Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1931. március 8., «jsámap 4>Í*4*0*#**S SSSSKS ; ■^•(yAlíWfWI^K **!$»< **#*#*& ggfögft Äääsäks A nemzeti egység megsokszerozza erőnket (Folytatás az 1. oldalról) Lajos, Báthory, Bethlen Gá­bor, Rákóczi, Petőfi és Ady, Táncsics Mihály és József Attila számunkra minden­nap a magyar történelem eszmeileg, szellemileg példa­mutató szeméi yisége, akik­nek a „jelenlétét” állandóan éreztetni kell. Történelmi múltunk nagyjainak bemuta­tását, tetteik, elképzeléseik és gondolataik felidézését, élesztősét folyamatossá kell tenni; úgy, hogy ott legyen mellettük az őket támogató, a történelmet ténylegesen mozgató erő is, így Dózsa Györgynél — akárcsak a szobránál — az „ismeretlen paraszt”, az (, ismeret len ma- g3’ar” emléke, jelentősége. A történelem így válik érdekes­sé, vonzóvá, értelmessé, olyanná, hogy részeseit, for­málóit követni lehet. Mert a példakép azt jelenti: olyanná akarok válni, vagy azt .hi­szem, olyanná válhatok. Így közelítve az persze természe­tes, hogy nem lehet minden­ki például Bethlen Gábor. De ha Bethlen reformjainak voltak végrehajtói — prédi­kátorok, kézművesek, kato­nák, adminisztrációban dol­gozó emberek —, akik azono­sulni tudtak a nagy gondol­kodó eszméivel, márpedig voltak, akkor vannak min­den, e kor iránt érdeklődő számára ideálok, követhető példaképek. Éppen ezért tar­tom természetesnek, hogy az esztergályos szakmunkás- tanulónak a jól dolgozó idős mester a példaképe, akitől a fogásokat elsajátítja, és nem feltétlenül valamelyik világ­hírű politikus, vagy író. Szin­tén a nemzeti egységet, a nemzeti öntudatot erősítheti, ha mai életünket úgy mutat­juk be, hogy mindenki érez­ze: korunk is kitermeli azo­kat az embereket, akik a jö­vőben hivatkozási alapot je­lenthetnek. — Sokszor elhangzott már, hogy a gazdasági fejlődés mögött elmaradt a tudati. A feszültségek milyen teendő­ket jeleznek a népfrontmoz­galomnak? — 1-fa 1945-ben elém tet­tek volna két papírt, azt mondva, az egyikre írjam le, milyen lesz 35 év múlva a gazdasági, helyzétünk, a má­sikra pedig, hogy milyenek lesznek az emberek, akkor most kiderülne: mind a két vonatkozásban pontatlan a „prognózisom”. Az akkori körülmények között azt gon­doltam, hogy mindenki, min­dennap legalább háromszor eszik meleg ételt, és jólla­kik, és mindenkinek lesz munkaruhája és gálaruhája is, és lesz állása. Fel sem té­teleztük volna, hogy a tele­vízió, a távfűtés, a metró­építés mindennapos, megszo­kott kelléke lesz életünknek. Aztán 1945-ben azt is hit­tem, hogy harminc-egyné- hány év múlva az emberek annyira becsületesek lesznek, hogy azt a fogalmat: börtön, csak régi időkre vonatkoztat­va, regényekben fogják ol­vasni, s a kölcsönös segítés — miként az élőlénynek a levegő — társadalmi alapelv lesz. Mondtam is, hogy ha egyszer majd mindenki elvé­gezheti az általános iskolát, a középiskolát, akkor minden­ki el is végzi azt, s önmagá­tól törekszik a nagyobb tu­dás megszerzésére. A mai té­nyek azt bizonyítják, hogy a gazdasági szintünk a vártnál sokkal magasabb, az erköl­csi-tudati viszont alacso­nyabb. 