Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

ESZAK-MAGYAROioZAG 6 1981, március 29„'\vasárnap Bistey András: Kráter ikáftn ilyen sem­Tíz év körüli fiú K fürdőt* a régi tég­lagyár agyaggödré- ben. Egyedül volt. A hátára feküdt, csendesen ringatózott a vizen. A nap­fény szemfájdítóan táncolt a hullámokon, a sárgás víz­tükör fölött .szitakötők ke­ringtek. A magas part tetején hir­telen megjelent egy ka- masZf A fiú nem ismerte meg.’-a szeme még káprá- zott a ^napfénytől. Azután a kamasz lassan leereszkedett a meredek ösvényen, és megállt a víz mellett. A fiú megismerte, és szoron­gás támadt benne: Mike Pista vagy három évvel idő­sebb volt nála. furcsa, ki­ismerhetetlen fiú, az egyik pillanatban \kedves és ba­rátságos, a (pasikban már. verekszik a miságért: A fiú leállt a puha iszap­ba. Szívesen «.elment volna, de a klottnadíágja kint volt a parton. Mike ernyőt for­mált a tenyeréből a szeme fölé. öt is elkápráztatta a napfény. T- Te az, ICri^gó? A hangjyy^em ártflt ef> . . rossz szándékot, ettől á-fiú f'é ^k, csak nehez hhegesuk ---- I.,—;,. ---------------t - j j ///hallatszott. % (Mike hirtelen a hóna alá kötyla a fiú nyakát, és egész súlyával rádőlve, belenyom­ta a fejét a vízbe... egy­szer ... kétszer ... három­szor ... mindig hosszabb időre, és mindig kevesebbet hagyva lélegzetvételre. A fiú légyre görcsösebben ka­pott levegő után, a hullá­mok mind;.vadabbul dübö­rögtek a tűiében. — Bele£o3*l^te4£;j/illant át az agyán a féléiéin;, de már nem volt ereje a védekezés­iét,! ét, és a fejét fölemelte a víz fölé. — Ellenkezel ? — kérdez­te gúnyosan Mi ke. Ismét a dereka felé nyúlt, hogy föl­emelje, de a fiú ellökté a kezét.' Szó nélkül birkóz­egy megnyugodott, Kúrnászőtj), a vízből, iszapos tafjtót a pttha fűbé-törülget­Mär elmegy? 1 \ —Ebédelünk. % '— Oláh cigányokat láttam a l.émetö T^pllett. Ä fiú megtorpant.1;;:- I-, — Ig^.zábffit.? Ay, i "t- i.i •— Isténbizony. ‘Aíagy’ tíz Szekérrel jöttek .. .— Hátha més'ifeek? Ugyanolyan , . ,, szekérékfoél,. járnak. érihez. .. . 1 ^Amikor Mike megérezte,, ,j.Az együcnél íelmplé^s kés hogy a fiú teste el neheze-' yyoit. ’%>: dik, 'ijedten kivonszolta a i|í A ' fiú btzgíiytaianul r%g- partra,'' J^.ra fektette, pró- .▼akartá a háta*. bálta kinycjin,ni belőle a vi­& -"itóriMi "•(. zet. Azután "giyanút fogott, i. “ Wodj raeé^gyetl - a másik^teti ma­gát; nem jött víz'á> szájá­ból, hát abbahagyta .az élesztgetést, és egy kicsi*/ .távolabb leült a fűbe. A fiú óvatosan kinyitotta a szemét. Fölállt, megját­szotta, hogy ájulásból éled, támolyogva ment a nadrág­jáért. Miké papsajtot sze­dett a partoldalban, egy­kedvűen rágcsált. — Legközelebb belefojt- lakmondta, és messzire köpte az összerágott pap­sajtot. — Miért? A fiú fölhúzta a nadrág­ját, ez egy kis biztonságot adott. Most már lehet sza­ladni, de előbb jó messzire kell elhúzódni, hogy Mike ne érje utol. — Csak. Mert szemtelen­kedsz. — Mivel szemtelenked- tem? Mike látta, hogy a fiú ei- oldalog, de nem volt kedve utánairamodni. — Mos* is pofázol. jjfc. mondta '»Miké, és letolta a nadrágjaié;,• — .Hazá'-^ell mennem. J,. iá Miké lépett Néhányat fe­léje, a karját kérlelően elő- írenyújtotta. A fiút megté­vesztette a kérő hang, nem hátrált idejében. Mike hír-'' télén átkulcsolta a derekát, két lépéssel a víznél termett vele, belevágta, és .maga is utána ugrott. A fiú behunyta a szemét, hallotta, hogy, a fejét zu­bogva ellepik a hullámok. Felállt volna, de Mike erő­sen