Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
1981. március 29., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Szakszervezeti bizalmiak oktatása —i Bányászok közt műszak án Egy jó ügy érdekében lehet vitatkozni, lehet különféle módszereket alávetni a gyakorlat próbájának. Ilyen kérdés például, hogy a szak- szervezeti bizalmiak oktatásánál mi biztosítja a magasabb színvonalat. Az-e ha rangos, külső előadókat hívnak meg az előadások megtartására, vagy az, ha helyi előadó vezeti le a foglalkozást? ■ Mindkét megoldást folytatják, egyik helyen az egyik, másik helyen a másik hatékonyságára esküsznek. A napokban olyan foglalkozást látogattunk meg, ahol helyi előadó volt. A Borsodi Szénbányák Putnoki Bányaüzem putnoki aknájánál Eke L. Imre, a szakszervezeti munkahelyi bizottság titkára. A most zajló bizalmi oktatásban itt ő az állandó előadó. Minden propagandista tudja, hogy a váratlan látogató nemcsak a hallgatókban, hanem az előadóban is kivált bizonyos feszültséget, de még így is reálisabb képet kapunk, mintha látogatóra várva megszépítik az .általános gyakorlatot. Az előadóteremben fokozatosan gyülekeztek a bányászok. Ezek a bizalmiak különböző munkahelyekről jöttek össze a fronti elővár jásról, aknászok, lakatosok, villanyszerelők, egyéb munkakörben dolgozók. Az aznapi téma: A szocialista, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia tartalma és formája. Mi a demokrácia? Mit jelent maga a szó, honnan származik? Szinte lehetetlen írásban visszaadni azt a közvetlen, okos magyarázatot, ahogyan ezt a témát rövid félórában kifejtette az előadó. A tömörségnek, világos, érthető stílusnak igen nagy szerepe van. Mondhatjuk azt is, hogy ebben a közegben csak így lenne szabad, mert csak így érdemes előadni. Ezek mögött az emberek mögött ilyenkor, kora délután már több, nehéz munkában eltöltött óra áll. Bár felfrissítette őket a tisztálkodás, de olyan tizenöt perc múlva lankad a figyelem. — Elemér, el ne aludj! Figyelsz? — szól rá az előadó az egyik fiatalemberre, akinek nehezedett a szem- pillája. Csak ennyit mondott, közvetlenül, barátian, s már folytatta is a témát. Nem jelentett kizökkenést, sőt, inkább mindenki felélénkült. A szakszervezeti demokrácia jellemző vonásainál beleszövődtek az előadásba a vállalati és a közvetlenül helyi példák is. Ezeknek a hasznosítása a másik érv, amelyik a helyi előadó mellett szól. Beszélt a július elsejével életbe lépő új kollektív szerződésről, a várható bérfejlesztésről: olyan dolgokról, amelyeket jól kell ismerniük a bizalmiaknak, miközben megtanulják a demokrácia formáját, tartalmát elviekben. — Figyeljetek csak oda, hogy felélénkülnek a dolgozók ilyenkor nyereségrészesedés-osztás és bérfejlesztés idején! De ti bizalmiak, akiknek szavuk van a differenciált döntésekben, ti ismeritek a dolgozó egész évi tevékenységét. Titeket nem hat meg, ha valaki egy hónapban „ráver” a ,munkára! Igen, valahogy így lehet az elméletet megértetni a dolgozókkal. Hogy ez menynyire sikerült, azt bizonyította az előadást követő vita, amelynek során éppen az egyik bizalmi hívta fel a figyelmet a szakszervezeti demokráciával kapcsolatban arra, hogy néhány dolgozó még mindig nem lát mást a szakszervezetben csak olyan szervet, ahonnan segélyt lehet kérni, vagy azt, hogy segítsen a lakásépítési akcióban. Mások utaltak rá, hogy a fiatalok aktivitása csökken, miután felépítették otthonukat. Mielőtt azonban elcsúszott volna a vita a fiatalok bírálata felé, az előadó finoman, de nagyon határozottan csak ennyit kérdezett: — Elvtársak! Ezeket a fiatalokat nem mi neveljük? Ti is, a csoportotokban, a munkahelyen. Hogy vélekednek, hogy viszonyulnak a dolgokhoz, az rajtatok,' bizalmiakon is múlik ... A másfél órás, igen hasznos és tartalmas együttlébe még egy kisfilm vetítése is belefért. A filmben miskolci munkások és vezetők fejtették ki véleményüket a fizikai dolgozók megbecsüléséről, miközben a képsorok bemutatók a nyilatkozó dolgozókat munka és szórakozás közben, s otthon. A foglalkozásnak a munkásbusz indulásának elérkezett ideje vetett véget. Nem fejezték be, csak abbahagyták a vitát, s a kölcsönös eszmecsere folytatódik következő találkozásuk alkalmával, az új témával kapcsolatosan. Adamovics Ilona Doppingolják 3 pint, a szőlői r Uj serkentő szerek Sajóbábonybói Egyre több nagy hatású növényvédő szert állítanak elő a Sajóbábonyi Vegyiművekben. Két új készítményük, a lipuron és monolinuron kísérleti gyártása már befejeződött és 100—150 tonnát állítottak elő a készítményekből. Az előbbi szer a napraforgó, a komló, a hagyma, a kukorica, a gyökér, a zöldség és a burgonya, az utóbbi pedig a szőlők és gyümölcsösökön kívül a fűszernövények és a csillagfürt ültetvényein tenyésző gyomokat irtja eredményesen. Üj termék a kelokarb 80 WP nevű csávázó szer is, amely például a gabonafélék, a bab és a borsó csávázására egyaránt alkalmas. íj élelmiszerek Jugoszláviában olyan húskonzervek és virslikonzer- vek gyártását kezdték meg, amelyekbe fűszerek helyett gyógynövényeket tesznek, például kamillát, galagonyát stb. Ezeket a konzerveket elsősorban a kórházakban és a bölcsődékben használják fel. Az egyik legidősebb litkai asszony a 80 éves özvegy Drótos Imréné Amerikában, - A fiatalok innen is elmennek. Fogy és öreg- Fittsburgban született szik a falu — halljuk M. Kardos Józseftől, a község tanácstagjától, aki maga is 79 éves tudja megaranyuzni — Ez a litkai föld kemény munkát kivánt mindig. Az itt élők azonban szorgalommal mindig túltctiek rajta — meséli a 83 éves Kardos Béla bácsi, kinél az istállóban most is tehenet, borjút, juhokat talál a betévedt idegen Pedig — a mi szerencsénkre is — süt szépen, hí- vogatóan. Olyannyira, hogy özv. Drótos Imréné előkert- jében elfigyeljük — élvezve a ház fehér faláról visszaverődő fény cirógató melegét — miként bontja rügyeit az orgona, kapaszkodik felfelé a- nárcisz, jácint. Néhány portán a fóliasátrak fehérsége is a természet ébredésének a jele. Akár a kezekben szorongatott metszőolló, vagy gereblye látványa. Tavasz van Litkán is... Az idegen gépkocsi azonnal feltűnik a faluban. Az ablakok, kerítések mögül kíváncsi szemek kísérnek. Azoké, akik itthon vannak, mert bizony ebből a nem nagy lélekszámú faluból legalább harmincán csak a hét végén mondhatják magukat átkainak. Az élelmiszerboltban — mely ilyen api’ócska községben valóban a szellemi központ — tiszteletünkre hamar összejönnek az emberek. S nem telik bele fél óra, szinte mindenbe beavatottnak érezzük magunkat. Olyan ez a falu, akár egy nagy család. így megtudjuk, hogy az élelmiszerbolt az italbolttal együtt havi 60—70 ezer forintot forgalmaz; hogy kenyeret hetente háromszor kapnak, ennek ellenére kielégítő az ellátás; hogy Magyar Ferencné boltvezető 25 év után, két hét múlva nyugdíjba megy, s félnek, nem lesz megfelelő utóda; hogy rövidesen négy lagzi is lesz, amelyben litkai fiatal az érdekelt, de... és egyre inkább előjönnek a gondok ... de egy se marad itthon. A lakodalom egyféle búcsúzás is lesz. A falutól. Lám Novak Géza is, aki már Forrón él, itteni házát, kertjét kínálja. Négyszáz öl, nem kér érte sokat, mint mondja, megegyezhetnénk. Az igazság az, hogy nemcsak az ő háza áll itt üresen. Nekem gyorsan tízet említenek, mely házak új gazdára várnak. Fogy a falu, s öregszik ... Fő okként a közlekedés, a busz hiányát, illetve ebből adódóan az elzártságot emlegetik. Bárkivel ^beszélgetünk, végül ennél a témánál lyukadunk ki. Nem csoda. Reggel, pontosabban