Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

ÉSZAK-MÄGYAROKSZÄG 6

„ T981. mőrchfs ZZ., vosämop

Egy kisalakú, mintegy 70 lapos verseskötet hagyta el 1922. november 1-én a lelkes, művészlelkű szegedi nyomdász, Koroknay József Templom téri kis nyomdáját. A kötet, mint azt a címe is tükrözi — Lírai antológia szegedi költők verseiből — azoknak a fiatal, pályakezdő költőknek műveit tartalmazta, akik Keck József vezetésével és a már említett Koroknay József támogatásával szerveződtek irodalmi csoporttá.

E verseskütet előszavában Keck József többek között a következőkben fogalmazta meg hitvallásukat: „Én hiszem, hogy e, nekünk talán még egyelőre kissé merész, de megbecsülhető törekvésünk, itt megillető méltánylásban, támogatásban részesül,

olyak részéről, különösen, mint Juhász Gyula, Móra Ferenc, kik érdemdús egyéniségükkel kétszeresen kell, hogy érezzék, ismerjék ennek a törekvésnek a karakterét. Mert bennünk az akarat, erő megvan annyi, hogy munkálkodásunkkal küzdjünk, reipéljük

önmagunkért, s azért, amit nyelvünkben es . céljainkban mag’yarságunk egyetlen értékének ismerünk ..

E kötet szerzői között a legismertebb név kétségtelenül József Attila. Mellette még a következők voltak az antológia munkatársai: Aknai István, Anzelm Károly, Borús Béla, Hajdú László, Homályos Ferenc, Keck József, Némedy Gyula, Rózsa Imre, Telcs- Máté László, Ungvári Elemér, valamint mai irodalmi barangolásunk szereplője, Szépkuti Miklós.

Szépkuti (Schönbrunn) Miklós — mint azt Péter Lás..ló írta róla — adds társaság legérdekesebb, egyben legtragikusabb, s József Attila után legtehetségesebb költője volt. Ezt a sátoraljaújhelyi születésű fiatalembert — 1905. július 8-án született a Ronyva-parti városban — valósággal csodagyereknek tartották. A költészet mellett elsősorban a matematika vonzotta. Iskolai tanulmányait Szegeden végezte, s már 1921-ben, tehát 16 esztendős korában tanulmánya jelent meg „Bevezetés a halmazelméletbe” címmel. A fáma azt tartja róla, hogy műegyetemi hallgatók jártak hozzá, a 16 éves gyerekhez felsőbb matematikát tanulni. Hogy ezt a tudományágat tényleg magas szinten művelte, bizonyság rá a következő évben, 1922-ben megjelent félszáz oldalas matematikai műve is, amely a felsőbb matematika köréből, a szám fogalmának kiépítésével foglalkozott.

Sokoldalúságának másik bizonyítékát költészete adja. Az említett antológián kívül

több önálló kötete jelent meg gyors egymás után. Juhász Gyula előszavával 1922-ben „? versek” címmel adta ki első saját kötetét. Később a „Két év múlva” címet és a „bizarr poémák” alcímet viselő verseskötetével jelentkezett a nyilvánosság előtt. 1925-ben újabb két kötete, a „Sehol — soha”. misztérium és az „Én — végtelen” verseskötete látott napvilágot.

A csúcsok felé törő pálya azonban ezt követően sajnálatos törést szenvedett. Ekkorára a felfokozott szellemi tevékenység következtében a gyenge, érzékeny idegzetű költőt súlyos idegbetegség támadta meg. Újra és újra klinikai kezelésre szorult. Ez idő tájt a szegedi utcák különös, tragikus, furcsa viselkedésű fiatalembere volt a mindenkinek bemutátkozó „udvarias Szépkuti”. A betegség mintegy előre vetítette későbbi tragikus végzetét. Á németek 1944-ben szüleivel együtt Auschwitzba deportálták. Ott pusztult el az egykori sátoraljaújhelyi születésű „csodagyerek” a haláltáborban sok ezred, tízezred magával 39 évesen, névtelenül, nyomorúságosán.

