Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
\98l. botjcíus 8., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 I FvilvaíÍTifc egy részében — Úgymond a jobb helyeken — i az egyes porták, háztáji gazdaságok szemrevételezése ma is az istállóban kezdődik. ' Mutasd meg az istállódat, s 1 megmondom, milyen gazda Vagy — vallották és vallják az értelmesen iparkodó parasztemberek már nagyon- ftagyon régóta. Mindezzel azt is bizonyítják: a jó gazda cím kritériuma, mércéje a Portán található állatállomány milyensége. Ezen belül is a szarvasmarha elsőséget, egyediséget élvez. Mert lehet azon a portán sok híró, anyakoca vagy baromfi ■— elismerni elismerik az tény —, azonban mégis a tehenek, hízómarhák mustrája utáni elismerő bólogatást, esetleg kritikus i’ejcsóválást tartja legfontosabbnak, illetve erre reagál legérzékenyebben minden igazi gazda. Ami azt illeti, sajnos fogynak az „igazi gazdák”. Lép- ten-nyomon halljuk, itt is, ntt is apad, fogyatkozik a szarvasmarha-állomány, az egykor jobb napokat megért istállóépületek sok helyen a lomtár, fészer szerepét veszik át. S annak már igazán örülni kell, ha a jelenlegi tulajdonosa nyulat, esetleg baromfit tenyészt benhe. Viszlőn Drótos István portáján — s jól esik ezt leírni az istálló ma is eredeti rendeltetésű. Igaz, ló már nincs benne, annak szerepét átvette az udvaron látható ti—28-as traktor, viszont Szarvasmarhával szépen telítve van. Szám szerint hat tehenet és kilenc növendéket számolunk meg. (Ha minden falusi istállóban csak a harmadát találnánk!) S nem is akármilyen jószágok ezek! Tiszták, ápoltak és ami talán legfontosabb, kiváló kondíciójúak valamennyien. A törődés, a gondozás, a rend megannyi apró jele már az első pillanatban a belépő szemébe tűnik. És egyben a gazdát, a '4 éves Drótos Istvánt dicséri, aki mint mondja ... ■— ... lehettem volna annak idején iparos is, mert Síféle ezermester vagyok. Én mégis megmaradtam gazdálkodónak, ugyanis van ennek * szakmának — ha lehet ezt Szakmának nevezni — valami láthatatlan vonzereje. Aki ebbe egyszer belekóstol, s a rengeteg dolog, munka mellett észreveszi a szépségeit is, az nemigen tud tőle szabadulni. Például szeretem csinálni azért, mert nem vagyok négy fal közé kerítve. Szeretem, mert „élőanyag”, amivel dolgozom. \A búza, a takarmány is, amit termelek és a jószág is, amit fejek, hizlalok. No és persze anyagiakban is látom a munkám értelmét. Mert végül is én, illetve részben a fiam és családja ebből élünk ... Pista bácsi fia ugyan a Volánnál gépkocsivezető, de szabad idejében ö is besegít a gazdálkodásba. Nem is beszélve a menyéről, akinek foglalkozásába — háztartásbeli — nagyon sok paraszti munka is beletartozik. Sőt. még amint hallom, az egyik- unoka, az ötéves Norbert sem vonja ki magát a dőlő I. olykor-olykor az „etetésbe” már ő is segédkezik. A családi ellátás mellett a viszlói Drótos-porta évente körülbelül 4 ezer liter tejjel — ha pontosabban ösz- szeszámlálják, nyilván több is ez —, s hat-nyolc növendékbikával (olyan 300 kilósakkal) járul hozzá az ország élelmiszer-ellátásához. Hogy sok-e ez, vagy kevés? Tény, vannak olyan gazdák, porták, akiktől, ahonnan lényegesen több is kikerül, azonban a falusi gazdaságok, udvarok zömében ma már nem termelődik meg ennyi érték. — Nyolc kataszteri hold földet művelek. Itt megtermelem a szükséges takarmány többségét, a búzát, árpát, kukoricát, lóherét, szarvaskerepet. (Tegyük