Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-17 / 90. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 _ 1981. április 17., péntek Egyén is van, nemcsak társadalom A mi társadalmunk egyik leglényegesebb vonása, hogy gondjaival az egyén nem maradhat magára. Törvények, jogszabályok, állásfoglalások, határozatok egész sora szabályozza is a társadalom részéről az egyénnek nyújtandó segítséget, de társadalmi struktúránk, egész társadalmunk jellegéből adódóan a jogszabályokon túl is igyekszik szinte mindenki segítésére lenni a másiknak. Beleértendő ebben a társadalmi segítésbe sok minden. Például az is, hogy a hátrányosabb helyzetben levőket jobban segítik szociális' és kulturális gondjaik megoldásában, hogy időről időre igyekszik a társadalom hóna alá nyúlni mindazoknak, akik ilyen vagy olyan okok miatt nem tudnak megbirkózni az előttük álló feladatokkal, segíti a társadalom őket a munkavállalásban, a jobb életforma-kialakításban és még nagyon sok mindenben. Segít a társadalom, mondottak. Ebből az is kitűnik, hogy nem az egyén helyett tesz valamit. A segítés fogalma azt jelenti, hogy valaki igyekszik megtenni a magáét, elvégezni azt, ami rátarto- zifc, és hogy jobban végezhesse- el, ahhoz járul pluszként a társadalmi segítség. Mert a társadalmi segítség mit sem ér, ha az egyén maga is nem igyekszik. Ki- esit soknak tűnik napjainkban . * társadalom segítségére, flletae hiányára való hi- valkotás, és különösen sok olyanok részéről, akik megközelítőleg sem tették meg azt, amit maguk jól felfogott érdekében meg kellene tenniük. Igen hosszúra nyúlna az a gondolatsor, amelyen a társadalmi segítség és az egyén által mátr teljesített feladatok kapcsolatát gombolyítanánk, nem férne bele egyetlen újságcikkbe, vagy talán -sorozatba sem. Mégis megér néhány gondolatot ez a témakör, elsősorban a művészeti ábrázolás oldaláról közelítve. Kezdenek elsokasodni filmjeinkben, tévéjátékainkban, novellákban, s egyéb ábrázolásokban a társadalom perifériáján élő, odaszorult, vagy önmagát az egészséges társadalomból kirekesztő emberek. Lehetne említeni az 1979 végén nagy vihart ka- ' vart A kis Valentino csellengő „hősét”, a Qsaládi tűzfészek egy kénj*elmetlen kislakásba szorult nagy családját, és sok-sok más hasonló, kitalált, de az életből leseit figura és eset mellett a bemutatásra váró Szabadgyalog cipaű film helyét nem találó főszereplőjéig sok mindenkit, beleértve olyan értelmiségi foglalkozásúakat is, mint a Haladék című film sokfoglalkozású, Búj tor István megszemélyesített főszereplője. Ezek*a filmek — kimondatlanul, vagy markánsan, esetleg kevéssé markánsan kimondva is — mind úgy tüntették fel hőseiket, mintha valamiféle társadalomszerkezeti hiba folytán válnának kiábrándultakká, helyüket nem találókká, csellengővé, mintha mindenről, ami körülöttük történik, kizárólag a társadalom tehetne. Vajon csak a társadalom hibás abban, hogy a kis Valentino 18 év körüli központi alakja,- jóllehet szegényes környezetben él, dolgozni mégsem szeret, inkább sikkasztásra adja a fejét? Vajon. a Családi tűzfészek nagy létszámú családja más életformát választana jobb lakáskörülmények között? Lehet, de akik ilyen körülmények között úgy élnek, ahogy a filmben láttuk, aligha fognak más életformát kialakítani maguknak más lakásokban is. A Haladék önmagát soha utol nem érő lovagjának is inkább huszonötöt kellene a hátuljára verni, mintsem sajnáltaink A