Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG 4 1981. március 11„ szerda LEAR KIRÁL Y Ebben az évadban nem most először kerül a Miskol­ci Nemzeti Színház az or­szágos figyelem fókuszába. Az érdeklődés megérdemelt: egy Lear-bemutató minden társulat számára hatalmas erőpróba. Nemcsak elemi erejű emberi szenvedélyeket mozgat; mozgásba hozza ma­gukat a természeti eleme­ket. Ezt pedig a színigárdá­nak épp úgy kell győznie, mint a színpadi gépezetnek és látványnak. Csiszár Imre természetesen új gondolatokkal kelt bitók­ra a félelmetes drámai anyaggal. Rendezésének leg­kevésbé volt vezérfonala a mese ősi igazsága vagy a ro­mantika színpadiassága, te­hát a szimmetria, amely két- serpenyős mérleggel osztja erkölcsi tanulságát. Csiszár előadása egyetlen vad és vádló vészriadó. Nincs ben- .ne hely megbánásnak és bo­csánatnak. A megkeményített tekin­tet, amelyet Csiszár a dráma gyönyörű és robbanó dina­mikájú szövegére vetett, szinte hihetetlen színpadkép­ben ölt testet. (A díszletterv Szlávik István munkája.) Az előadásra érkező néző jobb­ról lenyűgöző méretű üzem­épülettel,' balról pokolmély­ségű gyárudvarral találja magát szemközt. De vajon mi tépázhatta meg ezt az el­hagyatott színteret? Tűzvész, háború, bomba? Miféle ka­tasztrófa? Aztán díszítőmun­kások lepik el az égett, ro­mos falat, drapériákat vagy inkább transzparenseket fe­szítenek ki, megafonokat és mikrofonokat szerelnek fel, ahogyan egy üzemi gyűlés előtt szokás és harsonaszóra kezdetét veszi az országosz­tó udvari ceremónia. Legfe­lül a vaslépcsősor tetején megjelenik talpig aranykö­penyben Lear király, a gőg­gel és csalhatatlansággal pá­rosult zsarnoki hatalom ké­pében, míg odalent a dicsőí­tők tarka hada és az elnyo­más fekete serege sorakozik fel. (A nyugtalan összképet eredményező kosztümöket Szakács Györgyi tervezte.) Mintha Csiszár előjáték­nak tekintené a birodalmat, meg a drámai erőviszonyo­kat gyorsan elosztó első színt; amíg ez tart, a néző­tér fényei ki sem alszanak. Vagy tán ezáltal is nyoma­tékkai akar szolgálni, hogy a dekorációk övezte (vagy ta­karta?) vétség onnan fentről indította el a pusztaság po­rába döntő tragédiát, s zú­dította Lear fejére is a ke­serű felismerés viharát és a megalázás tébolyító vessző­csapásait? A csalhatatlannak mutat­kozó hibás döntés korunknak is elevenbe vágó történelmi problémája maradt. Megle­het, hogy Csiszár ezért emeli ki a hagyományos trónszék környezetéből Lear királyt, s próbálja közelebb hozni hoz­zánk egy maibb valóságkép nyomasztó megidézésével. El­játszathatná az agg uralkodó tragédiáját antik romokon, középkori várfalmaradékon, beomlott katedrálisban is, egyik sem lenne annyira meghökkentő, mint ez az élettelen és funkcióját vesz­tett, , szél-átjárta gyárépít­mény, amelynek egyik odvá­bán színes ólomüveg-töredé­kek csillognak. E helynek még „hazajáró szelleme” is van, a színre vissza-vissza- guruló roncsolt vasúti kocsi. A kísértetiesség Shakes­peare Lear-jétől sem idegen, csak az a kérdés, hogy ez a kép kinek a víziója lesz vé­gül is a néző szemében? Lear-é? A kegyetlen koré, amely őt átkával sújtja? A lelkiismereté, amely űzi, haj­szolja? Vagy pusztán a ren­dezőé? Ebben a tekintetben hagy minket dilemmában az elő­adás. A díszletlátomás — amely segítője lehetne a jobb megértésnek, a mesei tragé­dia valóságosabbá értékelő- désének — konok mozdítha­tatlanságával lassan útjában áll a néző stilizáló készségé­nek, képzelő- és beleélőere- jének, s bizonyos fokig a szereplők mozgatásának, a dráma gördülékénységének is. Nincs ugyan állásidő, ám vannak kényszerpályái a szí­nészek ki-bejövetelének, ame­lyek olykor elárvulttá teszik az előadás fölé magasodó, s a végtelenbe feketülő dísz­letmegoldást. A színpadtech­nika viszont hibátlan, drá­maiokozó erejűek a vihar­támasztások, a villámló fény- effektusok. Legfeljebb a ma­gasra srófolt zenei és hang­hatásokat lehetne itt-ott tom­pítani. Teljességgel helytállónak bizonyult Cordelia és a Bo­lond egyazon színésznővel, Igó Évával történt eljátsza- tása, nem csupán amiatt, mert ily módon mind a két szerep egyaránt kitűnő ala­kítóra talált, hanem azért is, mert így a két alak közötti kontrapunkt és egyezés iz­galmasan érvényesül a ket­tős játékban. így marad Cor­delia megtorolt őszintesége és hűsége groteszk szellemi társa és kísérője Learnek a Bolond személyében. Így osz­tozik Lear az általa dölyfö- sen kitagadott és száműzött Igazmondó csúfondáros böl­csességein. Lear és a Bolond párjelenetei az előadás szel­lemi fényhordozói. Major Tamás Lear-alakí- tásáért már egymagában ér­demes- volt elővenni a dara­bot. Itt a. tanítvány — Csi- csár — tisztelete a mester — Major — iránt teljesen másodrendű tényezővé vált. Kettőjük találkozása a fon­tos. Á néző úgy találj^: Ma­jornak mindenképp el 'kellett játszania Leart; nélküle va­lami nagyon szép tefljesség szenvedett volna csorbát. Ennyire letisztult, ökonomi­kus, a lényegre' szorítkozó Leart még nem láttunk — ennyire az érzelmi teljesség, mindenekelőtt a szív legmé­lyéből fakadt fájdalom bir­tokában. Major egy korábbi Lear-előadásban Glostert ját­szotta. Az igazat föl nem is­merő, s emiatt a pusztában tévelygő, bűnhődő Gloster ikerszerep Learrel, egymás segítői abban, hogy bennük nemcsak a személyes elva- kultság, hanem ' a Shakes­peare-! kor természetében gyökerező törtető, számító, képmutató gonoszság szedi áldozatait. Polgár Géza hi­teles emberi mélységgel és egyszerűséggel játssza Glos­tert, szinte kíváncsivá téve a nézőt, miképp játszaná el ő Leart, amire — aligha két­séges — egyszer még sor ke­rül. A korjelenség hangja szólal meg magas fokú szub­jektív izgalmassággal a két fivért, Edgárt és Edmundot remekül alakító Gáspár Ti­bor és Blaskó Péter érdekes ellentétességével is egybe­csengő játékából. Az egész együttes munka dicsérete mellett érdemel még kieme­lést Tímár Éva Gonerilje. Egy vitára és tűnődésre késztető Lear-bemutató min­denképp többet ér egy ha­gyományokhoz híven ragasz­kodó, de újító szándék nél­küli előadásnál. És ha fű­töttségével is meg tud ra­gadni, akkor — mint Csiszár és Major Learje- — túl egy színházi estén, a tudatban és az érzésekben sokáig nyomot hagyó élmény marad. Sas György A Reflex... Harmadik alkalommal rende­zik meg az idén a Rockreflek­tor elnevezést viselő koncertet Budapesten, a Közgazdaság- tudományi Egyetem aulájá­ban. A mostani, március 14-i koncertre öt együttest hivtak meg a rendezők, közöttük a miskolci Reflex együttest. A szombat délután 4 órakor kez­dődő Rockreflektor házigaz­dája a Hobo Blues Band lesz. írta; Robert Banchley Minden biztosítótársaság speciális táblázatokat állít össze, amelyek segítenek meghatározni, hogy az élet- biztosítás tulajdonosa a való­színűség szerint meddig fog élni. De isten ne adja, hogy valaki megnézze ezt a táb­lázatot! Ha ugyanis egyszer is rápillantanak, kezdik meg­érteni, hogy milyen nehéz bármit is tervezni az élet­ben. Ha például az önök ma­gassága nem éri el a mell­kasuk térfogatát és ráadásul húsz fontnál nehezebbek a statisztikai átlagnál, nincs sok reményük, hogy megérik a 60 évet. Különösen, ha már elmúltak 70 évesek. '* Ha viszont soványak és flegmák, igen valószínű, hogy megérik a nyugdíjukat. Ha esetleg korábban meg­halnak, ez nem számít ko­moly hibának. / Ha önök közül valaki köl­tő, aki tetemes összeget örö­költ, éljen bátran, még min­den előtte van. Ha pedig önök szeretik a természetet, szeretnek hor­gászni (különösen horoggal), magasságuk pedig 6 láb 0 hüvelyk, minden