leszorította. Már vörös karikák táncoltak a szeme előtt, amikor a szorítás eny­hült, kiemelhette a fejét a vízből, de egy pillanat múl­va Mike ismét lenyomta. A fiú összeszedte minden erejét,‘.lába keményebb ta­lajra talált, megfeszítette a Két gyerek bukkant föl a part tetején, Kis Jóska és Demeter Gábor. A fiú meg­állt, egyszerre elszállt a fé­lelme. — Te pofázol! Mike csodálkozva fölné­zett, mintha nem hinne a^ fülének. — Micsoda? — Lassan fölemelkedett. — Azt aka­rod, hogy tényleg belefojt­salak? A fiú nem rá nézett, ha­nem a háta mögé, ahol Kis és Demeter leereszkedett az ösvényen.v Mike hátrafor­dult, a’fiú 'tekintetét követ­ve/' , V ' . — Nagy pofád lelt,, ftó-t jönnek a haverjaid? Kibí­rok én hármótokkal is, csak merjetek hozzámnyúlni! Kis és Demeter egészen közel jött. A tömzsi, cigány- • barna Kis csípőre tette a kézét. Fekete klottgalya volt rajta is, a szára majdnem térdig ért. — Mit csinált? — Mikére mutatott. — Bele akart fojtani. — A fiú a, yíz felé/bökött a fejével. ' ■ m. — Nem is igaz! — Lenyomkodta a feje­met! — Igen? — Kis'"Jóskát? fölvonta a szemöldökét.4 — Hát most ő is megtudja, hogy milyen az. Három oldalról közrefog­ták Mikét, mögötte a ma­gas, meredek part zártáéi az utat;, / Demeter., CJábpr,, közelebb; lépett. VJ /V — Hogy /is:’ volt' az a víz alá nyomkodás ? Miké botladozva hátrált. — Három egy ellen, az nem igazság 1 — mondta re­megő hangon. — És egy nagy egy ki­sebb ellen ? — Ha hozzámnyúltok, elmondom a rendőröknek, hogy Krizsó plakátokat tépdesett...!, — kiáltotta Mike, és elcsuklott a hang­ja az izgalomtól. A három fiú megtorpant, tanácstalanul egymásra néztek. — Mit dumál ez? —kér­dezte Demeter megütközve. — Letépte a plakátot, amin szekérrel viszik a zsá­kokat a beadásba ... ha el­mondom, biztos, hogy föl­akasztják az apját! — Nem is téptem le! — Letépted! Tegnap dél­után a saját szememmel lát - tani! A buszmegállónál lép ted le, az iskola előtt! / Hallgattak egy darabig. — Eridj a fenébe! — mondta Kis Jóska. Mike a fűbe kapaszkodva gyorsan fölmászott a part- oldalon. Odafönt kihúzta magát, lerúgott egy csomó száraz göröngyöt. — Ugye, hogy nem kap­tatok el, nagy hősök? , — Menj a francba! — Demeter Gábor legyintett, és hátat fordított neki. Mike még kiáltott vala­mit, mielőtt eltűnt a sze­műit elől, de nem figyeltek rá. Ledobták a nadrágjukat, belegázoltak a langyos víz­be. Demeter Gábor úszott néhány Icarcsapásnyit. az­után prüszkölve visszafor­dult — Igaz, hogy lelépted azt a plakátot? A fiú a víz szélén tilt, a feneke belenyóniódott az , iszapba. — Igaz — mondta, és bel­jebb csúszott, -ú- De csak egyél, és valaki már félig leszakította előbb. Kis Jóska gondterhelten bólogatott; —- Mi lesz, ha Mike tény­leg beárulja a rendőrök­nek? — Azt mondom, hogy nem én vol tam. —• És ha. megvernek? Akkor bevallód. Hallgattak ; egy darabig, azután. Demeter Gábor ar­ca hirtelen földerült. — Majd azt mondod, hogy nem téphetted le a plakátot, tegnap délután, mert velünk fociztál a Nagypál-közben. A fiú hálásan elmosolyo­dott, de Kis Jóska elége­detlenül megrázta a fejét. — Ez sem jó. Tegnap délután senki se focizott a Nagypál-közben. Tanácstalanul hallgattak, .tenyérrel locsolták a mel- 'í‘‘lükre és a hátukra a fölka­vart, sárgás vizet. — Az lesz a legjobb — mondta lassan Demeter Gá­bor —, ha azt mondjuk, hogy ő maga tépte le a plakátot. — Mike? — Ö tépte le, csak rád akarja fogni. — Elhiszik nekünk? — kérdezte bizonytalanul