7 — Ez rögtön programot is ad. A termelési folyamatok­ban olyasfajta változás megy végbe, amely — az emberi agy gondolatainak realizálá­saként korszerű, beprogra­mozott gépekkel — leegysze­rűsíti és könnyíti a munkát. Ugyanakkor az ilyen, látszó­lag — de csak látszólag — • sokkal egyszerűbb feladattal megbízott embertől azt kí­vánjuk — s, tudjuk, ő is azt szeretné —, hogy nagyobb műveltsége, magasabb kultú­rája legyen. A munkafolya­mat tehát látszólag egysze­rűbb, az egyszerűbb munkát végző emberrel ' szembeni társadalmi követelmény vi­szont nagyobb. Az ellent­mondást elemezve azonban kiderül, hogy nincs olyan nagy feszültség, hiszen — vulgarizálva a kérdést — a gomb megnyomásához is tud­ni kell, mi és miért indul meg a masinában, a- kapcsolódó folyamatokban. Meg Kell ér­tenünk, hogy a technika fej­lődése, a munka változása ki kell, hogy bővítse az ember látókörét. — Kongresszusra készü­lődve joggal vetették a sze­münkre, hogy első összegzé­seinkben a kultúra rendkívül sok területéről szóltunk, ám az úgynevezett vizuális kul­túráról nem. Ezzel kapcso­latban is azt tartom a leg­fontosabbnak, hogy például egy televízióműsor, egy fest­mény a nézőből, a szemlélő­ből ne csak „tetszési indexet” váltson ki, az illető meg is tudja mondani; milyen gon­dolatokat ébresztett benne a mű, erre az embereket. — semmiféleképpen sem szájba- rágóan — meg kell tanítani. — Mindez ismételten azt erősíti, hogy gondolkodó em­berekre van szükségünk. Ez az a fejleszthető képesség, amelynek révén az ember el­igazodik a világ, a iiaza, a szőkébb közösség dolgaiban. Ez az a képesség, amely le­hetővé teszi a megalapozott világnézet kialakítását. Nem okítanunk kell tehát, hanem beszélgetni, véleményt cse­rélni úgy, hogy minden részt­vevő egyenrangú félnek érez­ze magát, és annak tartsa a másikat. Az ilyen eszmecse­rékre a népi’rontmozgalom- nak a lakóterületen szinte korlátlan a lehetősége. — Ezekkel a fórumokkal óhatatlanul együttjámak a viták — az ideológiaiak is —, amelyeket sokan mintegy a nemzeti egységet cáfoló el­lenérvként említenek. Erre azt mondhatom, hogy az el­térő nézeteket felvonultató eszmecserék mindenképpen csiszolják az elmét, s alkal­masak a nézetek sokoldalú kifejtésére. Ami pedig a vég­eredményt illeti: a történel­mileg mindössze százéves múltra visszatekintő szocia­lista eszmében van az az erő, amely a. társadalmat, mind­inkább az egész világot for­málja. Az emberben kell len­nie annyi hitnek és tudás­nak, hogy védeni tudja ezt az eszmét. S ha jól képviseli, akkor teljesen világos, másra is képes hatni — (mondotta befejezésül Sarlós István. n hét eseményei képekben Áz egyenjogúság, a béke jelszavával Külpolitikai fórum a sárospataki főiskolán Pénteken délután, a sáros­pataki Comenius Tanító­képző Főiskola KlSZ-bizott- ságának meghívására Nagy János külügyminisztériumi államtitkár külpolitikai fó­rumon találkozott a főiskola ifjúságával. Az államtitkár összefüggéseiben szólt arról a bonyolult nemzetközi háttér­ről, amely alapvetően fontos a világ eseményeinek meg­értéséhez. Előadásában tár­gyalta — többek között — a nemzetközi erőviszonyokat, a politikai és katonai enyhülés lehetőségeit, nehézségeit, a fejlődő országok helyzetét, a szocialista tábor, közöttük Magyarország külpolitikai tö­rekvéseit. Majd a főiskola hallgatóinak számos kérdésé­re válaszolt. Ismét Leonyid Brezsnyevet választották az SZKP KB főtitkárává. Képünkön: a legfőbb szovjet állami és pártvezető a múlt hét végén találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával, a XXVI. kongresszuson részt vett magyar delegáció vezetőjével. (Folytatás az 1. oldalról) Úgy véljük, a gazdasági ve­zetőknek és az érdekképvi­seleti szerveknek határozot­tan fel kell lépniük az el­avult szemléletből