Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

t981, márckre ti-, s^ewía

ESZAK-MAGYARORSZAG 5

é

Kereskedelem

topunkban tudósítottunk róla, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei, megyénk párt- és állami vezetői több szakmabéli jelenlétében a közelmúltban tartották meg évi, szokásos tervegyeztétő tárgyalásukat. Nem csupán a tárgyaláson elhangzottak, hanem — és elsősorban — személyes la-, pasatalataink, mindennapos vásárlásaink alapján rögzíthetjük: megyénk áíuellálása jó, kielégítő, általában meg tudjuk vásárolni amire szükségünk van, ha nem is rögtön, ha nem is mindig ott, ahol gondoljuk. Az ülésen elhangzottak alapján közölhetjük viszont: jogosak a reményeink ennek az áruellátási szintnek a megtartására, kicsit a fokozására is. Egy sor bizonytalanság, mi tavaly még létezett — árpolitikában, szerződéskötésben, stb. — ma már nincs meg, tulajdonképpen nem állunk rosszul, bizakodva nézhetünk a hónapok elébe.

Gyakorlottabb újságolvasók tudják, hogy egy ilyen bevezetés után következik a „de”! Nyilvánvaló is, hogy egy ennyire mozgásban levő, különböző erők hatásának kitett, ennyire szem előtt levő munkaterületen, a kereskedelemben mindig él lehet majd mondani egyet, s mást az „általában jól mennek a dolgok”-on kívül. Természetes, hogy az említett tárgyaláson* is szóba került egy és más.

Az élelmiszer, ezen belül a nálunk elsődleges hús mennyisége például elegendő, minőségi problémák azonban léteznék. A felmérések szerint az utóbbi időkben megyénkben csökkent a húsfogyasztás. Az olcsóbb húsok iránt fokozódott a kereslet, ezekből viszont nincs meg a kívánt mennyiség. A Zöldséggel baj van. Kevesebbet fogyasztunk, mint néhány évvel korábban, és ráadásul körülbelül 20 százalékkal drágábban vásároljuk, mint az országos átlagár. Szembe kell néznünk a tényekkel, kár lenne magunkat becsapni annak bizony- gátasával, hogy a mi áraink országos állagúak, sőt talán még kedvezőbbek is a vásárlónak. Az elmúlt években azért hol itt, hol ott tapasztalhattunk szerecsen- mosdatási kísérletet. Elhangzott az is az értekezleten: a mi vasasaink, bányászaink, kőműveseink sem készítenek, adnak drágábban semmit, mint amennyi annak a valódi,, megszabott ára. Miért kell hát az ittenieknek többet fizetni a zöldségért, mint az ország más részében élőknek? Adjuk a leckét a belkernek — mondta az egyik felszólaló zöldségügyben. Vesszük a leckét — válaszolta az államtitkár. De, hogy vajon miként lehet ez ügyben — milyen minőségi ötlettel-munkával — előbbre lépni, nem tudható.

A minőségen, az áruválasz, tékon javíthatna a már régóta emlegetett — és már sikereket is hozó — kishatár- menti áruforgalom bővítése, közismert, hogy a külföldi turisták egy része — tisztes, nagy része — egynapos útra érkezik hozzánk. Bevásárolni. Mi ugyanezt' tesszük amoda, csak Ba messzebbre kell menni például a porszívóért, akkor két-három napos az út. Rengeteg ember jön-megy, oda-vissza, cipe- kedik az áruval, pedig a saját boltjában nyilván szívesebben vásárolná meg rendes áron, hazai pénzért, rizikó nélkül. Hogy mégis milyen árucikkekről van szó, illetve lenne szó? Piackutatóink elég jól tájékozódhatnak például a miskolci Zsi- bogón szerdán és pénteken.

Csak legyen hol tárolnunk majdan az árut'. Nagykereskedelmi vállalataink raktárgondja már évek óta közismert, az is, hogy előbbre lépés nincs, vagy alig. Egyáltalán nem biztos, hogy ennek a gondnak a megoldásához is csak az államtól lehetett várni a pénzt.

Ha már a vendégjárásról esett szó, essék a szállókról is. A miskolci, új szállóra nincs pénz. következésképp egy ideig továbbra sem épül meg. Ez rossz túr. Jó bír viszont, hogy mivel a szálló nem épül, a Népkerlnek ama bizonyos része, a könyvtár környéke békén marad. Baj viszont, hogy áz Avas szálló- j ba sem igen mehet már be csupán valamelyest ' is igényes ember az,ottani állapotok miatt. Az Avasról az illetékesek hamarosan külön is tárgyalnak, döntenék.