a fiú. — Miért ne hinnék el? Az ő apja se nagyobb ember, mint a mienk. A másik kettő bólintott. Nem néztek rá, egymás te­kintetét is kerülték. Szekér haladt el odafönt az úton, de a vízből csak a sárguló akácfák fölé gpmolygó szür­ke porfelhő látszott. Öreg autók A debreceni Kölcsey TViu velődési Központ a hagyo­mányos hortobágyi hídi vá­sár és a debreceni virág- karnevál programjához kapcsolódóséi ez év augusz­tus 20—22. között megren­dezi az első .debreceni ve­terán autó-motor találko­zót, amelynek programjá­ban a virágkaroeválon va­ló részvétel, a Hortobágy- rallye, ügyességi verseny, járműszépségverseny és műszaki fórum szerepei, mindez értékes díjazása., A találkozón részt vehet minden járműtulajdonos, akinek a meghirdetett ka­tegóriába tartozó, üzemké­pes, és az alapvető közleke­désbiztonsági követelmé­nyeknek megfelelő gépjár­műve van, érvényes gépjár. művezetői engedéllyel ren­delkezik, elfogadja a ver­senyek feltételeit, és a ta­lálkozóra a megadott ha- ',- táridőn belül jelentkezik. Ót kategóriát állítottak iel a versenyen részt vevő gépjárművek számára; az 1918 előttiek, az 1918—1930. illetve az 1930—1945.:közöt-.i tiek csoportját, negyedik­ként a felszabadulás után! de 1955 előtti ritka és ér­dekes gépkocsik kategóriá­ját, végül a motorkerékpá­rokét, amelyen belül ugyancsak négy csoportot különböztetnek meg: a szíjhajtásúakat, az 1945 előtti, 300 köbcentinél ki­sebbeket és külön a na­gyobbakat, végül az 1945 és 1955 közötti ritka és ér­dekes gépeket. A találko­zón versenyen kívül is részt vehet bármilyen 1955 előtti gépjármű; Jelentkezni 1981. május sl-ig lehet a Kölcsey Mű­velődési Központnál (Deb­recen, Hunyadi u. 1—3. sz. 4026), s ugyanott kapható bővebb tájékoztatás a je­lentkezés mikéntiéről, a szállásról,egyebekről. % Csorba Piroska: MAROK HÉTFŐ Ülök a villamosán, elgon­dolkodó arccal. Ez a nap is olyan, mint a többi. Reggel utazás a gyárba, aztán ha­zafelé fáradtan. Őszülő Ha- lánlékú, tiszta .tekintetű térti áll előttem. Néha rám­néz. A szeme kedves . .. Nem is annyira őszül még . Miért néz rám? Nyelvem­mel megnedvesítem áz aj­kamat és amúgy is kócos lajamal az igazítással még jobban felborzolom. Igyek­szem nem ügyelni rá, még­is érzem, hogy percenként rámnéz. Nem, nem ül mö­göttem senki. ENGEM néz! Városház tér ... Nem tu­dom hol szállt föl. Legalább azt megfigyelem, hol száll le. Felém néz ismét. Mara­dok. Ö is. Villanyrendőr. A lába megmozdul, mintha indul­ni készülne. Maradok. O is. Béke tér __ most sem s záll un k le. Gépipari technikum. Meg­érkeztem. Indulok. Ö is. Le­száll. Jön UTÁNAM. Nem, nem nézek hátra. Azt ne képzelje, még mit nem! Jöjjön, ha neki úgy tetszik ... Kár, hogy kócos vagyok. Holnap szoknyában jövök. Kanyar, Csak egy ici-picit kellene íélreíorditani a fe­jem. Nem. Nem is keilett. Ö megelőz, elém jön. Hát­ranéz rám, ahogy a Vörös- martyn átmegy; Befordu­lok az utcánkba. Megáll és néz. Igaz, ravaszul. Ügy. mintha a szemközti oldalra nézne. — Persze, úgy tesz, mint­ha az autókat várná. Es di­adalittasan elvonulok. A másik sarokról már vissza sem nézek. Tudom, hogy még mindig ott áll és néz, tudom! KEDD Ma alig értem el a vil­lamost.. Nem vettem észre most sem, hogy mikor szállt föl. Sokan vannak. A tö­megből felém villan a sze­me. Üres hely van velem szemben, mire a városba érünk, de nem ül le. Persze, ez még túl korai. lenne. Ö udvarias és tartózkodó, nem hamarkodik el semmit. Ismét leszáll utánam. Las­san