Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T981. április 2.» csütörtök ! I I I Í I Filmlevél Vadnátóí Sajókazáig A segítséget kell felajánlani! Cserepek Szakács Eszter és Zygmunt Malanowicz a film egyik kockáján t CAÁL ISTVÁN új film­jének címe — Cserepek — valaminek a szétesését, szét­törését, cserepekre való szét­hullását sejteti. Esetleg a főhős ilyenfajta állapotát. A film legutolsó képsorában vi­szont azt látjuk, hogy egy felhőszakadásszerű nyári zá­por közben a film főhőse mi­ként szalad át az úttesten, hogy egy szemközti pincela­kásból segítsen egy anyóká­nak szobanövényeinek csere­peit az éltető víz elé kitenni. Ez esetben a cserepek szó a megújulásra, a megtisztulás­ra, az újjáéledésre utalhat a címben. Mi van hát a film kezdetén jelentkező Cserepek címfelirat és a járdára kira­kott virágcserepek között? Egy formatervező iparmű- vész ókkal rossz közérzeté­ről, e közérzet forrásairól kapunk képet Gaál István filmjében. Vigh Andrásnak hívják ezt a formatervező művészt, akit a lengyel Zyg­munt Malanowicz meggyőző, emberi hitellel alakít, s aki­nek keserűsége abból fakad, hogy amíg szolgálati úton külföldön járt, elvettek tőle egy fontos munkát, azt egy ifjú kollégájára bízták, mi­vel az ő terveit gazdaságos- sági okok miatt nem látták megvalósíthatónak. Vigh egyébként is nyomott kedé­lyű ember, feleségétől elvált, suhanckorú fiát viszont na­gyon szereti, dédelgetett ál­ma megvalósulását jelentő munkájának letiltása végleg válsághelyzetbe hozza. Mun- kohelyén, a tervezővállalat­nál álszenteskedéssel, átlát­szó frázisokkal találkozik, végül is idegkivizsgálásra ke­rül. Aki idáig nézi a filmet és gyakorlott mozijáró, bizo­nyára- felszisszen: nlcsak, mennyire hasonlít ez a tör­ténet Wajda nemrégen be­mutatott, Érzéstelenítés nél­kül című filmdrámájának alapvonulatához. Kizárt do­log, hogy Wajda filmje eny- nyire hathatott volna Gaál- ra; alighanem időben is le­hetetlen, etikai vonatkozá­sokról már nem is szólva, de az alapszituáció hasonlósága szembeszökő és — mint a lengyel filmben érteden kör­nyezet, a balsikert kajánkod- va váró kollégák és kevés emberséggel megáldott főnö­kök között — csakúgy a tra­gédia felé kanyarog Vigh András útja, mint a lengyel újságíróé. Ám nem jut el oda. Vigh András útja nem torkollik tragédiába és a már említett eső áztatta virágcse­repek életének megújulását ígérik. , Csurka István konzultánsi közreműködésével maga a rendező írta a film forgató- könyvét is és igen fordula­tossá, mozgalmassá tette az alapvetően lélektani drámát. Vigh András ideggyógyászati kivizsgálása után nem marad magányos, akadnak barátai, akik segíteni szeretnének rajta, így például egy vonzó fiatalasszony — Szakács Esz­ter játssza —, autóval levi­szi a Balatonra, ahol egy olyan vezető emberrel talál­kozhat, aki sokat segíthetne neki. A találkozás helye vi­szont viszolyogtató: luxusvil­la, szuper-előkelő garden party, valamiféle újszerű ma­gyar dolce vita keret, s ettől nemcsak mi idegenkedünk a nézőtéren, mert túlzottan is csinál ínak látszik az egész, hanem szerencsére Vigh And­rás is, aid hamar ott is hagyja ezt as összejövetelt. Utána egy egészen rövid kapcsolata