Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
ÉSZAK-MAGVARORSZAG 4 1981. március 29., vasárnap A miskolci pedagógus pártbizottság szervezésében az elmúlt napokban öt alkalommal is képzeletbeli kerekasztal köré ültek a különböző típusú oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok. Lesz még egy hatodik eszmecsere is majd április közepe táján, mert e beszélgetések megszervezésénél arra törekedtek, hogy mind szélesebb körben mondhassanak véleményt az óvónők, az. általános és a középiskolai tanítók, tanárok az iskolai demokratizmusról. Az iskolai demokratizmus megvalósulásáról, mert ahogyan azt Kovács La- josné, a miskolci pedagógus pártbizottság titkára megfogalmazta. „a ma iskolája valóban csak akkor tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. ha erejét nem apró- cseprő csetepatékra forgácsolja fel. hanem valóban az oktató-nevelő munkára fordíthatja. A pedagógusnak éreznie kell. hogy munkája fontos. De azt is. hogy ő maga is fontos! Éppen ezért egyáltalán nem mellékes kérdés, hogy milyen a pedagógus közérzete az iskolában, az óvónőé az óvodában.” A demokratizmus persze nem eszköz, hanem tartalom, a mindennapi munka, a jogok és kötelességek ösz- szessége. S talán soha any- nyira nem volt szükség a nyílt, őszinte, az emberközpontú — gyerek- és pedagógusközpontú — iskolára, mint éppen napjainkban, amikor az oktatásügy valóban az állandó változások korát éli. s amikor a feladatok szinte megkövetelik az alkotó légkört. A nevelés, az oktatás társadalmi üggyé vált, de a társadalmi érdeklődésre és társadalmi érzékenységre nyilvánvalóan az iskolának is fel kellett készülnie. Érdekes módon, s Kovács Lajosné összegezve a korábbi és a beszélgetéseken szerzett tapasztalatokat elmondta — elsőként és jobban sikerült nyitni az iskolában a diák—tanár viszonyban. Valóban tartalommal töltődnek meg azok a fórumok és formák, amelyekben a tanulóifjúság véleményt mond és beleszól az őt érintő kérdésekbe. Ehhez viszonyítva történt kevesebb az iskolában a „felnőtt demokrácia” megteremtéséért! Ami történt — az fontos, jelentős. Az oktatáspolitikai párthatározat megszületése óta eltelt nyolc esztendő eredménye. De korántsem lehetünk elégedettek azért a rendtartásban is biztosított jogok érvényesítésével. Azzal, hogy a pedagógus véleményt mondjon és döntést befolyásoljon a véleményével olyan kérdésekben mint a minősítések, a kitüntetések, a nyugdíjazás. Ez persze csak az egyik oldal. A másik, nem kevésbé fontos, hogy nyílt, őszinte légkör váljék uralkodóvá a tantestületekben. Olyan légkör, amely a tisztességgel, a becsülettel, a teljes emberként elvégzett munkát értékeli. Azt mondta a pedagógus pártbizottság titkára, az iskolai demokratizmus kiszélesítésére már csak azért is el- odázhatatlanul szükség van, hogy ne váljanak még nehezebbé, szorítóbbá az oktató-nevelő munka körülményei. Miskolc oktatási intézményeiben öt és fél ezren dolgoznak. Közülük három és fél ezer a pedagógus. Ezer párttag. A város pedagógus társadalma alkalmas arra, hogy megvalósítsa az oktató-nevelő munka követelményeit. Döntő többségük nemcsak tisztességgel végzi munkáját, hivatásának is érzi a gyermekekkel való foglalkozást. De az oktatás objektív feltételeinek biztosításában nem mindig sikerül önmagunkkal lépést tartani. A demográfiai hullámból adódó zsúfoltság, a magas osztálylétszámok különösen próbára teszik a pedagógusokat és a gyermekeket is. Éppen ezért nem közömbös, hogy a pedagógus csak végrehajtója, vagy, előkészítője, részese is azoknak a feladatoknak, amelyek