A helyi lehetőségek jobb kihasználásáról is szó volt a tárgyaláson. Ügy kellene — olyan minőségűvé kellene — szervezni a munkát, hogy minél több cikket hozzunk közvetlenül a termelőtől, mert így olcsóbb. A kishatár- menti forgalommal kapcsolatosan az államtitkár mondta, hogy szívesen látna például Miskolcon egy kassai boltot, egy Konzumexet. Kérdezte, hogy miért nincs. Szó volt arról is, hogy a nagykereskedelmi vállalatok raktárgondjaival kapcsi 'osan, a jelenlegi, már régó neg- levő áldatlan állapcvOkkal kapcsolatosan esetleg a vállalat nemtörődöm magatartását is említhetnénk. Meg arról is, hogy a magánkereskedelem a mi megyénkben nem gyarapszik akként, mint másütt teszi és miként itt, Borsodban szükséges lenne. Valamiféle bátortalanság tapasztalható. Pedig a jövő egyik fő tennivalója lesz ennek , a kereskedelemnek segítése, bátorítása.

Áruellátásunk tehát Jó, megfelelő, de nem annyira, hogy még ne lehetne javítani. Az .a bizonyos lecke a belkernek is fel, van adva, meg magunknak is. A feladat csak együttesen oldható meg, de úgy tűnik: egyre inkább a saját magunk erejéből.

Priska Tibor

A Kopasz-hegy áimyé9 kában felépült, meghökkentően egyéni stílusú szálloda bizonyítja, hogy Tokaj milyen szegényes volt eddig. Bora és patinája a világhírnév 'szárnyára vette, jöttek is ide kóstolgatni, nézelődni a világ minden csücskéről, este aztán szépen elkényszerültek. Az a néhány vendégszoba kevés is, nem is mindenki igényének való telente. Kényes idegenek a kemping láttán is a váltókat vo- nogatták nyaranta. Végre, tavaly decemberben átadták a Hotel Tokajt. Negyvenkét szobájában — ha kinyitják a kényelmes pót ágyakat is — százhúsz vendég éjszakázhat. Harminc szobához fürdőszoba tartozik, a többi mosdófülkés. A bútorzat kellemes. szép és korszerű. Es mint Cseh Péter szállodavezető mondja. az épület egyelőre kifogástalan, sehol sem tapasztalnak hibákat, nem kel! a hiánypótlásokkal zargatni a vendégeket.

Mert ugyan éppen hogy

negyedéves a „Tokaj”, s ez* a negyedév sem a turistajá- rások ideje volt, vendégek szép számmal érkeztek. Több mint kétezer turista szállt meg itt eddig. Hozott csoportokat a Cooptourist, az Inturist, jöttek egyénileg is a Szovjetunióból. Lengyel- országból, Ausztriából, az NDK-ból. az NSZK-bél. sőt még Líbiából is. Szót tudtak

A szálloda halijában ...

\ elük váltani oroszul, neme lül, franciául és angolul.

A személyzet állítja, elege dettek voltak, jól ereztél magukat, ízlettek a szálló dához kapcsolt étterem reggeli-ebéd és vacsorakínáía- lai. nem csalódtak, a borokban sem. Ellenkezőleg: a hely varázsa még édesebbe tette a nedűt. Voltak, akik igénybe vették már a szálloda különleges szolgáltatásait: a piperemosást, a pénzváltást, az értékmegőrző szé- \ .et, a telexhasználatot. ,

Es természetesen voltak, akik megjegyezték: hiányos még a szórakozási lehetőség Apró, meghitt pincéket kerestek, ahol a híres nemes- penész honos. Mások kifogásolták. hogy nagyon korán, 21 órakor zár a Taverna, amely pedig igen jó hangulatot, teremt. Voltak, akik szedték a sátorfájukat és éjszakai bárt kerestek

valahol. Néhány vendég föl- kapaszkodói! a Kopasz-hegyre és fel vonós sípályát keresett. Hiába ...

Hiába. , egyszerre nem megy minden, a vendégek még nem tudják, hogy ez & 41 millió forint értékű hotel is mekkora erőfeszítésükbe került a tokajiaknak. A Tokaj és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Sző-1 vetkezet — az üzemeltető —, no és a hotel vezetősége egyébként igen jó ötleteket dédelget. Szeretnék, ha megszűnne Tokajban a szezonjelleg. Miért is volna Tokaj szezonális hely? Hiszen itt van a két folyó, itt a hegy es sosem ürülnek ki a hordók. Szeretnék megoldani a vízisport-eikkek kölcsonzé-i sét. igen örülnének, ha egyszer majd elindulna és rend-: szeresen közlekedne egy sétahajó. hiszen olyan szép ez a vidék.

