Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

1931. április 2., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 1 TÖBB MINT 24 MILLIÓ FORINT MEGTAKARÍTÁS A MÁV Miskolci Igazgató­ságánál a közelmúltban érté­kelték az 1980. évi újítási munkát. Tóth Janos újítási előadó beszámolójában tájé­koztatást adott arról, hogy a/, elmúlt évben összesen 1031 újítás érkezett az igazgatóság területéről, melyből 495 letí elfogadva, s ennek 98 száza­lékát be is vezették. Ezek kö­zül 145 munkavédelmi, 18 pedig a kulturált utazást elő­segítő javaslat volt. Jelentö- • sek a létszám-megtakarítás­ra irányuló újítások is. Ja­vult az anyag- és energia- megtakarítást biztosító újítá­sok száma. A 96 kalkulált újítás 24,4 millió forint meg­takarítást jelentett. Ehhez hasonló gazdasági hasznot még egyetlen évben sem ér­tek el a miskolciak. Az elfo­gadott és bevezetett újítások után a 755 újítónak több mint egymillió forintot fizettek ki. 'Az „Egy brigád — egy újí­tás” mozgalom is igen jelen­tős az igazgatóság területén. Mutatja ezt az is, hogy a ja­vaslatok 70 százalékát szo­cialista brigádba tartozó újí­tók nyújtották be. Az éven­ként meghirdetett újítási verseny első helyezettje min­dig a vontatási főnökség újí­tói voltak, míg a második és harmadik helyen felváltva a Biztosítóberendezési Főnök­ség és a Tiszai pályaudvar újítói osztoztak. E több éven át nyújtott kimagasló tevé­kenységük alapján végleg el­nyerte a vándorzászlót és a serleget a három szolgálati hely. Az eddigi legsikeresebb évet zárták az újítás terüle­tén. 682 újítót és aktívát 250 ezer forint jutalomban ré­szesítettek, tizenketten pedig a ,Kiváló Üjító kitüntetés arany, ezüst, illetve bronz fokozatát kapták. Kisvárdai János Miskolc, Tiszai pu. A SZABÁLYOK BETARTÁSA ITT IS KŐTELEZŐI Kirándulóidőben, szomba­ton és vasárnap is szívesen ■megyünk ki a Majális-park­ba, hiszen itt igazán tiszta, jó levegőt szívhatunk, s a gye­rekek is nyugodtan hancú­rozhatnak, szaladgálhatnak. Bizonyara sokan gondolkod­nak így, mert legutóbb, már­cius 22-én is legalább 250— 300 emberrel találkoztunk, köztük nagyon sok kisgyer­mekes családdal. Ezen a na­pon azonban kellemetlen ta­pasztalattal is gazdagodtunk. Déli egy óra körül, a parkból lefele jöttünk, az elég mere­dek, kanyargós, a KIIESZ- tábla szerint csak gyalogo­sok számára kijelölt utón (ez a főúlra a busz végállomásá­hoz egy élelmiszerbolt mel­lett vezet ki). E jelzés védel­mében mindig nyugodtan engedtem, hogy kislányom 10—15 méterre is elöreszi- ladjon, s hozzám hasonlóan mások is így tettek, hiszen néha tele volt az út játsza­dozó, botorkáló gyerekekkel. Most azonban a KRESZ elő­írásait megszegők miatt majdnem baj történt. Futnom kellett kislányom után, mert 16—18 éves fiúk nyílsebesen siklottalt. le a meredeken, la­bilisán egyensúlyozva egy kis négygörgős járgányon. De ez még csak a kezdet volt. A következő másodpercekben hasonló korú fiatalok ira­modtak neki kerékpárjaik­kal, fékezés nélkül a part­nak, — a kanyarban kétség- beesetten szétugró négytagú társaság között. Az elképe­déstől még fel sem ocsúd­tunk. amikor hátunk mögött a kanyarban elég gyorsan egy fehér Skoda autó jelent meg. Amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, s ezalatt a 2—3 másodperc alatt döbben 2- tiinkben a rendszámára sem figyeltünk fel. Nem tudom, milyen lehetőség van a segít­ségre, de úgy érzem, a ki­rándulóidény kezdete indo­kolttá tenné, hogy ezen az útszakaszon, legalább szom­baton és vasárnap megszer­vezzék az állandó ellenőrzést az erre hivatottak —, amíg á szabályok megsértésé miatt súlyos baleset