mindennapi életét jelentik. Azt szokták mondani: a pedagógusok érzékenyebben reagálnak a világ dolgaira. A magukéra, meg a másokéra is. Ez igaz. Mostanában ezt ii'i érzékenységet fokozza, hogy szinte újra kell tanulniuk egyik évről a másikra hivatásukat, „mesterségüket”. S tapasztalható — kétségtelenül így van — egyfajta türelmetlenség is az iskolával szemben, okkal és ok nélkül. Elbizonytalanodva nem lehet eredményes, jó munkát végezni. Nem lehet igazán hatni. A pedagógusnak mindenekelőtt önmagában és a gyerekben kell bíznia. De mindenekelőtt önmagában, s a tantestületben, amelyben él, dolgozik, alkot. S egyáltalán nem mindegy, hogy ebben a tantestületi munkában tevékeny részesként, felelősséggel véleményt nyilvánító partnerként tevékenykedik-e, vagy csak a döntést végrehajtóként. S az sem mindegy — mert a tantestületeknek nem lehetnek titkai akkor sem. ha magára zárja az ajtót —. hogy. sarkítva egy kicsit a gondot, fogadják-e egymás köszönését. De ahhoz,' hogy köszönjenek egymásnak, mindenekelőtt őszintén, mindig a pálya és az ember tisztességét szem előtt tartva, beszélniük kell. Egészen vulgárisán: az iskolában talán még iobban. mint más helyeken. demokratikus légkörnek kell uralkodnia. Csulorás Annamária i A tervezőasztalnál l l I i I l I I I I I I I I I I l I I I l l l I I I I I l I I I I I l I l I I I I l I I I l » I I I I l I I I I i l Milyen les? a miskolci Nagyváthy utcai iskola kertje? A terv most készül Kozma Gáborné keze alatt az ÉSZAKTERV-nél. (Lovász Attila felvétele) Abaúji Több ínint húsz díszítőművészeti szakkör működik az encsi járás községeiben, az egészen kis falvaktól a járási székhelyig. Részükre hirdetett pályázatot erre az esztendőre az encsi művelődési ( központ, egy sor társszervezettel. A pályázat célja, hogy ösztönözzék a népi díszítő- művészettel foglalkozó lányokat és asszonyokat az abaúji díszítőművészeti hagyományok felkutatására, összegyűjtésére, s e hagyományok ötvözésére a mai követelményekkel, igényekkel. Az „Abaúji virágok” címmel virágok meghirdetett pályázatra egyénileg és kollektíván is pályázhatnak az érdeklődők a járás területén, de legfeljebb három pályamunkát küldhetnek be. Egyéni pályázók között a legjobb három munka készítőjét jutalmazzák, illetve nivódíj átadására is sor kerül. Csoportosan készített munkák esetében különdijat adnak ki. Az alkotásokat szeptember 20-ig kell eljuttatni az encsi járási művelődési központba. Elsősegélynyújtás Országosan és megyénkben is egyre népesebbek az elsősegélynyújtó tanfolyamok. A televízióban legutóbb látott filmsorozat, a szívinfarktusról szóló „Közellenség” című műsor szaporította az érdeklődők számát. Hírt kaptunk arról is, hogy a Vöröskereszt végrehajtó bizottsága az 1981. évi irányelveiben egy érdekes ' és figyelemre méltó javaslatot fogalmazott meg. A javaslat úgy szól, hogy minden gép- járművezető, a jogosítvány megszerzéséhez kötelezően vizsgázzon le elsősegély- nyújtásból. Ha a KPM ezt a javaslatot elfogadja, s kötelező gyakorlatként vezeti be, akkor ugrásszerűen megnő az elsősegélynyújtó tanfolyamok száma, s a?ok látogatottsága. Akár lesz ilyen rendelet,akár nem. nem árt, ha már most megszerzik az elsősegélynyújtó vizsgát azok, akik az elkövetkező időben gépjárművezetői jogosítványt akarnak szerezni. Olyan ismeretszerzésről van szó, amely mindenképpen csak hasznos lehet. A terv: rehabilitációs park A terület fele Muhihoz, a másik fele Nagycsécshez tartozik. Kétharmada a Sajó- menti Termelőszövetkezeté, egyharmada a Muhi, Nagycsecs, Sajószöged