adódik egy autó­stopos lánnyal, majd hazalá­togat a kis bányászíaluba nyugdíjas bányász apjához. (Bihari József utolsó film­szerepe) A találkozás a gyer­mek- és ifjúkori környezet­tel lassan elgondolkoztatja, s rájön, nem ragaszkodhat me­reven önmaga tervezői el­képzeléseihez, mert önkéntes kívülállásával előbb-utóbb ki­rekesztődik a társadalomból. Megalkuvás lenne ez? Nem biztos. Sokkal inkább vala­miféle kényszermegoldás, hi­szen kap egy szépségflastro- mot is: tervét, amit itthon elutasítottak, valutáért elad­ták egy nyugati országnak. E közlés már-már újra vissza­zökkenti gyűlölködő magá­nyába, amikor jön a már em­lített záporeső és a cserepek az újraéledés sejtetésével. Értelmiségünk egy rétegé­ben bizonyára fellelhető a Vigh Andrásra ránehezedő kiábrándultság és elkeseredés és tagadhatatlan, hogy na­gyon sok alkotó ötletet befa­gyasztanak akár értetlen he­lyi vezetők, akár rosszul ér­telmezett gazdasági intézke­dések. Természetesen hiba lenne Vigh András kiábrán­dultságát és sértődöttségét valamiféle nagyobb társadal­mi réteget érintő általános jelenségnek felfogni, de fel­tétlenül egy napjainkban je­len levő mozzanatot jelez. És talán a valóságban a hit visszanyeréséhez, a cserepek új életre keléséhez nem is kell akkora égzengés, mint a filmen, de több hajlékonyság és kevesebb kívülállás. Benedek Miklós Részlet egy 1980. novem­ber 21-i keltezésű jegyző­könyvből: „A Sajókazai köz­ségi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága a tanácsnak és a községnek, valamint az ott élő lakosságnak Kazincbar­cika várossal kialakult kap­csolatai alapján egyetért- az­zal, hogy Sajókaza község városkörnyéki községgé nyil­vánítása megtörténjék.” E szellemben fogant egyet­értés nyomai találhatók meg Vadnán — Sajógalgóc és Sajóivánka —, valamint Bánhorvátiban — Nagybarca társközség lakóinak nevében — is. E települések tehát ez év január elsejétől hivatalo­san is városkörnyéki köz­ségeknek számítanak. Ez a kötődés természetesen a kul­turális, közművelődési élet területeit is érinti. Nem vé­letlen tehát, ha a kazincbar­cikai Egressy Béni Művelő­dési Központ 1981. évi mun­katervében egyebek között ez is olvasható: „A városi tanács vb művelődésügyi osztálya munkaterve alap­ján ki kell dolgozni és el kell kezdeni a városkörnyé­ki községek közművelődési intézményeit segítő módszer­tani feladatokat.” Az elmúlt hónapok a tá­jékozódás, a helyzetfelmérés idejéül szolgáltak. Hasonló indíttatásból kerestük meg mi is Vadnán a közös köz­ségi tano.es elnökét, Klómer Jánost. Aki, mint kitetszik majd mondataiból, nem szé­pítette a múltat: — Most, hogy még szoro­sabbá fonódnak kapcsolata­ink a várossal, érzékeljük, hogy eléggé alacsony szinvo- nalú vóit községeinkben a kulturális élet. A tárgyi fel­tételek mellett most hadd említsem a személyi feltéte­lek biztosításának a gondja­it.. Közművelődési intézmé­nyeinkben tiszteletdíjas nép­művelőket tudunk csak fog­lalkoztatni, s nagyon oda- adónak kell lennie annak, aki vállalja a feladatot. Itt, Vadnán fél éve megindult bizonyos mozgás, egy nyug­díjas kőműves vállalta a mű­velődési ház és a könyvtár dolgaink intézését, buzgal­mának jeleként