eredő, in­dokolatlan bérmegkülönböz­tetés ellen. Az állami és tár­sadalmi szervekkel együtt vizsgálják a nők szociális helyzetét. Ankétjaik során örömmel tapasztalják: job­bak a családok ellátásának lehetőségei, megteremtették az anyai hivatás teljesítésé­hez szükséges alapvető tel­tételeket. A nőszervezetek a továbbiakban is támogatják a gyermekintézmények fejlesz­tésére szervezett társadalmi akciókat, amelyek igen-igen szükségesek. Főleg a bölcső­dék bővítése igényli a társa­dalmi összefogást. A VI. öt­éves terv időszakában 9—10 ezerrel gyarapszik a bölcső­dei helyek száma, de még így sem lesz elegendő. Az óvodákban viszont — ahol 30—35 ezer új helyet létesí­tenek — csaknem minden gyermeket befogadhatnak majd. Ez is bizonyítja: a fő­hatóságok, a helyi állami szervek figyelembe vették a Nőtanács javaslatainak zö­mét és intézkedtek. Ugyan­akkor még mindig nem ol­dódott meg az MNOT II, konferenciáján 1977-ben föl­vetett több probléma, ezek előreláthatólag a következő évre tervezett III. konferen­cián is napirenden lesznek, így is számottevőek a ma­gyar nőtársadalom vívmá­nyai, méltán lehetnek köve­tendő példák a világ számos országának nőmozgalma szá­mára. — Eredményeinket, tapasz­talatainkat ismertetjük majd a nők világkonferenciáján, miként a nemzetközi találko­zókon, fórumokon, külföldi kapcsolataink során ez ideig is tettük. A szocialista, és a haladó országok nőszerve­zeteivel együttműködve tá­mogatjuk a világ nőmoz­galmának a nők egyenjogú­ságáért, a függetlenségért, szabadságért folytatott har­cát, hozzájárulunk a bé­ke védelméhez. A nők vi­lágkongresszusa — amelyet a nők évtizedének második fe­lében rendeznek — újabb al­kalom arra. hogy a nők ki­nyilvánítsák: minden - tőlük telhetőt megtesznek család­juk. gyermekeik, a jövő nem­zedéke biztonságáért, boldog­ságáért, a békéért — mon­dotta befejezésül Duschek Lajosné. Afgán álláspont Giscard d'Estaing hivatalosan is bejelentette, hogy indulni kiván I oz április végén esedékes francia elnökválasztásokon. Képünkön: j a francia politikus tv-nyilatkozatban ismerteti döntését — mellette felesége, Anne Aymone. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya fel­kérte Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárt: vesse latba befolyá­sát annak érdekében, hogy Pakisztán minden további késedelem nélkül adjon meg­felelő választ a géprablók követelésére — közölte a Bakhtar hírügynökség. Ezt a kérést az a sürgős üzenet tar­talmazza. amelyet Sah Muhammed Doszt afgán kül­ügyminiszter pénteken kül­dött Kurt Waldheimnek. 1. Mit jelent a rekord-ha­diköltségvetés keresztülhaj- szolása az Egyesült Államok­ban? Egy ország költségvetési tervezete a következő pénz­ügyi esztendőre általában belpolitikai téma, az illető állam belső ügye. Az ame­rikai büdzsé előtárgyalásai azonban nem maradhattak meg e keretek között: Wa­shingtonban ugyanis az Egye­sült Államok történetének eddigi legmagasabb hadikölt­sége áll elfogadás előtt. Elő­reláthatólag meghaladja majd a 230 milliárd dollárt, s me­net közben minden bizottság csak megtoldja. Nemsokára tehát napi 650 millió dollárt tesznek ki az amerikai kato­nai kiadások. Mindez érthetően túlnő egy ország belpolitikáján, akár biztonsági meggondolá­sain: az egyensúly megbon­tására tett kísérletek, az egy­oldalú előnyszerzésre tett pró­bálkozások komolyan növelik a nemzetközi feszültséget, ve­szélyeztetik a kialakult kap­csolatrendszert. Korunk