hozzá, e földek jó része nagyüzemi művelésre nem, vagy alig alkalmas.) Az abrakellátásban — ha megszorulok — a rakacai tsz is besegít. Jó az állami támogatás is, hogyne lenne jó! Minden tehén után yemhésség esetén kapunk hatezer forintot... Nézze, én amíg bírom, csinálom. A paraszti munkában nőttem fel, a lantot is ebből teszem le. Minden reggel öt órakor kelek, s a tévéhíradót csak „a téli időszakban — amikor rövid a nap — van időm megnézni. Parasztember vagyok. Hogy jó-e, vagy sem, azt döntsék el maguk ... Nem nehéz döntenünk ... Még sok erőt, jó egészséget Drótos István! Kajdu Imre izei ' a 600 miliiioz , Jó évet zárt 1980-nal a Sárospataki Afész. A nyereség lö 721 000 forintot tesz ki, s ennek csali nem a felét a Bodrog Aruház hozta, mint ahogy a kiskereskedelmi forgalom nagy részét is, ennek 42,9 százalékát az áruház teljesítette. Hasznosnak bizonyult annak idején a Bodrog Aruháznak a Skála-Coophoz való csatlakozása. Mi sem bizonyítja ezt jobbam mint az, hogy ennek révén tavaly mintegy 20 millió forint értékű olyan áruhoz jutott, amit másutt nem tudott volna beszerezni, s így a vásárlók is gazdagabb árukészletben válogathattak. A .fogyasztásban . továbbra is az élelmiszer-vásárlás vezet: 14 százalékkal nagyobb volt 1980-ban az előző évinél. Ruházati cikkekből 6, vegyesipari árukból 2,5 százalékkal nőtt a forgalom. A vendéglátóipari bevétel csak 1 százalékkal emelkedett. Ezen belül az ételfogyasztás nagyobb, a szállodai helyek kihasználtsága kisebb volt a tavalyelőttinél. Valamelyest csökkent a kávé- és a szeszesital-fogyasztás. Kismértékben nőttek a felvásárlási tételek: 370 mázsa nyulat, 401 mázsa mézet, 23 vagon kukoricát értékesített a szövetkezet a szakcsoportok termeléséből. Saját hizlalásból 1643 darab sertést vágott az áfész, javítva ezzel a húsellátást. Az alapvető élelmiszerekből és a legfontosabb szükségleti cikkekből kiég y en s ú! y ázott ellátást biztosított a múlt évben a város és a környező községek lakosainak a Sárospataki Afész. Tervük szerint legalább ezt a színvonalat igyekeznek tartani 1981-ben is. Csökkenti a zajt A Diósgyőri Gépgyár új szabadalma a zajcsökkentő burkolat, amely 40 decibelnyi zajt tud elnyelni. A különleges szigetelőanyagokkal bélelt burkolat nemcsak a Dl- GÉP termékeihez illeszthető. Az elemekből összeszerelve, bárhol alkalmazható gépek kívánt méretű és alakú védőkarosszériájaként. A DIGÉP szabadalma fontos üzemegészségügyi, bajmegelőző eszköz, igen hasznos szabadalom. Alépítményeket is készítenek A mezőgazdasági üzemekben a gépjavítás egész évben folyamatos, állandó feladat. mégis a téli. valamint a kora tavaszi időszakban a szokottnál is nagyobb figyelmet fordítanak rá mindenhol. Ez érthető is, hiszen ez idő tájt a gépeket nem várja a vetés, a betakarítás' munkája, egyszóval a csúcs- időszak, így több idő jut a műhelyekben a tüzetesebb átvizsgálásra, nagyjavításra. E munkák minden szerelőtől alapos figyelmet, nagy Donto sagot. szakértelmet kívánnak, hiszen végül is az elvégzett munkák milyenségétől függ, hogy a gép eredményeden szolgálja-e a termelést vagy sem. Ezt vallják a tiszakeszi Tiszamenti Tsz szerelői is. akiknek jut bőven tennivaló ezekre a napokra is. A tsz * tiszakeszi központi telepén két műhelycsarnokban javítják a gépeket. Az egyik helyen a mezőgazdasági erő- és munkagépek orvoslása, míg a másik csarnokban a zömében