Ma még csak annyit tu-í dunk, hogy jól vizsgázik a hotel és egyre inkább bizo- nyitja: Tokajban kimerithe- tetlenek az idegenforgalmi tartalékok.

— léray —

SzÉmiés az lítiőró—I

Az úttörőközössegekben, hazánk 3300 úttörőcsapatában a feifedezes örömét élik át ezekben a hetekben a szövetség történetének, az iskola és az úttörőcsapat múltjának felderítése közben a pajtások. Mindez része annak a programnak, amely- T.vel’ június1- 2-re az TJütörő- szövetség megalakulásának 35. évfordulójára, s a KISZ közelgő X. kongresszusára készülnék a magyar úttörők.

A kongresszusi felkészülés során mérlegelik a KISZ— úttörő testvérkapcsolatok tartalmát, az úttörők KIÍSZ- életre való felkészítésének tapasztalatait. Keresik a módját annak, hogyan lehetne az úttörőcsapaton belül is korosztályonként, a gyerekek változó érdeklődéséhez jobban igazodó mozgalmi kereteket kialakítani. A játékos programokra építő gyermek mozgalomban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hetedikesek és a nyolcadikosok már a gyermekek életének legnagyobb hatású változását, a serdülést élik át. Várakozással tekintenek a továbblépés az új iskolába, vagy munkahelybe kerülés elé. Ezért szükséges, hogy az általános iskola utolsó éveiben jobban figyelembe vegyék az idősebb úttörőket foglalkoztató problémákat.

ír ért

onok

A legnehezebb órákban vannak mellettünk a kórhá zi ápolónők. Amikor megrettenünk hirtelen jött betegségünktől, amikor segítségre szorulunk. Az eszmélés első pillanataiban először őket pillantjuk meg, belekapaszkodunk bátorító tekintetükbe, optimizmust sugárzó szavaikba.

A miskolci Semmelweis Kórház I. belgyógyászati osztályán az idősebbek mellett sok fiatal ápolónő tevékenykedik. Köztük Csörnök i Ilona és Gergovácz Ilona. J Mindketten 22 évesek. Há- ] rom éve vannak áz egész- | ségügyi pályán, ebben a kórházban. Elvégezték az Egészségügyi Szakközépiskolát, érettségit szereztek, most továbbtanulnak. A legRudabányán összefogással pótolják a forintokat

Miér! írül a néplrinttítkár?

Rudabányan ■ jóformán mindenki ismeri Veres Imrét, az Országos Érc- és Ásványbányák Vasércművei üzemgazdasági osztályának vezetőjét. A népfrontban 1970-től tevékenykedik. A harmadik ciklust kezdte a népfronttitkár tisztében, küldöttként ott volt az előző kongresszuson.

— Öfömömre, örömünkre sokat fejlődött nagyközségünk az utóbbi öt évben — mondja. '■— Igaz, közös tanácsunknak beruházások- • ra mindössze 9 millió 209 ezer forint állt rendelkézé- sére, de a hiányzó pénzt összefogással pótoltuk. A járásban az elsők között vagyunk a végzett társadalmi munkában.

Az idegen rácsodálkozik a település arculatára: A l'alu alatt, az Ormos-patak eredetétől lefelé szélesedő völgyben és oldalágaiba bebekanyarodva fekszik a régi bányásztelep, egyemeletes. komor kőhazaival. Még délebbre található az új lakótelep, kétemeletes, korszerű épületeivel, kertes, családi házaival. Errefelé sok a frissen épített lakás. Az úthálózat meglepően jó állapotban . van, a portalanitott utak és járdák behálózzák a nagyközséget.

— Rudabányát hagyományosan bányászok lakják

— magyarázza Veres Imre.

— A kenyérkereső férfiak túlnyomó többsége ma is az itteni vasércbányában, valamint a közeli szénbányákban dolgozik. A nagyjából hasonló munkavégzés, a hasonló gondolkodásmód megkönnyíti, ' hogy eleget tegyünk a népfrontra háruló feladatnak. Együttesen sikerült végre megoldanunk régi 'gondunkat; van ivóvizünk. A másik jelentős eredmény: ia főbb területekre bevezettük a gázt. További teendőnk, hogy bővítsük a gázvezetékek hálózatát.

