Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-11 / 59. szám
ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG 4 1981. március 11„ szerda LEAR KIRÁL Y Ebben az évadban nem most először kerül a Miskolci Nemzeti Színház az országos figyelem fókuszába. Az érdeklődés megérdemelt: egy Lear-bemutató minden társulat számára hatalmas erőpróba. Nemcsak elemi erejű emberi szenvedélyeket mozgat; mozgásba hozza magukat a természeti elemeket. Ezt pedig a színigárdának épp úgy kell győznie, mint a színpadi gépezetnek és látványnak. Csiszár Imre természetesen új gondolatokkal kelt bitókra a félelmetes drámai anyaggal. Rendezésének legkevésbé volt vezérfonala a mese ősi igazsága vagy a romantika színpadiassága, tehát a szimmetria, amely két- serpenyős mérleggel osztja erkölcsi tanulságát. Csiszár előadása egyetlen vad és vádló vészriadó. Nincs ben- .ne hely megbánásnak és bocsánatnak. A megkeményített tekintet, amelyet Csiszár a dráma gyönyörű és robbanó dinamikájú szövegére vetett, szinte hihetetlen színpadképben ölt testet. (A díszletterv Szlávik István munkája.) Az előadásra érkező néző jobbról lenyűgöző méretű üzemépülettel,' balról pokolmélységű gyárudvarral találja magát szemközt. De vajon mi tépázhatta meg ezt az elhagyatott színteret? Tűzvész, háború, bomba? Miféle katasztrófa? Aztán díszítőmunkások lepik el az égett, romos falat, drapériákat vagy inkább transzparenseket feszítenek ki, megafonokat és mikrofonokat szerelnek fel, ahogyan egy üzemi gyűlés előtt szokás és harsonaszóra kezdetét veszi az országosztó udvari ceremónia. Legfelül a vaslépcsősor tetején megjelenik talpig aranyköpenyben Lear király, a gőggel és csalhatatlansággal párosult zsarnoki hatalom képében, míg odalent a dicsőítők tarka hada és az elnyomás fekete serege sorakozik fel. (A nyugtalan összképet eredményező kosztümöket Szakács Györgyi tervezte.) Mintha Csiszár előjátéknak tekintené a birodalmat, meg a drámai erőviszonyokat gyorsan elosztó első színt; amíg ez tart, a nézőtér fényei ki sem alszanak. Vagy tán ezáltal is nyomatékkai akar szolgálni, hogy a dekorációk övezte (vagy takarta?) vétség onnan fentről indította el a pusztaság porába döntő tragédiát, s zúdította Lear fejére is a keserű felismerés viharát és a megalázás tébolyító vesszőcsapásait? A csalhatatlannak mutatkozó hibás döntés korunknak is elevenbe vágó történelmi problémája maradt. Meglehet, hogy Csiszár ezért emeli ki a hagyományos trónszék környezetéből Lear királyt, s próbálja közelebb hozni hozzánk egy maibb valóságkép nyomasztó megidézésével. Eljátszathatná az agg uralkodó tragédiáját antik romokon, középkori várfalmaradékon, beomlott katedrálisban is, egyik sem lenne annyira meghökkentő, mint ez az élettelen és funkcióját vesztett, , szél-átjárta gyárépítmény, amelynek egyik odvábán színes ólomüveg-töredékek csillognak. E helynek még „hazajáró szelleme” is van, a színre vissza-vissza- guruló roncsolt vasúti kocsi. A kísértetiesség Shakespeare Lear-jétől sem idegen, csak az a kérdés, hogy ez a kép kinek a víziója lesz végül is a néző szemében? Lear-é? A kegyetlen koré, amely őt átkával sújtja? A lelkiismereté, amely űzi, hajszolja? Vagy pusztán a rendezőé? Ebben a tekintetben hagy minket dilemmában az előadás. A díszletlátomás — amely segítője lehetne a jobb megértésnek, a mesei tragédia valóságosabbá értékelő- désének — konok mozdíthatatlanságával lassan útjában áll a néző stilizáló készségének, képzelő- és beleélőere- jének, s bizonyos fokig a szereplők mozgatásának, a dráma gördülékénységének is. Nincs ugyan állásidő, ám vannak kényszerpályái a színészek ki-bejövetelének, amelyek olykor elárvulttá teszik az előadás fölé magasodó, s a végtelenbe feketülő díszletmegoldást. A színpadtechnika viszont hibátlan, drámaiokozó erejűek a vihartámasztások, a villámló fény- effektusok. Legfeljebb a magasra srófolt zenei és hanghatásokat lehetne itt-ott tompítani. Teljességgel helytállónak bizonyult Cordelia és a Bolond egyazon színésznővel, Igó Évával történt eljátsza- tása, nem csupán amiatt, mert ily módon mind a két szerep egyaránt kitűnő alakítóra talált, hanem azért is, mert így a két alak közötti kontrapunkt és egyezés izgalmasan érvényesül a kettős játékban. így marad Cordelia megtorolt őszintesége és hűsége groteszk szellemi társa és kísérője Learnek a Bolond személyében. Így osztozik Lear az általa dölyfö- sen kitagadott és száműzött Igazmondó csúfondáros bölcsességein. Lear és a Bolond párjelenetei az előadás szellemi fényhordozói. Major Tamás Lear-alakí- tásáért már egymagában érdemes- volt elővenni a darabot. Itt a. tanítvány — Csi- csár — tisztelete a mester — Major — iránt teljesen másodrendű tényezővé vált. Kettőjük találkozása a fontos. Á néző úgy találj^: Majornak mindenképp el 'kellett játszania Leart; nélküle valami nagyon szép tefljesség szenvedett volna csorbát. Ennyire letisztult, ökonomikus, a lényegre' szorítkozó Leart még nem láttunk — ennyire az érzelmi teljesség, mindenekelőtt a szív legmélyéből fakadt fájdalom birtokában. Major egy korábbi Lear-előadásban Glostert játszotta. Az igazat föl nem ismerő, s emiatt a pusztában tévelygő, bűnhődő Gloster ikerszerep Learrel, egymás segítői abban, hogy bennük nemcsak a személyes elva- kultság, hanem ' a Shakespeare-! kor természetében gyökerező törtető, számító, képmutató gonoszság szedi áldozatait. Polgár Géza hiteles emberi mélységgel és egyszerűséggel játssza Glostert, szinte kíváncsivá téve a nézőt, miképp játszaná el ő Leart, amire — aligha kétséges — egyszer még sor kerül. A korjelenség hangja szólal meg magas fokú szubjektív izgalmassággal a két fivért, Edgárt és Edmundot remekül alakító Gáspár Tibor és Blaskó Péter érdekes ellentétességével is egybecsengő játékából. Az egész együttes munka dicsérete mellett érdemel még kiemelést Tímár Éva Gonerilje. Egy vitára és tűnődésre késztető Lear-bemutató mindenképp többet ér egy hagyományokhoz híven ragaszkodó, de újító szándék nélküli előadásnál. És ha fűtöttségével is meg tud ragadni, akkor — mint Csiszár és Major Learje- — túl egy színházi estén, a tudatban és az érzésekben sokáig nyomot hagyó élmény marad. Sas György A Reflex... Harmadik alkalommal rendezik meg az idén a Rockreflektor elnevezést viselő koncertet Budapesten, a Közgazdaság- tudományi Egyetem aulájában. A mostani, március 14-i koncertre öt együttest hivtak meg a rendezők, közöttük a miskolci Reflex együttest. A szombat délután 4 órakor kezdődő Rockreflektor házigazdája a Hobo Blues Band lesz. írta; Robert Banchley Minden biztosítótársaság speciális táblázatokat állít össze, amelyek segítenek meghatározni, hogy az élet- biztosítás tulajdonosa a valószínűség szerint meddig fog élni. De isten ne adja, hogy valaki megnézze ezt a táblázatot! Ha ugyanis egyszer is rápillantanak, kezdik megérteni, hogy milyen nehéz bármit is tervezni az életben. Ha például az önök magassága nem éri el a mellkasuk térfogatát és ráadásul húsz fontnál nehezebbek a statisztikai átlagnál, nincs sok reményük, hogy megérik a 60 évet. Különösen, ha már elmúltak 70 évesek. '* Ha viszont soványak és flegmák, igen valószínű, hogy megérik a nyugdíjukat. Ha esetleg korábban meghalnak, ez nem számít komoly hibának. / Ha önök közül valaki költő, aki tetemes összeget örökölt, éljen bátran, még minden előtte van. Ha pedig önök szeretik a természetet, szeretnek horgászni (különösen horoggal), magasságuk