Hajdú Imre

Három éve szerveződtek baráti körré Miskolcon a legaktívabb természetkedvelők: tagságuk 350 főt számlál. Természetjárók, biológusok, geológusok is vannak a Bükki Nemzeti Park baráti köre tagjainak sorában, de nem jönnek zavarba, ha madártani kérdéssel is fordulnak hozzájuk, ornitológus éppúgy tagja a körnek. Tájfejlesztési, földtani és biológiai szakcsoportban tevékenykednek, hogy megőrizzék ők is a Bükk értékeit, természetvédelmi túrákat is szerveznek április közepétől szeptember közepéig. Idén nagyszabású tervbe fogtak, pincemúzeumot szeretnének kialakítani egy olyan barlangrendszerben, amely az Anna-barlang rendszeréhez tartozik. Cza- gányi József titkár elmondta, hogy a pincemúzeumban, amely bemutatótermet is magában foglal, ősemberbarlangot is szeretnének készíteni, kőzettárlókból és a Bükk természeti értékeiből terveznek kiállítást, valamint távlati céljuk, hogy a Bükk teljes domborzati makettjét is kiállítják.

Számos szerv és fórum támogatja a baráti kör elképzelését, így az engedélyt adó tanácson kívül többek között a Herman Öttó Múzeum, amely anyagot és szaktanácsadást biztosít számukra, az Agrober Vosztok szocialista brigádja, melynek tagjai társadalmi munkában készítik el a terveket és segít az egyetem geológiai tanszéke is.

CSEH KÁROLY

Csípőd világító

lámpaüvege köré

ujjaim

lepkék

gyűlnek

Bekormozza az évek lángja átlátszó

forró tisztaságod

Nem sírok

Egy könnycsepptől

elpattanna

a remény

virrasztani

fénykörödben

CSORBA PIROSKA

Sírok

egy kinyíló ajtó hangján szívemre

virágok záporoznak ütések

az egyedüllét tükrét tartom mosolygok széttört az arcom

LABODA KÁLMÁN

Egy

larasztasszony

ralira

Folyton ott guggolt a kertben

a növényt gyomlálva fekete ruhában

Hogy elment nyugtatom magam: most is itt él csak beolvadt a tájba

SZAKÁL SÁNDOR

Metaffifirfézis

A fák rozsdás hangvilláit halkan pendíti a szél.

Igen, Verlaine, zsong a táj itt míg ruhát cserél.

Bartók Béla és Sárospatak

Meghaladja a félmillió darabot Sárospatakon a Tudományos Gyűjtemények Levéltárának anyaga. Néhány olyan levél is található benne, amelyet világhírű zeneszerzőnk, Bartók Béla születésének 100. évfordulóján különösen nagy érdeklődéssel veszünk kezünkbe. Ezek közül az egyiket 1937. május 26-án írta Bartók Béla a „Sárospataki Angol Gimnázium Intemótusa Igazgatóságának.” Az eredeti Bar- tók-levél szövege a következő: „Igen tisztelt Igazgatóság ! Szeretném fiamat, Bartók Pétert, aki júliusban tölti be a 13-ik évét és most végzi a budapesti Tanárképző Gyakorló Gimnázium

III. -ik osztályát, a sárospataki intézet angol ágazatának IV.-ilc osztályába adni az angol nyelv elsajátítása céljából. Ezért a következő kérdésekre szeretnék felvilágosítást ..

A továbbiakban pontokba foglalva érdeklődik a felvétel, az internátusi elhelyezés és a fizetnivalók felől, majd így zárja levelét: „Mivelhogy fiam eddig még nem tanult angolul, viszont már a

IV. -ik osztályba kerülne, azt szeretném tudni, miként és hogyan pótolhatja ezen a téren az elmulasztottakat, hogy oszt.-társait utolérhesse? Szeptember hányadikán kezdődik az iskolaév?