eshetőségük megvan a magas életkor el­érésére. Természetesen jó ka­pás esetén. Ha valakinek idős rokonai vannak, még nagyobb esélye van a hajlott életkor meg­élésére, de ha sokan vannak és egy lakásban él velük, még 40 évig sem húzza. Ha pedig önnek 45-ösnél nagyobb a lába, meg igen testes, de semmilyen okot nem talál életmódjának meg­változtatására, mindaddig él­het, amíg -maga azt nem mondja, hogy elég. Ha három láb magas és súlya 50 fonttal meghaladja a normált, és ráadásul az a szokása, hogy megharapja a járókelőket, akkor először is teljesen mindegy, hogy med­dig él, másodszor pedig alig­ha lesz az Egyesült Államok elnöke. A legjobb módja annak, hogy megérjük a száz évet (ha természetesen van vala­mi titkos okunk erre), az, ha 6 láb magasak, 170 font sú­lyúak vagyunk, könnyű dié­tát tartunk, összeszorított foggal járunk és ráadásul a friss levegőn élünk. Ez utób­bi rerídkivül fontos, és ezért csak akkor ajánlatos laká­sunkban aludni, ha már el­múltunk 109 évesek. Ne fe­ledkezzenek meg, hogy fé­ken tartsák rokonaikat, még ha nem is használnak ehhez fegyvert. Ez a hosszú élet legbizto­sabb módszere, legvégső esetben ki lehet próbálni egy másikat is: soha ne nézzük az életkortáblázatot. A Szederinda: 3. és közönségdíjas Szebb a (Röpülj) páva!?... A televízió által is közve­tített, hétfői döntővel véget ért a Magyar Rádió és a Ma­gyar Televízió országos nép- dalversenye. * Minden olyan verseny, ve­télkedő, ahol a teljesít- • mény nem mérhető egzakt módon: magában hordozza a megítélésbeli véleménykü­lönbségek lehetőségét. A most befejeződött népdalver­seny nemcsak hogy „magá­ban hordozta e lehetőséget” —, de régen nem tapasztalt mértékben osztotta meg a véleményeket. Néha, bizony, ez a „páva” — pulykavörös­re „cukkolta” a nézőket, hállgatókat. Kár ... ... kár, elsősorban a tele­víziós adások nyomán elha­rapózott félreértésért. Mert, hogy valami félreértés kí­sérte végig a középdöntőket: azt éppen a zsűri tagjainak (olykor a műsorvezetőknek) folyamatos magyarázkodása bizonyította. (Már a rádiós elődöntősorozat végén fel­tűnt, hogy a zsűri elhöke nem is annyira szakmai ér­tékelést mondott, mint in­kább a hallgatókat „igazítot­ta helyre”). A közönség és a szakemberek vitáját nem kí­vánjuk itt továbbragozni. A verseny során azonban az derült ki: a meghatározott két versenykategória — a cso­portoké, illetve a szólistáké — ugyancsak kevés volt ahr hoz, hogy a zenei anyanyel- vet sok formában és módon éltetők, s ezúttal versenyzők teljesítményét jó lelkiisme­rettel össze lehessen mérni. Alapjában ez „mérgesítette” el a tömegek és a verseny rendezőinek viszonyát. S ha már a rendezők szóba kerül­tek: kár volt „eltitkolniuk”, hogy mire megy ki, s mi módon a közönségszavazás... (Ezt ugyanis csak az utolsó középdöntőben közölték) ... Egyáltalán nem lehetünk bi­zonyosak abban, hogy az 1 millió 472 ezer 627 közön­ségszavazat érdemi sikernek könyvelhető el... És a döntő? Nos. a nép- dalverseny hétfőn este látott döntője már „ha a vége jó — minden jó” hangulatban zajlott le. Az utolsó felvonás, a zárókép most is hatásos volt, olyan ünnepi-féle. Ne­künk, borsodiaknak is jutott az örülnivalóból: az emödi— leninvárosi Szedet inda együt­tes a csoportok versenyeben a 3. helyen végzett és el­nyerte — a szavazatok alap­ján — a közönségdíjat is. Pe éppen nekünk jutott a keserűpirulából is: , innen kellett hallgatnunk a. lenin­városi és az emödi közmű­velődési illetékesekhez inté­zett kérést: vegyék pártfo­gásukba, legyenek, a gazdái ennek az együttesnek ... * A Szederinda együttes nagyszerű sikerének teljes szívvel örülünk. Megérde­melt siker az övék. És egy­általán nincs szégyenkezni­valónk a többi' borsodi részt­vevő szereplése okán sem. A televíziós