már több rendezvényen vehettek részt a falu lakói . .. Sajógalgócon a könyvtár „megy", csinál­ják, de kultúrházvezető nincs, művelődési tevékeny­ségről nem beszélhetünk ... Sajóivánkán is megoldott a könyvtári helyzet, hanem a kultúrházzal ott is baj van; jelenleg ugyan be van töltve az állás, de nem vagyunk megelégedve a tevékenység­gel. A kis települések tipikus közművelődési gondjai ezek. (Az emlegetett három tele­pülésen alig másfél ezren él­nek.) Vajon mi a helyzet a közel három és fél ezer la­kosú Sojókazán? A községi tanács elnöke, Sándor Ist­ván: — Függetlenül az elmúlt években adódó személyi problémáktól, azt mondha­tom, hogy meg voltunk elé­gedve a közművelődési élet­tel, a rendszeres műsorok, kulturális rendezvények mel­lett több amatőr csoport, klub is jól dolgozott. Az elmúlt esztendőben azonban vissza­esést tapasztaltunk, s — bár művelődési , hazunk vezetője főállásban dolgozik — első­sorban a megfelelő hatékony­ságú szakmai irányítás hiá­nyában látjuk a megtorpa­nás okait. Ez nem azt jelen­ti, hogy minden kihalt, hi­szen jelenleg is jól működő bábszakkörünk van, tovább­ra is együtt van egy nyug­díjasklubunk, s van élet az ifjúsági klubban is. Ezekkel együtt, a községi tanácson úgy ítéljük meg, hogy sok­kal tágabbra tárhatók a le­hetőségek; folyamatosabb munkát; közművelődési éle­tet szeretnénk tapasztalni... Múltról és jelenről hallot­tunk eddig.' Magától adódik a kérdés: vajon a január el­sejei dátumú „stálusváltozás”, az, hogy e települések város- környéki községekké lettek, jelent-e majd valami pluszt, többletet a közművelődési életben? Vajon mit várnak a helyiek? Klómer János, a. Vadnai közös községi Tanács elnöke: — Nem mondanék olyat, hogy most Kazincbarcikától a megváltást várjuk . .. ezt nem lehet... Várunk és kérünk viszont kisegítő • támogatást, ahhoz, hogy helyre tudjuk „billenteni” a kulturális le­hetőségeket. Az ugyanis vilá­gos számunkra: a helyi kul­turális problémákat itt, hely­ben, nekünk kell megolda­nunk ... Sándor István, Sajókaza községi Tanácsának elnöke: — Sokat várunk, a helyi közelség miatt is. Azon túl, hogy — nagyobb tájékozott­ságuk révén — figyelemfel­keltő szerepet tölthetnek be a kazincbarcikai népműve­lők; azt is várjuk, hogy a szakmai irányításban folya­matos támogatást kapunk tő­lük. Az az igazság, hogy egy hozzánk hasonló településen azért sok esetben magára ha- gyatottan dolgozik a közmű­velődési munkás ... Elsősor­ban tehát nem „készterméke­ket" várunk és igénylünk, ha­nem inspiráló együttműkö­dési ... Kitűnik a fentiekből, hogy Kazincbarcika városkörnyéki községei igazán nem földtől elrugaszkodott igényekkel állnak elő. Érdeklődéssel vár­tuk, mit tud ígérni a gazda? Kazincbarcika város Tanácsa művelődésügyi osztályának vezetője, Kerekes László eze­ket mondotta: — Jó lelkiismerettel mond­hatom, hogy biztonsággal át­látjuk városkörnyéki köz­ségeink (az említetteken kí­vül még Bánhorváti és Nagy­barca) jelenlegi közművelő­dési helyzetét. Ezt alapos fel­mérő, tájékozódó munka után mondom. Ügy vélem — s ezt hosszabb távra szólóan kell érteni —, ahhoz, hogy jót akarjunk és tudjunk adni, a kazincbarcikai közművelődési intézmények