ipari jellegű tevékenységet végző teherautók, markolók szervizelése történik. i Sok ilyen gépük van. hiszen | a szövetkezel melléküzemig tgi tevékenysége igen jelentős A megyeszékhelyén, Miskolcon a szanálási, törmelékelszállítási munkáktól kezdve különböző alépítmények (hírközlőhálózat vízelvezetők. térburkolatok stb.) építését vállalják. Ez a tevékenységük tavaly 9 millió forint eredményt produkált — jól felszerelt, kellően gépesített. A gépek kisebb javítását a miskolci, nádasréti telepükön, a nagyjavításokat. 'pedig a tiszakeszi központi javítókban vég-, zik. Képünkön: a szövetkezet két szerelője az egyik nagy teljesítményű markológépjüket javítja a tiszakeszi telepükön. 1 Szajkó Sándor: „Őszintén mondom, most már nem mennék el máshová". Dohány József: „Három év híján két évtizede dolgozom a szakmában". ________ Mi kell a kiválósághoz? Amikor belépünk a futballpályányi alap- területű, csupa beton, csupa üveg, vas- es olajszagú üzemcsarnokba, éppen a kilencesre ugrik az óra mutatója. Megkezdődött a reggeli a Miskolci Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat miskolci törzsgyárában. A munkások fogják a táskájukat, kezdik kicsomagolni a hazait, de egy középmagas, szemüveges fiatalember még mindig ott áll az acélt forgácsoló esztergagép mellett. — János, téged keresnek! — szól oda kísérőnk, Szalánczi Ernő csoportvezető, majd felénk fordul. — Menjünk fel az irodába! A néhány négyzetméteres helyiségből Kellner József, a szerszámüzem főművezetője átlátja a termelés minden mozzar natát, szemmel tarthatja a beosztottjait. A hatalmas műhely egyik szegletében dolgozik az Egyetértés szocialista brigád. Huszonkét ember; szerszámkészítők, esztergályosok, lakatosok. Valamennyien jól képzettek, többen érettségizettek. Rájuk különösen figyel a főművezető, hiszen társak a munkában, a mindennapi életben. — Nem kell őket biztatni —, mondja —, hiszen értik és szeretik a mesterségüket, ök készítik a különböző gyártmányok elő- állitásához szükséges szabványos méretű és speciális szerszámokat. Munkájukat minősíti, hogy a szerszámaikkal gyártott termékek egyre nagyobb részét vállalatunk külföldön értékesíti. Sőt, a szerszámkészítők ma már közvetlenül is hozzájárulnak az export növeléséhez. A nemrégiben megkötött szerződés értelmében, a nyugatnémet Sauer-cég vásárol tőlünk szerszámokat, az ugyancsak innen kikerülő hidraulikus munkahengerekhez. Az úgyszintén brigádtag Szalánczi Ernő, aki egyébként a vállalat KlSZ-bizottságá- nak titkára, hozzáfűzi: — A brigád gondolkodó, az újat, a jobbat folytonosan kereső emberekből tevővdik össze. A hazai szerszámellátásban köztudottan vannak fennakadások. Ismert az is, hogy sok szerszámot külföldön, gyakran valutáért kell megvenni. Nos, a brigád tagjai igyekeznek újításokkal csökkenteni a szerszámeliátás gondjait, illetve az importot. Az elmúlt évben hét újítást adtunk be, s hatot elfogadtak megvalósításra. Nem számoltuk ki, de bizonyos, hogy az így elért megtakarítás sok száz- ■ ezer forinttal csökkentette a MEZŐGÉP kiadását. A brigádvezető Nagy János szerényen hallgat. Aztán érdeklődésünkre elmondja: kezdettől, vagyis 1967-től dolgozik a kollektívában. Az eredeti szakmája esztergályos, s munka mellett végezte el a technikumok Sályban él családjával, naponta oda és vissza száz kilométert utazik a lakása és a munkahelye között. Hozzá hasonlóan, többen vannak vidékről