versenyek 15 cso­portja közül 4 (!) megyénk­ből került ki. Elismeréssel kell illetni a Taktaharkány és Vidéke Afész férfikara, a taktaszadai pávakör fiataljai és a domaházi pávakör tag­jainak szereplését. A szólis­ták mezőnyeben — ugyan­csak a legjobb tizenöt kö­zött — ketten képviselték „színeinket”: a nekézsenyi Tózsa Tamás József és a mis­kolci Mile Mária. Aki kéz- legyintéssel „adózna” telje­sítményüknek, azoknak azt tanácsolhatjuk: * próbálják majd utánuk csinálni egy­szer ... * A versenyeket, vetélkedő­ket, bármennyire is „tüskés­sé” sikeredjenek, egy idő után szépen, csendesen elfe­lejtjük. Nem tagadható: szükség van az efféle, nagy fénnyel megragyoglatott ese­ményekre.) az olyanokra, mint például a ..Röpülj páva!” népdalverseny. Ennél na­gyobb szükség azonban arra van, hogy a reflektorok .,ki­kapcsolása’’ után ki ne huny­jon a lelkesedés is: a dalos ügyszolgálat buzgalma el ne apadjon. . Hiszünk abban, hogy me­gyénk dalosai — elsősorban azokra gondolunk, akik ré­szesei voltak ennek a mos­tani versenysorozatnak — továbbra is ugyanazzal a hittel őrzik és éltetik a nép­dalt, ahogyan azt eddig tet­ték! Ténagy József Héttőn este ünnepélyes külsőségek között zárult a Filmnapok falun — Borsod­ban elnevezésű, háromhetes falusi filmakció. A záróün­nepséget Abaújszántón tar­tották, ahol ünnepi díszt öl­tött a írissen tatarozott Má­jus 1. mozi. Zsúfolásig telt nézőtér előtt köszöntötte Kardos József, Abaújszántó tanácselnöke a megjeleni ér­deklődőket, a megyei és sze­rencsi járási állami és társa­dalmi szervezetek képviselő­it, majd Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője tekintett vissza a fa­lusi filmnapok három belé­nek eseményeire és eredmé­nyeire. Kiemelte, hogy a filmnapok feladatai válto­zatlanok. azok szervesen in­tegrálódnak közművelődési törekvéseinkbe, a maguk esz­közeivel azok megvalósítását segítik. Az eltelt három hé­ten húsz filmet hatvan he­lyen. 143 előadáson, mintegy 8000 borsodi falusi néző te­kintett meg és több helyen vitákat is rendeztek a látott •művekről. A visszatekintés mellett arra figyelmeztetett Borsos Árpád, hogy a ren­dezvénysorozat. közművelődé­si tapasztalatait a művelő­dési élet irányítóinak tanul­mányozni és hasznosítani kell, s nem szabad ezt a so­rozatot egyszerűen kampány- feladatnak tekinteni, hanem tapasztalataira, tanulságaira folyamatosan építve kell közművelődési munkánkat továbbiéi teszten üh k. A záróünnepségen Radvá- nyi Géza Circus Maximus című filmjét mutatták be, majd utána a helyi műt'elő- dési ház klubjában igen nagy számú érdeklődő aktív részvételével — Benedek Miklós filmkritikus, lapunk rovatvezetője bevezetőjével és irányításával és Körtvé- lyessy Zsolt, a film egyik szereplője részvételével — több órás ankéton vitatták meg a film tanulságait. A Filmnapok falun — Borsod­ban sorozata ezzel hivatalo­san lezárul. A záróünnep- ségen a szónok megköszönte a közreműködők értékes te­vékenységét. az abaújszán- tóiak házigazdamunkáját, utolsó gondolatként álljon itt az elismerés a mozivállalat dolgozóinak — elsősorban a szervező propagandistáknak és a műszakiaknak — az előkészítésért és a gyakorla­ti lebonyolításért. Mezőgazdasági nagyüzemek, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, szakcsoportok részére ajánljuk az alábbi termékeinket:- keveréktakarmányok: juhok, nyulak, sertések, baromfit részére .................Hiiiliuiiiiiiim............miu.mi.m.i.. — TETRA—H napos- és 3—4 hetes előnevelt csibe— TETRA—H tenyésznyúl Telefon. Szendrő 18 és 56 Telex. 64284 _ . . Ügyintézők: Nagy Lajos és Szőke Lásfló Címünk: Bábolnái Mezogazdasagi Kombinat bzendroi Gazdasaga 3752 bzendro llllllMIIIIIIIIÍIIIIilllllllllllllllllillilllllllll,|IIUIIII|< I

Next

/
Thumbnails
Contents