alap- ' törvénye a kelet—nyugati, vagy atomszinten a szovjet— amerikai hadászati egyensúly, amelyet nem tudtak és nem tudnak megmásítani. Az újabb tízmilliárdok beveté­sével azonban még költsége­sebbé és veszélyesebbé vá­lik a fegyverkezési verseny; a katonai enyhülés elmara­dása további visszaesésre ítélheti az enyhülés általános folyamatát; s a fegyverkezé­si gépezet felpörgetésével „kész ' helyzetet” igyekeznek teremteni, hogy lehetetlenné váljanak a már aláírt, de még nem ratifikált (lásd SALT), valamint a tárgyalás alatt álló korlátozó megálla­podások. Az amerikai magatartás különösen visszatetsző lehet annak fényében, hogy Moszk­vából, az SZKP XXVI. kong­resszusának szószékéről nyolc újabb. jelentős indítvány hangzott el a katonai eny­hülés előmozdítására. Reális, igen gyakorlatias, a nyugati érveket eleve figyelembe ve­vő javaslatok, amelyek el­fogadása kimozdíthatna a je­lenlegi holtpontról. 2. Milyen új fejlemények játszódnak Salvadorban? A Salvadort alapképlet tu­lajdonképpen változatlan. Az ország számos pontján fegy­veres harcok folynak a ge­rilla-erők és a junta csapatai között, ha ezek mérete nem is éri el a januári nagy cí- fenzíva idejében végbement összecsapásokat. A junta egyrészt erős kezet próbái mutatni, másrészt különböző reformigérelekkel állt elő. Ebben alighanem szerepe van a baioldal erejének, vala­mint a baloldal iránt meg­nyilvánuló nemzetközi ro- konszenvnek. Közismert pél­dául, hogy a Salvadort ter­rort több nyugat-európai or­szág kormánypártjai, s a Szocialista Internacionálé is elítélték. Ugyanakkor puccshíreszte- lések érkeztek, szélsőjobbol­dali katonai csoportok nyíl­tan államcsínyre készülőd­nek. Washington pedig, amely Salvador ügyét, a realitáso­kat mellőzve, a nemzetközi viták középpontjába állította! érthető dilemmába került. Természetesen szívesen ven­ne egy szalonképesebb szö­vetségest Közép-Amerikában, de a tapasztalatok alapján tart tőle, hogy egy - erjedés, nehezen állítható meg. így azután igyekszik egyszerre két vasat tűzben tartani: a juntát, valamint a még re- akciósabb tartalékerőket. A héten megtartott egyik szenátusi vizsgálatot az szí­nesítette Washingtonban, hogy Napoleon Duarfe, a junta feje telefonon tett „ta­núvallomást” és kijelentette: nem kér több amerikai szak­értőt. Nyilván azt akarta su­gallni, hogy minden rendben s az Egyesült Államokat nem fenyegeti egy újabb Vietnam. Ám minden jel szerint ko­rántsem Diztos, hogy az oda- l'áhyílott amerikaiak szá­máról ő dönthet... A varsói vajdasági ügyész­ség benyújtotta a vádiratot a varsói vajdasági bírósághoz Leszek Moczulski és három társa ellen. Mint az ügyészség szóvivője közölte, a vádlottak 1979 szep­temberében létrehozták a „Független Lengyelország Szövetsége” nevű szervezetet s abban vezető Szerepet, töl­töttek be. A csoportot olyan külföldi központok pénzelték, amelyek a Lengyel Népköz­társaság és szövetségesei el­len irányuló tevékenységet, folytatnak. A vádlottak, akik képzettségüket tekintve jogá­szok, illetve történészek, a többi között úgy működtek együtt ezekkel a központok­kal. hogy információkat szol­gáltattak ki az ország helyze­téről, ezért cserében anyagi­műszaki segítséget és szbrvez- kedésükhöz szükséges útmu­tatásokat kaptak. , Salvador több tartományában folytatódtok o súlyos össze­csapások a hazafiak erői és a kornmnycsaca'-.t' között ö ‘ér képen a jelenlegi állapotok láthatók. i

Next

/
Thumbnails
Contents