bejárók a brigádban. — A mi közösségünk olyan — fogai- , mázzá meg a gondolatait —, ahová nem « könnyű bekerülni, de ahonnan nem szók- ‘ tak elkívánkozni. Természetesen lenne a i falumhoz közelebb is munkalehetőség. * Csakhogy már megszoktam itt, meggyö- 3 keresedtem. A mi brigádunk annak ide- Jt jén nem véletlenül választotta az Egyet- 3 értés nevet, mi így is élünk, így is cse- 5 lekszünk. Csakis közös munkával, összefo- j gással nyerhettük el a MEZŐGÉP Tröszt * Kiváló Brigádja címet. Nálunk magától J értetődő a tanulás, a szakmai, politikai « önképzés, s természetes, hogy ha kell, fi- » zetség nélkül segítünk. Hosszan sorolhat- t nám, mikor, milyen társadalmi munkát « végeztünk, de még dicsekvésnek vélnék. J Egyetlen jellemző példát említek: jó bará- i tanknak, egykori, most sajnos, rokkant JA munkatársunknak, Halász Sándornak be- ff vezettük a vizet a lakásába. Kintről behallatszik a munka zaja. is- 5 mét megszokott életét éli az üzemcsarnok. jt Gyerünk, ismerkedjünk a brigád tagjai- 3 val! Kísérőink bemutatják Dohány Józse- 2 fet, s hozzáteszik: az egyik legrégebbi és J legjobb szerszámkészítő. Többszörös Ki- r váló Dolgozó, nemrégiben kapott minisz- * téri kitüntetést. — Három év híján két évtizede dolgo- » zom a szakmában — közli Dohány Jó- 5 zsef. — Amikor kezdtem, még képeztek i szerszámkészítőket, mostanra azonban ! megszűnt ez az oktatás, illetve vállalaton 1 belül végzik. Az évek során szerzett tu- i dás, tapasztalat kamatozó kincs. Szeretek « újítani. Ezért a speciális szerszámért — , mutatja — talán százezer forintot is el- t kérnének, ha külföldön kellene megvásá- j rolni, holott én az egytizedéből is „kiho- » zom”. * A brigád újdonsült tagja esztergagépen í dolgozik. Szajkó Sándort hónapokon át 1 „vizsgáztatták” a jelenlegi munkatársai, s J csak azután vették fel a brigádba, miután > meggyőződtek róla, hogy közéjük való. — A forgácsolóknál is brigádtag voltam ■ — említi Szajkó Sándor. — Nem idegen J tehát számomra a brigádmozgalom. Itt vi- ■ szont jóval nagyobbak a követelmények, * s nemcsak a munkában. Igaz, az anyagi, { erkölcsi megbecsülés is nagyobb, őszintén i mondom, most már nem mennék el más- í hová... * | i * ! i Érdemes még megemlítenünk: a brigá- i dot a közelmúltban újabb megtiszteltetés J érte. A brigád vezetők tanácskozásán úgy i döntöttek, hogy a kongresszusi munka- | versenyben elért eredményeik alapján a i szerszámkészítők közösségét felterjesztik i magasabb kitüntetésre. Kolaj László i Fotó: Laczó József AJ Betonkeverők Nigériába A Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet különleges, nem villannyal, hanem benzinmotorral működtethető betonkeverő gépeket fejlesztett ki. Ezeknek a kisgépeknek többek között az az előnye, hogy azokon a terepeken is használhatóak, ahol még csak kezdetleges az építkezés, nincsenek villamos távvezetékek. A szövetkezet a múlt év során megkezdett egy jelentősebb exporttevékenységet kisgépeiket tanodái gépeiket az ottani iskolák gyakorlati oktatásában 1 hasznosítják. Az úgynevezett nigériai iskola- program adta a benzinmotoros betonkeverők ötletét is: olyan vidékeken építenek egyelőre iskolákat, ameJ lyektől távol^sik a villamos távhálózat. Az első 14 betonkeverőt ebben a hónapban szállítják el. Tervezi a szövetkezet, hogy itthon, valamelyik ipari kiállításon is bemutatja majd ezeket a gépeket: Hátha kedvező fogadtatásra találnak.