hajnalban 4.20-kor indul innen az egyetlen buszjárat, s este 6 óra után van itt az ugyancsak egyetlen érkező járat. A Volán a kihasználatlanságra hivatkozik. Öle viszont arra. hogy orvosuk csak kéthetente van, Encs- ről jár ki, ha valaki beteg, például injekcióra jár. annak Encsre kell beutaznia. Vásárláskor szintén. De mikor? Hajhalban? És várjon ott estig? A jószágokat ki látja el? Az orvos, a közlekedés gondja egyre égetőbb, hiszen a lakosság tovább öregszik, egészségi állapota tovább romlik. És itt van az iskola ügye is. A jelenlegi 1—8. osztályú osztatlan iskolába járó gyerekek szeptembertől Encsre, kollégiumba kerülnek. Halljuk csak, mit mond erre Pi- zsik Endrénél — Nagy a bánatunk, amiért meg akarják szüntetni az iskolát. Nékem két kiskorú gyermekem van. Hogy csak kéthetente lássam őket!? Azt mar nem! Nem tudom, ki volt az az okos, aki kitalálta, hogy a 10 éven aluli gyerekeket elszakítsák a szülőtől. En nem megyele bele! Inkább elmegyünk innen lakni 1 Ha már úgy döntöttek, ho.gy végképp megszüntetik az itteni iskolát, akkor adjon iskolás járatot a Volán. A falunak az is jó lenne... Fogy a falu ... például ilyesmik miatt is. A még itt élő pedagógus házaspár, Nagy István és felesége — talán nem túlzás — betölti, betöltheti az egykori tanítók’ lámpás szerepét. A férj például jelenleg a KlSZ-szer- vezet megalakításán fáradozik, a feleség pedig a tanítás mellett ünnepségeket, öregek napját szervezi. Míg itt lesznek, míg lesz iskola, csinálják. De csak addig... Drótos néni mondja: — El tetszett volna jönni ide, amikor én fiatal voltam. Itt olyan volt, amilyen sehol nem volt. Olyan, de olyan kazlak! Az ólak tele tehénnel, birkával, most meg... A régi gazdák bizony bí- rálgatnak. Van ebben nagy adag nosztalgia is, de legalább ugyannyi igazság is. A föld csali akkor terem, ha dolgozzák, művelik. Mégpedig értőn. Márpedig ők úgy érzik, úgy látják, most ez a tsz-ben nem mindig úgy történik. Persze a szorgalommal ma sincs baj. Bizonyság rá, hogy a mai litkai fiatalok, akik Encsen, Miskolcon vagy máshol telepszenek le, vesznek, építenek új otthont, nem önerőből teszik. A forintot hozza a szülői ház, a hazai porta, a litkai föld, a végleg ott maradó — talán az utolsó litkai generáció — teremti meg. Kémek itt is: rosszat ne írjunk róluk. ’Miért tennénk? Barátságos, nyíltszívű emberek. Van idejük az őszinte szóra. Ebédre például Pizsikné invitál be. Házikolbászra, kenyérre, csemegeuborkára. Járjuk a falut, Házról házra. özv. Drótos Imréné- től, Hajdú József né ékhez, onnan Gáspár lllésnéékhez, majd Kardos Bélaékhoz és Pólókhoz. Beszélgetünk, pontosabban hallgatjuk őket. A 8’4 éves Kardos Pali bácsi például a Litka és Csenyéte közötti hajdani köszvényes kútról beszél, ahonnan régen másfelé is vitték hordókban a gyógyító vizet. Lehetne fürdő — mondja, és sóhajt hozzá, mert sokat élt már ahhoz, hogy az álmokban higgyen. Közben egy kislány érkezik. Örsi naplót hoz, arra kér, írjunk bele valamit. Kár lenne, ha megszűnne a litkai iskola — írom bele, féltve a falut, a teljes elnéptelenedéstől. elöregedéstől. Rendszeresebb, sűrűbb buszjárat a fő- és egyetlen utca itt-ott jelentkező mocsarának végleges megszüntetése, az iskola megtartása, fürdő a köszvényes kútból. Magyaméhoz hasonló jó boltvezető és hasonlók. Mondhatnám úgy is, vágyak, álmok Litkáról. Odabent az iskola egyetlen termében a felsősök nyelvtanórán mondatot elemeznek. Csak egy felhőt nem tud megaranyozni a nap — olvasom a táblára írt mondatot, E mondatban a felhő a tárgyat jelenti, a falu, Litka esetében azonban magát a valóságot. Szöveg: Ha.idu Imre Fotó: Fojíán László- Mához két hétre én már nem nyitok ki. Nyugdíjas leszek- mondja 25 év szolgálat után Magyar Ferencné boltvezető.