társadalom neki már megadta a segítséget: diploma, több állás, luxuskörülmények stb. — ez is a társadalom segítségének egyik megnyilvánulása. Legutóbb meg a már említett Szabadgyalog csellengő legénye! Erről érdemes külön is szólni. E film közporiti alakja egyik északi kisvárosunkban élő. láthatóan szegény sorból származó fiatalember. Cigány vagy félcigány, ném tudni pontosan, de talán közömbös is. Amikor a film elején megismerjük, egy kórházi elmeosztályon dolgozik, és több esetben követi el azt a súlyos fegyelmi vétséget, hogy az ápoltakat kiviszi a városba inni. Később sem tud sehol megmaradni, váltogatja a munkahelyeit, sehol nem érzi jól magát, fjedig mindenütt kinyújtja felé a kezét a társadalom, mindenütt jelen van a társadalmi segítség. Ám az ő elképzelései nem egészen reálisak, és hogy irreális vágyai nem teljesülnek be, azért a film kimondva-kimondatlanul a társadalmat tesai felelőssé. Részt vettem egyik borsodi faluban ennek a filmnek a vitáján, ahol a rendezőnek bizony állnia kellett a sarat az észrevételekkel szemben. Ott is felmerült többek részéről a társadalmi segítés gondolata, mondván, segí- tett-e a társadalom eleget ennek a fiatalembernek? Ugyanakkor felmerült egy másik gondolat is: vajon ez a fiatalember megtette-e mindazt, amit önmaga érdekében meg kell tennie, és amit a társadalom tőle elvárhat. Mert van ellenpélda is. Éppen a néhány éve készült, s a televízióban nemrég sugárzott Cséplő Gyuri című film központi alakja, a valóságos Cséplő Gyuri a példa arra, hogy az egyén boldogulása érdekében magának az egyénnek is tenni kell, ha a társadalom segítségét elvárja, akkor juthat előbbre. A Cséplő Gyuri vagy négy éve készült. Akkor alkotója valahogy így értelmezte a társadalom segítésének szükségességét. Üjabban, mintha feledésbe menne, hogy' a társadalom segítése csak annak jár, aki maga is nemcsak igényli azt, hanem próbál is valamit tenni. Kicsit sokat hagyatkozunk manapság a misztifikált társadalomra, a társadalmi segítségre. Szinte felmentést adunk az egyén felelőssége alól. Holott egyén is van, nemcsak társadalom, és az egyén boldogulásáért nemcsak a társadalomnak kell tenni. Benedek Miklós Felei» Gyula „Hai" Minden túlzás nélkül • állíthatjuk, képzőművészeti életünknek mindig eseménye, ha Feledy Gyula kiállítását nyitják meg valahol. Ezúttal tegnap, április 16-án, délután nyílt kiállítása az encsi járási-nagyközségi művelődési központban. Méretét tekintve kamaratárlat, hiszen mindössze 86 lapját láthatják az érdeklődők, de Feledy mindig képes a meglepetésekre, a ritka csodákra, még akkor is, ha most bemutatott munkáinak többségét a szerencsés tárlatlátogató már ismerősként üdvözölheti régebbi kiállításairól. Feledy Gyula ugyanis hihetetlenül jó érzékkel „válogat”, s így mindig más-más dimenzióban találkozhatunk műveivel. A József Attila- sorozata a fekete-fehér értelem mélységeibe nyúlik. A hasonló stílusban készült „Improvizációk Bartók-zené- re” sorozat intellektuális megközelítését viszont már teljesen átszövi az érzelmi indulatkitörés, az átváltozás iszonyata. Ember-arcú és em- berkéz-szarvú szarvasai az átváltozásnak nemcsak bódulatát, iszonyatát is magukon hordozzák. Az átváltozást — a tiszta forrás kínjait, a szabadság gyötrelmeit — megdöbbenő erővel példázza a próbanyomat, a szarvas-létből még szabadulni akaró, de a szarvas-létet már áhító, el- kínzott ember arca. Magamban balladáknak neveztem el