falvakat összefogó községi tanácsé. Három hektár. Néhány napja pedig a Mozgáskorlátozottak Borsod megyei Egyesületének kezelésében van, hogy végre megvalósíthassák nyolcéves álmukat és létrehozhassák a rég óhajtott rehabilitációs parkot. A mozgáskorlátozottak nemzetközi éve számos fórumot, vállalatot mozgatott és mozgat meg annak érdekében, hogy minél több segítséget adjanak a Borsodban élő, mozgásban korlátozott embereknek. Ennek eredményeként intéződött el végre a rehabilitációs park ügye, amelyhez korábban hiába próbáltak területet keresni az akkor még sportegyesül étként szerveződött mozgás- korlátozottak. Kerestek Tapolcán. a Csanyikban. Bogácson, Korláton és még néhány helyen, míg végül idén Műhibán végre megértésre és segítségre találtak. A területet — amelynek fele erdősített — díjmentesen adta a községi összevont tanács, hogy a park minél hamarabb készen legyen. A további tervek is szépek. Az egyesület — ahogyan Dodek György, az egyesület elnöke tájékoztatott — két- ésnégy- személyes kis házakat szeretne építeni a területre, amelyekben egyszerre közel 200 mozgáskorlátozott — természetesen családtagjaival — pihenhetne. A kis házak mellé közös konyhát, sportpályát. különféle játszótereket terveznek a gyermekeknek. Igazi, kikapcsolódást szolgáló parkot. A fenntartásáért a pihenőházak érvényben levő térítési díját kérik majd (jelenleg ez 30 forint), de ehhez előbb fel kell építeni a házakat és az egyéb helyiségeket. Az ENSZ tízéves ciklust tervez a mozgáskorlátozottakért. idén az első évben eddig már sok vállalat, tizem. szocialista brigád vállalt segítő részt az érdekükben. A segítség a park ügyében is elkelne. A friss területkezelőknek már vannak támogatói. A Sajó- menti Tsz, az ÉSZAKTEEV fiatal tervezője, Gorda János, aki elkészíti a terveket, és szocialista brigádok is ajánlottak fel társadalmi munkát. A park a Muhi csárdával szembeni terület már az egyesület kezelésében van. S hogy mikorra készül el. társadalmi összefogáson is mű-' lik. (kopöc/.i) l Mai magyar művészét Papp Oszkár és Boldizsár István A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata népszerű kismonográfia-sorozata, a Mai magyar művészet túljutott a 60. kötetén. A sorozat célkitűzése ismert: minél több ember képzőművészeti kultu- rálódásában segíteni, megismertetni tömegeket alkotókkal. stílusokkal, irányzatokkal, konkrét művekkel és művészeti tendenciákkal. Papp Oszkárt mutatja be az egyik, a legutolsó kötet. Különös érdeklődéssel vesz- szük kezünkbe a monográfiákat, ha ismerős alkotóról szólnak, tgy van ez most Papp Oszkár esetében is. hiszen a festőművész megyénk gyakori vendége, a tokaji nyári művésztelep egyik vezetője. aki évtizedek óta kötődik így pátriánkhoz és szakkörvezető művésztanárok, valamint tehetséges szakköri tagok százainak segítője, tanítója. Monográfusa, Mezei Ottó a sorozat hagyományainak megfelelően mutatja be Papp Oszkár pályakezdését, művészi kiteljesedését, formai rendszerének megszilárdulását, az új műfajok iránti érdeklődését, vonzódását. A tanulmányt irodalom- és kiállításjegyzék, valamint húsz fekete-fehér és tizenhat színes reprodukció teszi teljesebbé. Boldizsár Istvánt mutatja be egy további, újabb kötetben Bodnár Éva. Boldizsár a nagybányai művészet „harmadik generációjához” tartozik, legjelentősebb műveit a két világháború között alkotta. Életművének feldolgozása művészeti könyvkiadásunk régi adóssága. Ebből törleszt most Bodnár Éva monográfiája, amely az 1897- ben született művész hat évtizedes alkotómunkájának legfontosabb