közös fenntartá­sú rendszerébe kell majd be­illesztenünk az említett tele­pülések hasonló intézménye­it. Ahhoz, hogy szervezetileg, szerkezetileg és szakmai te­rületen minőségibb tevékeny­séget tudjunk végezni, nem ti tok, bizonyos megrögzött- s egeken változtatnunk kell. Egyet azonban leszögeznék: semmit nem akarunk a köz­ségek vezetői nélkül csinálni! Mi ésszerű, alternatív javas­latokkal, s olyan érvekkel szeretnénk előállni,. melyek­nek lesz annyi erejük, hogy meghallgatásra találjanak, s elfogadják azokat. És még egy igen fontok dolgot húz­nék alá: amikor mi a mun­kában követelményeket fo­gunk támasztani — akkor annak teljesítéséhez biztosí­tani is fogjuk az anyagi és tárgyi feltételeket. Tudom, ezek még általánosságoknak hatnak, de a „közös út” ele­jén tartanunk. Mi április vé­géig úgy készítjük elő „az ügyeket”, hogy a községek vezetőivel most már munka- megbeszélésre tudjunk leül­ni... Ténagy József Nemigen szoktuk megjegy­zés nélkül hagyni, ha egy felnőtteknek szánt rendez­vényen túl sok diákarcot látunk. Máskor viszont ép­penséggel hiányoljuk a fia­talokat. Ilyenkor szoktuk re- zignáltan mondani, érdemes lett volna hatékonyabb pro­pagandát végezni a gimna­zisták vagy a szakközépis­kolások körében, mert min­den bizonnyal szerezhettek volna egy-két bölcs tapasz­talatot, ismeretet az érettsé­gihez vagy éppenséggel a felvételihez. Jó ideje hang­súlyozzák ugyanis nálunk, hogy az ifjúság neveléséért, szellemi épüléséért ugyan elsősorban az iskolát terheli a felelősség, de az iskola mellett részt kell vállalniuk ebben a rpunkában a kü­lönböző közművelődési intéz­ményeknek és szervezetek­nek is. Minderről egyébként — sőt jóval többről is! — szó esett a TIT Borsod me­gyei elnökségének legutóbbi ülésén, .amelyen két pedagó­gus — Kálmán László ' és Sárközi Andomé — elemez-* te a megyei szervezet köz­oktatást segítő munkáját. Mert hogy kifejezetten ilyen jellegű ismeretterjesz- tes is folyik a társulatban, azt talán szükségtelen is bi­zonygatni. A kis matematiku­sok baráti köre évtizedes hagyományokra tekinthet vissza, s újabban nemcsak e komoly tudományág érdek­lődő szerelmeseit próbálják meg összefogni, hanem a „biológusokat”, a „történé­szeket” is. S mivel éppen a Földes Ferenc Gimnázium­ban is működnek ilyen bará­ti körök, hihetünk az iskola igazgatójának, Kálmán Lász­lónak : mozgékonyabbak ezek a baráti társaságok, mint a hagyományos szakkörök, le­hetőségeik is túl mutatnak azokon, s sokszál óbban kap­csolhatok a különböző mű­velődési intézményekhez, adott esetben például a mú­zeumhoz. Mivel pedig jó né­hány altalános iskolában is ieheiöseget te?-nitettek már az ilyen baráti körök szer­vezéséhez — az általános is­kolás matematikába rá toknak például éppenséggel a Föl­des 1‘erenc Gimnáziumban készülnek a „programozó jegyzetek és feladatlapok” — többé-kevésbé állíthatjuk, e* a forma ma már átfogja az iskolahálózatot. Szólni kell persze arról is e tevékenység kapcsán, hogy a TIT a maga lehetőségeivel igen sokat tud segíteni az idegennyelv-tanulásban. az egyetemi előkészítők meg­szervezésében. Ámbár igaz ami igaz: bizony még csak a kezdeti, lépéseket sikerült megtenni például a