nem történik. Virágh Gynláné Miskolc, Szabó L. u. 32. SZERETNÉNK ILYEN JÁTSZÓTERET... A napokban érdekes és színvonalas kiállítás nyüt Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban, ahol a megyében élő és dolgozó amatőr képző- és iparművé­szek mutatkoztak be műveik­kel. Nem vagyok szakértő, így nem is szeretnék véle­ményt alkotni. Ami mégis írásra inspirált, az az itt ki­állított játszótéri makettek és játékok. Három kiskorú gyer­mekem, akik velem együtt voltak a kiállításon, ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy szíve­sen játszanának olyan játszó­téren, ahol ilyeneket lehet ta­lálni. Tény. hogy játszótere­ink általában sablonosak; ho­mokozók, egy-egy mérleghin­ta, illetve hintasor képezik a teljes készletet. Nemrégen Kecskeméten, a Széehenyi- városnak nevezett városrész­ben láttam egy csodálatos gyermekjátszóteret, ami a vá­rasbán élő és dolgozó ipar­művészek terve alapján, tár­sadalmi munkában készült. Volt ott igazi farönk-vár vi­zesárokkal, az árok felett kö­télből készült függőhíddal, óriási falörzsből ki faragott cethal, melynek belsejébe be lehetett ülni „Jónás módjá­ra”, hatalmas griffmadár; melynek szárnyaira fel lehe­tett ülni, szarvast formázó óriás hinta és egyebek. Nem­csak az itt játszó gyerekek­nek, de a felnőtteknek is él­ményt jelentett • eltölteni itt egy-egy délelőttöt. Valami hasonló jutott az eszembe, amikor a kazincbarcikai Izsó Miklós képzőművészeti kör két tagja: Fónagy Dóra és Gál István munkáját, a „ját­szótéri makett”-et szemügyre vettem. Az igazi kritikusok persze a gyermekeim voltak, akik hosszú időt töltöttek el előtte és közben vélem együtt arról ábrándoztak; milyen jó is lenne, ha ez a maliéit való­sággá válna valahol Kazinc­barcikán .. . Dr. Erdei Sándor Kazincbarcika ILLETÉKES VÁLASZOL „Sötétben botorkálunk” cím­mel lapunk március 12-i szá­mában közöltük Vásárhelyi Jenő levelét, melyben szóvá tette, hogy házfelügyelőjük február 19-én bejelentette, hogy lépcsőházukba, ahol nincs természetes világítás, 40 új fénycsőre lenne szük­ség. Sürgette is, de eredmény­telenül. A Miskolci Ingatlan­kezelő Vállalat ezzel kapcso­latosan a következő tájékoz­tatást adja: „A Miskolc, En­gels F. u. 74. sz. alatti épület házfelügyelője 1981. március 6-án bejelentette 20 darab neoncső cseréjét, melyet vál­lalatunk hibaelhárítási üzeme március 10-én elvégzett. Kö­zöljük még. hogy az illetékes házkezelöségekre beérkező panaszokat — halasztást nem tűrő munkaként — azonnal továbbítják.” Béres-cseppek Tolnáról A Herbório tolnoi gyógynö- vér.ytelepén az idén kezdték meg az álmatlanságra, ét­vágytalanságra, általános gyengeségre javasolt Béres- cseppek üzemszerű gyártását. Saját erőből korszerű üzem­csarnokot építettek, ahova szintén saját tervezésű és ké­szítésű töltőüzemet telepitet­tek. A cseppeket a vállalat üz­leteiben lehet megvásárolni, külföldre pedig a Medimpex és a Generalimpex exportálja. Japán a licencet a közelmúlt­ban vásárolta meg. Változó nagyközségeink: Encs Hz építkezések és 3 Több tucatnyi, frissen épí­tett, kétszintes ház áll a nagy­község határában, Emesén. Van ház. amelyik már telje­sen elkészült, van olyan, ame­lyet még nem vakoltak be; van ízléssel épített és akad olyan is, amely inkább hival­kodni akar. Mindegyikük bi­zonyítéka viszont a helybeliek építési kedvének, a „beván­dorlók” megtelepeóési aka­ratának. Encs központja is élénk, változatos arcot mutat. A tanácson már megkezdő­dött az ügyfelek fogadása so­kan nyitnák be a modem szolgáltatóházba, zsúfolt a mezőgazdasági szakbolt. Lát­ni sötét fejkendős asszonyo­kat, villogó csizmájú