pedig 6 láb 0 hüvelyk, minden eshetőségük megvan a magas életkor elérésére. Természetesen jó kapás esetén. Ha valakinek idős rokonai vannak, még nagyobb esélye van a hajlott életkor megélésére, de ha sokan vannak és egy lakásban él velük, még 40 évig sem húzza. Ha pedig önnek 45-ösnél nagyobb a lába, meg igen testes, de semmilyen okot nem talál életmódjának megváltoztatására, mindaddig élhet, amíg -maga azt nem mondja, hogy elég. Ha három láb magas és súlya 50 fonttal meghaladja a normált, és ráadásul az a szokása, hogy megharapja a járókelőket, akkor először is teljesen mindegy, hogy meddig él, másodszor pedig aligha lesz az Egyesült Államok elnöke. A legjobb módja annak, hogy megérjük a száz évet (ha természetesen van valami titkos okunk erre), az, ha 6 láb magasak, 170 font súlyúak vagyunk, könnyű diétát tartunk, összeszorított foggal járunk és ráadásul a friss levegőn élünk. Ez utóbbi rerídkivül fontos, és ezért csak akkor ajánlatos lakásunkban aludni, ha már elmúltunk 109 évesek. Ne feledkezzenek meg, hogy féken tartsák rokonaikat, még ha nem is használnak ehhez fegyvert. Ez a hosszú élet legbiztosabb módszere, legvégső esetben ki lehet próbálni egy másikat is: soha ne nézzük az életkortáblázatot. A Szederinda: 3. és közönségdíjas Szebb a (Röpülj) páva!?... A televízió által is közvetített, hétfői döntővel véget ért a Magyar Rádió és a Magyar Televízió országos nép- dalversenye. * Minden olyan verseny, vetélkedő, ahol a teljesít- • mény nem mérhető egzakt módon: magában hordozza a megítélésbeli véleménykülönbségek lehetőségét. A most befejeződött népdalverseny nemcsak hogy „magában hordozta e lehetőséget” —, de régen nem tapasztalt mértékben osztotta meg a véleményeket. Néha, bizony, ez a „páva” — pulykavörösre „cukkolta” a nézőket, hállgatókat. Kár ... ... kár, elsősorban a televíziós adások nyomán elharapózott félreértésért. Mert, hogy valami félreértés kísérte végig a középdöntőket: azt éppen a zsűri tagjainak (olykor a műsorvezetőknek) folyamatos magyarázkodása bizonyította. (Már a rádiós elődöntősorozat végén feltűnt, hogy a zsűri elhöke nem is annyira szakmai értékelést mondott, mint inkább a hallgatókat „igazította helyre”). A közönség és a szakemberek vitáját nem kívánjuk itt továbbragozni. A verseny során azonban az derült ki: a meghatározott két versenykategória — a csoportoké, illetve a szólistáké — ugyancsak kevés volt ahr hoz, hogy a zenei anyanyel- vet sok formában és módon éltetők, s ezúttal versenyzők teljesítményét jó lelkiismerettel össze lehessen mérni. Alapjában ez „mérgesítette” el a tömegek és a verseny rendezőinek viszonyát. S ha már a rendezők szóba kerültek: kár volt „eltitkolniuk”, hogy mire megy ki, s mi módon a közönségszavazás... (Ezt ugyanis csak az utolsó középdöntőben közölték) ... Egyáltalán nem lehetünk bizonyosak abban, hogy az 1 millió 472 ezer 627 közönségszavazat érdemi sikernek könyvelhető el... És a döntő? Nos. a nép- dalverseny hétfőn este látott döntője már „ha a vége jó — minden jó” hangulatban zajlott le. Az utolsó felvonás, a zárókép most is hatásos volt, olyan ünnepi-féle. Nekünk, borsodiaknak is jutott az örülnivalóból: az emödi— leninvárosi Szedet inda együttes a csoportok versenyeben a 3. helyen végzett és elnyerte — a szavazatok alapján — a közönségdíjat is. Pe éppen nekünk jutott a keserűpirulából is: , innen kellett hallgatnunk a. leninvárosi és az emödi közművelődési illetékesekhez intézett kérést: vegyék pártfogásukba, legyenek, a gazdái ennek az együttesnek ... * A Szederinda együttes nagyszerű sikerének teljes szívvel örülünk. Megérdemelt siker az övék. És egyáltalán nincs szégyenkeznivalónk a többi' borsodi résztvevő