Szíves válaszukat mielőbb várva vagyok kiváló tisztelettel

Budapest, 1937. május 26. II. Csalán út 29.

Bartók Béla

a Zeneműv. Főiskola tanára”

A most 450 éves sárospataki iskola 1931-ben ünnepelte alapításának 400. évfordulóját, s ebből az alkalomból nyílt meg a gimnázium angol tagozata a hozzá tartozó Angol-intemátussal, A tagozatos diákok kitűnően elsajátították nyolc év alatt az angol nyelvet, hiszen heti 12 órában foglalkoztak az angol tanulásával. DélelőtMereven nézett maga elé,

szigorú vonallá vékonyodott száját mintha mosolyra húzta volna valami. Verítéke összegyűlt arca mély árkaiban, nagyot nyelt, de nem emelte kezét, hogy letörülje. Beszélt.

— Megértelek én. Fáj neked, hogy az a férfi elhagyott. Fáj. Mégis, tudod mit mondok én neked? Most kell felállnod, drágám, éppen most kell erősnek lenned. Az élet (apró sóhajtás) meg tud gyötörni bennünket. De mi, lásd, erősebbek vagyunk nála, eiiön t tudunk állni. Minden körülmények között.

Kis szünetet tartott. Eligazgatta az asztali vázában az eredetiekhez meghökkentően hasonlító műanyag rózsákat, gyönyörködött pár pillanatig benn ült, majd ismét ugyanarra a pontra nézett.

— Mit mondtál? Hangosabban beszélj, mert én már nagyothallok. Hol is tartottunk? Minden körülmények között... meséltem már, nem? Annak idején nekem nagyon sokan udvaroltak. Szép vojtam, karcsú, vékony derekú.- Ha valahol megjelentem, minden férfi velem akart foglalkozni. Úgy áml Szép szál legények voltak az udvarlóim, pirospozsgás arcnak, vállasak, szóval igazán derekak. Nekem meg választanom kellett volna. De melyiket a sok közül?

Indulatosan rácsap tenyerével az asztal lapjára.

— Egyiket azért jobban szerettem a többinél. Katona volt, fekete szemű — keleti éjszakának hívják az

tönként a gimnáziumban angol szakos magyar tanárok tanították őket, délutánonként pedig az internátusbán társalgási' órákon vettek részt, angol anyanyelvű tanárok irányításával. A felső osztályokban, teli át a gimnázium V—VIII. osztályaiban egyes tantárgyakat, az angolon kívül például a földrajzot és a világtörténelmet már angol nyelven tanulták.

Bartók Béla ebbe a tagozatba kérte Péter nevű fia felvételét. Ennek természetesen semmi akadálya sem lett volna, de amikor az An- gol-intemátus igazgatója, Szabó Gyula tájékoztatta az angol nyelvi különbözeti vizsga anyagáról, az apa lemondott szándékáról, s arról is, hogy fiát egyáltalán a sárospataki gimnáziumba írassa be.

Időszerűvé vált azonban újra ez a kérdés 1940 őszén. Mint ismeretes, Bartók Béla 1940. október 8-án hangversenyzett utoljára Magyar- országon, Budapesten, majd feleségével együtt az Egyesült Államokba költözött, így fejezve ki ellenszenvét az országvesztő rendszerrel szemben. Szándéka szerint a háború befejeztével visz- szajött volna hazájába, de ebben az Amerikában bekövetkezett halála megakadályozta.

Elindulása előtt fiát mégiscsak beíratta a pataki gimnáziumba, az addigi tanulmányainak megfelelő humán tagozatra és az ezzel kapcsolatos Humán-internátusba. Itt nem az angol, hanem a latin volt a fő tantárgy. Az intemátus vezetője akkor Palumby Gyula volt, aki a közelmúltban a Kilián Gimnázium igazgatói székéből ment nyugdíjba.

Így Bartók Béla fia az 1940/41. tanévben Sárospailyan szemet. Azt nagyon tudtam volna szeretni.

Száraz karjait fölemeli, majd nyomban vissza is ejti. Mint alti lázas, megnedvesíti nyelvével a szája szélét. Most kiabál.

