Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
£5ZAK-MAGYM0RSZÁG 6 1981. április 19., vasárnap ' I &""r'í íiynr lu-V , V£'V-'>“~ ‘iKm *V u A Bükkben újra Ha valaki kezébe vesz egy öklömnyi íaszéndarabot, aligha tudja megmondani, mennyit is pyomna a mérlegen. Ebből a pehelyköny- nyű anyagból szállít az idén külföldre 28 tonnát, azaz 280 ezer kilót a Bőm sodi Erdő- és-Fafeldolgozó Gazdaság. Ka lenne több, azt is vinnék. ☆ Van valami ősi egyszerűség, természetesség ebben a munkában. Az eljárás: éppen csak annyi levegővel kell „elégetni” a fát, hogy az a csendes izzás után kihűlve szénné váljon. Nemzedékeken keresztül öröklődött tudomány, tapasztalat szükséges a boksa megépítéséhez, a begyújtás műveletéhez, az apróbb-nagyobb nyílásokon adagolt levegő mennyiségének meghatározásához. Nem túlzás, az égő boksa mellett elegendő egyetlen rossz mozdulat, s lángra lobban négy-öt köbméternyi fa, s hamuvá, azaz semmivé válik az egész addigi munka. Ez nemcsak veszélyes, hanem nagy, szégyen is a szénégetőre nézve. Béres Lajossal, aki a lillafüredi erdészet rakodója közelében, a Garadna-patak mellett dolgozik, még nem történt meg ilyesmi. — Éppen a munka nehezénél tartok — mondjá. Most-rakom össze a fát. Legjobb a karvastagságú tisztítási bükk, vagy gyer- tyánfa. Kapunk tűzifát is, ez már jóval nagyoob rönkökben érkezik, tel kell hasogatni. De én nem is ezt tartom a legnehezebbnek, hanem az állandó éjjel-nappali készenlétet. Most nagyon jó az idő, de februárban, amikor megkezdtük, még ugyancsak harapott a hideg. Egyedül vagyok, a ..társam” 'csak egy rádió lenne, ha nem ^romlott volna el. — A kereset? — Havonként összejön úgy 7—íl ezer forint, attól függően, mennyire dolgozom ki magamat. No, azért, ha jobban belegondolok, nemcsak a pénz miatt csinálom. Én ehhez értek, úgy is mondhatnám, ez a szakmám. Magam ura vagyok, magamnak parancsolok. Aki így szokta meg, annak sokat jelent a szabad élet. Már amennyire szabadságnak lehet nevezni. Éjjelnappal a boksa mellett... ☆ Pár száz méternyivel messzebb, s vagy 50 méterrel magasabban Vajkó József boksája már javában füstöl. A mester — jól megtermett répáshutai ember — sorra megmutatja a szerszámokat. Döngölőfa, tűzcsapó, gereblye, létra, villa, ásó, lapát, fejsze — mind a szénégető kezéhez idomítva. Nem hiányozhat a ■ munkahely közeléből a „ka- pitányyíz” sem, ami 400 litert tesz ki, ha baj van, ezt használják az oltáshoz. Azért mi is haladunk — mondja Vajkó József. — Apám nagyon meglepődne, ha meglátná kezemben a motoros fűrészt. Eleinte.én is idegenkedtem tőle, de aztán megszoktam. Sokkal könnyebb vele dolgozni, de teljesen azért nem helyettesíthetem vele a régebbi szerszámokat. — Elárulna néhány szakmai titkot? — Nincs kérem itt semmiféle titok. A munka a terület kijelölésével kezdődik, majd annak közepén összerakjuk a lavenkát. Ez a korábbi boksákból kikerült nagyon száraz fahasábokból készül, s a későbbiekben nagyon fontos-szerepe lesz. Köréje rakjuk egyenletesen a hasábfákat, úgy hogy szorosan legyenek, de azért a levegő is mindenhova eljusson. A hasábok között a földön vezetem ki a vezérfát, aminek helyén majd bedugom az égő kanócot. A máglyára először avart, majd földet, terítek. Amikor minden elkészül, a vezérfa helyén bedugom a kanócot és meggyújtom a lavenkát. Ezután várunk. Idővel füstölni kezd, s abból megállapítható, mit ér a munkánk. — Hogyan? — Az igazi szakember a füstnek nagyon sokféle színét tudja megkülönböztetni. Azaz éppencsak láthatótól a világoskéken keresztül egészen a szürkéig terjed — mikor hogyan ég a fa. Ebből következtetünk rá, mi zajlik a boksa belsejében, és ettől függően lépünk közbe. A fa 10—11 napig ég, ahogy mi mondjuk, pipál. Ez idő alatt folyamatosan figyeljük, s amikor összeesik, a döngölőfával tömörítjük. Azután a ge- reblyével lehúzzuk a földet, s következik a „piszkos” munka. Az ördög olyankor hozzám képest... De nem panaszkodom. Ez ad kenyeret. ☆ A Bükkben most összesen 72 faszénégető dolgozik. Munkájukat Csuga József, az erdőgazdaság előadója irányítja, szervezi. — Állandóan csörög a telefon, szinte mindennap kapok egy sürgető levelet. Még több árut kérnek, csak tudnám, honnan kerítsem elő... — Hová szállítanak? — Többnyire a nyugati államokba. Ott most kezdődik a kirándulóidény, s ott vagy nincs megfelelő fa, vagy nem bajlódnak vele ■— inkább a mi szenünkkel tüzelnek. A bükki faszén, ha egymáshoz ötödik, peng, mint az acél. Láng, füst, szag nélkül izzik, hétezer kaló- riás hőséggel. A legjobb minőség, nem véletlen tehát, a kereslet ugrásszerű növekedése. Kemény valutával fizetnek érte — most újra „pipálnak” a boksák a Bükkben. Mert alig néhány éve még úgy látszott: befellegzett a iaszénégetésnek. Udvardy József A színpompás bolgár népviseletek századok óta a nép ízlésének, esztétikai érzékének tanúi. Ezek a hímzett csipkés ruhaneműk ma jelentős helyet foglalnak el a bolgár exportlistán. A Népművészek Szövetsége, a Bolgár Művészeti Alap és a népművészeti szakszövetkezetek gazdag választékot kínálnak eDből a küllőiden egyre inkább keresett áruból. A bolgár népművészet a mai művészet ihletője is. i hímzések Szamokovi és szófiai népi hímzések elemeit felhasználva, bővítette például az elmúlt években mintaválasztékát az egyik francia textilgyár. A hímzések díszítőelemei az antik kor itt élt népeinek geocentrikus szemléletéről is árulkodnak. A legszebb inghímzések például asztrológiai jeleket tartalmaznak, mások viszont a néphit szerint mágikus erővel rendelkező hatalmak jelképeit. A múltról az utókorra ha- . gyott legszebb darabokat nemcsak múzeumokban őrzik, díszei azok a mai ember otthonának is. __ A több évszázados tölgyfa hatalfnas koronája alatt kényelmesen fordul meg egy traktor. Széles törzsét öt embernek is meglehetősen nyújtózva sikerül átölelni. A legenda szerint, amely a ziliziekben élénken, sőt egyre kiszínezetlebben él, egykor a nagyságos fejedelem, Rákóczi pihent meg alatta, lovát a fához kötve. A házak közöt patak folydogál. Ördög-pataknak nevezik. Talán a tanyáról kapta nevét, az egykori Ördögtanyáról, ahonnan a patak vizének nagy részét adó forrás ered. Ziliz. Kossuth Lajos utca 96. Már a kapuban érződik a csábító illat. A konyha tűzhelyén kocsonya készül. A négy év körüli kisfiú örömmel üdvözöl, miközben pillanatra sem hagyja abba a heverőn tornyosuló játékok gyöntölését. A fürdőszobából kihallatszik a mosógép zúgása. — Éppen a szokásos nagy- mosásnál tartok — mondja Molnár Józsefné Ágika, miközben szárazra törli kezét és hellyel kínálja az érkezőket. — A férjem most dolgozik. A Borsodi Vegyikombinátba jár. Magam meg gyermekgondozási szabadságon vagyok. A munkahelyem itt van a községben. A Diósgyőri Csokoládégyár helyi csomagolójában ... — Hogy milyen itt az élet?... Csendes, nyugodt, barátságos. Közel van a munkahely, közel a nagyváros, Miskolc. Nemigen megyünk el itthonról. Van a ház körül éppen elég teendő. Ha néha mégis ^kívánkozunk, akkor sem jelent gondot a távolság. Jó a közlekedés. A jó közlekedési viszonyokhoz hozzájárulnak a munkásjáratok is. A helybéli csokoládécsomagoló csupanő dolgozóinak nagy része munkásjárattal érkezik. Nyitrai Istvánná műszak vezető kalauzolásával először abba a részbe , megyünk, ahol jószerivel csak „idegenek,” vannak. — Alacskáról meg Sajo- szentpéterről járunk a do- bozolóba — mondja egyikük az asztalnál. — Csakúgy, mint az itteniek, mi is örültünk a munkalehetőségnek. Nemcsak a pénz ,miatt, hanem azért is. mert jó közösségben dolgozni, érezni, hogy szükség van a munkánkra. A másik helyiséget a szta- niolpapír csörgésének furcsa zaja tölti be. Itt leginkább ziliziek dolgoznak. A 90 dolgozóval üzemelő részleg áprilisi terve 270 mázsá- nyi édesség becsomagolása, útrakészitése. Már a karácsonyi függelékek dobozolásán fáradoznak. — Azelőtt otthon voltam — mondja Tóth Jánosné, aki már nem a legfiatalabbak közé tartozik. — Van egy 10 meg a 13 éves lányom. Szükség volt a nagyobb keresetre. Azelőtt csak a háztáji volt, meg a termelőszövetkezet. Tősgyökeres zilizi vagyok. Az üzemnek amolyan újjászü- letéslélét köszönhetek. Beszélgetés közben az asszonyok megemlítik iskolás gyermekeik problémáját. —’ Zilizen csupán az általános iskola negyedik osztálya van. A többi osztály tanulói más-más községbe járnak. Hallottuk, megszüntetik a negyedik osztályt. Már nem is bánnánk, ha a gyerekek végre egy helyen végezhetnék el tanulmányaikat. Az „okítás fellegvára” Zilizen az üzemrészlegtől' nem messze, egy régi épületben van. Az, oktatásügy egyetlen képviselője Szotáczki Erzsébet. Ott jártunkkor éppen rajzóra volt, — A főiskola után Zilizre kerültem. Ez az első osztályom. Szeretem a gyerekeket. érzem, bíznak bennem. Hogy milyen eredménnyel, az majd év végén kiderül. A félévi bizonyítványok mindenesetre biztatóak. Ziliz kis község. Lakóinak száma nem éri el az ötszázat. A közös község tanácsának elnöke Csetneki Ernő, akivel a székhelyen, Boldván beszélgetünk: — Tíz éve társközségünk Ziliz. Zárkózott embereit életével ismerkedtem meg akkoriban. Ma már ez nem jellemző' rájuk. És az sem, amely Borsod megye aprófalvasa, az elnéptelenedés. Sőt! Az elmúlt ötéves terv alatt tovább szaporodott a lélekszám a községben. Hogy mi az oka? __ Nem t udom. Mindenesetre fejlesztés vár Ziliz községre is. A Szabadság tér környékét a . közelmúltban két és fél millió forintos költséggel már rendbe hoztuk. Járdát, utat építettünk. Sokat tesznek az ott lakók társadalmi munkájukkal környezetük szépítéséért. A közeljövőben átalakítjuk az egyetlen vegyesboltot, no meg tatarozzuk az iskola épületét, hogy rendezett körülményeket biztosítsunk az oktatáshoz. Jelenleg ennyire van pénzünk. Távozóban Zilizről, úgy tűnik, az ott lakók valahogy hasonlóak a domb tetején álló, hatalmas, több száz éves tölgyfához. Legalábbis gyökereiben. Azokban az erős gyökerekben, amely a legendás tölgyfa életét megmentette öt-hat évvel ezelőtt, amikor egy darázsfészek kifüstölése közben majdnen leégett, de a következő tavaszon ismét rügyet fakasztott. És azokban a gyökerekben, amely ugyan nem megfogható, mint a tölgyfáé, de érezhető a mindennapokban. Monos Márta Szigethy András: Hogy, hogy nem, de a falu kocsmája tizenkét év óta állandóan elnyerte a vállalat kiváló egysége címet. Igaz ugyan, mindenkinek volt szőlője, s a Kishegyen, Velétén vagy a Fekete-hegy oldalában húzódó pincékben egymás mellé si- mulva-magasodva olajos barnán álltak a hordók, ez azonban senki emberfiát meg nem akadályozott abban, hogy a napi munka és az azzal járó pincézgelés után el ne látogatott volna a kocsmahivatalba, ahol aztán egymás szőlőjére, no meg a liszthármat ellen annyit ittak, amíg Ildiké, ez a szelíd, alig tizenhét, esztendős, szeplős lány ki nem terelgette őket a rácsos aj- tón. Akkor kisebb csapatok keletkeztek, és ki Oláh Dezsőik pincéjében, ki Szalai- éknál iszogatott tovább, amíg volt beszélnivaló, és tartott a nótából. A kis völgy ilyenkor meghangoso- dott, a pincék előtt megterítettek, szalonna, töpörtő mindig akadt, amire jobban, csúszott a bor. Nem, azt azért túlzás lenne állítani, hogy bolondos emberek lakták a hegyek közé zárt falut. Még akkor is, ha volt olyan, aki egy kortyot sem ivott esténként, csak beült a kultúrotthon szálkás padlójú termébe bekapcsolta a televíziót, és sóvárogva leste, hogy Kud- lik Júlia mikor köszönti a Delta tudományos híradó nevében a nézőket. Idős Böröcskei Antal ilyenkor felállt, mélyen meghajolt, megköszörülte a torkát, és az izgalomtól kissé mutáló hangon megszólalt: — Kezitcsókolorn, Juliska. A fiatalabb Böröcskeit viszont sem a televízió, sem Kudlik Júlia nem érdekelte. Ö traktort akart magának csinálni. Igaz, jó téeszkerésetéből, meg szépen, talán legszebben gondozott szőlőjéből könnyedén megvehetle volna a legújabb típusú amerikai motoros kapát vagy a hasonló, de kétütemű japán masinát, ám neki nem- az kellett. Az első,traktor elkészülte nagy sikert aratott. A hegyszomszédok mind ott állták körül, amikor a kis Böröcskei beindította gépét, , felült rá, és a széles kor- donos szőlő között pöfögve végighaladt, porhanyósra forgatva a földet. A nagy örömre jó néhány lopóval ki is szippantottak a legjobb borból. Űgyannyira, hogy a motor közben járt, valahogy elindult, s meg sem állt addig, amíg le nem zuhant a tábla végén a szakadékba. A második traktor felrobbant. Valószínű a gyújtással lehetett baj — közölte egyszerűen Böröcskei, aztán lesétált a pincébe, onnan meg a kocsmába, hogy alaposabban is megtárgyalják a dolgot. i Egyszóval itt sok minden másképpen történt, mint akár csak a nyolc kilométerrel lejjebb fekvő Kolos- torberényben. Ott például a nagy történelmi változások nagy eseményeket hoztak a falu éleiébe. Negyvenhatban példának okáért szétszedték és felgyújtották a falut nyúzó Nándor György kastélyát, őt magát elüldözte a nép. Itt, Bércesapátiban, amikor eljött a földosztás ideje, két paraszt felsétált a kishegyre, a Kávássy kúriához. Az öreg lent iszogatott a pincében, és kedvenc kutyájával folytatott éppen eszmecserét a világ forgandóságáról. amikor a két zsellér mellételepedett. Beszélgettek erről is. arról is. Hogy a Fekete-hegyen állítólag tállosi látóit hajnalban egy gombaszedő asz- szony. meg hogy Oláh Dezső majdnem belefulladt a permetlébe. aztán csak úgy futólag megemlítették hogy holnap szétosztják a falu népe között az öreg Ka- vássy földjét. — Osszák csak nyugodtan — mondta az öreg. aki mellesleg jó középkorú volt. de hosszú szakálla, no meg az illendőség okáért mindenki által bácsiztatoll. Ezzel az ügyet meg is beszélték, másnap pedig Kávássy egy pesti elvtárs jelenlétében — mivel annak fogalma sem volt a földmérésről — kiparcpi'ázta a Valló-völgyben elterülő földjeit, majd az új gazdák* i