jellemzőit ismerteti meg az olvasóval. A kötetet itt is irodalomjegyzék, • valamint huszonhárom fekete-fehér és tizenhat színes reprodukció egészíti ki. (b) Pályázati felhívás SZÓI Iriíafii ösztöndíjra A Szakszervezetek Országos Tanácsa — a Magyar írók Szövetségével kötött együttműködési megállapodás alapján — pályázatot hirdet SZOT irodalmi ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a munkáséletérzést tükröző, a dolgozók mai életét és erkölcsi arculatát szocialista szellemben ábrázoló új irodalmi művek alkolá- sara. Azok pályázhatnak, akik eddig műveikkel már kifejezték tehetségüket, és ' az ösztöndíj célkitűzéseinek megfelelő irodalmi mű megalkotását az ösztöndíj időtartama alatt vállalják. A pályázat életkorhoz nem kötött. Az ösztöndíj elbírálásánál előnyben részesülnek azok, akik kapcsolatot tartanak valamely munkahellyel, ismerik és segítik az ott folyó közművelődési tevékenységet. A pályázat kiírói a készülő pályaművek első kiadási jogát fenntartják maguknak kötet, illetve antológia kiadása céljából. Az ösztöndíj havi összege 3000 forint, időtartama egy év. A pályamű jellegétől függően az ösztöndíj maximum két évre hosszabbítható meg. A pályázati kérelmeket 1981. május 10-ig a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztályára (1415 Budapest. VI., Dózsa György út 84/b) lehet benyújtani. A pályázati kérelemhez csatolni kell a pályázó önéletrajzát, írói munkásságának részletes ismertetését és az ösztöndíj időtartama alatt megalkotandó mű(vek)re vonatkozó tervét. A beküldött pályázati anyagokat nem küldik visz- sza. Az ösztöndíj odaítéléséről — az e célra alakítandó bizottság javaslatának figyelembevételével — a SZOT titkársága dönt. A döntésről a pályázók a felhívást közlő lapokból 1981. június 30-ig értesülhetnek. Olaszország műemlékei, a múlt halhatatlan szobrászati és építészeti alkotásai, kritikus állapotban vannak. Szünet nélkül szólnak erről a tömegtájékoztató eszközök. Következésképpen Oddo Biasini, környezet- és műemlékvédelmi miniszter sajtókonferenciáján közölte, hogy a következő öt évben 210 millió dollárt irányoznak elő Róma ősi emlékeinek fenntartására és restaurálására. Az 'utóbbi időben a környezetszennyeződés és az intenzív forgalom miatt különösen súlyosan károsodott Constantinus diadalíve és Traianus oszlopa. A miniszter szavai szerint helyreállításukhoz legkevesebb 00 millió dollárra van szükség. ■ Jegyzet i ! Oboa ' IPS ér nem szokásunk elve- I O) szctt tárgyak és érlé- i kék keresésével foglal - [ kozni, ez esetben kivételi i leszünk. Erre készlet minket j az együttérzés egy hetedikes i kisfiú és özvegy édesanyja ' meglehetősen nagy gondin i iránt. i Március 5-én este fél 7 j tájban az Avas-délre közle- i kedő 34-es autóbuszán va- [ laki megtalált és magához i vett egy kopottas tokban ] levő hangszert: a kisfiú i oboáját, melyei özvegy édes- i anyja részletfizetésre veti i neki, hogy gyermeke zenei ! tanulmányait folytathassa. i A hangszer azóta sem ke- [ rült elő. Hiába keresik a la- I Iáit tárgyak osztályán, hiú- [ ba kértük lapunk híreiben | is a becsületes megtalálót » hogy adja azt le a2 Avas- | délen, a Bokányi Dezső utca i 13. fszt. 1. alá. Trizsiékhez, J de átveszik tőle a hangszert i n Fazekas utcai iskolában is, J ahová a kisfiú jár. ■ Hisszük és reméljük, hogy { a megtaláló valóban becsű- ■ le.tes megtaláló, és áiérzi a 1 család gondját, csak nem ol- j vasta akkori hírünket. Ezért. ■ közöltülc ismét a kisfiú cí- J mél. Őszintén kívánjuk, ke- i rüljön meg az elveszett J hangszer. i i • i