— Persze, azt hiszed, engedtem neki. Nagyon rósz- szül hiszed, és tiszteletlen vagy. Úriember volt, soha nem kért volna tőlem ilyet Csak bámult azokkal a nagy, setét szemeivel. Egyszer, tánc közben azért próbálkozott. Azt mondja: nem ilkar sétálni, Aranka? Én meg néztem, és gyűlöltem akkor. ’ Mert akartam sétálni. És azt mondtam neki, mit képzel, még hírbe hoz!

Odakint már este van, a parkból felhallatszik a szökőkút csobogása, a fák sur- rogása, ahogy jár a lombok között a szél. A tükör elé ül, kibontja a haját, mely leomlik a földre. Nézi magát, fejét hátrahajtja, végigsimít a nyakán.

— Nem értheted te ezt. Nem voltam én életidegen, dehogyis. Hányszor álmodtam vele, hogy a fák között összetalálkozunk. Sötét ruha van rajta, az arca sápadt, kicsit zavart, ahogy így mosolyog. Nem szólunk, belé- karolok, s elindulunk, végig a sétányon, kart karba fonva. Lábunk alatt alig hajlik

takon végeidé a gimnázium VII. osztályát, jeles írónkkal, Fekete Gyulával egy osztályban. A szülői ház helyett a Humán-internátus volt az otthona, s édesapja helyett gyámja, dr. Hajnal Tibor szanatóriumi főorvos levelezett a pataki iskolával.

Négy levelet őriz tőle a kollégiumi levéltár. Ezekből megtudhatjuk, hogy 1941 szeptemberében megkezdte ugyan a VIII. osztályt, de az érettségire már nem kerülhetett sor. Szülei ugyanis a háborús események miatt nagyon aggódtak fiukért, s dr. Hajnal Tibor által azt kérték a pataki gimnázium és a Humán-internátus igazgatójától, hogy minél előbb indítsák útnak fiukat az Egyesült Államokba.

Ez meg is történt. December 25-én Péter kimaradt a gimnáziumból, és Horvátországon, Olaszországon, Svájcon, a meg nem szállt Franciaországon, Spanyolországon át Portugáliába érkezett. Kalandos utazása közben Zágrábban három hetet, Genf ben öt napot, a francia—spanyol határon 10 napot, Lisszabonban két hónapot kellett töltenie. Annyira reménytelennek látszott a kijutása Amerikába, hogy gyámja 1942. január 14-én kérte visszavételét a pataki gimnáziumba.

Erre azonban végül is nem volt szükség, mert Péternek 1942. március 28-án végr^ sikerült Lisszabonban egy angol hajón elindulni és megérkezni szüleihez.

Hegyi József

a fűszál. Ö megáll most, il-j latos szivarra gyújt, s az al- konyi csöndben a lenyugvó nap felé int. Nézzük a naplementét, egymáshoz húzódva, így sokáig. S a szivartól bagószaga van, de mit bánom én, legyen bagószaga, férfihoz ez amúgy ia illik.

Arca mostanra megnyugszik, elmosódnak a vonásai a puha fényben.

— Meglátogatott. Nem hiszed el? Pedig úgy igaz; ahogy itt vagyok. Hercegnőm, mondta, hercegnőm, és sokáig tartotta markában a kezemet. Meglátogatott. Kicsit már őszül, de még mindig mutatós a szürke öltönyében. De hiszen ön régen meghalt, mondtam neki, ön már meghalt a második világháborúban, Görz alatt- esett el ön. És csóválta szelíden a fejét, hogy hót nem hiszem el neki, hogy él: Mondtam a többi öregnek is, hogy ő az, aki annyiszor megdobogtatta szívemet.

Ellenségesen hajol előre; " csali sziszegi a szavakat. <

— Most meg mit nevetsz? Nem hiszed el? Itt voltak mind, mind eljött hozzám és meglátogatott. Mindegyiken

Zalán Tibor;