Járjuk a nagyközséget, érdeklődünk. milyen az áruellátás az üzletekben. Kedvező az összkép. Megfelelő a választék a nemrégiben nyitott, új ruházati boltban is. A szórakozási, a. művelődést biztosítja a különféle rendezvényeknek, szakköröknek otthont adó művelődési otthon, a felújított 15 000 kötetes könyvtár. A település nagy szülöttjének. Gvadányi Józsefnek. az irodalmárnak a

Veres Imre: „. .sokat fejlődött nagyközségünk az utóbbi öi évben.”

szobra megszépülve áll a középkori műemléktemplom közelében. Az iparág, ezen belül Rudabánya legszebb. legértékesebb írásos és- tárgyi emlékeit őrző érc- és " ásványbányászati múzeum az elmúlt évben új épületszárnnyal bővült.-r- ■ Láthatja, igyekszünk „mozgolódni”. — jegyzi meg a népfronttitkár. — Részt vállalunk az iskolák az óvoda körül adódó munkákból. Gyermekeinknek új teniszpályát, uszoda* építettünk. Szeretnénk a;

uszodát befedni, s ehhez 8 millió forint értékű társadalmi munkára, illetve tanácsi támogatásra lesz szükségünk. Csinosítjuk a környezetünket, fákat ültetünk. Az egészségházat, is önerőből alakítottuk át.

Az iroda faián oklevelek: ezeket Veres Imre kiváló társadalmi munkájáért

kapta. Az 1979-ben átvett plakett a kiváló kistermelőnek járt. Mert az osztályvezető műszak után hasznos időtöltésnek hódol: kisüliattenyésztő és kertbarát. Szenvedélyével sikerült beoltania másokat is. s mint tanácstag, az állandó bizottság elnöke kijárta hogy megalakítsák. a társulásokat.

— Miben nem sikerült előrelépniük az elmúlt öt esztendőben? A válasz:

— Az éttermünknek továbbra sincs olyan gazdája, aki vállalná az egész napos nyitva tartást, holott Rudabányan évente 25 900 kiránduló fordul meg. A nők foglalkoztatásához is szükség volna valamilyen izemre.

— És milyen öröm érte legutóbb a népfront nagyközségi titkárát?

— Értesítettek, hogy a VI. ötéves tervben 40 bányászlakást építhetünk fel. •'toalati támogatással.

Kolaj László Fató: Fojtán László

'nehezebb feladatot látják eh» intenzív nővérek. Közismert) hogy az intenzív osztályon ápolják a legsúlyosabb belegeket.

— Nagyszerű és felemelő érzés talpraállítani a beteget. ezt szavakban nem is lehet kifejezni — mondja Csőrnek Ilona, aki sok szabad idejét is a kórházban tölti. Hogy miért? — Jelen- leg az Alkotó Ifjúsági pályázatra szakdolgozatot készítek „Pacemaker terápia” címmel. Engem nagyon érdekel ez a fontos téma, miután osztályunkon kiemelkedő eredményeket sikerült elér- ni a szívinfarktusos betegsége^ leküzdésében.

— Milyen a munkabeosztásuk V

— Állandóan változó műszakban dolgozunk — válaJ szol a kérdésre Gergovácz Ilona — miután itt lakunk a kórház területén a nővérszállóban. Gyakran bent vagyunk éjszaka is és a vészcsengő nekünk is szól.

— Szinte mindig készültségben ?

— Majdnem. Ez a szakma olyan, hogy csak hivatásként lehet gyakorolni — mondják mindketten szinte egyszerre — másképpen itt nem lehet dolgozni. Egész embert kíván az osztály, hiszen nem másról van szó) mint emberéletekről.

— No, de maguk 22 éves fiatal lányok! Mikor járnak diszkóba ?

— Jut arra is idő, ha kevés is. és sajnos a nővérszállóban való élet egy kicsit korlátozott, a szigorú rendelkezések olykor úgy tűnnek. mintha ellenünk szólnának.

— Milyen szavuk van a kórház vezetésében?

— En szakszervezeti bizottsági tag vagyok, én képviselem a fiatalokat az üzemi négyszög ülésein, — adja meg a választ Csörnök és Gergovácz. öröm számunkra — folytatják —, hogy osztályunkon az orvosok nagy, többsége hű segítőtársként kezel minket. Jól érezzük! magunkat munkahelyünkön.' Egyenrangú félk* t dc.'""izhatunk,' gyógyíthatunk, Idegéi szíthetmk az orvosi diagnózist. és tovább magyaráz^ hatjuk a betegeknek a gyógykezelés miértjeit.

— Mi van, ami nem tetszik munkahelyükön?

— Nagyon csendes a kór-]

házban dolgozó fiatalok! mozgalmi élete. i

BEJ