férfia­kat, ők nem helybeliek: a kör­nyező községekből érkeztek ügyeket intézni, vásárolni, esetleg továbbutazni — Encs járási székhely is. középfokú közigazgatási közspomt­Bolt a buszban A délelőtti, Miskolc feié tartó vonatra jó kétezáznyiam várnak az állomáson. A me­gyeszékhelyre igyekeznek, mert — mint mondják — az az igazság, hogy jó néhány holmi, áru hiányzik az encsi üzletelvből, amelyeknek fejlő­dése, fejlesztése messze elma­radt az igényektől. A helybeli Százötven gyerek öröme Délutáni pihenőidőben ér­keztünk az Avas-déli Bokányi Dezső utca 30. szám alatti la­kásóvodába. A hat lakásból kialakított „intézményben” csak igen zsúfoltan férnek el az apróságok. A kis ágvakon — hiába van félhomálya szo­bákban — nyugtalanul forgo­lódnak a szőke és barna gye­rek fejeli. Alig csodálkozhatunk ezen, hiszen délelőtt sem igen volt alkalmuk mozgásigényük ki­elégítésére, kifáradásra. A la­kásóvoda előtti szűkös, mint­egy 5X90 négyzetméternyi te­rület áll a gyerekek rendel­kezésére. Egyelőre még üre­sen árválkodik a terület, ám a napokban különböző játszó­szerekkel telepítik be azokat. Krajnyák Istvánná vezető óvónő a következőket mondta: — Egy éve vezetem az óvo­dát, és már idekerülésemkor hallottam, hogy a közelben levő Cementipari Gépjavító a kerületben levő óvodákat és egyéb intézményeket, de még a művelődési házat is segíti, patronálja. Felkeres­tem Lestár Mihály igazgatót, aki felajánlotta a segítséget. — Az óvodák köztudottan állami költségvetésből gaz­dálkodnak. Nem mindegy te­hát, hogy a rendelkezésie álló, viszonylag kevés összeget a társadalmi segítség felhasz­Kmecxkó Kálmán és Musinsiki Ede másodéves lakatostanulók a kosárlabdaállvány gyűrűjét szerelik nálásával többszörösére nö­velhetjük. Korábban a De­cember 4. Drótművek kollek­tívája segítségével készült el az óvoda kerítése. Most arra gondoltunk, hogy' a Cement­ipari Gépjavító, illetve az ott dolgozó szocialista brigádok elkészíthetnék gyerekeink számára a játszóeszközöket. A Cementipari Gépjavító tanműhelyében igazi, szorgos munka folyik. A 100-as Szak­munkásképző Intézet hegesz­tő- és lakatostanulói Ablon- czy Csaba tanműhelyvezető, valamint. Mervenczki József és Sóvári Rezső szakoktatók irányítása mellett az utolsó simításokat végzik a hulla- dékanyagokbó) készített triá­szokén, kosárpalánkon, csúsz­dán, mókuskerekén, padokon stb. Még néhány nap és a Ce-, mentipari Gépjavító kollek­tívája segítségével —150 gye­ire megint gazdagabb lesz. — buehert — Fotó: Fojtán áíész mintha nem ismerte vol­na fel időben az igényeket, mintha egy lépéssel lemaradt volna az időtől. Búzás László, nagyközségi tanácselnöktől tudtuk meg, hogy a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat viszont „jó üzletet” csinált Encsen. A pár évvél ezelőtt átadott élelmiszer ABC-j ük másfél, kétszeresét forgalmazza a tervezettnek. — Ennél a boltnál valóban lemaradtunk — mondja Var- koly Ferenc, az Encs és Vidé­ke Áfész elnöke. — A Gaga­rin utcai, illetve a vasútállo­más melletti boltunkat vi­szont most újítottuk fel, s a József Attila telepen még eb­ben az évben szeretnénk át­adni egy boltot. Véleményem szerint nem is az élelmiszer­ellátásban van probléma­— Hanem miben? — A ruházati és iparcikkek esetében még a meglevő kész­letünket sem tudjuk bemu­tatni, annyira szűkösek az üzleteink. Raktárból árulunk, s a kereskedők tudják igazán, milyen hátrányokkal jár ez. Bővítésekre új boltok építé­sére van szükség, s ennek ér­dekében nekünk is minél előbb cselekednünk kell. A 600 adagos konyhánk építését egyébként már megkezdtük, úgy gondoljuk, hogy itt az