megyek. Utolérhet, ha akar. Nem ér utol. Ilyen lé-' lénk? Lehajolok, kikötöm a ci­pőm fűzőjét, hogy legyen mit bekötni. Közben hátra­kukucskálok. — Nincs ott! — felkiáitójeledzik bennem a rémület; Aztán megköny- nyebbülés ... persze, most más módszert választott. A riiásik oldalon jön, velem egy vonalban. Szégyellem a cipőfűzőt. Azért meghú­zom a lépést. Ö is. Befor­dulok a kanyarban. ÉRZEM, HOGY NÉZ UTÁNAM! SZERDA Újból együtt utazunk, yá- ;jon van családja? Olyan magányos a szeme. Tulaj­donképpen nem is számú ' az a kis kopasz kör a 'fe­jén, egészen jól néz ki. CSÜTÖRTÖK Követ. A kanyarnál hát­ra nézek. Ügy tesz, mintha beszélgetne valakivel Á, engem nem téveszthet meg. Röppenek' haza. PÉNTEK' $ Milyen félszeg a drága! Miért nem szólít meg?! ,, Odanéztem rá és mosolyog- || tam. — Gyere, ne félj? Mi- ért félsz? m. í SZOMBAT Bosszant! Azért ez túl- . zás! Ma megfigyelem, hogy meddig áll a sarkon. Ekko­ra mamlasz! Jön végig az utcán mö­göttem. elérünk a szokásos fordulóhoz. Megáitok tűnte- , tőén és nyíltan előtte. Ügy ; lesz, mintha nem látna... De. én tudom, hogy ez csu­pán . taktika! Nézi az autókat, aztán hátrafordul. Ahá, szóval ,V; már keres engem! Álmegy 1 a másik oldalra. MIÉRT, Y MIÉRT, nem ott vagyok! Megy, határozott léptek- t1, kel. Hát ez...? Hirtelen elé- szalad egy gyerek. Eltűn­nek a Kont utca második lépcsőházában. Kisugárzás Jöttek már jeles fővárosi lapoktól, járt itt a rádió tudósítója. Megfordult itt egy követségi gépkocsi... „Felfedeztek” egy. törékeny kis öregembert a hepe­hupás út vége felé, az isten háta mögötti Teresztenyén. Ezt a kedves kis öreget nem a kilincselése, éppen hogy nem az, hanem a szerénysége röpíti napjainkban a hír­név felé. * ^Született Budapesten, 1914 szeptemberében. Édesapja még ki sem örvendezhette magát fia jöttéért, elesett ab­ban a hadseregben, amelyről ma már megírták a „Rek­viemet”, A Mama mosónő lett, hogy eltartsa három ki­csi gyermekét. Amikor a legkisebb annyira cseperedett, hogy ne kelljen félteni — nagyon — a falusi porta álla­taitól. Szabadszállásra küldte. És a nyolcéves pesti fiúcs­ka a Mama meséinek emlékeitől vezérelve, egyhamar a disznók, kecskék és tehenek őrzője lett, hiszen tudta, ezek azok a jámbor lények amelyek a Mama bakonyi kislánykorának szereplői. Az elemi iskola III. osztályát Szabadszálláson végezte. Okos kisfiúként érkezett oda, de még okosabban tért vi"»n Buda’-'“'/»'" — Anyám azt mondta, jc is lesz, na elmegyek egy időre a magyar parasztok közé. mert különben sohasem értem meg itthon, a macskaköves utcákon, milyen ne­hezen terem a kenyér. Azt is mondta még a Mama. hogy jó lesz az nekem, ha ezek után a hányattatott, borús évek után olyan idegenekkel is találkozom, akik nem azért csípik fülön a magamfajta proletárgyeréket. hogy megkérdezzék, mire viszi azt az egy pengőt a boltba, holott az anyjának lakbérhátraléka van, hanem azért, hogy egy szén almát nyomianak a kezébe — meséli Bor. sodi Lajos bácsi, a tősgyökeres pesti munkósember, aki immár véglegesen az Északi-Középhesysés egyik leg­kisebb falujának lakója. — Szerszámkészítő voltam, a legutóbbi években szer­számköszörűs. Ez volt a második szakmám, mivel az orvosok nem javasolták, hogy választott mesterségem, a szabóság mellett maradiak. Az ülő foelalkozás ártott nekem így lettem vasas. Ekként teltek a munkáséveim: szerszámokat készítettem, megnősültem, fiaim születtek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents