Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

»■LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) ESZIMAGYAROISZAG AZ MSZMP BORSOD-ABAŰJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVII. évfolyam, 57. szánt Ára: 1,80 Ft Vasárnap, 1981. március 8. Sarlós István nyilatkozata 11 nemzeti egység megsokszorozza erőnket A Hazafias Népfront-mozgalom szerepéről, tevékenységéről szinte nem eshet szó anélkül, hogy az emberek ne elemeznék a szocialista nemzeti egység kovácsolásában, a tudati tényezők ki­alakításában eléri eredményeket. Ez a téma különösen időszerű most, hiszen a HNF március 14-én kezdődő VII. kongresszusán a küldöttek a Magyarország életében, fejlődésében oly meghatá­rozó nemzeti egységből kiindulva, s a teendőket megvitatva vetnek számot az elmúlt fél évtized eredményeiről, E kérdéskörről Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára adott nyilatkozatot. — A nemzeti egység az erő megsokszorozásának lehető­sége, s ilyen minőségében nélkülözhetetlen minden gaz- d asági, tel ep ü lésfejlesztési, kulturális program megszer­vezéséhez és * végrehajtásá­hoz. Azt is világosan kell azonban látni, hogy olyan egységet, amelyben vala­mennyi állampolgár minden kérdésben azonos nézeteket vall, reálisan még elképzelni sem lehet, munkahelyen, la­kóhelyen, baráti körben sok­szor lehet találkozni olyan jelenségekkel, amelyek az emberek közötti ellentéteket, összeütközéseket, olykor á társadalmi rétegek és csopor­tok közötti érdekellentéteket tükrözik. Akadnak, akik eb- bői azt a következtetést von­ják le, hogy a nemzeti egy­ség, amiről a népfront beszél, nem is olyan szilárd, nem is olyan széles körű, mint ami­lyennek hirdetik. — Nyilvánvaló, hogy lehet­nek és vannak olyan embe­rek, akiknek az egyéni, a cso­portos érdekük, látószögük nem esik egybe azzal, amit az élet egy-egy területén programként meghirdettünk, feltételeztünk. Mindebből az is következik, hogy a legész- szerűbbnek tűnő döntések körül is kialakulhatnak vi­ták. Az ellentétes vélemé­nyek összecsapása önmagá­ban is jó lehet arra, hogy pél­dául gondolkodásra késztesse azt, aki valamit állít, mond. Mi a szükségszerűséget felis­merő. szabadon gondolkodó emberek társadalmát valósít­juk meg. Az önálló gondol­kodás, az egészséges kétke­dés az ember, a társadalom életében fontos tényező. Ér­tem ez alatt azt a gondolko­dásmódot, amely kritikusan fogad mindent, ám amit ma­gáévá tett, azt minden körül­mények között támogatja és érvényesíti. — Amikor azt mondjuk, hogy nemzeti egységre törek­szünk, mindig' hozzátesszük: az alapvető politikai célok, a szocializmus céljainak. elfo­gadását illetően ezt az egy­séget már létrehoztuk. Aki politikával, társadalmi kérdé­sekkel foglalkozik, az tudja, hogy teljes egységnek tekint­hető az is, ha az alapvetően ellenkező véleményt val lók száma elenyészően csekély. A legfőbb célok elfogadása mel­lett vannak más nagyon fon­tos kérdések is — például a ragaszkodás a hazához —, amelyekben egységnek kell lennie. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, mi még nem for­dítottunk kellő figyelmet és gondot arra, hogy az embe­rekben jobban megszilárdít­suk annak tudatát: Magyar- ország állampolgárai. Azok magyarként, németként, ro­mánként, szerbként, szlovák­ként. És ha valaki egy or­szágnak az állampolgára, s ezt az állampolgárságát meg­tartja, akkor ezzel már vál­lalja azt a kötelezettséget, hogy az ország törvényei sze­rint él. Akkor egyben vállal­ta azt is, hogy az ország fel­virágoztatásáért cselekszik, hiszen ezen múlik az ő egyé­ni jóléte is. Feladatunk te­hát, hogy ezt a Magyarorszá­got konkrét hazaként, a vi­lág egy tényezőjeként fogad­ja el az állam polgára. Le­gyen erről, a Magyarország­ról pontos és hű képe, legyen benne kötődés, erő, hogy ezt a Magyarországot akarja erő­síteni. Énhez az .kell. hogy ez az ország ne egyszerűen ál­lampolgárságot adó közigaz­gatási egység, vagy államha­talmi tényező legyen, hanem — egymástól elválaszthatat­lanul — történelmi múlt. és történelmi jelen is. És ebbe a múltba nemcsal: a história könyvekben megirt esemé­nyek tartoznak bele, hanem a helyi szokások, a viselke­désformák, az emlékek, a népdalok, a művészet, a nép­művészet: alkotásai éppúgy, mint az ipar és technika fej­lődése. — A mindezeket a területe­ket felölelő nemzett és tör­ténelmi tudatot illetően el­maradunk’néhány szocialista országtól, ahol a történelmi múlt nagyjairól w&kal töb­bet beszélnek, mint mi, s jó­val többet is tudnak. Mi a kiemelkedő személyiségekre szinte mindig évfordulóhoz kötve emlékezünk, holott pél­dául Mátyás király, Nagy (Folytatás a 2. oldalon) Nőnapi köszöntő A nőnapon minden virág kevés. Amint­hogy a beszédek, a köszöntők annyi szép jelzője is mintha kevés lenne, mert ehhez az ünnephez oly sok érzelem, olyan mély gondolati tartalom kötődik, hogy ahhoz képest szegényes a nyelv kifejezőereje Édesanyánknak köszönhetjük a szeretetél- mény állandóságát, azt a biztonságérzetet, amit előszöf az ő karjaiban éreztünk, s ami nélkül, tudjuk, elvesz az ember a világban. A férfiak életének valahány fontos állomása a másik nemhez kapcsolódik. A házasságunk, a gyerekünk születése és nevelkedése. A csa­ládi életben oz a bizonyos összetartozas-tu- dat, amely ha létezik, átsegít bennünket a keserves próbatételeken, az édesanyáknak, a feleségeknek köszönhető. De nem mondhat­juk, hogy mindenkiben egyformán él a hála. Épp ezért szükséges emlékeztetni rá, az ilyen alkalommal, március 8-án. A nőnap elsősorban társadalmi ünnep, vi­lágszerte ciz, most már hetvenegy év óta, amikor 1910-ben, Koppenhágában, a máso­dik nemzetközi nökonferencia, Clara Zetkin javaslatára a világ dolgozó női nemzetközi szolidaritásának napjává nyilvánította. Abban az időben a szolidaritás, az akcióegység cél­ja az egyenjogúság kivívására irányult. Nálunk már megvalósult a női egyenjogúság; a válasz­tójog, a munka, a tanulás, a művelődés, a társa­dalmi előrehaladás, a közéleti, szereplés tekinte­tében a mi törvényeink nem tesznek különbséget férfi és nő között. Az. egyenjogúsággal a nők számos új kötelezettséget vállaltak, vállalnak. Ügy, hogy közben megmaradtak a régi kö­telmek is. Napjainkban is rájuk hárul a gyer­meknevelés, a család összetartásának gondja. Nagyon sok teher nehezedik rájuk. Nem mondhatnánk, hogy mindenütt egyforma az igyekezet: levenni róluk amit csak tudunk a terhekből. A társadalmi könnyítések — böl­csődei, óvodai hálózat, gyermekgondozási se­gély, a technika ezerféle elérhető éá megho­nosítható segítsége a háztartásban — -távol­ról sem járnak együtt az egyéni igyekezettel, már ami a családtagok szolidaritását illeti. A családon belül ma még sokszor o régi ér­tékítélet érvényesül, az egyenjogúak előtt. Amiben a nő túlságosan gyakran válik ki­szolgáltatottá ... Holott ettől kellene óvnunk őket leginkább, Mert egyáltalán nem szol­gálnak rá. Épp alienkezöleg; munkájukkal, életük minden percével régen kivívták ma­guknak ezt a jogot is, hggy ne csak jogaik­ban, hanem társadalmi rangjukat .tekintve is egyenlőek legyeitek a férfiakkal. Mert oz lenne oz igazi. Akár virág nélkül »R fiz egyenjogúság, a béke jelszavával * Duschek Lajosné nyilatkozata Társak a naikábai, a liiÉmpi élettel A Miskolci Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat miskolci törzsgyárában dolgozik a 22 tagú Egyetértés szocialista brigád. A szerszámkészítők közössége nem véletlenül választotta annak idején a nevet, ők így is élnek, cselekszenek. A kollektíva elnyerte már n MEZÖGET Tröszt Kiváló Brigádja címet, s a kongresszusi eredményei alapján Mlerjesztették magasabb kitüntetésre, Képünkön: Nagy János brigádvezetö. Riport a 3, oldalon. Budapest ad otthont a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség konzultatív ta­nácskozásának március 17— 19. között A világ nőmoz­galmának, valamint az ifjú­sági és szakszervezeteknek, az ENSZ szakintézményeinek képviselői ezen a megbeszé­lésen előkészítik a nők vi­lágkongresszusát, amelyet Prágában tartanak ez év ok­tóber 8—13. között. rUgytíÁt'.': csak a magyur fővárosiján találkoznak áprilisban á szo­cialista országok nőlapjainak vezetői, hogy megvitassák: miként segíthetik elő a vi­lágkongresszus munkálatait, céljainak elérését:.­— A Magyar Nők- Orszá­gos Tanácsa e két nemzet­közi tanácskozás házigazdá­jaként is, de főleg tevékeny­sége révén elömqzdítja a nők világkongresszusának munká­ját. Harcol a kongresszus jelszava: egyenjogúság, nem­zeti függetlenség, béke meg­valósításáért, s mindenekelőtt a magyar nők gazdasági, szo­ciális helyzetének javításáért munkálkodik — mondotta Duschek Lajosné... a Magyar Nők Országos Tanácsánál: elnöke március 8-a, a nők nemzetközi napja alkalmá­ból, amikor a hagyományhoz híven, a nőszervezetek szám­ba veszik tevékenységük eredményeit, a nőmozgalom lovábbi feladatait. — Szabadságunk első évei­ben. évtizedében a nőmozga­lom a nők egyenjogúságának kivívásáért, élet- és munka- körülményeinek jobbításáért folytatott erőfeszítéseket tá­mogatta, arra ösztönözte a nőket, hogy éljenek a szo­cialista társadalom adta le­hetőségekkel, tanuljanak, ve­gyenek részt a társadalmilag szervezett munkában, a köz­életben. Napjainkban viszont olyan jellegű problémák meg­valósítását is szorgalmazza, amiről annak idején kevés­bé lehetett szó. A többi közt ,: síkraszál) azért, hogy a je- i; .'fenleginél több nőt helyez- ' zenek vezető beosztásba. Még ' mindig kevés nő tölt be ugyanis vezető tisztséget, bár mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a tudo­mányos és -a művelődési élet­ben nagy számban dolgozó nők közül kiválaszthatják a i legmegfelelőbbeket. Jelenleg a munkaképes nők 80 száza­léka részt vesz a társadal­milag szervezett munkában, ők alkotják a keresők 45 szá­zalékát. A dolgozó nők mint­egy 60 százaléka fizikai. 40 százaléka szellemi munkát végez. Az e ykori „férfiszak­mákban” is 21—33 százalék a nők aránya. A dolgozó nők közül egyre többen rendel­keznek a vezetői munkakö­rök betöltéséhez szükséges politikai, szakmai képzett­séggel. A diplomás nők aiá- nya csaknem azonos a fér­fiakéval. A felsőfokú intéz­ményekben tanulók 50 szá­zaléka leány. Az alsó és középszintű ve­zetői beosztásokba olykor előléplelnek egy-egy nőt — arányuk 11,2 százalék —. ma­gasabb szintű vezetői beosz­tásba viszont ritkán helyezik őket, jóllehet, az előléptetet­tek zöme bizonyította: méltó a bizalomra. A jövőre nézve biztató, hogy több munkahe­lyen megkezdték a vezetésre alkalmas nők képzését, elő­készítését a felelősségteljes munkára. A nőszervezetek elősegítik a párt- és az ál­lami szervek erre vonatkozó határozatainak érvényesíté­séi. Küzdenek a maradi szem­lélet -ellen — mert helyen­ként ez akadályozza a nők előrelépését —, és követke­zetesen szorgalmazzák a nők továbbtanulását, szakképzé­sét. Ugyanakkor a további­akban is a népgazdasági ter­vek teljesítésére, a munka hatékonyságának növelésére mozgósítják a nőket. A munkahelyi vezetőktől pedig azt kérik: tereiyiisék meg a hatékony mtipka feltételeit, tegyék .éi’dekelité a nőket ab­ban..vhogv gyarapítsák az ál­talános műveltségüket, szak­tudásukat. Igaz. sok munka­helyen a korábbiaknál ked­vezőbbek a munkakörülmé­nyek. a munkahelyi szociá­lis létesítmények megfelelő­ek, némelyik munkaterületen — a textil-, ruházati, fa- és papíriparban, a kereskede­lemben. —, azonban bőven van javítanivaló e tekintet­ben. A Nőtanács figyelemmel kíséri a nők bérének 'miku­lását is. és küzd azúr' 'agy minden munkahelyen rvé- nyesítsék az „azonos mun­káéit azonos bért” elvet (Folytatás a 2. oldalon) \

Next

/
Thumbnails
Contents