ideje egy „mini” húsfeldolgo­zót készíteni, amely szakcso­portjaink termékeit dolgozná feí piacképes, jól eladható árukká. Esek még csak tervek, a „boltousz” viszont már való­ság. A hónap elejétől ugyanis átalakított autóbusz indul reggel hétóránként az encsi járás községeibe. Az áfész szakboltjai olyan árucikkek­kel látják el, amelyek hiá­nyoznak a kisközségek ve­gyesboltjaiból. Talán ez a szolgáltatás — mert nem üz­let — is hozzájárul valame­lyest a csereháti kisközségeik elnéptelenedésének visszafo­gásához. Hív az ipar A közeli „gagyokból” — például Vendégiből. Apátiból. Bátorból — vagy éppen Cse- nyétéből ugyanis egyre töb­ben jönnek, jönnének be Encs re. Hiába a csodálatos környezet, a csend, az embe­reket elhívja, elszívja a jobb megélhetés. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a középkorúak, de még a fiata­labbak is csak akkor indul­nak útnak, ha a háztájiból, az állattenyésztésből összegyűj­töttek annyit, amennyi ele­gendő „beugrónak” az építke­zéshez. (Az encsi új házak há­romnegyedét ők emelték.) Ami hív — az az ipar. Jé néhány kisebb-nagyobb üzem ad a nagyközségben munkát, s fejlődésük is dinamikus. Elegendő legyen csak meg­említeni a BUBIV Encsi Gyá­rát, a MEZŐGÉP helyi üze­mét, a ruházati ktsz-t, a lab­dagyárat, a fafeldolgozó üze­met, amelyet éppen most bő­vítenék. összesen három és fél ezer munkahely van itt, nem véletlen tehát, hogy az encsi eljárók száma alig ha­ladja meg a háromszázat. — Profitál-e az iparból a nagyközség ? — A ■ közösséghez idomult embereket, munkásokat jóval könnyebb mozgósítani a lakó­helyért, a nagyobb közössé­gért — válaszol Búzás László. — 1974-ben egy-egy ember 200 forint értékű társadalmi munkát végzett Encsen, addig ez az összeg az elmúlt évre megnégyszereződött. Ha nem lett volna a társadalmi össze­fogás, akkor aligha mondhat­nánk ei, hogy a községben néhány utcától eltekintve, mindenhol bevezettük már az ivóvizet, s területünk felén már van szennyvízcsatorna is A bútorgyáriak munkájából rendeztük be például a kibő­vített óvodánkat, készült el sok-sok kilométernyi járda. Most újabb építkezésben tör­jük a fejünket: szeretnénk létrehozni egy több célú sport­csarnokot. Óvatosan számol-- va, ebben az esetben 2,5 mil­lió forintnyi közösségért vég­zett munkára lesz szükség — de nem félünk... A nagy kérdés Persze nem mondhatjuk el,’ hogy minden sikerült az en- csieknek. Művelődési házukat már kinőtte a település, és bár tervezték, de nem sikerült helyette újat, nagyobbat, kor­szerűbbet építeni. „Csak” fel­újítására jutott az elmúlt öt­éves tervben, s úgy fest, hogy még jó néhány évig szolgál­nia kell az öreg épületnek.' Pontos adatok még nincsenek,' de az már most biztos: a fej­lesztésre fordítható összeg csökkenni fog a következő öt évben. Hacsak... És most következik az, amit szándékosan hagytunk a vé­gére, mintegy csattanóul az eddig leírtakhoz. Erről az en- csiek nagyon óvatosan, de nagy reménységgel beszélnek. A Magnezitipari Müvek or­szágos jellegű, nagyberuhá­zásáról van szó, egy gyárról, amely gyökeresen megváltoz­tatná a környéket és így ter­mészetesen az encsiek életét is. A jelenlegi elképzelések szerint néhány éven belül egy alumíniumrszilikát alapanya­gú tűzállótéglagyárat építe­nek majd a község határában — a hozzá tartozó lakásokkal és egyéb létesítményekkel. — A tervek már elkészül­tek — mondja Búzás László.’ — A beruházás megkezdésé­ről várhatóan az év második felében dönt az Állami Terv­bizottság. Ügy gondolom, nemcsak a mi, hanem aa egész megye büszkesége len­ne az új gyár. Udvardy József j

Next

/
Thumbnails
Contents