ezeket a lapokat'. Talán az ész, az érzelem e fokozott, sőt felfokozott sűrítéséi miatt.. Ugyanilyen „balladáknak" érzem olajtemperáit is, s igazán esetleges, hogy láthatják az érdeklődők a magyar népballadákat felidéző munkáit. vagy a Csohany Kálmán emlékének szentelt sorozatát is. fen» torán) Folvlaii a Szádunk A közelmúlt hetekben feje- 'ződött be a televízióban a Századunk című történelmi ismeretterjesztő-sorozat Végjáték a Duna mentén című ciklusának bemutatása, illetve e legújabb sor négy darabjának sugárzása. Ezzel eddig a sorozatból 29 darabot láthattunk. Most három újabb rész felvételei kezdődnek. Bokor Péter forgatókönyvíró-rende- ző irányításával a hónap végén kezdik a másfél hónapra tervezett forgatást, amelynek keretében őrségváltás a Színház utcában címmel azt mutatja be a sorozat, miként került Vörös János vezérezredes a honvéd-vezérkar élére a német megszállás után, hogyan alakult a belpolitikai helyzet az angolszász hatalmak normandiai partraszállását követően, s hogy az 1944 nyarán ugyan már búvóhelyen levő. de mégis nagy befolyású Bethlen István milyen „recepteket” dolgoz ki Horthynak. Ez lesz a sorozat 30. része. A következő rész címe: A csendörpuccs. Ebben arról kapunk ismereteket, hogy a normandiai partraszállás milyen „földcsuszamlást” idézett elő Magyarországon, miként vetítette előre Hitler vereségének közelségét. Hitler győzelmében már csak azok próbáltak reménykedni, akik pontosan tudták, hogy Hitler vereségével ók maguk sem kerülhetik el a felelősségre vonást. A szélsőjobboldal elképesztő kalandorsága világlik ki abból a merénylet-kísérletből, amelyet több ezer csendőr Budapestre hozásával készítenek elő. s amelyet Horthyhoz hű alakulatok felvonultatásával akadályoznak meg. A következő, A csoda várók című rész az 1944 nyarára kialakult nemzetközi, az általános katonai helyzetet vizsgálja. Sorra veszi a német válságtüneteket, a Hitler elleni, július 20-i merényletet, a keleti arcvonal eseményeit, a román fordulatot, s hogy mindezek közben a budai Vár urai cselekvésképtelenek, vitatkoznak, csak kivárni akarnak valamit, de csodák nincsenek. Munkavédelem «a a Sajószentpéteri üveggyárban A munkavédelem területén az elmúlt esztendő szép sikereket hozott az Üvegipari Művek Sajószentpéteri Gyárának. Érzékelteti ezt, hogy amíg 1979-ben az Üvegipari Művek 12 gyárából a 10. he- lyeh voltak, addig 1980-ban a negyedik helyre küzdötték fel magukat. Az elért eredmények mögött kitartó és szívós munka van, amely műszaki fejlesztési intézkedéseket, technológiái korszerűsítéseket is tartalmaz. Az egészségi ártalmak felszámolására, az üvegosztályo- zók munkakörülményeinek javítására leválasztották az I-es, U.I-as és IV-es számú kemencék osztályozóhelyeit. A leválasztott helyiségek fű- 'tését meleg levegő befóvásával oldották meg. Ez az intézkedés a minőségi ellenőrzést végző dolgozók reumatikus megbetegedéseit előzi meg. Hasonló intézkedést jelentett, hogy a kompresszorházban klimalizált fülkét alakítottak ki, amelyet a zaj és rázkódás elleni védelem érdekében hoztak létre. Az elmúlt évben folytatták és fokozták az előírt oktatások és vizsgáztatások színvonalát. A tanfolyamokon 35 fizikai dolgozó tett sikeres vizsgát. A munkavédelem terén elért eredmények a sajószentpéteri kollektívát további erőfeszítésekre ösztönzi. Ki tud többet a Szovjetunióm? Nemcsak a nyelvüket, az embereket is kell ismerni Budapesten, a Pataki István