gyerme­kek részére szervezett nyelv- tanításban. S mindezek ko­rántsem jelentik a lehetősé­gek végét: az egészségügyi nevelés például az iskolaor­vosi hálózat egyik sarkala­tos feladata. De nincs min­denütt iskolaorvos. E hiányt pótolhatni az egészségügyi szakosztály egyik szép fel­adata lehetne. S minden bi­zonnyal szívesen fogadnák a pedagógusok azt is, ha az állampolgári ismeretek át­adásában a jogi szakosztály hathatósabban működne közre. S van még egy nagy terü­lete a közoktatásnak — ez a szakmunkásképzés —, ahol szükség is lenne egy ered­ményesebb, közvetlenebb és széleskörübb bekapcsoló­dásra. Ezen a területen ugyanis ma még inkább csak -esetleges a kapcsolatok meg­léte. Kevés olyan szakmun­kásképző intézet van — ezek közé tartoznak viszont a ka­zincbarcikaiak —, ahol az is­meretterjesztés jelentőségé­nek megfelelő helyet vívott ki magának. Igaz viszont, hogy éppen a művészeti ne­velésben sikerült döntő mó­don előrelépni. Czibere Tibor, a TIT me­gyei elnöke fogalmazta meg az elnökségi ülésen: az is­meretterjesztés ugyan nem vállalhatja át az iskola fele­lősségét, de kötelessége segí­teni a fiatalok nevelésével, oktatásával „birkózó” peda­gógusokat. Többek között azért is, mert a ma iskolá­jának egyik bevallott elve: nem kész, egyszer s minden­kor lezárt ismereteket ad. Az önműveléshez, az önálló is­meretszerzésnek egyik lehe­tőségét kínálja fel a TIT. S ezt a munkát csak úgy le­het fokozni, ha megkeresik a sajátos helyzetből adódó lehetőségeket. Csutorás Annamária Az áprilisi számból A Szovjetunió XI. ötéves és az 1990-ig terjedő gazda­sági és szociális fejlesztési tervét az SZKP XXVI. kong­resszusa 1981. február—már­ciusban fogadta el. A terv a szovjet nép konkrét cse­lekvési programjává vált. E program sikere nagymérték­ben függ attól, hogyan ala­kul az idei é\f, az új ötéves tervidőszak első esztendeje. Ezt a kérdést taglalja Ig- natyij Novikov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese a XI. ötéves terv első éve című munká­jában. Fotókkal gazdagon illuszt­rált anyag emlékezik meg Gagarin világraszóló hős­tettéről, s idézi a világ első űrhajósának szavait: ..Ami­kor a Földet körülrepültem, láttam, milyen gyönyörű bolygón élünk. Nekünk, em­bereknek óvnunk és gyara- pítanunk, s nem pedig pusz­títanunk kell ezt a kincset.” Az elmúlt 20 esztendő űr­hajózási eseményeinek is­mertetése mellett a folyóirat közli a világ első űrhajósá­nak önéletrajzi beszámolóját is „Gagarin önmagáról” cím­mel. A kulturális rovat anyagai között egy skanzen­ről olvashatunk „Falumú­zeum” címmel. „Az alkotó felelőssége” címmel Szergej Bondaresuk Lenin-díjas szí­nész-rendező cikkével is­merkedhetünk meg. A Köny­vespolc ezúttal Jurij Jakov­lev „Várakozás” című kis­regényének rövidített válto­zatát hozza. A Sakk-rovat­ban egy játszmát, a Kony­haművészet című rovatban pedig finom ételek recept­jeit ismerhetjük meg. MEGNYITJUK! MEGNYITJUK! Corsó ApriTis 3-án TO órakor a CORSO Cipökereskedelmi Vállalattal közős üzemeltetésű férfi-, női, gyermekcipő szakőzletnnket Korvin Ottó utca 3. szám alatt AZ IFJÚSÁGI RUHÁZATI ÁRUHÁZ MELLETT. ~ Mi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents