvevői simán juthatnak majd el április 29-én a Bodrog-parti Athénba, a nagy hírű diákvárosba, Sárospatakra. Hogy aztán ott, május 2-ig, talál- koztassák egymással művé- szelszeretetüket, művészetközlő vágyukat. Az országos diáknapok sárospataki rendezvénysorozatán három megye: Heves, Szabolcs-Szat- már és Borsod-Abaúj-Zemp- lén, valamint Budapest három kerületének 1300 diákja képviseli majd középfokú oktatási intézményének diákjait a fesztiváljelleggel megrendezendő diáknapokon. Két év múltán tehát újra középiskolásokat fogad Patak, immár hagyományos vendégszeretetével, a diákok öntevékeny csoportjainak, s a szólistáknak fogadásával. Természetesen mindebben nem maradnak magukra a patakiak, mint ahogyan az előkészületekről is a KISZ megyei bizottságán tartott tájékoztatón hallhattunk tegnap információkat Varga László politikai munkatárstól, aki hangsúlyozta, hogy az idei diáknapok az „öntevékenység” legjobb értelemben vett gyakorlatával lesznek tapasztalhatóak Sárospatakon. A diáktanács elnöke — az ózdi József Attila Gimnázium negyedikes tanulója« Megyeri Gábor — április 29- én délután 2 órakor veszi majd át a város kulcsát Tóth József tanácselnöktől, hogy aztán az idesereglelt diákok — színjátszók, énekesek, versmondók, néptáncosok, zenészek — vegyék birtokukba a várost... A már korábban lezajlott megyei diáknapok legjobbjai kaptak meghívást a sárospataki találkozóra-feszti- válra, ahol felszabadultan, „vizsgadrukktól” mentesen mutathatják be produkcióikat. A szakmai bíráló bizottságok jelenléte ugyanis csak biztosíték lesz arra, hogy a 6 fesztiváldíjat valóban megérdemelten kapják meg az iskolák; s hogy méltó „kezek” vegyék át a további 10, központilag „előirányzott” és a sárospatakiak által felajánlott 4 különdíjat... Megyénket a mostani diáknapokon 42 középfokú oktatási intézmény diák jai képviselik majd, s reméljük, valamennyien „házigazdái” felelősséget is éreznek azért, hogy ez a négynapos együtt- lét valóban azt szolgálja, amire hivatott: a szellemi inspirációjú egymásnak- megmutatkozást, a barátko- zást, a diákos ismerkedést. Ezt szolgálják egyébként a diáknapokhoz szabott szabadidős programok is. melyek keretében a sport, az ügyesség és a tudás találkozását kívánják találkoztatni a rendezők . — (1. n. j.) Öt Corvina-újdonság A Corvina Kiadó öt újdonságáról szólunk az alábbiakban, röviden, mintegy figyelemfelhívásként: Magyar népművészet a címe Hofer Tamás és Fél Edit nagyméretű, roppant reprezentatív albumának, amely nem kevesebb, mint 638 nagyméretű fényképpel kiegészítve nagyszabású tanulmányban mutatja be a paraszti tárgyi világokat, a szépen formált tárgyak jelentéseit, a népművészeti tárgyak készítését és beszerzéséi, a népművészet különböző korszakán, a régi és új paraszt- stílusokat, körképet ad az utolsó másfél évszázad népművészetéről, bemutatja a magyar népművészet megkülönböztető sajátosságait. A mór említett 638 fénykép kilenc témacsoportban mutatja be a hazai népművészetünket markánsan jellemző embereket, tájakat, épületeket, településeket, használati tárgyakat, bútorokat, öltözeteket. I A magyar aktivizmus művészete 1915—1927 címmel Szabó Júlia kötete a magyar aktivizmus mozgalmának filozófiai-művészeti előzményeit tárgyalja, elhelyezi a mozgalmat a magyar és egyetemes művészet történetében, jellemzi célkitűzéseit és megvalósult alkotásait. Feltárja nemzetközi kapcsolatait, különös hangsúllyal a környező országok avant- garde köreinek eddig még kevéssé feltárt művészetére. A kötetet 38 színes és 263 fekete-fehér kép és az egykorú dokumentumokból gazdag forrásválogatás egészíti ki. Könyv a magyar borról címmel Halász Zoltán munkáját kapja kézhez az érdeklődő olvasó, aki színes, érdekes, tanulmányértékű tájékoztatást kap a bor történetéről, a magyar borvidékekről és azok borairól, a magyar konyha és a bor kapcsolatairól, a híres magyar bormérésekről, s általában mindarról, amit a borról tudni lehet és kell. Természetesen igen nagy szerepet kap a könyvben a mi megyénk, illetve Tokaj-Hegyal- ja, s azt is megtudhatjuk, hogyan zengik a nedű dicsé relét a költők, s miként a népművészet. Művelődéstörténeti érdekességű metszetek és igen gazdag fotóanyag teszi teljesebbé a kötetet. Tiziano a témája — és címe — Renate Bergerhoff monográfiaalbumónak, amelyet a Corvina NDK és lengyel kiadókkal' közösen jelentetett meg és a bevezető tanulmányon kívül Tiziano műveiből 18 színes és 38 fekete-fehér reprodukciót, valamint 28 képen is bemutatott műhöz írt rövid műelemzést tartalmaz. Gy. Szabó Béla romániai magyar grafikusművész a témája Murádin Jenő monográfiájának, amelyet magyar és román közös egyezmény keretében a Kriterion adott ki, s amely a művész sokoldalú bemutatásán tű' nyolc színes és 54 fekete-fehér reprodukcióval is segít Gy. Szabó Bélát jobban megismerni. Bemutatja fontosabb életrajzi adatait és kiállításainak jegyzékét is. BEI f 1 db D—598 autógrédert R B E ADNA N K ísíssel-*- h _ ... ___ __. _ _á_ * _ _ __ — * Érdeklődni: B.-A.-Z. megyei Mg. Szövetkezeti | d II ta \f IT^3 l “■ Építőipari V. Miskolc, József A. u. 38. e “ ***** Ui.: Ocsovai - Telefon: 15-085