Művelődési Központban ma délelőtt 10 órakor kezdődik meg a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő országos elődöntője. Tíz közép- iskolás csapat „mérkőzik” a döntőbe jutásért, köztük Borsod megye színeiben a miskolci Herman Ottó Gimnázium négy másodikosa — a rend kedvéért a 2/3 kiválóságai —, akik első helyen jutottak tovább öt megye területi döntőjéről. Kardos Mariannái, Patakfalvi Emesével, Csákányi Judittal és Szilvási Zoltánnal hena sokkal a csütörtök déli utazás előtt beszélgettünk. Lázban égtek és tele voltak izgalommal. Ami egyébként nem is csoda,‘hiszen a tavaszi szünetben megtartott területi döntőn is ők voltak a „kicsik”, a legtöbb iskolát harmadikosok, negyedikesek képviselték. Abban azért gyorsan megállapodtunk, jó lenne majd a döntőbe is bejutni, de igazán derekas teljesítményük akkor is, ha esetleg a televíziós szereplésre már nem hívják őket. A versenyhez itt már szerencse is kell. Ámbár ... ámbár a szerencsét sem adják ingyen, s Mariann pergő beszámolójából egyből kiderült, jó néhány napjuk, s jó néhány éjszakájuk „fekszik” az eddigi eredményekben. Mert nemcsak a Szovjetunió című lapot tanulmányozták át ki tudja hányszor, egyéb kérdésekre számítva az irodalom és a történelem tankönyvek — a harmadikosok és a negyedikesek — idevágó fejezeteit is. Mindenesetre szerencsésen túlélték a hétfői napot: az osztály- és iskolatársak akkor szereztek tudomást a területi győzelemről. Ami már azért régóta érett — évek óta mindig az élmezőnyben, az utóbbi két esztendőben pedig a második helyen végeztek a megyei döntőn. S alighanem sarkallta őket jobb eredményre az is, hogy a Herman Ottó Gimnázium a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja is. Mariann egyben a bizalmi is — többek között az ő gondja is a baráti faliújság gondozása ... — Először az osztályért, azután az iskoláért, később pedig már, mi legalábbis így éreztük, a megyéért akartunk helytállni — mondta Emese, akit, akárcsak Mariannl, nem hagyott el a mosolygás. — A magam részéről egyébként azokat a cikkeket szereltem, amelyikben sok az adat és a név. Ugye — fordult tanárnője, dr. Timár Lászlóné felé —, ugye, milyen szépen elmond-* tam a grafikont is ...? — Kezdetben mi biztattuk őket, most meg ők diktálják a tempót. — Kovalecz Anna jegyezte meg csendesen, s azután arról beszélt, hogy a megszerzett ismeretek biztosan nem vesznek kárba. Jó néhány esetben jöttek reggel úgy a gyerekek, hogy „ugye az, akit tegnap láttunk a televízióban ..Szóval jobban figyelnek a világra is. Emese német—orosz szakra készül, azt mondja: a felkészüléshez biztosan nem ári, l)a jobban megismeri az ember lánya azt az országot, s azokat az embea-eket, akiknek anyanyelvét tanítani szeretné. Nemcsak a nyelvüket, az embereket is kell ismerni. S ebben valamennyien egyetértettek. No. meg abban is. hogy a velük foglalkozó tanárnők — Megyesi Mária és Muhari Katalin nevét kell még említeni — nemcsak a gyerekeket ismerték meg jobban, „igazi, jó csapatmunka volt ez. amelyben mi is sokat kaptunk”, kollégáik segítőkészségét is tapasztalhatták. A megyei győzelemért járó balatoni egy hét már megvan ... Azzal búcsúztunk, hogy tisztes helytállást akarnak ... (cs. a.) ERBE ADNANK 1 db D—598 autógrédert 1 db R—12 úthengert 1 db E—302 mechanikus kotrót- hosszú távra is Érdeklődni: B.-A.-Z. megyei Mg. Szövetkezeti Építőipari V. Miskolc. József A. u. 38. Ui.: Ocsovai — Telefon: 15-085 (