szereplése okán sem. A televíziós versenyek 15 csoportja közül 4 (!) megyénkből került ki. Elismeréssel kell illetni a Taktaharkány és Vidéke Afész férfikara, a taktaszadai pávakör fiataljai és a domaházi pávakör tagjainak szereplését. A szólisták mezőnyeben — ugyancsak a legjobb tizenöt között — ketten képviselték „színeinket”: a nekézsenyi Tózsa Tamás József és a miskolci Mile Mária. Aki kéz- legyintéssel „adózna” teljesítményüknek, azoknak azt tanácsolhatjuk: * próbálják majd utánuk csinálni egyszer ... * A versenyeket, vetélkedőket, bármennyire is „tüskéssé” sikeredjenek, egy idő után szépen, csendesen elfelejtjük. Nem tagadható: szükség van az efféle, nagy fénnyel megragyoglatott eseményekre.) az olyanokra, mint például a ..Röpülj páva!” népdalverseny. Ennél nagyobb szükség azonban arra van, hogy a reflektorok .,kikapcsolása’’ után ki ne hunyjon a lelkesedés is: a dalos ügyszolgálat buzgalma el ne apadjon. . Hiszünk abban, hogy megyénk dalosai — elsősorban azokra gondolunk, akik részesei voltak ennek a mostani versenysorozatnak — továbbra is ugyanazzal a hittel őrzik és éltetik a népdalt, ahogyan azt eddig tették! Ténagy József Héttőn este ünnepélyes külsőségek között zárult a Filmnapok falun — Borsodban elnevezésű, háromhetes falusi filmakció. A záróünnepséget Abaújszántón tartották, ahol ünnepi díszt öltött a írissen tatarozott Május 1. mozi. Zsúfolásig telt nézőtér előtt köszöntötte Kardos József, Abaújszántó tanácselnöke a megjeleni érdeklődőket, a megyei és szerencsi járási állami és társadalmi szervezetek képviselőit, majd Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője tekintett vissza a falusi filmnapok három belének eseményeire és eredményeire. Kiemelte, hogy a filmnapok feladatai változatlanok. azok szervesen integrálódnak közművelődési törekvéseinkbe, a maguk eszközeivel azok megvalósítását segítik. Az eltelt három héten húsz filmet hatvan helyen. 143 előadáson, mintegy 8000 borsodi falusi néző tekintett meg és több helyen vitákat is rendeztek a látott •művekről. A visszatekintés mellett arra figyelmeztetett Borsos Árpád, hogy a rendezvénysorozat. közművelődési tapasztalatait a művelődési élet irányítóinak tanulmányozni és hasznosítani kell, s nem szabad ezt a sorozatot egyszerűen kampány- feladatnak tekinteni, hanem tapasztalataira, tanulságaira folyamatosan építve kell közművelődési munkánkat továbbiéi teszten üh k. A záróünnepségen Radvá- nyi Géza Circus Maximus című filmjét mutatták be, majd utána a helyi műt'elő- dési ház klubjában igen nagy számú érdeklődő aktív részvételével — Benedek Miklós filmkritikus, lapunk rovatvezetője bevezetőjével és irányításával és Körtvé- lyessy Zsolt, a film egyik szereplője részvételével — több órás ankéton vitatták meg a film tanulságait. A Filmnapok falun — Borsodban sorozata ezzel hivatalosan lezárul. A záróünnep- ségen a szónok megköszönte a közreműködők értékes tevékenységét. az abaújszán- tóiak házigazdamunkáját, utolsó gondolatként álljon itt az elismerés a mozivállalat dolgozóinak — elsősorban a szervező propagandistáknak és a műszakiaknak — az előkészítésért és a gyakorlati lebonyolításért. Mezőgazdasági nagyüzemek, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, szakcsoportok részére ajánljuk az alábbi termékeinket:- keveréktakarmányok: juhok, nyulak, sertések, baromfit részére .................Hiiiliuiiiiiiim............miu.mi.m.i.. — TETRA—H napos- és 3—4 hetes előnevelt csibe— TETRA—H tenyésznyúl Telefon. Szendrő 18 és 56 Telex. 64284 _ . . Ügyintézők: Nagy Lajos és Szőke Lásfló Címünk: Bábolnái Mezogazdasagi Kombinat bzendroi Gazdasaga 3752 bzendro llllllMIIIIIIIIÍIIIIilllllllllllllllllillilllllllll,|IIUIIII|< I
